2013. december 31., kedd

December 31. Fázisok

Ebben a hónapban több bejegyzés születik, mint egész évben. Talán visszatér a blogos kedvem???
1995 óta most volt az első karácsony, hogy nem a suli adventi estjéről estem be a fa alá.  Ez alatt az idő alatt szépen lassan leszoktam a nagy karácsonyi készülődésről. Az idén nem voltam benne a műsor előkészítésében, de hű maradtam a sokéves hagyományhoz, és nem sütöttem semmit. (A szokásos bejgli a mama reszortja, hál istennek, megcsinálja.)
A rettenetesen hosszú(nak gondolt)  szünet nagyja eltelt, és ... nem nagyon dicsekedhetem.
De ma megjött a karácsonyozós kedvem, és hajnalban nekiálltam sütni. :o)  Lesz itt eszem-iszom, dínom-dánom! Készítettem  töpörtyűspogácsa-csipszet (jó, a második adagot nem sütöttem túl) meg világszép kuglófot. Kár, hogy egyikből sem ehetem. Találtam a neten egy receptet, amely arra biztatott, hogy a kelesztett pogit a kenyérsütő összegyúrja. Ez kell nekem!!! Jól megdolgoztatni a drágát. A kenyérsütő úgy került hozzánk, mit a mikró. Vagy 20 éve kitaláltam, hogy nekem pedig mikró kell. TJ erősen tiltakozott, de éppen jutalomosztás ideje volt. (Tudja még valaki, mi az?  És a következő generáció?) Megvettem a legoccsóbbat, hogy úgyis hamar tönkremegy, majd veszek valami okosabbat. No, ki használja a legtöbbet? És volt valami baja az elmúlt 20 év alatt? A kenyérsütő dettó. A mikor annyira beteg voltam, hogy a fél kiló lisztet felemelni is alig tudtam, nem hogy még kevergessek is bármit, viszont valamivel el kellett foglalnom magam itthon, hogy ne folyton azt figyeljem, hol fáj és mennyire, a netren talált receptek nagy részét kipróbáltam. Hogy kíméljem magam, beszereztem a legegyszerűbb kenyérsütőt, kevergetni jó lesz az is. Meg  majd úgyis hamar  kipurcan. 7 éves. És dolgoztatom szorgalmasan. Egy nagy baj van, mindössze 36 deka lisztre vannak kitalálva a receptjei (amit éppen nem találok. Mármint a könyvecskéjét), és ehhez kellene alakítani a többi hozzávalót. Mondjuk, ha egy fél kiló liszthez egy tojás kell, akkor ... Ámde ez való nekem! Mindent gondolomra teszek bele, vagy közel annyit, amennyit kiszámítottam. :o)  Eddig még semmit nem kellet kidobni az elméretezett hozzávalók miatt. :o)  Állítólag finomak a cuccok. Ha én egyszer újra megkóstolhatnám őket!








Ezek meg tegnap:


Azaz továbbra is alig horgolok, viszont (sokat) olvasok. Pl elolvastam egy trilógiát Dennis Lehane-tól/-től. Ügyesen az utolsónál kezdve (azt töltöttem le először), a  legelsőt pedig tegnap fejeztem be. Jó volt, mert midig tudtam, hogy a hősöknek nem lehet semmi komoly  bajuk - hiába sebesíti meg az író őket olykor egészen súlyosan-, hiszen az előzőleg olvasott könyvben folyton azon boronganak, hogy kinyírták az aktuális rosszfiút. Viszont elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel a regények arról, hogy mi a helyes és a helytelen, helyes-e mindig a törvény betűinek engedelmeskedni, és ha nem, akkor megteheti-e bárki, hogy önmaga döntse el, joga van-e valakinek - bármekkora féreg is  - élni, vagy le lehet csak úgy puffantani. (Nem.)

És most belevetem magam a rendkívül izgalmas Kőszívű-be, már alig tudom kivárni, hogy kiderüljön, megmenekül-e Ödön a farkasok elől, és elveszi-e Rideghváry az özvegyet. :o))  Annyira unom már a kötelezőket újra és újra elolvasni!!!!
Nem, előbb megfőzök holnapra is. És majd holnap olvasom egész nap ezt a nagyon izgalmas története.  Ha meg unnom, javítgatom a 11.-esek portfólióját.
A szerencsemalackával kívánok
mindenkinek 
boldog új évet.


2013. december 24., kedd

December 24.

 Nagyon boldog, békés ünnepeket kívánok mindenkinek. 
Én egyre kisebb "fával" ünnepelek, szerencsére mindenki belegyezik. Nálunk J sem ragaszkodott a nagy fához akkor sem,, mikor kicsi volt . A legszebb vagy 20 éve egy formás kis ezüstfenyő volt, aztán megsajnáltam, mert meg kellett halnia. Utána próbálkoztunk kiültethetővel, de kiderült, hogy azt meg fokozatosan kellett volna hozzászoktatni a hideghez, a kerti levegőhöz. Azóta már kert sincs. Szóval maradnak a jelképes ágak, gallyak, de nem is a fa a lényeges. Sokkal fontosabb, hogy még együtt vagyunk, együtt énekelünk. (Igaz egyre kevesebben, de leszünk még többen is - reményeim szerint.) Hogy még van kihez átmenni az első és a  második napon, és bár már én viszem az ebédet, de még van, aki megeszi, és örül neki, mint egy gyerek. Az ajándékoknak is.
Már megint beleestem abba a hibába, hogy elkezdem keresni Kovács Margit Melyik immáron az anya és meylik agyermek csodálatos szobrát. de majd egyszer jól beszkennelem!

2013. december 20., péntek

December 2

Megnövekedett blogaktivitást jelez a műszer!  Ez már a második bejegyzés ebben a hónapban.  És végre úgy, hogy nem van semmi bajom. (Nem van semmi bajom, csak hatott rám Patrik Ness könyve. :o))
December elején végre kitaláltam, mi lesz a karácsonyi ajándék a kollégáknak. Hát helyes dundi angyalok. Úgy tűnt, rengeteg idő van, vidáman összehozok belőlük 54-et. Vagy legalább 10-et. Aztán jött a szokásos kialvós hétvége, meg még dolgoztunk is, az angyalok meg csak nem akartak osztódással szaporodni. Sőt, mintha megfogyatkoztak volna.  (Nincs semmi titok, J kapott belőlük egy párat.) Tehát egyre biztosabb volt, hogy 54 angyal nem lesz. Akkor fenyők.  Abból is készült - ha jól számoltam egy kisebb erdő. De az is lassabban készült, mint ahogy az idő fogyott, meg a füles fémgombok. A végén maradtak a nagyon egyszerű csillagok. Vagy hópihék. Nézőpont kérdése. Ám tegnap kiderült, hogy az is kevés. Forduljunk a jól bevált csokihoz! :o) Aldis.  Mert az aldi, tudja, hogy az ünnep nem róla szól. Szépen betettem őket muffinpapírba, becsomagoltam celofánba, átkötöttem díszszalaggal - lehet, hogy aki ezt kapta, jobban is örült, mint egy nyamvadt csillagnak. Vagy hópihének. Nézőpont kérdése.
Na, ők azok.



Ma megint jó volt suliba menni, mert ilyenkor mindenki mindenkit megajándékoz (na, jó nem mindenki, de sokan), és sok süti van - amit én nem ehetek, meg kölyökpezsgő, meg műsor, a sulimikulás ajándékot oszt. Ezt valamikor az első osztályom találta ki, és hagyományaink egyik alapja. Nagy munka, de nagyon édes ajándékokat találnak ki setesuta versekkel. Az egyik bejáró kolléga pl rollert kapott (rajzolták). Én meg vagy  két éve vettem a bolhapiacon egy karkötőt, és azóta karkötőmániás lettem, így kaptam egy "köves" karkötőt valami versike kíséretében - kedves volt.
Aztán megvolt az adventi est, tényleg csak ültem a nézőtéren és semmi dolgom nem volt.
 És most ... 
LÓÓÓóóóógás. (csak 2 doga meg egy osztálynyi portfólió van itthon. (darabja 8 oldal))
Hát, minden jót kedveseim. Mindenkinek szép, nyugis ünnepeket kívánok,  és jó pihenést. 
Vááá, majdnem elfelejtettem!! Megalkottam az abszolút mentes süteményt. Keksz. Már két változata is van. Az egyik darált  zabpehelyből, karobporból meg növényi kávéból készül - némi édesítővel.  A másik meg zabpehelylisztből, édesítőből, mézessüti-fűszerkeverékből meg narancsléből készül. nem kell sütni, csak kiszaggatni. Vagy még azt se, az utóbbi úgy fogyott el, hogy ki-ki (én) leszaggatott egy darabbot a gombócból, mert ki-ki lusta volt előszedni a gyúródeszkát. De majd a legközelebbi adagnál! Kép nincs - elfogytak. Ja, és akárki akármit mond, a növényi tejszínt NEM lehet habbá verni. 
És névnapomra megkaptam J-tól Jonas Jonasson új könyvét - szóval olvasnom is kell. :o)

2013. december 3., kedd

December

A legegyszerűbb, ha a hónapokkal nevezem el a bejegyzéseket. Akkor talán 12 is esik egy évre. Mostanában nagyon nem megy semmi. Aggasztó. Ez évben csak a 35 fokos hónapokban nem voltam beteg, a suli kezdése óta átlag 2 hetente tör ki rajtam valami kór. Nem tetszik nekem ez a dolog, nem tetszik nekem ez a dolog. ("Nem tetszik nekem ez a dolog - mondta Kalapocska is, és gondterhelten megrázta apró fejét.") Meg is konzultálom jövő héten Debrecenben, hogy mármost mi a fenére lehet számítani. Tulajdonképpen élvezhetném a kétheti pihenőket, de mégsem. Valahogy  kitör belőlem ilyenkor a sztahanovista, és nagggyon akarok dolgozni. (Kíváncsi vagyok, mikor lázadnak fel a szülők az ilyen mértékű lógászat miatt.) Nem dúl bennem a gasztrós fantázia sem, horgolni sem nagyon van kedvem, csak vagyok, mint a gomba. És mintha a humorom is elveszett volna. Valahol. Keresem, de nyoma sincs. Hűlt helye.
De olllyan kolbászkrémet készítettem karfiolból meg kölesből, hogy csodájára jártak. (De rögtön kiszúrták, hogy karfiolból van!) Tisztára mint az igazi. Ami a fokhagymamennyiséget illeti. A többi... azt fedje jótékony homály. Viszont mégis csak volt némi kolbászos illúzióm.
Elkezdtem horgolni egy kendőt, két sor után elégedetten félre tettem. (Tudni illik, hogy ez összesen kb18 szem és félannyi erp).  Egy jótékonysági vásárra készült egynémely bagoly meg hóember, és kész. Ja,  meg egy béna angyal. Tegnap még jó ötletnek gondoltam , de ma - elkészülvén - nem is tetszik.






Ide helybe jön nekem a Kijevi Balett, ma este. Ezért aztán jól meggyógyultam, de meddig tart ki, az még kétséges. 
Tegnap nekiálltam adventi meg téli díszítést kiaggatni, de olyan visszás volt a szikrázó napsütésben angyalokat aggatnni ide-oda, hogy feladtam. Csináltam egy recickling koszorút meg egy gömbös vázát.

2013. november 3., vasárnap

Szünet

Nem is tudom, legyen a címe 352?
A szünet végeztével én is végeztem két nagy  és egy kicsi munkával. A 2 nagy egy-egy kendő, amit Debrecenbe viszek  Eegyet elég megmutatni belőlük. :o))
 

Lassan listát kéne vezetni, miket ajándékoztam már - ilyen hosszú kapcsolatnál az ember elfelejti, milyen jó ötlete volt mondjuk 3 évvel korábban. Amint ez már meg is történt velem. Vagy 4 éve valaki bemutatott egy sütis bögrét és egy bögrés sütit.  Egy receptet rápingálva  egy fehér bögrére, ... nem írom le, már megírtam.
 Szóval 7. éve kényszerülök efféle kitalációkra (szinte hihetetlen!), és sajnos egyre több velem állandóan foglalkozó személy van. Nem akarnék én ekkora szeletet  magamnak a nagy közös tortából!  Ha van valakinek jó ajándékötlete, szívesen fogadom.
A szünet csodásan telet, a 7 napból legalább 4-en nyavalyás voltam, köszönhetően a nyomokban szóját is tartalmazható étkeknek.  Megkívántam az édességet, vettem Piccolini diabetikus cukorkát. Olyan telhetetlen és mohó voltam, hogy egyből megettem hármat. este már éreztem, hogy valami nincs rendben, de másnap megismételtem az eljárást. Utána elolvastam az összetételt.  Szerencsére.  Két napig nyögtem. Utána a sütőtök-krémlevesbe készítettem rozsos zsömléből krutont. A tünetek megegyeztek (hányinger, hasmenés, hidegrázás, hőhullám - nem, nem klimax), csak most tovább tartottak.  Aztán már mehetünk is a suliba.
Tegnap még összedobtam egy alvós nyuszit a kolléganőm kisunokájának.
 
  Az x-faktor ideje alatt majdnem elkészült, csak az orcájával vacakoltam ma vagy 2 órát. A szokásos. Miután kétszer
leborotváltam szegényt, maradt a minimal artos megoldás.

2013. október 10., csütörtök

351

Az előző volt a 350. bejegyzés. És már elmúlt 3 éves a kicsike. (torta, petárda, ihaj-csuhaj) Úgy lehetünk ezzel mint a gyerekek fényképeivel, az első 3 évben sok-sok kép készül, 6 éves kora után vannak a sulis, a szülinapi meg a nyaralós képek. De mivel azt a blogot horgolósnak szántam, és mostanában keveset horgolok,  hát egyre kevesebbet is írok. Hisz nincs mit mutogatni. Persze nem akarok teljesen elszakadni tőle: kedves volt a szívemnek, hogy barátságokat, jó ismerősöket szereztem általa, és sok dolgot ismertem meg, szóval a blog marad, ha ritkán  horgolok is.
Tehát nem horgolok mostanában. Lehet, hogy címet változtatok. :o)
Ám most ismét képmutogató leszek, bár nem különösen nagy a termés.  De tényleg. Rengeteget vagyok itthon, már a 2. hetet ebben a félévben - pedig elhatároztam, hogy nem leszek beteg annyit az idén -, hol egy ocsmány vírus dönt le a lábamról, hol a ...  Hát nem is tudom. Talán attól a gyógyszertől, illetve a hiányától, amelyiktől a kiütéseim voltak. Hehe, lehet választani, 210-es vérnyomás vagy kiütések? Ti mit választanátok? Mert az újonnan kapott vérnyomáscsökkentőtől is lettek kiütéseim -bár a vérnyomásom mintha normális lenne. Ma. Szóval nem leszek annyit beteg.  de attól tartok, hogy ez a nyamvadt autoimmunitás nem fogja hagyni, hogy kövessem az elhatározásaim. :o(  Ez baj.
No,  a konyhaművészet csúcsi mellett- amikor már nem voltam rosszul - horgoltam is. Befejeztem a fodros macit - jó ez fonalfalónak is. És készült néhány őszi dekor is: helyes kis tökök. Mert a régiek valahol a garázsban vannak.  Íme:
 A bal szélső egy tökéletesen formás igazi kicsi tök, nagyon szép.
Felirat hozzáadása

 Lassan,-lassan készül egy ajándék-sbs, de éppen elfogyott a fonal. Azért decemberig talán elkészül. .o)
És némi gasztronómiai kalandozás:
céklafőzelék: 2 kis céklát megreszeltem, megpároltam egy kevés olíván, sózta, édesítőztem, fahéjaztam, majd megszórtam rizsliszttel, felöntöttem rizstejjel, és tettem bele zabtejszínt (az volt itthon),  reszelt krumplit  sütöttem hozzá - szépen összeáll lepénnyé. A cukros dokim és Földes doktor szerint is igaz, hogy a színes növények nem ártanak annyit, mint amennyire értékesek. Mikor a múlt héten egy kardiológusnak elmondtam, hogy 4 éve teljesen vegán vagyok, azt válaszolta, hogy de elhagyhatta a szteroidot. Ez igaz. Szóval jó is ez a vegán lét. Egyébként a zuram a minap gépsonkát sütött tojással, és majdnem elmentem itthonról, annyira büdösnek érzem. Szagra megmondom a fel nem ütött tojásról, hogy állott-e vagy friss. :o)) Pályát kéne módosítanom. Lehetnék tojásmegmondó a piacon. Mint a gombavizsgáló. :o)
Most pedig megyek és csinálok köleskását: húslevesen zöldséget párolok (színeseket), majd összekeverem egy adag főtt kölessel. Finom.


2013. szeptember 29., vasárnap

Még megvagyok

Még megvagyok, de a suli kezdete nagyon kaotikus volt, a meddig kell maradni sem volt világos, szóval nem sok kedvem volt írni. Meg góckutatásra is jártam - nincs olyan gyulladásom, ami indokolná a kiütéseket. Közben Altair Jetije, aki megkérdezte, milyen gyógyszereket szedek, úgy vélte a Hypothiazid nevű méregtől lehet. Azt gyorsan abbahagytam. ( Csak hogy jellemezzem a magyar egészségügyet: az elmúlt 4 évben, mióta ezeket szedem, legalább 6 orvosnak mondtam el, miket szedek)( szedem, szedek, szedem, szedem van másik szó erre?) Már egy hónapja nem szedem,  egyre kevesebb kiütésem van, és nem olyan randák. Egy doki szerint, akivel megcsináltattam egy 64 elemes ételallergia-tesztet - nem mutatott ki,csak a diófélékre allergiát - szóval szerinte a szervezetem sokáig "emlékezni fog" arra, ami ellenállást váltott ki belőle. Így hát holnap még nem eszem grillcsirkét. Sőt a levesben főtt állat porcait sem. Fene a gusztusom! Azt szeretem a legjobban. Annál is inkább, mert a tegnapi kajába tettem egy fél padlizsánt, és vannak kiütésecskéim.
Azt hittem, lefényképeztem az ebédet, de nem találom. Kár, mert hihetetlenül szép színe is volt.
Na, mindegy, azért elmesélem.
 Szóval egy csomag újhagyma, 3 bébicékla, egy cukkini, egy fél padlizsán, egy nyamvadt édesburgonya,  volt egy csenevész édeskömény s a hűtőben, no ezeket olíván jól megpároltam, só, borsika, fehér bors került bele - és mivel eléggé elsóztam, reszeltem bele egy kis krumplit. Mikor kész lett ment bele egy zabtejszín és egy lime. Nagyon kellemes savanykás íze lett, de mivel borsot már jó ideje nem ettem, túl intenzívnek tűnt a jelenléte. Köles volt a köret. A céklától nagyon szép színe lett.
Nagyon ízlett - főleg mert valami nyavalya folytán egy hétig kajára nézni sem bírtam. Főtt krumpli, rizstésztaleves - ez volt 5 napig a menü, előtte 2-ig meg mindegy, mert semmi nem maradt meg bennem.
És mivel napokig az ágyat nyomtam, és vacogtam, a tegnapi napsütés kicsábított a szabadba. Szinte egész délután az erkélyen nyaraltam. Élveztem a pompás látványt. Le is fényképeztem, csak úgy magamnak, hogy télen legyen miben gyönyörködni. Ezek a szerencsétlenek a rémes vízpazarlás ellenére (reggel, este kaptak inni) csak kornyadoztak. Most kezdenek élni. Sajnálatos, hogy néhány héten vagy lehet, hogy csak napon belül elfagy mind. A legnagyobb meglepetés a fekete petúniák burjánzása.  Mindig elhatározom, hogy legközelebb csak fehér petúniát veszek, mert az annyira virágzik, hogy lentről is látszik, meg napvirágot, mert az meg szépséges sárga. Vannak persze fűszernövények is, azok maradhatnak. Ésremélem, a 6 levendula sem hal meg télen. Sajnos nem tudom egy képbe szerkeszteni őket, így jó sok helyet foglalnak, de nem baj. (Meg kéne tanulni egy halom dolgot, de senkinek nincs türelme, szépen lassan elmagyarázni, ha meg idekatt-odakatt, azt úgysem jegyzem meg.:o( )















És hogy mit csináltam az erkélyen.Ezt:

2013. szeptember 3., kedd

Vegán rakott krumpli

 Túl nagy aktivitással nem dicsekedhetem, egy sbs-be kezdtem bele, de 50 cm-nél rájöttem, hogy vastagabb tűvel kellene horgolni, mert így túl merev. Tehát Pénelopé-effektus. De már ismét megvan vagy 15 cm, és tényleg puhább a 4,5-ös  tűvel.
4 napja A padlás-t nézem a youtube-on, az eredeti szereposztással. "a la recherche du temps perdu". Néha bőgök. Most is.
A suliról egyelőre semmit. Pudding.
 Jut eszembe evés. Majd megvesztem a hétvégén, amikor rakott krumplit készítettem, és jött az ő illata bele az orromba.Kitaláltam, hogy én is akarok ilyet. tehát elkészült a  vegán rakott krumpli  :o)  Egy jénait kiolajoztam, bele jött egy réteg karikázott krumplit. Rá egy réteg párolt hagymával zöldborsó, (és mindenféle fűszernövénnyel, ami csak nő az erkélyen)., erre egy adag megpárolt, jól megfokhagymázott leveles spenót.Újabb réteg krumpli, rizstejszín és egy kevés apróra vágott szalonna (elmaradhatatlan.). Nem tom milyen lesz. Végtére is a borsó íze egy kicsit hasonlít a tojáséra, a fokhagymás spenót meg mintha jó kis gyulai lenne :o))). Majd meglátom.


Most látom, hogy az ott zabtejszín, de alezanc - ahogy a nagymamám mondotta volt. (Alles eins - ahogy vén fejjel megfejtettem. ) Egy kicsit sok lett benne a bazsalikom. :o)
Azért ezt belinkelem. Sajnos így lesz. És nem  "tartjuk a markunkat", meg majd "hozzászokunk, hogy a pénzért meg kell dolgozni."  Eddig is megdolgoztunk. A többség legalább is.  Különben csupa írástudatlan idióta ülne a parlamentben. Is.
Mellesleg tegnap meg ma már 15 órát töltöttem a suliban munkával (tanmenetek, játék kitalálása,a 7.-esek  fogalmazásainak átolvasása (még nem jegyre természetesen, csak Levél a búcsúzó Vakáció barátunkhoz. Ennek a mintájára.
Balogh József: Kedves Vakáció barátom!

Komolyan mondom, szégyellhetnéd magad.
Június közepén mellém szegődtél, barátokká fogadtuk egymást,
S lám: két és fél hónap után megtagadsz.
Tudom, jövőre ismét eljössz, megígérted a búcsúzáskor.
Nagyon jó volt veled!
Pedig anyuék mennyire izgultak, amikor megérkeztél…
Mi lesz a gyerekkel?
Akasszunk a nyakába kulcsot? Küldjük táborról táborra,
Vagy fogadják felváltva a nagymamák?
Szóval szörnyű családi vitákat okoztál, kedves Vakáció!
Én magamban mégis nagyon örültem, mert tudtam,
Te minden gyereknek a legjobb barátja vagy…
Tanév végére bizony alaposan elfáradtunk.
S nem csak mi, de a tanáraink is.
Ők – nekem elmondta az osztályfőnököm – éppúgy várták, mint a diáksereg.
Kedves Vakáció! Tudatom veled – mindenre te sem figyelhetsz oda - ,
Az összes gond megoldódott.
A nagyik szívesen fogadták az ő aranyos csillagukat,
A szemük fényét, vagyis engem.
Képzeld, Vakáció, megtanultam úszni, úgy, hogy egyszer sem fulladtam meg.
Uralkodásod ideje alatt kiváló famászó lettem,
Bár anyuék maradi nézetei szerint:
A nagymamáék idegeire többször másztam fel…
Kedves Vakáció! Egyre bölcsülő eszemmel nagyon jól tudom,
A te időd sajnos lejárt. A naptárt pergető idő nem ismer könyörületet,
S akkora hatalmad még neked sincs, hogy legalább októberig maradhass…
Köszönöm, hogy közel 80 napig jó barátok lehettünk, s ez a lényeg!
Te most majd békésen telelj át, s az új tavaszt várd annyira, mint mi!
Drága Vakáció! A suli, az suli, író kezekre vár a kréta, a könyvek
Olvasókat remélnek, a padok elárvulnának,
S a füzetek sem akarnak üresen maradni…
Isten veled, Vakáció! Vigyázz magadra, mert tíz hónap múlva
Megint nagy szükségünk lesz rád!
Aztán majd időben küldd ám el hozzánk a kistestvéreidet:
A téli és a tavaszi szünetet! Ők is jó fejek,
De legjobb fej te maradsz mégis, Kedves Öreg Nyári Vakációt!


Aztán a típushibákból feladatlap készítése (kritikán aluli a helyesírásuk). Ma kedd van, a héten kötelezően megtartandó 26-ból 5-öt tartottam meg. Lehet számolni. Szerintem bőven meglesz a 32. Mint ahogy eddig is megvolt, csak nem kellett beszámolni róla. Most utálom is!


2013. augusztus 31., szombat

A kocka 2.


 Elkészült végre a kocka. Nem is tudom, talán márciusban fogtam neki.   És az utolsó oldala roham munkában  lett kész, mert végre valóban eljött a barátnőm, akinek az unokája kapta. Az utolsó oldalra csak színes pöttyök jutottak, mert másra már nem volt idő, de volt aki cicát látott bele. :o)  Hát ez a fantázia, kérem. Ilyen gyerekeket kellene nevelnünk. A virágos oldal azért van még egyszer fenn, mert valahogy odamászott egy csiga is. Kapott a leányzó babát, elefántot (előző posztok), de állítólag a kockát nagyon kedveli.
 

 J Isztambulban nyaralt (mi meg sehol). Még az augusztusi hosszú hétvége is itt telt, mert Mamát bevitték a kórházba, így a szórakozás és a változatosság az volt, hogy őt látogattuk. Pénteken vitték, szerdán kiadták, közben meg nem nagyon történt semmi, hiszen pétektől keddig a fű sem nőtt. Ilyenkor általában gyakornokok ügyelnek, kevesebb a nővér, néha 11-kor kaptak reggelit és este 10 után a gyógyszereket. Mindezt úgy, hogy az ápolóknak (fiúk voltak) szinte  egy szusszanásnyi idejük sem volt.Jajjaj, csak nehogy megint odakerüljek én is!
Szóval J Isztambulban nyaralt, készítettek rengeteg gyönyörű felvételt, és hozott ajándékba egy halom sálat. (bármilyen kockázatos törököket fényképezni, a kedvemért készítettek néhány felvételt a bazárban, és bár nem olyan mint Agatha Christie-nél a Suq, mégis csak bazár.)
Szóval hozott ajándékba egy halom sálat. Nekem narancssárgásat. Mert meg vagyok bolondulva a sárga dolgokért.

 
De az, amit magának hozott, sokkal  jobban tetszett. És az én drága egyetlen gyerekem elcserélte velem az ő lila-ezüst sálját.( És nyilván sose fogja viselni a narancssárgát.)
A bagoly gyors esti horgolás szülötte, elvittem szerelőhöz az autót, és leszedtem a baglyot róla. Utána vagy egy jó hétig naponta  legalább háromszor borítottam ki a táskám (Zazálea), mert sose akadt a kezembe a kulcs, és természetesen abban a táskában csak halott német katona nincs (c.r. by egy kolléganő). Így azonban azonnal a kezembe akad, ahogy belekotrok. (Közben a régi bagoly is előkerült, és már tudom, hogy valóban ki lehet mosni azokat a figurákat, amelyeket csinálok. :o) )
Legyen gasztró is! A mai ebéd rizses spenót "bundás"kenyérrel. (Rizstej, rizsliszt, ez nem érdekes.) A kenyér!!!!! Az már valami!  Kaptam az Intersparban minden mentes kenyeret (glutén, tej, élesztő), (40 deka 800+x forint - egyszer össze kéne számolni, mibe kerül az élelmezésem.) Azonnal 5x3 szeletre vágtam, és lefagyasztottam, mert ezek a zacskózott cuccok szeretnek megpenészedni. MA elővettem egy csomagot, zab és rizslisztből meg vízből sűrű palacsintatésztát kevertem, belemártottam a kenyeret, aztán zabkorpába és olíván kisütöttem. Nyam, nyam! (A közepén a massza+zabkorpa sülemény van.) "Nem is tudom, mikor ettem utoljára ..."(- Mabel a Csengetett Mylord-ból.) És készítettem karfiolsalátát is - kaliforniai paprika helyett,sima zölddel, ecet helyett citrommal (kellet vagy három, mire érződött az íze) paradicsom nélkül, színezőnek  lila hagymával. Na, az is finom.

 
 Kreáltam mást is, de azzal nem büszkélkedem. Leírom, hátha valakinek van ötlete - nekem már van.
Kaptunk egy vödör hullott körtét. A szívem szakadt meg, mert gyorsabb iramban romlott, mint ahogy TJ betermelte. Ezért ma kivagdostam a puhuló részeket, leturmixoltam, kevertem hozzá 3 tojásnak a  sárgáját, egy kevés édesítőt ,12 darált piskótát (ehelyett valószínűleg jobb lett volna a gríz, azaz búzadara), felvertem (nem én, az aprító) a tojás fehérjét, és óvatosan belekevertem a kulimászba, majd  kivajazott, -morzsázott tálba öntöttem, és sütöttem-sütöttem tűpróbáig - OK volt. Hagytam hűlni, és egy idő múlva kiborítottam. És láss csodát! ... széttörött és folyós volt. Hm ..., belelapátoltam egy serpenyőbe, és mint a császármorzsát, sütögettem, kevergettem. Gőzölgött, pöfögött,  égett. Az alja. Megfordítottam, olajat öntöttem alá, gőzölgött, pöfögött - égett, ez így ment vagy negyed órát (A tegnap holnapra készített frizurámnak határozottan jót tett a gőzölés). Most elmondhatom hogy van egy körtés, habos ... tojásrántotta. :o) Nem tudom, mi lesz a vélemény.
Halványulnak a kiütéseim - valószínűleg még nem a gyógyszer kiürülésének, hanem a Delagilnak köszönhetően, amiből legfeljebb 7-t akartam bevenni. Most tartok a 10.-nél. Hátha mégis ...
A sulikezdésről inkább semmit. Sok kaotikus évkezdésünk volt már, de ilyen még soha. de most nincsenek pánikrohamaim, bár az második nap előjöttek a kimerüléses tünetek. No, mindegy. 22 kötelező órám lesz, a többit majd meglátjuk. A röhej, hogy azelőtt simán benn voltam 32 órát hetente sőt többet is, de így hogy kötelező, utálom. ÉS valószínűleg kevesebbet fogok keresni, mint eddig.  De sebaj, Rózsa nénénk megmondta, hogy  "a tanároknak meg kell szokniuk, hogy a pénzért meg kell dolgozni." Ha szoknék (:o) ) káromkodni, most mondanám ...

2013. augusztus 13., kedd

A kocka

 Amint már talán említettem, bizonyos dolgoktól (gyakorlatilag bármitől) kiütéseket kapok. Kezdem azt hinni, maga a lét vált ki belőlem ilyen  allergén tüneteket, és már bele is törődném, hiszen kit zavar, hogy a nyakam, a vállam állandóan tele van hólyagokkal, foltokkal (a többi nem látszik), de ezek néha átmennek gonoszba. Tegnap például a jobb kezem 4 ujjbegyén virultak, ezzel lehetetlenné téve  szinte bármilyen munka elvégzését.  Például amikor a szervizben beleültem a napon álldogáló autóba, még jól is esett a hátamnak a meleg, de azt már nem díjaztam, hogy rásült a hüvelykem a kormányra. Este nem értettem, miért nem tudok dolgozni. Mire rájöttem, hogy nem, nem megszúrtam az ujjam, csak egy csinos hólyag igyekszik megkeseríteni az életem.  Nem is tudtam befejezni a KOCKÁT. Egy békánál feladtam, és tulajdonképpen ötletem sincs a maradék két oldalra. De nem is sürgős, mert megint nem tudok találkozni a barátnőmmel. Szóval a kockát ismét szüneteltettem egy darabig (március óta tettem ezt -tegnap estig).
ÉS minyonkat fogok készíteni. Egy már megvan, csak még szája nincs. a drágámnak. Ott bujkál a setétben.




2013. augusztus 10., szombat

Az én kedvesem

Mostanában nemcsak a "vészbúk" tart távol a blogolástól, hanem mindenekelőtt Kindle, aki az én kedvesem barátom - sőt mostanában mondhatni:  LB.  (Nem rajtam múlt - "mellékszál".) Bőven megérte a befektetést, annyi olyan könyvet is elolvasok mostanában, amire biztos, hogy sosem adtam volna ki pénzt, könyvtárba járni meg lusta vagyok. A skandináv krimik hátborzongatóan jók, és találtam egy-két letehetetlen amerikait is, meg angolt, meg OROSZT!!!
Akunyinnak hívják a szerzőt, és már neve is van a hívei táborának: erasztománok. Csatlakoztam. :o)  Elvarázsol, ahogy a 19. század végének,  a századfordulónak a  találmányaiét lelkesedik. (telefon, elemlámpa,villamosság, kerékpár, ...) és az is, hogy hiába jön rá a "nyájas olvasó" a bűnös kilétére, még háromszor megcsavarja a történetet, hogy az utolsó lapig lehessen izgulni és reménykedni. Jóóóóó! (Sajnos már mind a 8 magyarul megjelent Fandorin-történetet elolvastam.)

 Ez a nyár egyébként a" nem csinálok semmit" jegyében telt. Na, jó, olykor főzőcskéztem, bár nem túl nagy lelkesedéssel, mert folyton megfeledkezem magamról, és megkóstolom a készülő terméket, aminek sosincs jó vége. Tegnap is belenyaltam a tejbegrízbe, hogy elég édes-e, aztán moshattam ki a számat, de  - úgy tűnik - még így is sikerült valamennyi tejnek felszívódnia. És bár nem vagyok allergiás rá -(Mária utcai bőrgyógyász)  mégis tele van hólyagokkal a nyakam. Most éppen. És valószínűleg a görögdinnyére sem vagyok allergiás, de mégis .... Szóval nem lettem okosabb.  Elkezdtem a góckutató programot, bár most nyáron ...
Olykor takarítgattam is (flylady).
Olykor benéztem a suliba . ..
De nagy programba nem fogtunk. Jártunk ki a kertbe locsolni, de mintha tengerbe vizet ... a fű kiégett, , a növények nem teremtek, ha mégis ....  egyedül a cukkini tudott óriásira megnőni 1 hét alatt. Így aztán cukkinit ettünk cukkinivel.  A kedvencem a cukkini-krumpli tócsi lett, kukorica és rizsliszttel (tojás nélkül természetesen). Egyébként a rizsliszttől elképesztően ropogósra tudnak sülni a dolgok.
Azért esténként, amikor volt valami nézhető a tévében, horgoltam is.  Bár nem sokat.
A barátnőm unkájának készült mindegyik figura, de megint úgy fogok járni vele, hogy annyira nem jön össze a találkozó, hogy folyton elajándékozom a kész terméket.  A kislány biztos azt fogja hinni, hogy az elefántoknak piros a szeme (mint ahogy az is. :o)) )



A baba hamar elkészült, csak a hajával szórakoztam két film alatt.


Sajnos Kindle kezdi feladni, egyre többet fagy le, és a bal oldalán mindig duplán lapoz - ha egyáltalán.   Talán túlterheltem? Pedig nem is wifizek vele. Mert azt aztán végképp nem bírja szegény. (De az ára már bejött.)




2013. július 31., szerda

Fogpiszkáló

Hát ezzel a pulóverrel biz úgy jártam, mint a székely bácsi a nyárfával . ( Így). Csak él el...rontottam. Ügyesen kiszámoltam a karöltő megmérése után, hogy hogyan lesz jó, ügyesen meg is csináltam, csak az elején elfelejtettem, hogy a lyuknak csak a felét mértem le, így be kellett volna szorozni az egészet kettővel. Estére lett két fogpiszkálóm fél ujjam, idő meg már nem volt az eljárás megismétlésére, tehát mellény lett. (Asszem, mégsem szeretek kötni.)


És hogy a gyerek is örüljön valaminek, kapott egy kis, barátságos tigrist. Aztán gyorsan horgolótűre kaptam, és a hiányzó kért fél ujj helyett készítettem két helyes egész kulcstartót. 

 

 Most pedig megyek baracklekvárt főzni. Mert én sem hülyülök már meg.

2013. július 28., vasárnap

Néhány dolog

Nem telt ám lustálkodással az elmúlt időszak, bár nem voltam annyira aktív mint szerettem volna -és lassan vége a nyárnak. Illetve a szünetnek. Ilyenkor én már nem akarok iskolába menni!
Szóval voltam Pesten találkozni horgolós sorstársakkal - utána egy napig hevertem, meg voltam Debrecenben szkanderozni - ezúttal egy doki bácsival, de akkor is én nyertem. (Valami ilyesmit kell elképzelni, de én a lábaimmal is játékban voltam. :o) )
 



Megnyertem 2 hónapot. Csak decemberben kell visszamenni. A kiütéseim változatlanul virulnak, mindig belefutok valami tilalmas dologba, hogy egy szójával dúsított cukorkába, hol az isten tudja mivel dúsított mustárba vagy csak simán őrölt piros paprikába.) Ezért aztán kértem is és kaptam is beutalót a fő-fő bőrgyógyászatra, hogy nézzék már meg , mi a fenére vagyok allergiás. (állítólag 50 dologra tudnak keresgélni), és csodák csodája, júliusra kaptam is időpontot. Sőt, akkor hívtak be, amikorra ígérték,percre pontosan. El voltam ragadtatva. Most látom, hogy ezt már írtam. ezért baj, ha nem ír rendszeresen az ember naplót. Aztán egy elég abszurd jelenet játszódott le, a doktor megnézte az éppen aktuális kiütéseim (A fenébe, előtte egy joghurtot be kellett volna nyomni, mert már múlófélben voltak.), majd közölte, hogy ez nem allergia. Hanem intolerancia, és biztos van valami gyulladás a szervezetemben. Indul a góckutatás - úgysem tudtam, mivel töltsem a hátra lévő 4 hete, ha már nem megyünk nyaralni. Amikor pedig megjegyeztem, hogy  kiütéses leszek a paradicsomtól meg a piros húsú paprikától, akkor megállapította, hogy inkább reflux. (Ha meg elalszom a kádban, akkor mégis inkább lépfene lehet - Rejtő után szabadon.)
És még kaptam tablettát is - még Debrecenben, de ő is jóvá hagyta. Aminek a mellékhatása kiütések (az magának már úgyis van) illetve aluszékonyság, gyomorbántalmak ... stb. Na az első kettő bejött, Most nem tudom, pontosan mitől is vannak kiütéseim, a kajától, az idegbajtól vagy a gyógyszertől. de vannak - pl most a tenyeremen és az összes ujjízületemen. Fincsi.
 Idáig.
Idegbaj: Kaptam egy levelet a lakásszövetkezettől.
Küldik a végrehajtót (behajtó céget), ha tüstént nem fizetek be 40350 Ft-ot.
Idegbaj, telefon, "tavaly augusztusban kiírták a vizet." ?????? De jöjjön be reggel a számlákkal, megnézzük." Vízmű:" Nem tartoznak, higgye már el!"
OTP: Minden számlát megnéztünk, minden rendben,
itthon minden számlát megnéztem, összeszedem, éjjel nem nagyon aludtam, mert tudom, hogy rendben van minden, de mégis.
Abszurdisztánban bári előfordulhat.
 Reggel a nő: Már éppen hívni akartam, sajnos félreértés volt, a itt számla az ön nevén van, a víz meg másén (a férjemén -  30 éve). Kérdeztem, hogy most minden postaládába bedobják-e, hogy nem is tartoztam. Azt mondta: Nem, nem, majd a decemberi elszámolásból látszik" Hm. Abszurdisztán.  Máig nem értem, miért csak 40 ezret akat, és nem az összes vízdíjat 5 évre visszamenőleg.
Na, inkább másról.
 J lánybúcsút szervezett, arra készült néhány dísz. J kitűzőt gondolt, készítettem néhány változatot. A káposztákat (eredetileg rózsának készültek, de arra hasonlítottak a legkevésbé) szántam erre a célra, de végül asztaldíszek lettek, és a másik virágból kértek 8-at. Azt is legyártottam gyorsan - szerencsére éppen Pesten voltam - nála. Nagy tetszést arattak. - meglepetésemre.


 Aztán kötni támadt kedvem, úgyis készülünk meglátogatni a soproni barátnőm, akinek már 110-es az unokája. Elég nehezen találtam mintát, nem is pontosan olyan, számolgatni kell(ett), de eddig megvan. Vajon elkészülök-e holnapig a két ujjal is?

 
 Kitaláljátok, mi az apuka foglalkozása?

Gasztró: tegnap megtörtem a zöldnapot, és lett piros és fehér is a kajában. Kapros salátafőzi meg sült répák.


Kitaláltam magamnak egy töltött paprikát - paradicsomszósz nélkül. Majd eldicsekedem vele, ha jó lesz. :o)

2013. július 19., péntek

A fenébe is!

 Ma a Mária utcában egy bőrgyógyász azt mondta, hogy ez nem allergia (nem is csináltak semmiféle tesztet!), hanem intolerancia! Na, az már mindjárt más! Akkor nem is lesznek kiütéseim a hevített olajtól. Be is toltam a Bell frttnél egy adag sült krumplit meg egy burerkinges salátát (azért a biztonság kedvéért paradicsom nélkül). És ettem fagyit is! (tejmenteset) És most nem tudom edönteni, hogy a kiütéseim újak-e vagy még a tegnapiak. Egyébként pedig ehhez hasonló párbeszéd hangzott el a dokinál:
Mr. Theo kővé dermedt, amikor Fülig Jimmy odahozta Schwachta Szókratész, vagy Knapp urat (ahogy tetszik), és ez egycsövű messzelátójával figyelmesen lehallgatta a tanár mellkasát.

- Nos? - kérdezte Maxbell fojtott aggodalommal. - Súlyosnak találja?

- Az ön korában nem... Végre is meddig akar élni?

- Tessék??... Uram, a földrajzkutatók magas kort érnek meg.

- Tisztelet a kivételnek. És ebből az alkalomból minden tiszteletem az öné.

Fülig Jimmy körülnézett, hogy mit vágjon a hóhérhoz.

- A könyvbúvár úr azt a marhaságot állítja - szólt fenyegetően a fregattfőhadnagy -, hogy tífusza van. Nyugtassa meg.

- Nem áll módomban megnyugtatni Sir Maxbellt - felelte hidegen. - Valóban tífusza van... bár... - tette hozzá habozva. - Nem biztos. Mutassa a nyelvét. Hm... Igen... Nem szokott elaludni a fürdőkádban?

- Soha.
- Akkor lepra - szólt vállat vonva, és sóhajtott, mint aki belenyugszik a megváltoztathatatlanba. 
Csak nekem az mondta, hogy ha kiütéseim vannak a paradicsomtól, akkor ez lepra  reflux. Hm. Nemvitatkozom, ő se vitatkozott a heti 4mg Medrolon, cak lazán leesett a székről.De amikor megtuda,hogy az immunológus jóvá hagyta, nem szólt egy szt sem ellene. Szóval indul a góckutatás  úgyis nem tudtam , mivel töltsem a szünet hátra levő részét. Jaj, ma voltam a Libriben (is),és azon borongtam, hogy annyi könyvet nem olvastam még el (mert annyi mindent nem szerettem még)
Vissza az eredeti témához,  kezdenek hatalmas hólyagok
 nőni a karomra. De határozottan kevesebb, mint tegnap.   Mert nincs allergiám! És most lassan indulnom kell haza.

2013. július 12., péntek

Zöld

Mióta nincs suli, de volna sok töprenkedés bizonyos dolgokon, inkább eszeveszetten horgolok. Csak ne kelljen!  Olyan sok mindent szeretnék csinálni, mint szinte minden nyáron, ebből valamennyi megvalósul, más terv marad, mert a felénél azt veszem észre, hogy elment a nyár. Kezdődik , kezdődik, kezdődik! (Bevallom, egyre kevésbé vagyok ilyen lelkes.) Az idei év végi értekezlet  kulcsszava a változás volt, kíváncsian várom. Hogy a változás előszele a most megszellőztetett béremelés volna? - Hm. ez csak arra volt jó, hogy (öncenzúra -  coopy right by Esterházy). De hogy megint ellenünk fordították a társadalom egy részét, az biztos.  Mindenkinek javaslom Beke Kata nagyon igaz könyvét, a Jelentés a kontraszelekcióról-t - aztán el lehet gondolkodni, hogy mit lát, tanul az a gyerek - és mit hozzon otthonról. Én meg már nem akarok gondolkodni, tehát kiülök a dombtetőre az erkélyre - ha nem túl nagy a hőség, mint pl. ma -, onnan nézek szerteszét, és szerencsére elég magasan lakunk, hogy csak a szomszéd suli udvarán levő fák lombját lássam meg a sok virágot az erkélyládában. Vettem egy halom levendulát, illat is van. :o)
Voltak ugye a táskák, és tervben egy baba. (Vissza a gyökereimhez!) El is készült a baba, de mára még volna tervem, ha hazajöttem anyutól talán meg is valósítom.
Íme:

 

  Aztán megint váltok munkaeszközt, és jöhetnek a kötőtűk.
De miért is zöld a címe -ááá, nem azért mert lelkesen adózok a grípísznek, és szeretem szelektíven gyűjteni a szemetet - ami így sokkal több helyet foglal, de talán teszek valamit a ... nem akarok nagy szavakat használni. Maradjunk abban, hogy teszek valamit.
 Azért zöld, mert megfigyelésem szerint mostanában csak a zöld színű élelmiszerekre nem vagyok allergiás. (ez ma megdőlt. Gyakorlatilag minden ételtől kiütést kapok, ami bekerül a szervezetembe.) De próbálkozom. Ezért aztán többen is javasolták, hogy csapjak fel gasztrobloggernek. No, azt azért nem vállalom, de néhány szörnyűséget elmondok, megmutatok. Mint pl a mai ebédet.
Töltött cukkinit akarok vacsira csinálni, elkészítettem a hozzávalókat, és részben abból ebédeltem. A cukkiniket kivájtam, bemasszíroztam zöldfűszeres olajjal (kakukkfű, oregánó, rozmaring, só, bazsalikom, petrezselyem), és 15 percre bedugtam a sütőbe egy olajos sütőlapon. Míg ők benn süldögéltek, készült a belevaló. sok zöldhagymát és fokhagymát felaprítottam, és innen indult a kóser konyha, még arra is vigyáztam, hogy a fakanalak össze ne érjenek. A ragadozóknak (ja, bocs most csak egy van itthon) gombát és pulykadaráltat pároltam a hagymával, majd megy bele paradicsom, tojás, a tetejére sajt (és majd megint vigyázhatok, hogy össze ne érjenek), bele a maradék zöldfűszeres olaj fele, magamnak meg a cukkini belsejét meg vagy 40 dkg spenótot pároltam, amikor nagyon sok levet eresztett, gondoltam, kár ezt csak úgy a levegőbe engedni, leöntöttem, vágtam bele uborkát, tettem hozzá hideg vizet, citromlevet és zabtejszínt.  Valami isteni nyári, hideg leves lett. Kár hogy nem volt hőség hozzá. Úszkál benne egy kis spenót is, de sebaj!



 Miközben ez a dolog párolódott - meg a puoka is -(Mióta nem eszem húst, minden főzéskor gyanakszom rá, hogy most fogom megmérgezni a családom, mert nem létezik, hogy ami ilyen büdös, az ne legyen romlott. De eddig még nem lett bajuk.) feltettem egy kevés vizet egy fazékban, mire ez forrt, a vízforralóban is felforrt az egy liter (ha a hideg fazékba önteném, lehűtené -fizika :o) ) És megfőztem egy zacsi kölest. Aztán szépen összekevertem. Ja, e az egész előtt 6 újkrumplit megsikáltam, és a Zazálea-féle sütőzsákban bedugtam őket a mikróba. 10 perc alatt csodásan megsültek. Itt az eredmény. A maradék uborka sem veszett kárba. Iszonyúan jól laktam. Aztán jöttek a kiütések. Vajon melyiktől?


 Heh, még a terítő is zöld. És hogy honnan a zöldfűszer? Részben innen, részben az erkélyről. A harmadikon már nem hat a sok ólom. Vagy?