2009. november 29., vasárnap

"Reszkess, félj és borzadj"

Nos mégsem vagyunk a mesében, és nincs 3 évvel ezelőtt. A pénteki nagy mászkálás annyira kimerített, hogy nem győztem kialudni magam. :o(
De ma délután munkához láttam, és hosszas keresgélés után elkezdtem inkább használni az agyam. Először abban reménykedtem, hogy találok valami mintát, amiből kiindulhatok, de persze az úgy van, hogy tudom, hogy ...-t láttam valahol, de amikor keresem, sose találom meg. Szóval kitaláltam, milyen legyen. Közben egyfolytában az az idő járt az eszembe, amikor a Süsü a könyökömön jött ki, mert a lány annyiszor meghallgatta egymás után. Bezzeg örülnék most neki, ha hallgatná itt mellettem! De hát... amint mondat, nem vagyunk a mesében.
Egyébként hogy a békés királyi család mellé minek egy marcona sárkány, csak a pszichológus tudná megmondani. De nem mondja. Csak megrendelte. :o) Azért persze sejtem.
Nem annyira marcona, mint amilyennek szántam, de azért megteszi. Szárnya nincs, azzal meggyűlt a bajom. Ez a sárkány fogyatékos. De pont ezért szeretjük.

2009. november 27., péntek

"Debrecenbe kéne menni"

Illetve ott voltam. Vonattal! :o) Közben Megálltam Pesten,oda-vissza. Ma meg még a cukrászhoz is el kellett volna mennem, de kiderült, szabadságon van. Így kihasználtam, hogy éppen önjáró vagyok, és hatalmasat barangoltam. Mintha még 3 évvel ezelőtt lett volna. :o)
Kezdtem a Szépművészetivel: Végre egy olyan kiállítás, ami azt is adja, amit ígér. 130 kép, köztük igazán nagyok és ismertek. De a kevésbé ismertek is érdekesek. Lenyűgöző a reneszánsz színvilága.
Utána kimentem a Vörösmarty térre. Szeretem a vásár hangulatát, illatait, csak úgy bámészkodni. És időnként padlót fogok. Voltak horgolt angyalkák 500-ért, ez rendben is volna. De láttam egy kötött sapka-sál kombinációt 20 000-ért. Leírom: húszezer! Már 5 éve is rablásnak gondoltam a 12-t, de ez most szíven ütött. És vajon menyit kapott, aki csinálta? És mennyit lehet ebből eladni?

2009. november 25., szerda

"Be van fejezve a nagy mű, igen."



És annyira büszke vagyok rá, hogy felteszek egy halom képet. :o)) És nem mondom, hogy a borjú meg a szamárcsikó jóval kisebb Józsefnél, és a birka inkább egérre hasonlít. :o) Viszont Boldizsár teljesen jóóóóó!!!
Az állatokat meg majd kicserélem nagyobbra, ha lesz kedvem . De szerintem így is jó, és felismerhetőek valamennyien.
Ja, egy pásztor meg elkódorgott valamerre.



2009. november 24., kedd

Fásítás

Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy az a szerencsétlen fenyő csak azért olyan nyamvadt, mert béna voltam. Ezért nekiduráltam magam még egyszer. Meg még egyszer. De semmivel sem jobb az eredmény - szerintem. A fehér egyenesen olyan, mint egy odadobott rongycsomó. Oda is ajándékozom gyorsan valakinek. :o))
Más: elkészültek ahama játékára az ajándékok. Már csak a legnehezebb része van hátra, varrni kell. Piacra dobhatnák már az egyszer használatos varrótűt!!! :o) Azokat egyelőre nem teszem fel ide , mert meglepi. És én aztán tudom, milyen az, amikor elrontják a dolgot. Anyukám sose bírta megvárni a karácsonyt (illetve egy alkalommal mégis), és jó előre titokban megmutatta, mit kapok. :o))
Más: Valami brazil vagy portugál oldalon láttam valamit, gondoltam, kipróbálom.

Kedves kis figura lett belőle, bár megszenvedtem vele.

Vicces. Újabb praktikus csupor. Ami a fő, nem fér bele sok édesség. :o) Legfeljebb több lufi. Valami nagymama lekvárja üveg újrahasznosítása. Aki kevesli a beletehető csokik mennyiségét, annak egyliteres üveget javaslok, bár a végén, amikor már felöltöztetve kell horgolni, elég nehéz lesz tartani. :o) Miki után ceruzatartónak is használható. Vagy főzőkanalaknak. Vagy horgolótűknek... a lehetőségeknek csak a fantázia szab határt.
Más: nézem a bejegyzések időpontját. Ez ügyben valahogy önállósítja magát a gép, mert bár eléggé rossz alvó vagyok, a családra való tekintettel éjjel kettőkor, hajnali 4-kor mégsem verem a billentyűket. Azt már soha nem fogom megtudni, pontosan mikor tártam a nagyvilág elé a dolgaimat. Most pl. 9 óra. Reggel. És kedd.

2009. november 23., hétfő

Kirándulás

A hétvégén "szakítottam" egy délutánra a horgolással, és előszedtem a porcelán-/üvegfestéket. Mázoltam, káromkodtam, töröltem... A végén ilyenek lettek. Aztán meg is sütöttem őket. Remélem sütni is lehet majd bennük. :o)) Őket is ajándéknak szánom, de ennek hosszabb története volna. Ha lenne kedvem elmesélni. De most nincs. Eredetiben szebbek. :o))

"Ez itt a reklám helye"

Amikor rájöttem, hogy tudok horgolni, azzal is szembesültem, hogy a nagymamámtól örökölt 2 db horgolótű csak olyan leheletfinom csipkékhez való, amilyet csak ő tudott. Tehát elkezdtem beszerezni mindenféle tűket mindenféle fonalakhoz. Kisvárosomban leginkább a szép színes nyelű "Ezüst" márkájú vackokat lehetett kapni. Azt persze,hogy vackok, addig nem is sejtettem, míg nem került a kezembe véletlenül egy "Príma"-tű. 2,5-es. Leírhatatlan a különbség! Lehetőleg mindent azzal horgoltam - ha jó volt a méret, ha nem. :o)) És fontolgattam a merész elhatározást, hogy beszerzek még néhányat. Mint annak a bizonyos orosz kishivatalnoknak, csak ez járt a fejemben, és már az a merész ötlet is felmerült, hogy egy teljes sorozatot akarok birtokolni. Aztán szülinapom táján elhatározásra jutottam, és a neten rendeltem 5 db ronda, fekete nyelű csodát. És hogy nehogy elkallódjanak, a közeli 100-as boltban megvettem a legolcsóbb emeletes tolltartót - 600-ért. (Nem tudok varrni, gépem sincs.) Azóta a színes nyelűek dísznek jók, de a feketék viszik a prímet. És már csak a 7-10-es méret hiányzik. De olyat talán nem is lehet kapni.

2009. november 22., vasárnap

Jóbarátok

Van egy barátnőm. Távolt él tőlem. E hónaptól még távolabb. Ritkán találkozunk. Amióta beleszerettem az amigurukba, kb. háromszor sikerült összejönnünk. Mindig kapott valamit. Mindig elajándékozta. (Ez jó! :o)) Így más is örül nekik.) Talán a jövő héten újra találkozunk. Két figurát kap, hátha megmarad neki az egyik.

2009. november 20., péntek

"Suttog a fenyves"


Fél órája keresem, hogy hol találtam a mintát, de sehol sincs. Mentségem, hogy természetesen nem követtem pontosan az utasításokat. Hová is jutnánk? No, szóval, ha nem lehetne kivenni, ez egy fenyő. Elég ronda, de legalább jó sok anyagot vett fel. Szóval nem hiszem, hogy erdő lesz belőle. Marad magányosnak, de talán majd feldíszítem.

2009. november 16., hétfő

"Kiváló áru"

"Van ócska manócska?
Manóság minőség."
Miután előszedtem a minap Fodor Ákos könyvét, végiglapoztam, és egészen biztos voltam benne, hogy ezt a verset illusztrálni kell.:o) Különben is már untam, hogy annyira titkolózom az ajándékokkal. Kellett valami csupán a saját gyönyörűségemre. :o)) Elég sokat kerestem Manófalvi Manó színeit, de nem találtam. Valamiért piros-fehérre emlékszem, de egyáltalán nem biztos. Ezért maradtam a kedvenc sárgámnál. :o))

2009. november 15., vasárnap

Olvasók?

Hűűűűű! amióta beszereltetett a blogba a számláló, szerinte 127 látogatóm volt. Na jó, abból mondjuk 60 én voltam, 30 a rokonaim, barátaim és üzletfeleim köréből került ki, de ki lehet a többi közel 40? Vérszemet kaptam, és betettem egy új modult. Ha más nem, valaki az előző körből csak bejelentkezik. :o)))
Más: csatlakoztam ahama karácsonyi játékához, és lekesen gyártom a meglepit, de az aztán az is marad karácsonyig! :o)
Persze közben kerülnek ki a kezem alól egyebek is ... de az is meglepi. :o)

2009. november 14., szombat

"Szabó- Varró"


A kép innen van.
Tegnap megnéztem a Budapest Bábszínházban Szabó Borbála - Varró Dániel: Líra és Epika című darabját. Tipikusan az az előadás, amit legalább még egyszer meg kell nézni. Előszörre ugyanis leköt a mese, a bábok és a színészek összjátéka, és így csak néhány irodalmi csemege tűnik fel.(Pl. amikor Szinesztézia királyné így kiált fel: "daloló padlizsán!" vagy hogy az epikumi udvarmester neve Próza márki, és Líra királyfi április 11-én kéri meg Epika királykisasszony kezét.)Hirtelen ezek jutottak az eszembe, de ennél sokkal finomabb utalások is vannak benne.
Dani - bocs - Dániel már megint zseniális volt. ÉS az előadás maga is. Ahogy a színészek arcán tükröződnek a bábok érzelmei! És a bábok - meg többnyire hasonlítanak a mozgatójukra!!! Szóval meg kell ezt még egy párszor nézni!

2009. november 11., szerda

újraegér


Mindenki a karácsonyi készülődés lázában ég. Persze én is gyártok mindenféle ajándéknak valót, de az még nem publikus. Így valami mást szeretnék megmutatni. Az ötlet nem saját, a nyáron egy német oldal hivatkozott erre. Akkor rögtön kipróbáltam, és három agg hálóing reinkarnálódott mint macskabölcső (kép nincs), amit a macsek azonnal birtokba vett (pedig el sem magyaráztuk neki, mire való), majd gyorsan kinőtt. Ezért készült neki másik is. Meg egér. Őrületes rohangászást, kergetőzést rendezett vele. Jobb volt, mint a tévé. :o) Persze egy halom egyéb dolgot is lehet megunt, kinőtt pólókból készíteni, pl. edényalátétet, mint az eredeti blogban. Arra azonban figyelni kell, hogy
1.ne legyen túl vastag a madzag, amit gyártunk. Én 6-os tűvel horgoltam - az volt itthon a legnagyobb -, és szegény eléggé megrendült a munkában.
2. egyenletsere vágjuk a csíkokat. Sose voltam híres arról, hogy valamit pontosan a vonal mentén el tudok vágni, hát ha még vonal sincs. :o) Így aztán nagyon izgalmas lett a cucc struktúrája. De a macskát nem zavarta.
Ezek mostanában készültek, nem azért mert a régit a cicó teljesen leharcolta, hanem mert újabb macskák jelentkeztek ajándékért.
Hűűűű! Most látom, hogy az angol bejegyzésnek van fordító programja. Gyönyörű! :o)))) Majdnem annyira jó, mint az egérrel játszó macska.

2009. november 10., kedd

Trónörökös(ök)

A történelem során sokszor megtörtént, hogy a királyi dinasztiák tagjai fiatalon házasodtak, és minden erővel azon kellett lenniük, hogy a trón és a hatalom birtoklását biztosítsák.
Most sem történt másképp: mire kettőt pislantottunk, már itt voltak az utódok, holott a szülők is szinte gyerekek még. A kicsiken nincs korona, így bárki kétségbe vonhatná a származásukat, de elárulom, hogy a pelenkába természetesen bele van hímezve a kilenc ágú korona. :o))

"Ich bin ein Berliner"



JFK mondata tegnapra így változott: "Wir alle sind Berliner." És igen, lélekben együtt lehetett ünnepelni a berliniekkel, a németekkel, és csodálni a szervezettséget, az ötletességet, a méltóságot, az összefogást, hogy a zuhogó eső ellenére mindenki mosolygott, ujjongott, együtt ünnepeltek. Az egész nagyon felemelő volt. És én valahol mélyen szégyenkeztem.


Van még mit tanulnunk.

2009. november 9., hétfő

Lány és fiú


"Csinálhatnál királylányt, meg fiút."
Ez kihívásnak számított, hát megpróbáltam. A hétvége velük telt. Első próbálkozásnak nem is olyan rossz. Hm? Biztos használhatók lesznek a játékhoz. Miközben dolgoztam, Fodor Ákos verse járt az eszemben:

"Minden Lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat."

A Rózsa Edittel együtt alkotott Képtelenkönyvet egyszerűen nem tudtuk megunni. Ez itt az ő illusztrációjuk a vershez:

2009. november 8., vasárnap

nonfiguratív


Miután a sapka-projekt befejeződött, újult erővel vetettem magam az alkotásba, és készülődve a télre, sok-sok kis hóember jelent meg a lakásban. Meg más is. Még a nyáron láttam ehhez hasonló kosárkát egy német lapon, és úgy éreztem, helyre kell állítanom az önbecsülésem. (Amit a sapka alaposan megtépázott.) A kosár biztosan elegánsabb lesz majd, ha kikeményítem. Ha kikeményítem. Nem volt annyira vészes, gyorsan készen lett, mert nem zavart a minta. :o) És hogy mire jó? Hát mint a "praktikus csupor": bele lehet tenni a (lufit) a hóemberkéket,



majd újra kivenni. :o)))

Berlin

A kép innen van:
http://www.berlin.de/foto/_bin/index.php/Events/festival_of_lights_2008

Ma ha egy kis időm volt, valamelyik német adót néztem. Leginkább a ZDF-et. Ünnepelnek. Emlékeznek. A legszívesebben én is velük ünnepelnék -ott. Így csak annyit tehetek, hogy újragondolom, mit jelent nekem az a város. (Ez olyan nagyképűen hangzik, mintha ki tudja mennyi időt töltöttem volna ott, pedig csak néhány hetet, napot. Jóval kevesebbet, mint szerettem volna, és talán már nem is jutok el többé abba a városba, ami a szépségével, életvidámságával, sokszínűségével mindig lenyűgöz.)
Egyszerűen nem lehet nem csodálni, szeretni, imádni. Hiányzik, mintha hozzátartozóm lenne távol. Elő is kerestem a Berlin, drágám. Csukja be a szemét című kötetet, és néhány szöveget újra olvastam. Garaczi pontosan kifejezi azt, amit Berlinben én is mindig érzek:
"mikor pedig otthon ültem, ... gyötört, hogy miért nem vagyok "ott" éjjel-nappal, miért nem vagyok egyszerre mindenhol, hiszen hamarosan itt kell hagynom."
Szeretnék újra ájulásig gyalogolni ..... mindenhol. :o)

2009. november 6., péntek

öt szép sapka

Na, ugye, milyen igazam volt.
Az elmúlt héten ezt az 5 sapkát készítettem. ÁÁÁÁÁ, aki azt mondja, hogy ez csak egy, az az empirizmus csapdájába esik, és elhiszi azt, amit lát. Ez bizony5 sapka. Vagy az is lehet, hogy 7, ha a kisebb fajtára gondolunk. Miért? Hát mert annyiszor fejtettem vissza -kétszer az utolsó 3 sor előtt -, hogy simán kijönne a munkából vagy féltucat. De ugye a sál sapkát kíván, és a rendes anya nekiáll, akkor is, ha nem tud minta után dolgozni. :o)) Végül mégis sikerült, bár az utolsó próbánál azt gondoltam, ha most se jó, átalakítom hagymatartóvá. (Mi lehet az a hagymabördő?). Vagy madáretetővé. Csak ne lássam már a sapkamintát többé. De kééész. Hurrá!!