2010. július 31., szombat

Őmacisága, Filzwolle




Nem túl találó név egy medvének, de a fonalról kapta. Az úgy volt, hogy bementem a varrógépcentrumba - tűbefűzőért. A nagyon kedves eladó elkezdett mindenféle új terméket mutogatni, többek között egy fonalat, ami mosógépben mosva kifilcesedik. Még egy újságot is előszedett, amiben volt egy pár mamusz meg valami szütyő. Tényleg olyan hatása volt, mintha nemezből lenne. Naná, hogy beindult a fantáziám, és már láttam is magam előtt a macit, ami mosógépben mosva kifilcesedik, és olyan mintha nemezből lenne. Persze, hogy vettem egy motring fonalat. Sokáig válogattam, mert csak lehetelten színűek voltak. Mivel az volt rajta, hogy 8-9-es kötőtű kell hozzá, egy hatos bambusz horgolótűt is. Nem volt nagyobb, de már délután neki akartam látni, meg persze kipróbálni a bambusztűt. (Nem csalódtam.) Az persze eszembe sem jutott, hogy nincs, amivel kitömjem. :o)
Ez volt rajta:
Filzwolle zum Filzen in der Waschmaschine. Ugye jól hangzik?
Aztán otthon (J-nál) leszedtem a papírt, és belül a következő titkokat árulták el:
- 40 fokon tarkamosás,
- nem kímélő program
- ne használjunk öblítőt (úgyse szoktam)
- 3 teniszlabdával
Ha az első pontokkal nem is lenne bajom, a dolog akkor is borulna, mert a háztartásomban - eléggé el nem ítélhető módon - nemhogy három, de egy teniszlabda sincs. Ha valaki nagyipari méretekben mamuszokat gyárt, biztos megéri neki bepakolni a cuccot a mosógépbe, és még teniszlabdákat is beszerezni, de egy nyamvadt medvéért nem játszom le a menetet.
Azért nagy lelkesen nekiláttam, 5-ször lebontottam - hadd filcesedjen! Ugyanis 5 dkg 10 méter, és tartottam tőle, hogy nem lesz elég. Végül egy kissé amorf lett, mindemellett egy kecses balettmozdulattal álldogál, és még maradt is 1 méternyi fonál is. :o) Körömkefével nem lehet bolyhozni, kutyavakaróm sincs, a gyökérkefe jó lenne, de a szőnyeget szoktam volt dögönyözni vele, így nem túl higiénikus megoldás lenne azzal filcesíteni. Marad filctelen.
Kivételesen tetszik is. :o) Bármilyen csálé a képe. :o)
A héten elolvastam Cristopher Moore Biff evangéliuma c. könyvét.


Simán benne van a top 10-ben.( 11.-nek. :o) ) Biztos, hogy elolvasom még néhányszor. Mélyen vallásos embereknek nem merném ajánlani, de ha van humorérzékük, mégis vágjanak bele! Biff Józsua haverja, akit 2000 év elteltével felébreszt egy angyal, hogy írja meg az emlékiratait. Így hírt kapunk az első 30 évről, a felkészülés időszakáról. Tömény blaszfémia, időnként hangosan nyerítettem, mindemellett nagyon komoly kérdések merülnek fel benne pl. a kereszténység és a keleti vallások kapcsolatáról. Íme néhány gyöngyszem:

"– Amúgy Szenteltessék Meg.
– Micsoda?
– A név, amire kíváncsi voltál. Józsua apjának neve. Tudod: „miatyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék Meg a te neved.”
– Micsoda hülye név! Még szerencse, hogy Józsua nem örökölte. Totál tönkre vágta volna a gyerekkorát."

"Józsua arra tanított minket, hogy ne gyűlölködjünk. Na ez volt az, amit képtelen voltam elsajátítani; ez meg a geometria. Az előbbiért Jakan a hibás, az utóbbiért Euklidész."

"– Tudod, mi a különbség az imádkozás és a meditáció között, Biff?
Megráztam a fejem.
– Ha imádkozol, beszélsz Istenhez. Ha meditálsz, hallgatod."

De számomra a legszebb az a mondat, amit az öregasszony mond, akinek két fia odahagyva a jól menő családi vállalkozást beállt tanítványnak:
" Most mit bámulsz. Azt hiszed a gyerekszülés fájdalma elmúlik, amikor elmennek. ... A megszakadt szívnek nincs távolság."
És elmennek. Ezt a mondatot pedig legfeljebb 20-25 év múlva értik meg. Addig csak elnézően mosolyognak, amikor buliba indulásukkor (még mindig) megkérdezzük: Pulóvert tettél el?

U.I. : Mikor legfőbb kritikusom meglátta őmedveségét, közölte, hogy az Earl of Filzwolle név helyett nevezzem inkább Hasfelmetsző Jacknek. :o)))

2010. július 30., péntek

Képtelen

Jó ideje mondom, hogy nem lehet egy hétre előre se lehet tervezni. Megint bejött. Úgy volt, hogy egy hosszú hétvégét töltök a barátnőmnél az Alföldön igazi kertes házban, de közbejött valami nagy zűr, és nem lett belőle semmi. Így most J lakását bitorlom Pesten, és rovom az aszfaltot. De rovom. És ez megint nagy szó. Most nem sok kedvem van kultúrprogramokhoz - talán 2 hét múlva újra feljövök, és akkor tervezek valami komolyat is. Most csak megyek, és élvezem. Hogy tudok menni. Találtam a Teréz krt-on egy nagy varrógépcentrumot, és bizisten csak tűbefűzőt akartam venni. De volt egy izgi új fonaluk... és ahhoz kellett tű is, meg gombok, .... Tulajdonképpen szerencse, hogy nagyon véges a teherbíró képességem. Így csak 4 könyvet vettem, és abból csak az egyik nem papírkötésű: Az utolsó magyartanár feljegyzései. Érdekesnek ígérkezik.
És persze megjártam Debrecent. Eléggé érdekesen nézhettem ki, mert még csak nem is kezdtem bele nagyon a nyüszítésbe, máris leállították ezt a gyógyszert, és kaptam helyette azt. Ostoba szokásom, hogy elolvasom a a használati utasítást. Minden szervemre ellenjavallt, amit a szteroid már kikezdett, mellékhatása pedig homályos vagy kettős látás, illetve bőrpír és bőrviszketés lehet - többek közt. Hehe. Egy kicsit hezitáltam - mielőtt bevettem az első darabot -, de aztán úgy döntöttem, egy kis gyomorvérzés vagy veseleállás nem nagy ár azért, hogy megszűnjön ez a pokli viszketegség. Még nem szűnt... esetleg a mellékhatás?

2010. július 28., szerda

Inferno

Ez a teljes múlt heti termés. Illetve a bohóc párja készen van , csak keze és arca nincs. A tervhez képest nem lány, és nem bohóc, inkább Pumukli - a feje. A többiről még nem nyilatkozom. Talán a jövő héten befejezem.
Csütörtök óta gyakorlatilag nem volt tű a kezemben. Kellett mindkettő a vakarózáshoz. A kiütéseim rádöbbentek, hogy eddig méltatlanok voltak az elnevezésükhöz, és akcióba lendültek. Minden tisztességes csalánkiütés elsődleges életcélja, hogy pokollá tegye a gazdatest életét. Ezek eddig csak kijöttek, virultak, elmúltak, majd este újra. Ezzel el is lettem volna; nem túl esztétikus, de egye fene. De csütörtökön este valami megváltozott, és elkezdtek viszketni meg szaporodni. Pénteken még elviselhető volt a dolog, de szombat reggelre a szemeben, a fülemben, .... mindenhol virultak - és viszkettek. Semmi nem enyhíti, a leginkább még a Jégzselé - vagy 20 percig. És a fagyasztás. De nincs akkora lefagyasztható felület, ami mindenhol érne. :o( Vasárnap már be akartam menni a kórházba a bőrgyógyászatra, hogy csináljanak valamit, de a házidoki megvigasztalt, hogy úgysincs orvos. Emeljem a szteroidadagot. :o((( Hétfőn amúgy is be kellett feküdni vizsgálatra. Kaptam gyorsan még szteroidot vénásan és kalciumot naponta kétszer, ez néhány óráig elviselhetővé tette a létet. De már itthon vagyok, és vénásan még nem tudom kezelni magam. :o(( Így most a kedvenc nyári italom a kalcium pezsgőtabletta - ami nem tesz jót a veséknek. És nem is nagyon használ.
Holnap Debrecenbe megyek - remélem módosítunk a terápián, mert így nem lehet létezni. Képzelem milyen épületes látvány lesz a vonaton, amikor elkezdek vakarózni 10 körömmel a fejem búbjától, végül üvöltve rúgom le a cipőm, és próbálom egyszerre megvakarni az összes lábujjam és a talpam. :o((( Bááááh!!!!

2010. július 21., szerda

Top 10

A minap az javasolta B. barátnőm, hogy állítsunk össze egy 10-es listát a kedvenc olvasmányainkból. Ott rögtön össze is dobtunk egy közöset:o)) Sokban egyezett a véleményünk, ám azóta itthon is törtem a fejem rajta. Persze ez nem olyan egyszerű. Mi legyen benne: az amit egyszer olvastam ugyan, de hatalmas erejű, hatásos írás, vagy az, amihez vissza-vissza térek. Végül ez utóbbi mellett döntöttem. Mert nagy élmény volt a Kutya titokzatos esete az éjszakában vagy a Cifraárnyak és denevérek, A minden vilángol vagy a Szellemírók is, de másként, mint azok, amelyek időről időre kikövetelik, hogy újra meg újra kézbe vegyem őket. És persze kihagyjuk a kötelezőket is, mert ugyan van köztük néhány, amit annak idején nagyon szerettem, de mióta "kötelező", és időnként újra kell olvasnom őket, hát... úgy vagyok velük, mint a kölkök. Kamaszkoromban imádtam a Vörös és feketét, most már nem annyira. Ugyanígy vagyok a Nagy utazással is. Érdekes , a Sorstalansággal - még - nem. (Én már azelőtt is szerettem ezt a könyvet, mielőtt illendővé vált volna. A kölkeim felettébb büszkék voltak magukra anno, hogy amikor mindenki kérdezgette, hogy ki ez? mi ez?, ők képben voltak. :o) És még azt is tudták, mit jelent ez a fájdalmasan egyszerű mondat: "szeretnék egy kicsit még élni ebben a szép koncentrációs táborban")
Szóval a sokszor olvasott kedvencek:
1. Eco: A rózsa neve
Ha csak ezt a mondatot idézte volna, „Az egykori rózsa név csupán, puszta neveket markolunk”, már akkor is szeretném. Nem lehet elégszer elolvasni, követni a labirintusba, amit szavakból, mondatokból, utalásokból épít fel.
2. Malamud: Isteni kegyelem
A Nagy Katasztrófa után véletlenül (?) életben maradt Calvin Cohn gondolatának dupla csavarja persze nem a regény központi problémája, de fontos erkölcsi kérdést vet fel: "Elveheted-e feleségül ezt a legénykét, akit szoptattál?" Végül persze nem veszi el, de ettől még a civilizáció nincs megmentve.
Rejtő Jenő ???....mondjuk A 14 karátos autó
De állhatna itt még vagy 5 másik cím is. Annak idején a vizsgák befejeztével pihentetőül az összes Rejtőt újra elolvastam,de már általános sulis koromban is szinte mindent olvastam tőle. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy az egyik ismerősünknek megvolt az összes Rejtő, Nyaranta, amikor náluk időztem, rászabadultam a könyvszekrényükre. Alapműveltségem nagy részét ott szedtem össze. :o)) (A másikat meg úgy, hogy anyukám könyvet árult, én tehát minden kurrens műhöz hozzájutottam - legfeljebb nem tarthattam meg.)
3. Garaczi László: Pompásan buszozunk
"Felnőni: ráfizetés. Lemondani arról, ami elegáns, nagyvonalú, szellemes, szabad, játékos és eleven. Felnőni annyi, mint megtanulni bárkinek engedelmeskedni, aki ostoba, gyáva, boldogtalan, elnyűtt és oktondi. Önfegyelem és szervilitás. Lenőttség. A lenőttek társadalma."
Ez az a könyv, amit időnként elajándékozok, majd gyorsan újra megveszem, (és elolvasom), mert nem akarok sokáig garaczitlanul lenni. :o)
Esterházy :???? Javított kiadás
Nem volt egyszerű választani, mert sok művét olvasom szívesen újra. (Elég vén voltam már, amire " felnőttem" E. írásaihoz, eleinte rémesen idegesített a formabontása)
Ezt a művét választom, mert gyönyörű, ahogy számot vet a múltjával, az apja múltjával, jelentőségével, hatásával, a tettével. Megrázó, ahogy küzd önmagával, az apja ellen és az apjáért. Azután, hogy a Harmonia celestisben leírja ezt:" Édesapám olyan mint a jó Isten, mindenütt ott van. Csak most éppen itt nincs."
4. Szathmári Sándor: Kazohínia
Keserű utópia a hinek birodalma a megvalósult tökéletes társadalomról, ahol mindenki egyenlő, de elvész az egyén, és elvesznek az érzelmek, majd még keserűbb görbe tükör a belohinek rezervátuma a polgári társadalomról.
5. Simone de Beauvoir: Minden ember halandó
Nagyon fontos filozófiai kérdést feszeget. Mi meg elgondolkodhatunk rajta, mit is szeretnénk.
6. Hrabal: Díszgyász
A Sörgyári capriccio folytatása, méltatlanul kevés szó esik róla. Pedig talán az egyik leghatásosabb bemutatása a fasizmusnak az Armageddon című fejezete.
7. Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban
Mert nem lehet állandóan véresen komoly dolgokkal foglalkozni :o)
8. Durrell: ???? A hahagáj
Tőle is bármikor bármit - minden magyarul megjelent könyvét olvastam - többször is. Lenyűgöző, ahogy minden teremtményt embernek tekint, és tiszteletre méltó, ahogy megpróbálta megmenteni a veszélyeztetett fajokat. Talán emiatt választottam ezt a regényét. De lehetne bármelyik másik műve is.
9. Agatha Christie: Bagdadba jöttek

Sokat köszönhetek a krimi királynőjének. Amikor beteg lettem, sokan irigykedtek: "de jó, most otthon vagy, nincs semmi dolgod (Értsd: nem tudsz semmit tenni), mennyit olvashatsz. Aha, többnyire a 40. oldal táján rájöttem, hogy nem hogy azt nem tudom, mi történt eddig, de azt sem, mi a mű címe, ami a kezemben van. A filmekre ugyanígy nem tudtam odafigyelni. Jó idő eltelt, mire újra könyvet tudtam olvasni: Agathát - németül. Arra muszáj volt figyelni, mert a mondatokért -néha a szavakért is meg kellett küzdeni. És miért pont ez? Mert lenyűgöz a Suq leírása. Zseniális jellem- és környezetteremtő.
10. H.P: 1-7 Ha egynek tekinthetjük a 7 kötetet. :o))
És a plusz egy:
Ez nem regény - kordokumentum. És nagyon élvezetes szövegek kísérik az egyes tárgyakat.
És hogy valami kreatív is legyen a bejegyzésben, készült tegnap két figura: egy szedett-vedett elefánt, meg egy madár.





Ami még nem hattyú, de már majdnem. :o)) Elég setét lett a kép. :o((
Ők ma útra keltek.

2010. július 18., vasárnap

Hogyan készült?

Régóta tervezem, hogy megpróbálkozom egy bohóccal. Egy olyan igazi naggyal, nem 10-12 cm-s vacakkal, amilyen figurákat én szoktam készíteni. Már többször akartam valami méretesebb dologba belekezdeni, de amikor a feje felénél tartok, megrémülök, hogy úúúristen, ez mekkora lesz már, és gyorsan elkerekítem. A végén aztán egy újabb apróság kerül ki a a kezem alól. Most azonban nagyon furfangos voltam, és a lábánál kezdtem. :o)) De lássuk csak sorjában!
Úgy szokott kezdődni a dolog, hogy gondolok valamire. Aztán -esetleg - készítek egy hevenyészett vázlatot. Nagyon hevenyészett, nagyon vázlat, mert nem tudok rajzolni. Még a színeket is eltervezem, kiválogatom, és belevágok.
Aztán elszabadulnak a dolgok: mondhatnám "a regény írja önmagát", azaz a figura önálló életre kel. Erre már utaltam egy párszor. A végeredmény csak nyomokban ("tartalmaz mogyorót") viseli az rajz vonásait. És itt most nem arra gondolok, hogy hímezni még a rajzolásnál is rondábban tudok. :o)) Hanem arra, hogy amikor már majdnem kész volt a test, akkor szólt, hogy nem szeretne nadrágtartót, hanem frakkot kér, és nem viselne szívesen kerek orrú cipőt, hanem legyen az jó hosszú orrú, mint az igazi bohócoké, és a kezét is dolgozzam ki jobban egy gömbnél. Szóval menet közben sokat változott, és végül ilyen lett. Ja, és 35 centi. :o))

Most éppen egy lányt követel maga mellé, de amit elkezdtem, inkább Harisnyás Pippinek alakul. :o)
De biztos, hogy lesz majd partnere. Hamarosan, mert nagyon türelmetlenül követelőzik.
Közben módosítottam a napraforgós kulcstartón is, de a másik mégis jobb, ez így túl nagy.


Meg elkezdtem egy szögletes kompániát is, illetve folytatom, mert régebben már készült egy ilyen kutya.
Igazán jól lehet nyomorgatni.

2010. július 16., péntek

Nyár közepe

Kész! KÉSZ! KÉSZ! Végszóra, de elkészült. Tulajdonképpen már tegnapelőtt olyan állapotban volt, hogy csak a pántok hiányoztak az elejéről. Annyira elégedett voltam magammal, hogy jutalomból engedélyeztem magamnak egy kis elefántot is :o)
Ami szintén nagy siker volt - sőt talán nagyobb, mint a top. :o)
Aztán hajnalban arra ébredtem, hogy ráz a hideg, ami 1000 fokban nem annyira normális jelenség. Lázmérés: 38,6. A doki szerint van valami vírus, amit sikeresen begyűjtöttem. És annyira kiütött, hogy veszélybe került a munka befejezése. :o( Aludtam egész nap. Ez valószínűleg jó volt, mert este már csak hőemelkedésem volt, és ma meg már az sem. Viszont roham munkában kellet befejzni a topot, hogy az ünnepelt idejében megkaphassa. És persze kétszer fejeztem be, mert a szegő jól összekapta az alját, le kellet fejteni és megnyitni az oldalát, hogy kényelmesen lehessen fel-le venni.
Így nézett ki délelőtt, mosás után. Kevés híja volt, hogy lefejtsem az egészet.
És így délután:
Az első látvány alapján nagyon nem tetszett, de így, hogy J felpróbálta, már kibékültem vele. :o)
A többi ajándék nem került ennyi időmbe:o) Igazán majd szombaton ünneplünk. Régen ilyenkor elmentünk ebédelni is, mostanában - mióta felnőtt a nő - már nem nagyon van rá idő, igény...
Viszont itt a nyár fele. :o( És a legjobb dolgok még hátra vannak : egy kis kórház, egy kis debreceni túra, a másik szemem ... És már lehet is suliba menni!
Végül bemutatom nagy büszkeségem, a "konyhakert"-et. Talán még soha nem volt ennyire elhanyagolt a 8 db erkélyládám. Egyszerűen nem volt időm virágokat venni - ami talán nem nagy baj a tavaszi időjárást tekintve - úgyis kirohadt volna minden. Így most 3 tő muskátli szégyentelenkedik az egyikben , a többiben meg azok a kukacvirágok, amelyek maguktól is kinőnek. De volt még áprilisban egy kósza gondolatom, és vettem egy zacskó törpeparadicsom-magot. Elszórtam néhányat, és ez lett belőle. Hamarosan szüretelhetem a termést. :o)))
Pont elkezdődött a holnapra ígért zápor. Én ugyan reggel már gyanítottam, hogy nem kell erre holnapig várni. De már süt is a nap.

2010. július 12., hétfő

A mester és a gyakorlat. :o)


Kész a top háta. :o))) Még a végén idejében elkészülök :o) De mutogatni majd csak a kész darabot fogom - már ha lehet. Egész este csak ezt horgoltam, semmi egyéb nem térített el. Pedig... volna néhány megvalósítandó figura. De szilárd vagyok, és nem kezdek másba, amíg el nem készülök vele. (Legalábbis remélem.)
Most a horgo-bogos játék utolsó fordulójára készített háromszöget másolom ide. Korábban már írtam, hogy jó sok "versenyművet" készítettem, egyrészt, hogy gyakoroljak, másrészt mert semmi ötletem nem volt, mit lehet kezdeni a formával. Hát ahogy rakosgatom, kezdett valami motoszkálni a fejemben, és végül formát kapott. Éppen aktuális az angyalka, végtére is mindjárt itt a karácsony. :o))

2010. július 11., vasárnap

Pótcselekvés

Jó kis mozgalmas hét volt, utazós, mászkálós -ahogy régen is szerettem. És ami a fő, hogy bírtam. :o) Mielőtt elmentem, készítettem ajándékba néhány kulcstartót. Ilyesfélét, de a többit nem fényképeztem le.


Jó sokat gyalogoltam, bámészkodtam, beszabadultam egy Burda Studióba ... (A többit fedje jótékony homály.)
Közben elmaradt a kézimunkálkodás. Ez persze így nem igaz. Készítettem a topot ezerrel, illetve csak 950-nel, ugyanis néha kötöttem - azt tudok tévézés közben is, és néha kíváncsi voltam a meccsekre -, aztán fejtettem. Már megint az a helyzet, ha egybeveszem a felfejtéseket, már bőven kész lenne. :o) De egyszer muszáj volt lefejteni, mert a karöltőnél végképp be kellett látnom, hogy ezt a mintát ezzel a fonallal nem lehet szépen megcsinálni. Váltottam. Nagyon szép fonalat vettem még Debrecenben, csak keveset, de szerencsére most Burdáéknál kaptam még hozzá, így elég lesz. Majd egy újabb darab után azért, mert valószínűleg nem jól készítettem a mintadarabot, vagy rosszul számoltam, de ahogy növekedett a hossza, úgy a szélessége is, a felénél úgy tűnt - már nekem is nagy lesz, ha elkészül. :o))) Szóval a háta közepénél járok. :o) És közben, amikor láttam, hogy már 25 perce nyűglődöm vele, és még csak 4-5 centit haladtam, jól felbosszantottam magam, és muszáj volt valami produktívba kezdeni. Pótcselekvés, hogy a frusztrációt csökkentsem. :o)
Így lett ez a dilis veréb és a manó.



A héten be kéne fejeznem a topot, mert különben elkésem vele. Vajon sikerül-e?
És persze egyre jobban látok, és azt is nagyon élvezem, hogy már több, mint 3 oldalt el tudok olvasni egyhuzamban - és falok mindent válogatás nélkül. Most éppen Szabó Magdát és Mark Haddont (Valami baj van). Eddig két édes dolgot találtam benne : Elmondták az Úrimádságot - ez a Miatyánk - egyértelmű, hogy a fordító ....alulképzett? -, a másik: hosszan ültek a teraszon és nézték a madáretetőben békésen csipegető fecskéket. :o)) No, itt már nem tudom, ki ért ennyire az ornitológiához, de jót mulattam.
És végül gasztronómia: nagyon szeretem a tengeriherkenytyűket. A napokban azt találtam ki, hogy Bertolli bazsalikomos paradicsomszószba keverem miután átforrósítottam némi póréval és fokhagymával - jóóóó! (Meleg paradicsomos halkonzerv :o)) )
Ja, és ahol csak megfordultam, nagggyon megdicsérték a sárga-barna-piros, nagyis tatyómat. :o)) Pedig nem is akartam hordani. :o)

2010. július 5., hétfő

Depis csufik

A melléknév rám vonatkozik, a főnév a készítményekre. Miközben szorgalmasan gyakoroltam a háromszögeket, és küzdöttem a nyavalyás kiütésekkel (vicces, az egyik azért van, mert az egyik gyógyszerből sokat szedek, a másik meg azért, mert nem eleget:o(( ), készült néhány izé, hogy valami változatosságot hozzon az életembe. (Mert már álmodni is háromszögekkel álmodtam.De megálmodtam, mit készítek az 5. fordulóra. Sőt, már el is küldtem. :o) ) De jókedvet nem hoztak. Ennek megfelelően elég csúfak szegények. Először is a nagy szerelmem az elefánt csúfult el.

Most valahogy cserben hagyott. Nem is hasonlít elefántra. A cél az volt, hogy a megüresedett Eldorádó fonal gurigáját felhasználjam valamire. Lett belőle "praktikus csupor", de ha levesszük a sapiját, nem lufi van benne, hanem néhány 3szög.



Aztán egy macikísérlet, meg még valami, amiről annyira nem tudom eldönteni, mi is akart volna lenni, hogy be sem tudom fejezni. Arctalan, mint az egész múlt hét.

A meccsek alatt meg kötök. Azt úgy is tudom, ha oda se nézek. Mióta bambusztűvel dolgozom, úgy néz ki, mintha megtanultam volna egyenletesen kötni. :o) Pedig nem, csak a tű művel csodákat.
És van a fejemben egy csomó dolog, de nincs kedvem előhívni őket. :o(

2010. július 3., szombat

SE szerint a világ

Ha a kubisták szemléletemódját nagyon leegyszerűsítjük, azt mondhatjuk, szerintük a világ geometriai formákból áll össze/geometriai formákká bontható szét. Nézzük csak meg Cezanne kései csendéleteit, olyikat akár körzővel, vonalzóval is készíthette volna.

(A képet innen másoltam ide.)
Ennek megfelelően felfedeztem némi kubista beütést a horgo-blogos játék utolsó feladataiban.
Na jó, az első két feladat csak ujjgyakorlat volt, hogy nagy biztonsággal elsajátíthassuk a különféle pálcákat. Mikor látták a szervezők, hogy ez jó, nehezítettek a dolgon, és jött a legtökéletesebb forma a kör. Aminek ugye semmiféle kilógó része, nyúlványa nem lehetett. Térbe azonban fejleszthettük, hiszen a gömb még tökéletesebb alapforma.
"És láták, hogy ez (is) jó", tehát nehezítettek a dolgon: jött a négyzet. Itt már jobban oda kellett figyelni, hogy ne csámpuljon el, de még mindig viszonylag könnyen megoldható volt. Sőt ezt is szabad volt térbelivé fejleszteni - láttunk is helyes Rubik-kockát meg ceruzatartót ..., az ember leleményesség végtelen.
És láták a szervezők, hogy ez is könnyen megoldható vala, (meg különben is folyton nyüszítenek a versenyzők a nagy szabadság mián), hát nehezítsük meg a dolgukat! Jött a háromszög. Amihez már leszámolható minta is járt. "Most mutassátok meg, mennyire vagytok kreatívak!"- járhatott a szervezők fejében, és bevallom, számomra nem egyszerű a megoldás. Először is kell készíteni (nekem legalább is) 32 háromszöget. Vagy még többet - míg azt nem gondolom, ez már vállalható. Utána valami jó ötlettel kell előállni, ami elég nagy durranás, mert hát háromszöget mindenki tud készíteni (ha eleget gyakorolja). Szóval van még egy kis idő, hogy valami jó kis ötlet kipattanjon a fejemből. (Már motoszkál...) Addig is összeraktam a világképet:
A világ vonalakból, körökből,


(szabályos vagy kevésbé szabályos) négyszögekből (ezt persze torzítja a felfüggesztés)


és háromszögekből áll.

(Kimaradt valami?)
Ha ezeket egy koszorúra felfüggesztjük, összeáll az univerzum. :o)))) Ha messzebbről fényképezem, jobban látszana a gyűrű, ami ugye újabb kör, meg a függőleges vonalak, amiken lógnak a cuccok,...De nem mentem messzebb, mert így is sok sejlik át az üveg mögötti káoszból. :o) Pedig most a rendezett világ megismerése a cél.


És végül van egy kérdésem: Mi a foglalkozása annak az anyukának, akinek a kisbabája ezt a mobilt kapja. :o))