2017. március 25., szombat

Mindjár itt a nyár!!!

Elképedtem, hogy január óta hallgattam. Nahát! Pedig voltak változások. Némelyek publikusak, némelyek kevésbé. És közben gyártottam sünt, kokárdát -nem, virágot -, babát és egyebeket. Néha főztem, illetve érdekes ételeket kreáltam. Egyet leírok, hogy megmaradjon az utókornak.
Szóval: Céklás kenőce
2-3 közepes főtt cékla (ha egészben főzzük, könnyű levetkőztetni)
egy nagyobb főtt édesburgonya - én a céklákkal együtt főztem. Hámozás és aprítás után bele a robotgépbe velük. Hozzá egy jó marék napraforgó és annyi napraforgó olaj, hogy kenhető dolog legyen a végén. célszerű apránként adagolni. Só, bors,  és egyéb fűszerek. Én már tettem bele tormát és almát is. A hűtőben egy hétig eláll. Jóóóóó. Kép nincs. Piros.
 És a figurák





Ja, és kész 53 apró sün. A sulis programra.
Volt még részmunkaidő - nagyon okosan megoldva. Ja, idézőjel. Aztán  sok-sok kiütés.
És ez - élőben. Hatalmas élmény volt 11 ezer ember lelkesedését megosztani, és a fegyelmezettségét látni a végén. Nagy veszteség lett volna, ha kihagyom.
https://www.youtube.com/watch?v=9A3Fo3rc684
Meglepő, hogy még Majka is belefért. Nekem is.
https://www.youtube.com/watch?v=kQMM7CHmSc8
És a 11ezer
https://www.youtube.com/watch?v=ahnYqPjqjM0

2017. január 23., hétfő

Január

Január, január
Mindig hócsizmában jár
Jégbajusza, jégkabátja
Zúzmara a jóbarátja.

Január, január
Palotája nyitva áll.
Jégtükörű padlóján
Korcsolyázik fiú, lány.
Áll a tánc, áll a bál
Kicsi szánkó csengve száll
Meg sem áll tán tavaszig
Mindaddig, míg havazik. 
 
Ez járt az eszemben, amikor kinéztem. Szállingózott a hó. A képen ez nem nagyon látszik.  Jó régi vers, jó régi életérzés. Hol van ez már! A minap a hó pont addig tartott, amíg a kölkök iskolában voltak. Mondtuk is, ha valamelyik szülőnek van esze, otthon tartja a gyereket, és szánkóznak egyet. Én meg ismét itthon, de nem a jól megérdemelt pihenésemet töltöm, hanem a múlt heti jégverem - hőguta váltogatás ártott meg. Így itthon szórakozom. Beneveztem egy képszerkesztő tanfolyamra, azokkal szórakozom - sajnos olyan vagyok, mint a kölkök, ha nem kérik számon, magamtól nem csinálom meg. Így mégis csak hajt a  ... nem is tudom, mi. De valami arra késztet, hogy megcsináljam a "házit". Szóval képeket macerálok, aztán örülök neki. :o) És olykor olvasok, meg horgolok, meg sok-sok filmet nézek - ékes német nyelven.
 Horgoltam egy kendőt. Íme:

2017. január 2., hétfő

2016

Tavaly láttam egy jó ötletet, és kedves volt kolléganőm meglepett egy befőttes üveggel. Így semmi nem akadályozta, hogy "örömbefőttet" készítsek.  Igaz, nincs minden jó pillanat megörökítve, de sok mégis. És jó volt újra átélni gondolatban egy-egy eseményt pillanatot. Pl az esküvőt, pl, hogy milyen kedves üzeneteket kaptam,amikor kórházba kerültem,hogy kedves nyugdíjas kolléganőm csak azért jött be, hogy felköszöntsön, hogy mekkora dolog, hogy már 45 percet tudok szobabicózni, és délutánonként M barátnőmmel sétálunk a tó körül, de nem sorolom, minden benne van a zacskóban. Megszülettek az idei év első bejegyzései.  Csak remélem, hogy legalább annyi színes cetli lesz az idén is az üvegben, ám nem lesznek mellette még gondolatban sem a feketék. Bár az idei év veszteségeit és ezek folyományát soha nem fogom kiheverni. De tekintsünk optimistán a jövőbe!



2017. január 1., vasárnap

Ez új esztendőben

 Egyrészt Török Mónika: http://torokmonika.blog.hu/
másrészt Muzsikás https://www.youtube.com/watch?v=2rKTlLxT5VU&sn

Harmadrészt:

ÚJÉVI KÉREGETŐ
Adjon az, kit kérve kérek
Öreg évnél újabb évet,
Igazságot, hozzá érvet,
Terhektől ne kapjak sérvet,
Sok örömet, kevés mérget,
A szívekre vékony kérget,
Az almákba sovány férget

Jusson és maradjon étek,
Felvágottból dupla réteg,
Elkerüljön vaskos vétek,
Ne károgjon varjú néktek,
Ne járjon rosszkedv felétek.
Se finánc az adó végett,
Legyen szesz és vágy, mely éget,
Az öröm ne érjen véget,
Legyen kisbárány, mely béget.
Kívánok szép föstött képet,
Égboltból mindig csak kéket,
Szövetből végtelen véget,
Bort, búzát és békességet,
Bölömbikát, banyát, béget,
Halom betűt, nem csak béket,
S még sok mást, mit én nem kérek.


Negyedrészt:  sünkonda - még szemtelen.
 

2016. december 26., hétfő

Szép karácsony

Mostanság képszerkesztést tanulgatok. Vicces. Azt hittem, hipp-hopp megy az majd, de kiderült, hogy nem addig a'! Azért gyakorlással menni fog.


Közben horgoltam ezt, azt, a karácsony jegyében. Pl manókat egymással és manót fával. Ilyen fa több is készült, persze elajándékoztam mind. Naná, azért készültek. És a manók is gazdára találtak már.


Olvasok, pihenek, filmeket nézek - többnyire németül. Igyekszem nem törődni a világ gondjával. Bár az betör, ha akarom, ha nem. Most pl eléggé izgulok. A lány Lisszabonba ment.  Féltem őket.
Nincs
Semmi
Baj 

Áttéve jövő időbe. 
A karácsonyi üdvözlet mellé még egy parainézist beillesztek ide. Annyira szép és bölcs gondolatok, hogy magam sem  ... (Ez vicc volt, eddigre már kiderült, hogy nem sok költői van bennem. De a verseket értem,  és ez a lényeg. Hogy olyan legyen, mintha én mondtam volna. :o) )


Szabó T: Annak: Tizenkét szabad légzőgyakorlat
1. A csillagos ég, az legyen felettünk.
Ha nem néz: nézz fel, veszítsd el magad.
Szemedbe fér, agyadba és szívedbe.
Mind kicsik vagyunk, de bennünk a törvény nem emberi léptékkel mérhető.
Az égre nézz – visszapofázni hiába.

2. A lét legyen erősebb, mint a semmi.
Ebben egyenlő növény, állat, ember.
Aki öl: a létből tör le egy darabot.
Vissza nem szülhető egy hangya se.
Körbeforog, de sosem ugyanaz.
Tiszteld, ha tiszteletet követelsz.

3. Senki sem tárgy. Nem, kor, vagyon, bőrszín nem foszthat meg jó szótól, türelemtől, jogtól és szabad élettől. Soha nem sajátod más teste, ideje, lelke.
Nem uralkodhatsz a másik felett.
Ha uralkodni vágysz: csak magadon.

4. A közösből se lopj, nem jár neked.
Elnök, főnök: nem posztjától különb.
Csalás, harácsolás, aljas hazugság eltorzítja az arcod, jellemed, és nem több leszel: egyre kevesebb.

5. Ne hízelegj a gonosznak: kerüld.
Farkasmosollyal, kétszínű beszéddel ígér, fenyeget, befon teljesen, kézfogásával leránt, földre lök, megaláz, talpnyalóvá bélyegez.

6. Ne higgy a hízelgőknek: mind hazug.
Nyalnak, mert félnek. Vagy mert éhesek.
Nem vagy se bölcs, se megváltó, se isten.
Aki vaskézzel irányít, ki sem lát a gyávaság rossz rostélya mögül.

7. Legfőképpen magadnak ne hazudj.
Láss arcod mögé este a tükörben, vizsgáld meg minden tetted és szavad, tudd, mi vezeti a lépéseid, s ha mohó hatalomvágy: védekezz.

8. Ne akarj mindent irányítani.
Ha nem vagy szabad, akkor sem. A mások kiküzdött szabadságát el ne vedd.
Ha megszólalnak, figyelj oda rájuk.
És ha jót tesznek: ne légy akadály.

9. Olvass, gondolkozz, kételkedj, figyelj.
Nem vakhit kell: újraértelmezés.
Filozófia, pszichológia,
irodalom, antropológia
nem sallang: forrás, eleven erő.

10. A folyamatos tanulás a cél.
Nem zord iskola: élmény és tudás.
Nincs jobb, mint újra s újra élvezettel elsajátítani, ami érdekel.
Szeretet, tudás: komplementerek.

11. Ne gyűlölj, ne gyűlöltess.
Mind, aki eloldozza az ösztönök kutyáit és ráengedi bárki idegenre, az más ajtaján hiába kopog majd, és otthon is érzi a vérszagot.

12. És végezetül: nevess magadon.
Minden komoly és semmi sem komoly, bolhaverseny és kakasviadal, egy bábszínházban ágálsz, szónokolsz – nevess rajta, és nem lesz, aki rángat.


Ja, és már 45 percig bírok szobabicózni. (Pont egy Soko - Leipzig ideje) Megyek is.

2016. december 13., kedd

Sün

Egy apróság. Születésnapi sün.

2016. november 6., vasárnap

Hajt az idő.......

Hajt az idő, nem vár, rendes útján eljár.
Aztán csak tátjuk a szánkat, hogy elhúzott.
A szünet is. Alig vettem észre, hogy volt. Igaz hivatalos ügyek intézésével telt a csütörtök. A  szerda meg jó nagy takarítással. Fly-lady ide vagy oda, azért csak akad nagy munka.
Pénteken meg megfőztem a régóta esedékes szülinapi ebédem, és elvittük Pestre. Ha már nem tudnak ezek a gyerekek jönni. Szegén J nagyon összeszedte a nyavalyát. Még soha nem volt tüdőgyulladása.
 De a suli pl eszembe sem jutott. Csak ma, amikor rájöttem, hogy nem javítottam ki a dogákat. Szerencsére csak keddre kell. Soha nem hittem volna, hogy ilyen nyögvenyelősen fogok majd valaha hozzá. Pedig régen a megírás napján nekiestem a javításnak. Hát, most nem.
 Viszont 25 perc szobabiciklizésnél tartok. És majd minden nap járjuk a tópartot. Még ma is elmentünk, amikor volt egy óra esőszünet. Szóval a sztrók után nagyon aktív lettem.
 Sajnos a gyógyszerek csak sokasodnak, és teszik a dolguk - jót is , rosszat is. Pedig már olyan jó volt, hogy alig kellett tömnöm magam mérgekkel.
Vannak büszkeségeim.
 Az első, hogy néhány kollégám felköszöntött a szép kerek évfordulón. A kis levélkékből ilyen szépség nőtt ki:

 Aztán meg "Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs". És valahány név a naptárban. Ugyanis kitaláltam, hogy ez lesz a jövő évi biológusnap kabalaállata.



Aztán még készült két kendő is

 És a szokásos vezetős kesztyű. Amit még nem fejeztem be, pedig már erősen esedékes.


 Meg ez a baba. Az egyik kolléganőm kislányának. A színei nem túl jók, de a baba aranyos - szerintem. Nem, szája nem lesz. Majd anyuka hímez rá, ha akar.

Azt hiszem, ma biciklizés helyett vasalok.


2016. október 11., kedd

Elvagyok

Telik az idő, javulgatok. Agyalok dogokon, mit hogyan lehetne. Tervek már vannak.Közben mást is tervezgetek. Már kétszer készítettem a biológusnapra kabalaállatot. 4 éve békákat, két éve baglyokat. M,ost készítettem néhány prototípust,
még nem tudom, melyiket választom. Illetve majdnem biztos, hogy a sünt. Persze nem kék lesz, csak most ez volt a szőrös fonál itthon.

2016. október 5., szerda

Minden elmúlik - szerencsére

Elszaladt a nyár. Hipp-hopp, szinte itt sem volt, már el is tűnt. Mintha nem is lett volna. Persze azért volt. Események is voltak. Azt gondoltam, elég lesz az a néhány hét, kiheverni a sulis dolgokat. Balgaság volt. Csak most indultak be igazán az események. Tele volt vele az internet is nemrégiben. Ez persze megviseli az egészséges embereket is. Én meg ...  Csak azt vettem észre egy pénteken, hogy elállt a szavam. Főleg németül. Mondtam volna én a szokott tempómban, de nem gyött. Vagy éppen  más    hangok hagyták el fogaim kerítését. Még vihorásztunk, hogy milyen is ez az iskola. Belém fojtja a szót. Aztán délután a barátnőm erősködött, hogy menjek már be a kórházba. Mondtam, nem érek én rá ilyenekre. Aztán mégis. Hallgatok én a jó szóra. Szerencsém volt -  már megint: a dokibácsim volt az ügyeletes, megmutatott egy neurológusnak. Ő meg már haza sem akart engedni. Mondtam, nem érek én rá ilyenekre. Meg egyébként is, ha maradnék, éhen halnék. Ez be is jött volna. SEMMIT nem tudtak nekem enni adni. Eléggé ijesztgetett, de nem hagytam magam. (Ma  már hagynám.) Hazamentem, és összecsomagoltam, meg neki álltam főzni. Gyorsan összedobtam három ebédet, lefagyasztottam, meg reggel beszereztem ehető cuccokat, majd elmentünk, hogy polgárilag is megesküdjön az a gyerek. (Mert nálunk fordított volt a sorrend.) Este aztán berukkoltam. Nem részletezem, sztrók. Szerencsére idejében elkapták - már tudok beszélni. Sokat is. De nincs kedvem. Viszont a kórházból hoztam olyan fertőzést, hogy attól kódultam. 5 napig halódtam, még az is kijött, amit meg sem ettem. Most  még rehabos vagyok. Közben drámánk utolsó(?) fejezete zajlott, az utolsó (?) ember távozásával. Volt búcsúparti. 15-en is el mertek, akartak jönni. Minden tökös legény (leány), aki ott volt, kapott egy tököt. ez csak 13 , mert ennyyi lett készen, a többit utólag.
 
És még mindig nem nyugdíjaznak.
Azt nem sikerült kiderítenem, hogy hogyan kell a saját bejegyzésemhez megjegyzést fűzni, tehát itt: Kedve Patrícia, kedves Zsuzsa, köszönöm szépen. Javulok, pihenek, hamar elfáradok, de majd csak lesz valahogy.



2016. augusztus 22., hétfő

Minden elmúlik,

elmúlt a várakozás, a készülődés ideje, és elmúlt a nagy nap is. Ma már szomorú, esős szeptemberi augusztusi iskolakezdés volt. De a képek még sokáig érkeznek, és az emlékek melengetik a szívünket. Például ez, ahol repül a nehéz kő csokor, és végre az kapja majd el (én már tudom a jövőt), aki nagyon szerette volna. Előtte apáé volt a dicsőség, de ő nem akar férjhez menni.
A hetven virág jól mutatott az asztalon, a szütyő, tatyó nagy siker volt, és minden (majdnem) várakozás szerint sikerült.
Ebben a tanévben igyekszem majd megfelelni a blog címének.