Ismét

Annyi minden történt, annyi mindenről kellene írni. És annyi mindenről nem lehet. De "amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." Vagy verset írni. De én csak tanítom.
Szóval eseménydús féléven vagyunk túl, volt itt minden, barátok, pályák elhagyása, irigység, gyűlölség, Jó volna már egy kis nyugalom, hogy lenne idő, kedv energia, amit másra fordíthatunk.
A legutolsó nagy élmény a tanfelügyelet, a kicsi egy üzenet, ami bántott vagy 2 napig (inkább egy), de annyira érdektelen, hogy csak ennyi álljon itt a magam emlékeztetésére. Emlékeztetésre arról, milyen hamis képet alkothatunk magunknak valakiről, ha úgy akarjuk.
És a Volvo meghúzása. Meg az, hogy vannak még becsületes emberek ebben az önös érdekű világban. Ezúton is köszönöm a másik autó vezetőjének, hogy nem hagyott magamra a dühömmel és a keserűségemmel. Sőt .. így a düh már el is szállt.
Szóval tanfelügyelet. Tartottam - olyan órát, amilyet akkor szoktam, amikor még akartam. És milyen jó lenne most is akarni. Persze ez elhatározás kérdése. Szóval majd akarom. (Csak ne tenne a hideg meg a sötét nyomottá is.)
Néha nem tudtam ráállni a lábamra. de azt már tudom, mitől vannak a "végkimerültségi" rohamaim. Csak nem kell hat után ennem. Akkor minden rendben.
Egyébként meg sok-sok okból nem nagyon "alkottam" (elég nagyképű szó). Kendőket horgoltam, el is ajándékoztam őket megörökítetlenül.
A karácsony meg meglepetésszerűen egyszer csak itt van. Még adventi koszorú sem készült. Mint ahogy a szokásos ajándékkészítés is elmaradt. Néhányan kaptak angyalkát, de valóban csak azok, akiket nagyon meg szerettem volna becsülni.
8-9 ilyen készült:

Aztán megláttam, hogy a portás (mondtam volna: néni, de fiatalabb nálam. :o) ). És muszáj volt kipróbálnom:

Aztán volt még kiselefánt meg másik angyalka. Angyalkák. Ők is kevesen. A horgolós csapat tagjaihoz kerültek:
  
                                   
És hipp-hopp itt a karácsony.
Viszont nagyon jó volt, hogy sok-sok névnapi-karácsonyi ajándékot kaptam, és minden látszott, hogy törődtek a kiválasztással. Csupa (vagy majdnem csupa) olyan, ami nekem való. Pl ilyet:
                                                    
                                                                  
Jó lenne gyakrabban jelentkezni. Juc szerint azokkal a kajákkal kellene, amiket kitalálok magamnak. De egyrészt időtlen idők óta borsó, kukorica, csili, rizstejszín, citrom, húsleves  kreációt eszem, mert ahhoz sincs kedvem, hogy ebben újat alkossak, másrészt meg ... hát a depi. De legyőzöm! Le én! És kész!