2014. december 13., szombat

A szép zöld ...

fenyőn ... Nem, még nincs itt a karácsony, még van egy kis idő. ÉS a gyertyák sem gyulladnak ki, csak eszembe jutott a dal. Meg hogy láttam a jutubon egy jó kis mintát. Ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=GRcfKPLX6ZQ
Gondoltam, kapóra jön, és pont  akkor mutatott Kati (https://www.facebook.com/groups/fonalbolt/) egy szépséges fonalat. A kettőt összepárosítottam, és lett sok kicsi fenyőm.


 És a  karácsonyhoz angyal is kell, készült egy kamasz-hippiforma:



De hogy valami szépet is lássatok, megmutatom a 8-2 orchideámat. A többi is vígan virágzik (egy kivételével, de talán ő is helyrejön. Betegen vettem, mint a legtöbbet, de azok túlélték a tescós megpróbáltatásokat) Ez a kettő a legszebb, az egyiket kaptam vagy 4 éve. A másikat tavasszal vettem, amikor anyukám elment. A lilás anyukám virága.


Egyébként meg ... készül az adventi műsor, lóg a nyelvünk, és a zéletpáylamodell ellenére (:o) Fanyar vigyor) szóval ellenére sem jó pedagógusnak lenni ma magyaréknál.

2014. október 27., hétfő

Ismét

Régen fontosnak tartottam - magam számára is -, hogy minél gyakrabban megörökítsem napjaim lenyomatát. Később próbáltam heti összefoglalót adni, hogy majd emlékezzem. És persze képeket, képeket, képeket. Hiszen sokat horgoltam. Most meg ... a fészbúkos bejegyzések egy idő után eltűnnek, a napok eltűnnek, lenyomatuk sem marad. ÉS a kor nem segíti az emlékezést. A ginko sem - szerintem.
Persze nem is horgolok olyan sokat, és nem is rajzolok - pedig nyáron nagyon eltökélem magam : Iztt az ideje, hogy megtanuljak rajzolni. Hozzá is fogtam:

Nem  mondom, hogy győőőőnyörűű, de az enyém. És nagyon élveztem a két napot, amikor csak erre kellet figyelni, és mindent  háttérbe szoríthattam.
Látszik, hogy már ott is be van tapaszolva a kezem, mert begyulladt a csuklóm. ÉS  ez azóta sem igazán javult. Pedig a  debreceni túrán kaptam rá nagyon büdös kenőcsöt, valamit javít, de igazából egykezesnek kellene lenni ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjön. A horgolás meg talán egyáltalán nem tesz jót neki. De azért készültek dolgok:






 Jancsi is elkészült Iluska mellé, a csésze, amelyben álldogálnak, különlegesség. A bolhapiacon szerettem bele első látásra. Kopottan, magányosan szorongott sok hivalkodó mikiegeres, télapós aranycsicsás társa mellett. 300-ért nekem adták, alkudozás nélkül vittem. Itthon keresgéltem, és kiderült, hogy igazi különlegesség, hüttl csésze, van vagy 80 éves. Vagy több.


 És a múlt heti késő ősz nálam:


A napvirágok kimaradtak, pedig virágoztak őrült módra.
És volt születésnapom is.