2011. november 29., kedd

A fonál és én

Nem bírom ugyanis fölvenni. A fonalat. Képletesen és szó szerint sem. Valahogy nem látom az értelmét, célját, és ebben nem hinném, hogy a nyavalyám a ludas.  Megint volt nagy ejházás-hűházás, pedig én megmondtam szeptemberben, hogy novemberre rendben leszek. :o) Szóval a debreceni túra rendben. Maradtam - szokás szerint -  Pesten, kinéztem a Vörösmarty térre, szép volt. Szerencsére nem volt semmi apróm, így nem vettem újabb díszeket, mütyürkéket, gyertyákat (pedig ez utóbbi megkísértett), csak nézelődtem, és szimatoltam. Hűűű, az a szagorgia! Mióta teljesen vegán vagyok, nagyon érzékeny vagyok a szagokra. Pl az összes húskészítményt büdösnek érzem. :o)) (Vagy ezt már mondtam?) Ezzel csak az a baj, hogy amikor reggelente készítem a szendvicset TJ -nek, sose tudom eldönteni, hogy az a felvágott tényleg romlott, vagy csak azt hiszem. (Eddig még nem reklamált.)
Szóval a fonál: az a nyamvadt kötés kb 3 cm-vel lett nagyobb, és a horgolótűre sem áll a kezem. Nem is tudom, mivel telik az időm. Leginkább alszom. Főleg mióta setét van már kora délután. :o(( Na, jó, néha olvasok is. Kötelezőket. :o(  És olykor pakolok, mert még mindig nincsenek a helyükön a dolgok. Ráadásul nem emelhetek 2 kg-nál többet - mondták Debrecenben.  Hm.
Így aztán csak egy újdonságot mutatok:

Ő ment a cipősdobozba. És néhány ifjúsági regény. Az persze egy másikba.
És mivel nem tudok újdonsággal előrukkolni, mutatok régit. Elvittem a gépet, és J-nél lefényképeztem az első műveket:

 A nyuszi kivételével még valamennyien hímzőfonalból 1,5-ös tűvel készültek. Jó kis türelemjáték volt.
És van még két hal. Arany. Egy sapkás, meg egy fekete fátyolfarkú. Nem is arany egyik sem. :o)

2011. november 23., szerda

Kalandtúra

Ismét nekivágok a híres magyar Hortobágynak a debreceni Klinikáknak. Ajvé! Lassan emlékoszlopokat lehetne állítani az úton a Klinikák megállótól a mittudoménhányas számú belosztályig. Meg vissza.  Jó sokra lenne szükség, ugyanis folyton eltévesztem, melyik út megyen Budára a célállomásra. Így szépen bebarangoljuk a Klinikák egész területét.   Ez akkor volt még izgalmasabb, amikor építkeztek benn mindenhol, és  kerülővel lehetett eljutni a  (Mondták mi a másik rész neve, talán Auguszta/-tin, az biztos, hogy valamelyik nyári hónap.) Szóval oda. Amit akkor gyalogoltam! Akár már egy compostelai zarándoklattal is felér. Emléktúrákat is lehet majd szervezni: SE nyomában a Klinkáknál. És most azért is spanyol képet választok ide !
 

A héten csak a Bagoly-klub gyarapodott egy fővel. :o))
 
  Amásik meg Erzsébet-bagoly. (Vajon miért lesz minden képem homályos?)
Meg mivel reggelente hozzáfagyok a kormánykerékhez, készítettem egy újabb zongoristakesztyűt. (Valahogy kitágul a minta, és a lyukon támad a fagy. 
Mostanában sok kék fonalam van, tehát ez is kék lett. És már el is ajándékoztam. :o))
A vonaton a kötéssel fogok nyűglődni. :o))
Ja, és spóroltam 70E Ft-t.  Reggel TJ azzal lepett meg, hogy nem hűt a hűtő. Pedig hát az lenne a dolga. Télen is.  Néztem: tényleg. És tócsa van alatta. Pánik, ki fogja kipakolni, ki fogadja a szerelőt ... én 3 napig nem leszek itthon, ő meg esténként jár haza. Szerinte egyszerűbb lenne újat venni. Én azért még ragaszkodom a régi bevált úthoz, mondja ki a szerelő, hogy  Ámen. Óracsere, szervezkedés, szerelő jön, ide tolja, oda tolja, ütögeti, veregeti, kikapcsolja, bekapcsolja: jó. Mindez 1500-ba és némi idegeskedésbe került. Spóroltam 70e-t. Minimum. :o) Azért azt javasolta, tartsuk megfigyelés alatt. Most tartom.Aztán ha este elindulok, akkor majd TJ tartja.

2011. november 15., kedd

Jók és rosszak

Áááááá, inkább csak jók. :o)
Mivel ketten is vették a fáradságot, hogy hagyjanak itt egy megfejtés üzenetet, elárulom, mi az igazi megfejtés. A szocialista ipar remeklése jóvoltából nálunk egy kivételével az összes ajtó magától becsukódik. Ami nem, az magától kinyitódik, és a bejárati ajtó. :o) Mert mi ilyen nyitott és vendégszerető emberek vagyunk. :o) No, szóval valamikor régen vettem egy műanyag ajtókitámasztót, az támogatja a nagyobbik szoba ajtaját. (Szerintem az utóbbi 15 évben kb 3-szor volt becsukva.) A másikkal meg folyton küzdöttünk. Egy darabig jó megoldásnak tűnt Benedek Elek A vitéz szabólegény című könyve, de a mikor elkezdett felhorzsolódni a borítója, mégsem tűnt annyira jónak. Így kapóra jött, hogy az ablakosok hagytak itt különböző fadarabokat. Egy téglalapot és egy éket is. Ezek egymásra építve tökéletesen kitámasztották az ajtót, de körülményes volt a dolog, így hát lett a kis bálna( - bele van építve a téglalap és az ék is). Aki nem mehet el a bálba, mert az ajtót kell támasztania.
 
Aztán újabb taggal bővült a Bölcs Bagoly Klub: a hétvégén Bonyhádon a kutató diákok konferencián lett egy továbbjutóm. .o)



És még egy nagymaminak is készítettem ajándékot. ;o) Három unokája van.



Nos, ez csupa jó hír. A rosszat nem is mondom.  (És még egy: a kb. 10 éve állandóan kidobásra ítélt és kegyelmet kapó kordgatyám tegnap felpróbáltam. És feljött. :o)))

2011. november 7., hétfő

Beszökött

Az ősz. A konyhámba. Tegnap 3 napja. Akkor még egészen szép volt a bokor. Azóta sokat veszített ékeiből. Hull a levél a fáról az ágakról.  Viszont még mindig kellemes érzetet kelt a látvány. Sétáltam a parkban, és annyira szépek voltak a fák, hogy gondoltam, hazaviszek egy kicsit belőlük. (A muskátli nem a parkban nőtt, hanem a lépcsőházban, és a színhatás kedvéért került a csokorba.)
Tessék megfigyelni az évszakok találkozását az asztalon! A napraforgó még a nyarat idézi, a befőttes üveg melletti szalvéta pedig egyértelműen a karácsonyt. (Azért a napraforgók uralkodnak. :o) Viszont annyi karácsonyi szalvéta került elő a pakolás közben, hogy évekig nem kell venni.) Ami még az üveg mellett látható, az ajándék. Én kaptam. Henitől. Köszönöm, kedves meglepetés volt.
Egy kis zsebkendőtartó (vagy valami ehhez hasonló) és egy tolltartó. De én valószínűleg a Lillypenetmet fogom benne hurcolni. Pont azon tűnődtem, hogy mégsem kéne csak úgy a tatyómba behajítva hordani, de az eredeti tartója elég nehéz.
És újra kedvem támadt énekelni horgolni. Készült egy
 












 Ki találja ki, mire való?

2011. november 4., péntek

No.2

 Levelet kaptam. :o) Az állatkerből/től. Megjött a szülinapi ajándékom.  Ő az:

Skarlát batla, alias íbisz. Áment a neve, már a nyári nyílt napon, amikor Angélát látogattuk, beleszerettem, annyira szép. 
Így már két madaram van. :o)  Angéla, Áment, ... Hány betűből is áll az  ábécé? :o))
 Hát nem figyelmes az én lányom, hogy ilyen szép madarakat ad nekem?

Blogok, terítők, sálak

Még megvagyok, csak sok egyéb feladatom lett az elmúlt időben. Pl az, hogy 2 újabb blog gazdája lettem. Kitalátam/tuk (a két emeltes csoport meg belegyezett, mi mást tehetett volna :o) ), hogy indítsunk blogot. Leírják, ami az órán történt, vagy ami érdekli őket,  és minden nap szerepel, mi a házi. :o))) Így aztán nincs kifogás, hogy nem tudtam, nem voltam itt ..stb. Evvel volt egy kis munka, hiszen meghívókat kellet küldeni, megszerkeszteni a blogot... és elérni, hogy tényleg legyenek benne beírások. De van már, aki nem felszólításra közli az élményeit, valaki pl  talált egy a Nyugattal foglalkozó lapot, illetve más egyéb érdekességet, és közzétette. :o)) Ez jó.  Szóval mostanában ezzel foglalkoztam az időm nagy részében.
Közben horgoltam is, de most nem állatokat (válságban vagyok, vagy mi). Hanem terítőt. El kell árulnom, hogy terítőmániás (is) vagyok. Időnként MUSZÁJ új terítőket vennem. És mivel a múltkori horgolt szélűt elajándékoztam, most újra körbehorgoltam egyet - esténként ezzel szórakoztam, eltartott egy darabig. Ilyen. Még ki kell mosni, és levasalni.


Szép őszies színei vannak. Azon gondolkoztam, hogy talán azért ilyen gazdag, színpompás, ragyogó az ősz, mert így akar minket kárpótolni az elkövetkező sötét, hideg, nyirkos, nemszeretem időért.  És ezt bizony jól teszi. Csak kényeztessen még sokáig. (Tegnapelőtt kiültem az erkélyre egy szál pólóban, és élveztem a kései napsütést.)
És mivel a Nagy Terítő projekt befejeződött, én meg rendeltem Barkáéktól egy halom fonalat, kötésbe fogtam. Tavaly mindenki ilyet készített, de én későn érő típus vagyok. :o)). És természetesen minta nélkül álltam neki, így eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy hogyan fog úgy szaporodni, ahogy én akarom. Utána ahhoz is, hogy belássam egy ideig nem boldogulok szemjelölő nélkül. Szóval 2 napig keveset haladtam, és sokat fejtettem. De már megy, és alakul,  hamarosan kész lesz, és akkor majd kiderül, hogy akinek szánom,   nem akarja. :o))
Ő az:
A második már jobb lesz. Ezt talán megtartom magamnak.
Tagnap elutaztam Székesfehérvárra, mert június 29-én előjegyeztek MR-vizsgálatra. Sikerült idejében megérkezni (17 h) - miután megnéztük a babamúzeumot -, elvégezték a vizsgálatot (A dr. House kórházában mintha kevésbé lenne harsány, de lehet, hogy azt a részt nem mutatják. :o)) ).  Aztán közölték, hogy semmit nem postáznak, vagy megvárom, vagy máskor visszamegyek érte, A máskor az újabb idő és benzin, tehát megvártuk. 3 órát, nem kevesebbet. Fél órát üldögéltem a váróban (A két és fél órás kószálás után. Hideg volt.). Ugyanis mikor megérkeztem,  közölték, még nincs aláírva. Közben senki a kezébe nem vett a papírom (láttam, mert beláttam a szobába), majd 9 előtt 10 perccel kiadták. Így volt ki a 3 óra. Nem ám renitenskedünk, és fél órával korábban akarjuk a megígértnél. Nem, nem borogattam asztalt - én nem az a típus vagyok. Láttam az esti Székesfehérvárt, szép volt. (És milyen ocsmány ködben jöttünk haza!!!)
Egy kicsit elfog az irigység, amikor ilyen patinás városban járok, és nagyon sajnálom, hogy a mi viszonylag fiatal városunk semmi középkori emlékkel nem bír és nagyon kevés barokkal. (Vagy igen, Zsuzsi?)