2013. január 20., vasárnap

Monet

Nem is tudom, mivel kezdjem. Ha ilyen ritkán jutok az íráshoz, annyi mondandóm összegyűlik, hogy inkább nem mondok semmit.
No , ez a mai semmi azért nem lesz semmi.
Talán azzal kezdem, ami miatt a minap szomorkásra vettem a hangulatot. Megfigyeltétek, hogy eltűnnek a blogok?  Kihalnak vagy titokzatosak lesznek. Mindkettőt veszteségként élem meg, hiszen ha ismeretlenül is megkedveltem valakit, a munkáit, a gondolatatit, olykor beszélgettünk is, akkor hiányzik, ha nem találkozom vele többet.  Márpedig ha trendi akarsz lenni, akkor a fészbúkon kavarsz, mert az pörög,  rögtön kapsz két lájkot - esetleg 22-t. Több ez, mint 3 megjegyzés az általad beírt poszthoz? Nekem nem. Igaz, én is benne vagyok a kötős-horgolós csoportban, mert aki meghívott, azzal kecsegtetett, hogy jó társaság jött össze. El is hiszem, és látom is. De nekem 1085 ember már nem jó kis társaság. Én a horgo-blogot is addig szerettem, amíg 40-50 tagja volt, mert akkor még oda tudtunk figyelni egymásra. Most már nem. Azért panaszkodom, mert nem jó, ha mindenkit beszippant  a fészbúk. A fészbúk monnyon le!
A titkosítás meg... hát nem tudom, persze értem én, de most például elveszítettem egy sorstársat, mert (betegség miatt) kihagytam néhány napot.
Megismétlem a segélykiáltást:
CZUKI! Kérek meghívót. (seta és frímél)
Na, ez volt a kesergő, most jön a ... Más:
Volt miért és kinek, készültek figurák: egy őrült madár, egy konszolidált óriásbagoly és egy lánybaba.
Ők:
 

Most pedig kesztyűt kötök. Egyujjast. Ugyanolyat, persze. Naná, hogy a jobban sikerültet veszítettem el. De jó, mert már csak egyet kell. :o))
Nem volt ám  ostobaság, hogy "Mankell for president! " Egy olyan könyvet olvasok, amelyben nem Wallander a főszereplő. (A pekingi férfi)  Nem kevésbé vagyok lelkes tőle. Ismét van egy brutális gyilkosság - de mintegy mellékesen -,  hogy a nyomozás szálai messze vezessenek tőle - most pl. 1876-ig lehet követni a nyomokat, és messze elvezet Amerikába, Kínába, Mozambikba. És már a kínai legújabb kolonizáció lehetőségeinél járunk. Csúcs.
Egyébként pedig Die fünfte Frau-ban Wallander elmegy az optikushoz, hogy olvasószemüveget szerezzen be, mert kell neki, a lelkemnek. Az optikus javasolja, hogy vegyen pótszemüveget is. W. egyből ötöt rendel. Jót derültem. Majd számolni kezdtem: egy a suliban, egy a konyhában (répahámozáshoz), egy olvasós, egy a táskámban, hogy elolvashassam, mi van a cuccokra írva a boltban, egy meg a hétvégi bevásárlósban ugyene célból. Ez utóbbi kettő teszkó-gazdaságos, de akkor is. Ez öt.:o) Hiába, rokon lelkek vagyunk, na.
Biztos akartam még mást is mondani, de terjengős vagyok. Jöjjön a cím!
Újfent elgyönyörködtem a csövekkel felszabdalt tájban, amely elém tárul, ha kilépek az erkélyre. Lassan olyan leszek, mint Monet a roueni katedrálissal. "Nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hull a hó ..." Csak úgy magamnak. A bejegyzés végére, hogy mást ne zavarjak vele. :o)



2013. január 15., kedd

czuki

két nap nem vagyok netközelben, és gyökeresen mégváltozik a világ. Tudod a címem, ha gondolod, küldj egy meghívót, légy szíves!

2013. január 8., kedd

Szomorkás

A címet én választottam, de először örvendezünk. Sok dolognak lehet.. Például annak, hogy a szombati napsütésben tervezett 20 perces sétám 10 perces lett. (Ma több lett volna.) Azaz a lakás-tesco-távot félidő alatt tettem meg.
De nem is ezzel kellett volna kezdeni, hanem egy karácsonyi meglepetéssel. Engem leptek meg. De nagyon. Jött a postás, és hozott egy levélkét. Néztem, néztem, nem rendeltem én most semmit, nem is várok semmit. A feladó azért ismerős volt. Pont ezért nem értettem, hiszen semmiféle karácsonyi játékba nem neveztem be - szerencsére. De ez egy másik történet.És szomorú is. Szóval, hogy jött egy levél. Latinka küldte. És egy szépséges madárka röppent ki belőle.

 
 Mélységesen meghatott. Olyan jó, hogy vannak még, akik figyelnek egymásra. Olyan jó, hogy vannak, akik ismeretlenül is ismerősök, és ugyan nem tudjuk egymásról, hogy tegnap mit ebédelt a másik, mégis tudunk olyan dolgokat, amelyek összekötnek bennünket.  Ugye, hogy jó?
Van még más jó is. Az utóbbi 2 évben orchidearajongó lettem. Volt, amelyiket ajándéknak szántam, de mire át kellett volna adni, elhullatta a virágjait. (A sárga.) Így rajtam maradt. Aztán egyszer csak elkezdett virágozni. Már másodszor lep meg szép SÁRGA virágaival. A többit ajándékba kaptam. Ők is szeretnek engem. Viszontszeretnek. És itt éppen a vasárnapi lábfürdőjüket élvezik.


Nekem az idei karácsonyfánk is tetszik. Ezt most nem én formáztam, J vette gondozásába a gallyakat, és ilyennek képzelte  a karácsonyt. Szomorúfenyő.
 
 
 Még tartogatjuk egy darabig.
A könyv érdekes. Másodszor  fordul elő, hogy ugyanazt vesszük meg egymásnak karácsonyra,J és én.  Aztán csak a gond, hogy mi legyen a másodpéldányokkal.
A malacka egy ismerősnek készült, de folyton elfelejtem elvinni hozzá. :o))
 

Addig itt hoz szerencsét. Naggyon szépséges volt, amíg hímezni nem kezdtem. Azóta már nem.
Én már nagyon várom a tavaszt. Az első lépéseket már megtette.


 Már a konyhában - volt.
És jól megfértek egymás mellett a karácsonnyal. Azért lassan a sárga csak kiszorítja a fenyőzöldet - gondoltam én. A mai nagy havazás ... hát enyhén szólva elszomorít. Néha elgondolkodom, gyerekkoromban  mekkora öröm volt , ha elkezdett pilinckélni a hó,  Most meg ... olykor elgyönyörködöm a ház előtti fákban, bokrokban. Mintha csupa csipke.. de aztán az jut az eszembe, hogy holnap valahogy el kell jutni a suliba, ott parkolót találni....ááááá, öregszem. Lassan olyan leszek, mint a fölnőttek, és nem látom meg a kígyóban az elefántot. :o(
 Elkészítettem az abszolút mentes süteményt. Se liszt, se cukor, se tej, se tojás. Ja, és se kakaó. De azért jól néz ki, ugye? És amikor még egy kis reszelt almával és narancslével megbolondítottam, még finomabb lett. (Ha valaki szeretné a receptet, szívesen elküldöm. Patrícia? ) Egy baja van, hiányzik belőle a ragasztó. Legközelebb talán egy doboz Technokol?


Kitaláljátok, miféle csillagok ezek?


Áááá, egyik sem nyert. Hópelyhek. :o)

Most, hogy így végignézem, nem is szomorkás. Azért még nem tettem le róla, hogy elmondom azt is. De most mégsem akartam szomorkodni. Főleg, hogy eszembe jutott Latinka madara. :o)) Kösziiiii!