2017. október 19., csütörtök

Megszállt az ihlet

Mióta itthon lebzselek, próbálom az időt kihasználni - már amikor nem az orvosnál várok, nem kezelésre megyek, vagy nem bármire képtelenül fekszem. Igaz, ez korábban volt, most az utóbbi a jellemző.
A hasznosság sokféle, leginkább alkotás.
Pl mindenmentes étkeké.  Mint a gombócos paprika. Ez viccesen hangzik, de csak annyiból áll, hogy parikát, hagymát megpárolok és különféle lisztekből nokedlitésztát keverek, és a paprika gőzében megfőzöm. Kár, hogy sok benne a szénhidrát, én meg állandóan éhes vagyok.
Rákaptam  - ismét - a kenyérsütésre is. Szafi-féle gm lisztből hihetetlenül egyszerű a dolog, csak a pihentetés és a sütés tart sokáig. A liszt csak látszólag drága, hiszen 3,5 kenyérre elég egy kiló, ha kész kenyeret veszek, abból sem olcsóbb fél kiló, és nem tudom, milyen adalékanyagok vannak még benne.
Azután meg muffinokat is gyártottam. Az eredeti recept itt: http://veganeeta.com/narancsos_szilvas_muffin/ De mivel a második adag készítésekor elfogyott a zabliszt, viszont volt itthon zabpudding - és tudtam, hogy eredeti formájában soha nem enném meg - , a hiányzó mennyiséget pótoltam ezzel. És már szilva sem volt, almát vagdostam kis kockára, fahéjas "cukorba" forgattam , és ez lett a gyümölcsfeltét. Így is finom.
Horgolok is, főleg mióta a you tube-on fennlevő (valószínűleg) összes Hamburg-filmet megnéztem. :o)
A legutóbb ezt a macskát álmodtam . Szemet és egyéb alkatrészeket J fog rá rajzolni, hímezni - mittomén!
Amikor tegnap kkora reggel kezelésre mentem , átgyalogoltam az újonnan átadott parkon. Ilyen lett. Egy kicsit vegyes a hangulata, az ősz melankóliája és a szökőkút modernsége reményt ébreszt. A kacsák meg ... kacsák.


2017. október 9., hétfő

Elszállt a nyár

Leszokunk a blogolásról. Az örömbefőttről is lassan. Pedig volnának apró örömök. Talán csak lusták vagyunk. Elővenni, kibontani, megírni, beletenni, visszazárni. Kár.  Pedig lehetne örömködni azon, ogy 96%-osnál rosszabb holland leckét csak egyszer írtam. Hogy a Ken je me nog c. könyvben egyre ritkábban  (na, ez nagyképűség!) szóval, van hogy 3-4 mondatot sem kell megnézni magyarul.
Hogy a nyáron még idejében rájöttünk a gyógyszermérgezésre. Hogy 6 év után végre valaki foglalkozik az élelmiszerallergiámmal. Már ha az. Hogy 2 hónapja itthon vagyok, mert beszéd közben fulladozom. Ja, ennek nem örülünk. Szóval csupa öröm az élet. De például a nagy batátatermésre igencsak büszke vagyok.

 

Tavasszal J gyerekei a kék bálna ellenében lila pingvin mozgalmat hirdettek. Persze, hogy készültek kabalaállatok.

A macsek ajándék volt valakinek, akinek már nincs is macskája. Most kutyája van. :o)


A nagycsalád meg J munkájában segít.
 

 Most, hogy jó sokat itthon vagyok, megint sok időt töltök horgolással, bár a filmnézés és az olvasás valahogy jobban leköt.