Remélem, tetszett nekik. Apukának igen. Na, ma ennyi, most még utazunk. Aztán meg hamarosan kész egy táska - a harmadik számú ugyanannak, mert .. de ez hosszú történet, most nem érek rá.
2016. január 30., szombat
Apró
Lassan leszokom a horgolásról - gondoltam, hisz egy ideje nem sokat foglalkoztam vele. Főleg mióta rájöttem, hogy a telefonomon is lehet filmeket nézni. A tévénk elromlott, én meg rákaptam a telefonra. (Mondta is tegnap a doki bá', hogy nem nézte volna ki belőlem ... Igaz, ő a laborom nevű programra gondolt.) Szóval a horgolótű - miképpen a nyomtatott könyvek - nyugodtan elvoltak tőlem a helyükön. Ámde a minap rájöttem, hogy esedékes egy látogatás, és ott két kicsi gyerek van. Meg láttam egy jó ismerősöm munkáját, így megihletődtem. Ezek mentek tegnap a babákhoz:
2016. január 3., vasárnap
Boldog új év?
Először is boldog(abb) új évet kívánok mindenkinek, aki kitartott, és néha-néha idenéz.
Eléggé leeresztettem ebben az évben. De a barátnőm, aki miden évnek feladatot ad, (és a tavalyi - neki - bejött) nagyon jót gondolt erre az évre. (Bár nekem a tavalyi is megfelelne). Igyekszem úgy élni, hogy rám is igaz legyen. Mindig azt mondom, én semmiféle távra nem tervezek, mert az élet bebizonyította, hogy a terveket egy vonással érvénytelenítheti, erre kiderült, hogy erre az évre - titokban - már két tervem is van. Nem bakancslistás, hanem olyan hétköznapi. Az egyik nyárra: el akarok menni Szegedre. A másik egy örömtréningszerű - észre kell venni a szépségeket a hétköznapokban. Eddig is igyekeztem, igaz, egy időre a sötét erő átvette a hatalmat a kedélyen fölött, de meg kell ettől szabadulni. Ha az ember nem változtathat a körülményein, neki kell változnia valamelyest. Márpedig a körülményeken valószínűleg nem tudok változtatni - így hát el kell engednem gondolatokat, érzelmeket, és arra összpontosítani, ami a hétköznapokat kellemessé tudja tenni. Erre jó a befőttes módszer. Kipróbálom. Általában elfelejtem ezeket a fogadalmakat, de majd szem elé állítom az üveget. :o)
Az elmúlt két hétben igyekeztem kikapcsolódni, törekedtem arra, hogy eszembe se jusson az iskola - persze nem sikerült maradéktalanul, de az idő túlnyomó többségében mégis. Olvastam, horgoltam, filmet néztem. (Hehe, a kis okoson egészen jól lehet filmeket nézni.)
És ezek készültek. Mindkettőt elajándékoztam már. :o)
Eléggé leeresztettem ebben az évben. De a barátnőm, aki miden évnek feladatot ad, (és a tavalyi - neki - bejött) nagyon jót gondolt erre az évre. (Bár nekem a tavalyi is megfelelne). Igyekszem úgy élni, hogy rám is igaz legyen. Mindig azt mondom, én semmiféle távra nem tervezek, mert az élet bebizonyította, hogy a terveket egy vonással érvénytelenítheti, erre kiderült, hogy erre az évre - titokban - már két tervem is van. Nem bakancslistás, hanem olyan hétköznapi. Az egyik nyárra: el akarok menni Szegedre. A másik egy örömtréningszerű - észre kell venni a szépségeket a hétköznapokban. Eddig is igyekeztem, igaz, egy időre a sötét erő átvette a hatalmat a kedélyen fölött, de meg kell ettől szabadulni. Ha az ember nem változtathat a körülményein, neki kell változnia valamelyest. Márpedig a körülményeken valószínűleg nem tudok változtatni - így hát el kell engednem gondolatokat, érzelmeket, és arra összpontosítani, ami a hétköznapokat kellemessé tudja tenni. Erre jó a befőttes módszer. Kipróbálom. Általában elfelejtem ezeket a fogadalmakat, de majd szem elé állítom az üveget. :o)
Az elmúlt két hétben igyekeztem kikapcsolódni, törekedtem arra, hogy eszembe se jusson az iskola - persze nem sikerült maradéktalanul, de az idő túlnyomó többségében mégis. Olvastam, horgoltam, filmet néztem. (Hehe, a kis okoson egészen jól lehet filmeket nézni.)
És ezek készültek. Mindkettőt elajándékoztam már. :o)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)