2011. július 29., péntek

Itt a vége ...

Ma a festő összepakolta a cuccát, és elhagyta a terepet. (Azért én holnapra visszahívtam ezt-azt kijavítani.) Ezzel hivatalosan befejeződött a lakás kicserélése. Már csak a két szoba hat úgy, mintha bombatámadás érte volna a házat, és a konyhát lehetne nevezni a minimal art kiállításra, de ki lehet lépni az erkélyre, és mikróban lehetett sütni Zazálea-féle krumplisütő zsákban vacsit. :o)  Egy vízforraló, egy mikró, egy mosógép ... mi is kell még a boldogsághoz? (Az új gáztűzhelyt csak hétfőn kötik be.) Ma dél óta csak MOSTAM! :o) Igaz, az erkélyre kitett cucc vizesebb lett, mint miután kivettem a gépből, de tiszta is.  Rémes ez az idő! Tegnap azt hittem, csomagolhatok, és irány a kórház, jöhet a lökésterápia, mert kikészítettem magam az utóbbi napokban, de szerencsére délelőtt leesett az ég, és utána jobban lettem.  Napok óta szüntelenül vacogok.
J visszapakolás ürügyén naponta 2 könyvet olvas el. Tehet ő róla, hogy ilyen rejtett kincsek vannak a lakásban?
Mára ennyi. Képet nem tudok csinálni, mert fogalmam sincs, hol a gép.

2011. július 24., vasárnap

Egy felújítás képei

Valljuk be, van annak némi építőtáboros bája (ha valaki még érti ezt a szót), hogy bőröndből dobozból öltözködöm, és reggelente megszagolván a pólómat,  harmadik nap is úgy döntök, hogy ez ma még jó lesz. Még a szag az illat :o) is ifjúságomat idézi, amikor hajnali ötkor felvert valami kolomp, és félálomban  indultunk a cseresznyésbe. Csak a folytatás egészen más. Azért már látszik az alagút vége. (J erre azt mondta a minap: "Fenét, csak levettük a függönyt.") Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam,  fogom a fogkefém és a bankkártyám (Igaz, akkor minek a fogkefe?), és eltűnök valahol a napsütötte délen, majd megint azt, hogy mekkora hős vagyok már, hogy végigcsinálom.. Addig  nagylegénykedtem, hogy  én aztán..., mígnem a szervezetem azt mondta, azért a víz az úr ennyi elég, és egy napot 38,6-tal végigvacogtam és feküdtem,  miközben odakinn közel ugyanannyi volt. A festő festett, a burkoló burkolt, én meg aludtam. Másnap ment tovább a verkli, de nagyon kell(ene) figyelnem rá, mennyi az elég.
Szóval látszik az alagút vége, már csak 4-5 nap, és elmennek a munkások, én meg élvezhetem a jól megérdemelt ... visszapakolást. De az már lassabb tempójú lehet.
Mióta nincs konyha,  jó dolgom van, mert mosogatni sem kell. (Csak ki-, le-, fel-, bemosni.) Csak az első nap csodálkoztak az étteremben, hogy mért akarok hús nélküli húslevest és grillezett zöldséget salátával, utána már csak sajnáltak, hogy nem túl változatos az étrendem. Tegnap a (szomszédasszony) barátnőm készített olyan vegán kaját, hogy ihaj!
Akkor most jöjjön néhány kép -talán csak magamnak dokumentációul.
Az első egy  "ilyen volt, ilyen lett".
A második még tegnap készült, amikor is az egyetlen lerakodó felület a mosógép volt, és a festő szeret kávézni.  Olykor én is. Szerencsém van velük, mert megelégszenek ásvány vízzel és üdítővel, nem akarnak sört. (Vagy csak mert nem  is kínálom őket? ) A fürdőben már csak a mázolás van hátra.


Az ablakozás miatt be majd ki kellett rakodni az erkélyről, -re.  Jött két volt tanítványom, és olyan precizitással tervezték meg a kirakodást, hogy még hely is maradt.




Tegnap estére rekonstruálódott a szoba csontváza:

Akár már rakodni is lehetne, ha nem lenne a kisszobában a konyha és az erkélyen a kisszoba berendezése. Így meg kell várni, míg kész lesz a konyha - kedden. Addig a könyvespolc sem közelíthető meg. Apropó, tegnap egy falusi suli elvitte az antikváriumosok által lesajnált könyveimet, és örültek neki.  Még majd lesz, amit nem rakunk vissza- szinte biztos. (Ez a nagyszobai állomány egy része, az idevalók a garázsban vannak.)
 Szóval a pakolás még várat magára.  Mert a konyha még így néz ki. Új konyhaszekrény augusztusban, gáztűzhely  a napokban. Aztán ha ez meglesz, szerintem már többet nem fogunk ekkora munkába. Szóba került a parkettázás, de ... hát az már marad ilyen ronda (hihetetlenül tönkre ment, nemcsak az utóbbi napokban.) Majd veszek még egy szőnyeget.













 S végül így lehet bejutni a nyugalom szigetére, ahol már használatba vettem a kuckóm, és ma a fonalaim fogom helyre rakni. :o))) 
Na, megjött a festő, ideje dolgozni. Egyébként az utóbbi napokban úgy érzem magam, mint Bromden főnök, csak sertepertélek naphosszat, Igaz, én néha megszólalok. :o))

2011. július 13., szerda

Fontos kérdés

Ha a festő azt mondta: "Akkor reggel jövök, ne aggódjon!", hánykor kell elkezdeni aggódni? A burkoló nem mondott ilyet, ő csak nem jött. Majd holnapután. Az ablakosok meg elcserélték az ablakot, és a fürdőbe építették a konyhait. ez persze csak akkor derült ki, amikor felcipelték a szép, átlátszó üveges ablakot. Ami nem lenne baj, ha nem átlátszatlan üveget rendeltem volna. Ha egyszer végre kész, könyvet írok A lakásfelújítás szépségei címmel.

2011. július 11., hétfő

Állapotok

Megérkezett Latinka Ajándékláncából Latinka ajándéka. Szépséges hímzett mindenféle, és azért jó, hogy pont tőle, mert mindig csak ámuldozom, milyen gyönyörűen tud hímezni. Most legalább közelről is látok ilyen gyönyörűséget, és így is el  vagyok tőle ájulva. :o) Köszönöm szépen itt is.
A felújítás új szakaszba érkezett, ma reggel megjöttek a fiúk, és kb. fél óra alatt átpakolták a kisszoba bútorait a nagyba, illetve az erkélyre.  Meg hoztak egy halom festéket, izét-mizét. Mást ma nem. MAjd holnap, ha az ablak bent van. Rétestészta lesz ez, gyanítom.A dolgok jelenlegi állása mellett egy keskeny ösvény vezet az ágyamig,  illetve a gépig az erkélyajtóig. Kilépni már nem lehet. Amint a képeken látszik, mást se nagyon. Majd hurcolok le a garázsba még könyveket - gondoltam én. Ámde ezt csak némi akadályugrás, gátfutás vagy hasonló módon lehetne megtenni. Kár, hogy korábban nem edzettem ilyesmire.  Szóval ma ülök a rumli tetején, és ... nem, nem horgolok, egyrészt, mert zsibbad a kezem, másrészt, mert jól elraktam a fonalakat. Valahol az erkélyen a halom alján rejtőznek. Szóval  valahogy elfoglalom magam. Apa átmenetileg elköltözött - nem érzékeny férfiléleknek való ez az egész kirakodóvásár -, J miután jól kidolgozta magát, hazament. Majd jönnek, ha lehet visszapakolni. Pár napig enyém az egész szemétdomb!! :o) Mármint ez:

Azért hogy legyen látszata a munkának, van, ami már kész.(Mindaddig, amíg a munkák során mindent be nem lep majd a por.) Érdekes, a katalógusokban olyan szép egyenletesen lógnak a cuccok a szekrényekben.A képen nem látszik, de ez a praktikus ruhaliftes megoldás, hogy a hozzám hasonlóan apró termetűek is ki tudják használni a felső régiót. Csak az a baj, hogy  ha tele van ruhával az akasztó, elég nehéz fel-le húzgálni.

2011. július 6., szerda

Csomag ment

A nagy felfordulás közepette igyekeztem nem elfelejteni Latinka legújabb ajándékozós játékára a csomagot. Beletettem a mindenféle tartókat (amibe nem bakkártyát, hanem bankkártyát lehet tenni) meg az egyik lovat és a zsiráfot és még sok gyöngyöt, 3 db Amelie-t meg dekorszivacs figurákat. Fényképezni valahogy nem volt kedvem. De idejében célhoz ér, remélem.
A szekrény esetében természetesen bejött Murphy gilisztakonzerv tétele (Ha kibontasz egy gilisztakonzerves dobozt, a tartalma csak egy számmal nagyobb dobozba fog visszaférni.) No, itt nincs egy számmal nagyobb doboz, csak sok kidobni való. Tartok tőle, hogy a ház jövő havi szemétszállítás díját rám fogják terhelni. Ami viszont bosszantó és elszomorító is egyben, hogy amint leviszek egy újabb adag dzsuvát, azonnal akad egy kukás,aki felbukkan, és ráveti magát. Szomorú dolog ez.
Holnap sajgó szívvel felkeresek egy antikváriumot. Nagyon nem biztattak, de valamennyi könyvet csak átvesznek. A maradékot meg felajánlom egy falusi iskola könyvtárának. Tudom, barbár dolog könyvektől megválni, sajnálom is őket, de nem férünk el tőlük itthon. Kb 250 darabot szedtem össze, de nem lett túl hézagos a könyvespolc. Egyik sem. Nagyon megterhelő egy ilyen felújítás. Lelkileg is. :o(
De elpasszoltam vagy 20 befőttes üveget is. :o)) És elvittünk a gyűjtőbe kb. ugyanannyi svédcseppes üveget. Egyfolytában néztem körbe, lát-e ismerős, nehogy elterjedjen, micsoda alkeszek vagyunk. Régen - amíg ilyenekre képes voltam - paradicsomot főztem  bele, jól lehetett a szögletes üvegeket tárolni. De ma már nem főzök be semmit, annál is inkább, mert ha nem a szombati fájdalomcsillapító dekorál ki még mindig pöttyökkel, akkor a paradicsomra is allergiás lettem. Spenót, spenót, spenót! Néha mángold, krumpli, rizs. De csak módjával, mert a túl sok szénhidrát ugye kerülendő.

2011. július 5., kedd

Amikor

Amikor mindenen ujjnyi por van, amikor ki-be pakolok, keresgélek, mert semminek nincs meg a helye, amikor 4 fordulót teszek a garázsig 6-6 szatyor könyvvel(és ezeket majd vissza is kell hozni!), amikor kikészül a csuklóm a pakolástól (pedig nem is én cipelek), amikor 6-szor járom meg a 3. emeletet, és majd  szétmennek a csülkeim, na akkor már nem is vagyok biztos benne, hogy tényleg akarom én ezt a felújítást. És még csak az elején vagyunk.
A képet loptam. :o) Illusztrálandó, hogy másnak se  jobb. :o) (Ja, nekik jobb, mert ha jobban megnézem, ez egy iskola. ) Megyek vacsorát készíteni, amíg van konyha!

2011. július 3., vasárnap

Leletek

Megkezdődött a felújítás.Az első lépés az előszobaszekrény kirámolása, szétbontása volt, abban a reményben, hogy az újban majd több hely lesz (nem lett).  Micsoda kincsekre bukkantam!!  Pl. 4 hajszárítóra - és mind működik! Csak az ötödik érett meg a selejtezésre. :o)) És fogalmam  sincs, hogy mikor és miért szereztem be újabb és újabb hajszárítókat. Talán boltot akartam nyitni?  De találtam több évfolyamnyi irodalmi folyóiratot, Magyar Konyhát, német lapokat.... , 4 szatyor levelet... Porcelán babaétkészletet, ami még az enyém volt, és majdnem minden darabja ép, kaucsuk babát. (Vajon utódaink találnak-e majd ilyesmit?) Csupa izgalmas nagyszerűség! Persze a nagyját kiselejteztem. Kiderült, hogy az 54 négyzetméter sokkal nagyobb, mint amit kihasználtunk. :o))  Amikor lebontottuk a szekrényt, kiderült, micsoda ókori lelet rejtőzött a háta mögött:
Aki előttünk itt lakott, istenáldotta tehetség volt, ráadásul valahonnan lopták olcsón szerezték a festéket, mert amikor beköltöztünk, minden ki volt pingálva, még a vécécsésze is - zöldre. Nem beszélve a matyó mintás konyhaszekrényről, és a vörös járólapról, ami mindent összefogott.
Hihetetlen nagy a rumli, ehhez jött a tegnapi hidegfront, amikor is vigyázzállásban feküdtem majdnem egész nap, mert ha változtattam a pózon, azonnal elzsibbadt mindkét kezem. Isteni érzés. Végül bevettem egy fájdalomcsillapítót, amitől sokkal rosszabbul lettem. Hurrá!  A rumli köszöni szépen megvan. Az új szekrény felavatásra vár, és a jövő héten jönnek az ablakosok, festők,  burkolók.... Annyira szép nyaram lesz!
Horgolásról szó sem lehetett, de azért mutatok valamit. A nagy pakolásban előkerült néhány terítő,a amit a nagymamám horgolt. Azt hittem, már semmit nem őriztünk meg a munkáiból, így nagyon megörültem, amikor előkerültek egy szatyorból. A nagymamám már több, mint 20 éve meghalt, de ha eszembe jut, mindig horgolás közben látom. Ilyen szépséges dolgokat készített. Emlékszem, a díványon, a foteleken, az asztalon... mindenütt az ő csipkéi voltak. Nagyon nem szerettem, mert állandóan óvatosan kellett leülni, nehogy összegyűrjük a terítőket,és folyton megszidtak, mert az asztalon is elhúzgáltam a terítőt. Nem értettem, miért nem lehet kényelmesen ülni, ha már egyszer otthon vagyunk.  Tanév végén a tanító néni is ilyen terítőcskét kapott.


 
Ez már meg is sárgult egy kissé: