"Késhet a Tavasz?"

"Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?"

Jó, tudom, hogy nem szó szerint kell érteni, de azért mégis. Egészen más hangulatom most, ahogy ezt írom, idesüt a nap. De nem ma kezdődött.
Tegnap hajnalban. Nagyon korán mentem el itthonról, az autósok még aludtak, csend volt. Ahogy kiléptem a ház ajtaján, goromba szél vágott az arcomba, fütyült, hordta a havat. De egyszer csak a patak partjáról egy kis hangocska hallatszott: cit-cit, vagy civit-civit... Cinkék kezdtek rá a tavaszidéző dalukra. És ahogy közelebb értem az iskola kerítése mentén álló fákhoz, egyre több szólamú lett az ének. :o) Ők már tudnak valamit. :o)
A héten több dolgot készítettem a sulis farsangi bál tombolájára. A legjobb - mi más - az elefánt lett. :o)
De ők is biztos örömet szereztek valakinek.

Aztán a reggeli élményen fellelkesedve újabb madarak készültek. A vörösbegy talán más színekkel jobb lenne, de majd javítok rajta. Egyelőre nagyon örülök, hogy sikerül egészen madárformájúra alakítani őket. Lassan le is kéne írni, hogy készültek?


És végül valami csodabogár. A héten a könyvespolcot rámoltam, és előkerült Zalán Tibor Hi- szen, a guruló madár című könyve. Azonnal újraolvastam, mert valamikor a kedvencünk volt. Aranyos történet, egy ősidőkből fennmaradt fura madárról, amelynek nincs szárnya, és csak akkor tud repülni, ha felül a barátja, a pacsira dalára. Néha összevesznek, akkor Hi-szen bizony lezuhan, és izgalmas kalandokba keveredik. Érdekes, amikor estéről estére olvastuk, nem tűnt fel, mennyire didaktikus, de talán a kisgyerekeknek nem is baj, ha ilyen gondolatokkal találkoznak:
"A barátság ott kezdődik, amikor egymás hibáit is elfogadjuk. Sőt lehet, hogy a hibák erősítik meg igazán a barátságunkat." Mondja Hi-szen a kis hercegnek, akit meglátogat a bolygóján, és megismerkedik a rózsával is. :o)))


Elég nehéz volt megoldani az egyetlen tollát, de végül sikerült.

Most valami egészen másba fogtam, kevésbé kreatív, de hasznos. (Eléggé unom is. :o)) )
________________________________________
Gestern früh habe ich gehört, wie die Meisen singen. Es wird doch bald Frühlig, und das macht mich fröhlich. Ich habe schon den Winter satt. Dadurch begeistert habe ich die Vögel gemacht. Die anderen Kleinigkeiten kamen in die Schule zur Verlosung im Faschingfest. Und das komische vei3e Ding ist eine Illustration für ein Maerchebuch, in dem das Vögelein keine Flügel hat, da es ein Rollvogel ist, und kann nur dann fliegen, wenn die Lerche singt, und es sich auf den Gesang sitzt.