Nyakigláb

Debrecenben sem mondtak egyebet, mint hogy autoimmun2 dolgozik. Milyen jó, hogy ennyiféleképpen ki tudja nyírni magát az ember.
De legalább kinyaraltam magam.
Persze a debreceni út már eléggé terhes, és ha belegondolok, hogy ezentúl mindig  -jó esetben - negyedévente meg kell tennem, hát...
De utána megint volt egy jó napom Pesten, amikor csak jöttem-mentem, és  bámészkodtam.... Mivel az ősszel elhatároztam, hogy amíg nem fogy el a fonalak nagy része, nem veszek újat,  hát csak  8 gombolyaggal vettem a Burda-stúdióban. :o) De hát olyan szép színek voltak, meg különben is pont ezek már elfogytak. :o)
Könyvet is vettem. Garaczitól az Arc és hátraarc című regényt. Az Egy lemur vallomásai 3. kötetét. Többnyire önéletrajzi indíttatású művek, de egy korszak minden jellemzője rajta hagyja a nyomát az elbeszéléseken. Ez most katonatörténet, nagyon nyomasztó. Nem is értem, hogy miért voltak annak idején annyira oda az öregek azzal, hogy majd a seregben megtanulják a fiúk, mi a rend. Frászt. Megtanultak behódolni, alázatosnak lenni, lopni csalni, hazudni - és inni. Aki nem, annak még nagyobb szenvedés volt a kötelező 10-18 hónap. Értettem én régen is  - az elejtett megjegyzésekből következtetve -, hogy TJ miért nem akar soha "régi frontharcos" lenni, miért fogadta meg, hogy soha nem fog beszélni erről az időről, és most Garaczit olvasva felsejlenek, amiket annak idején néha mesélt.
Amikor hazajöttem, várt egy halom dolgozat, és mikor elegem lett a javításból, alkottam egy keveset.
Nyakigláb (no nem apó,  inkább) manó készült viszonylag lassan:

 És Pffigste megkért, hogy fordítsak le egy leírást, amit szeretne közzétenni a blogjába/boltjában - ajándékképpen magyarul is. Ezért, hogy kipróbáljam, jól fordítottam-e, gyorsan elkészítettem az általa tervezett bonbont. Ha  azonos fonalból készítem, valószínűleg szebb lenne, így az alja egy kicsit kisebb a kelleténél. de a leírás jó. :o)
Majd ha közzétette, megírom, hol található. Addig is ilyesféle (az eredeti jobb):

Manóöröm

Az úgy volt .... Készült volna egy béka. De sehogy sem akart békává lenni, csak alakult, csak alakult ... terv nélkül. A végén lett belőle egy nyakigláb manó.

 Élt, éldegélt, ám egyszer csak rájött, hogy nagyon magányos. Elkezdett keresni, kutatni. Alkotója nagyon megsajnálta, hisz nem jó a manónak egyedül lenni, tehát készített neki társat. (Nem az első anyagából, mert az a zöld elfogyott.)  Amikor Manó rátalát a lányra, nagyon megörült. Még a színkülönbség sem zavarta.

Azonnal beleszeretett, és feleségül kérte. Éltek boldogan, ám hamarosan érezték, kettesben ők még nem igazi család. Hiányzik a csemete. Meg is született hamarosan Picurka.

Nagyon szerették, nagy egyetértésben nevelgették, és tervezgették a tesót. Picurka is alig várta, hogy legyen játszótársa. A kívánság teljesült, megjött Apró.
Ha jól megnézzük, tiszta apja. :o)) Csak a színét örökölte az anyjától.

 Több tesót nem tervezünk, mert másra kell a zöld fonál. :)))
Más: megérkezett a legutolsó szülinapi ajándékom. :o))))  A mi családunk is gyarapodott. J meglepetése. Aranyos, nem?

 Nevelőszülője lettem Angélának.  Fotó sajnos nincs. Majd tavasszal meglátogatom,  meghallgatom, mennyit fejlődött a röfögő hangok terén, és készítek róla képet is.  Addig is nagyon büszke vagyok a lányokra. :o))

"Ah, élni, élni: melly édes, mi szép! "

Mondom Évával, hiszen gyönyörűen süt a nap. :o) Azonnal látszik, mekkora por van. :o) A héten sem sok minden készült, egyrészt a debreceni túra miatt  - hétfőn kedden utazás -, szerdán megnéztük Az ember tragédiájá-t a Bábszínházban. Csütörtökön pedig úgy begyulladtak az erek megint az ujjaimon, hogy behajlítani sem tudtam őket, nemhogy fonalat vezetni meg tűt fogni velük. :o(( Ez persze csak időleges, elviselhető. Pénteken meg tökmagbuli volt, amikor is avatják a bejövő diákokat, de nálunk az a hagyomány alakult ki, hogy ilyenkor visszajönnek a korábban végzetek. Az enyéim közül 11 még az idén is szívesen meglátogatott. :o))
Azért nem voltam teljesen tétlen ám. Debrecenben elkészült az x. bogyós sál. :o)) Még 3 gombolyag, egy sálra való anyag maradt, igaz nem egyszínű. Majd valamit kiokoskodom. Vasárnap ki kellett próbálnom a gesztenyeformát, akkor már  persze  egy manó is kellett hozzájuk, igaz Makkmanó.

A szülinapomra kaptam J-től sok mulatságos fonalat, az egyikből úgy gondoltam sapi lesz. Elég gyorsan elkészült - volna, ha elég a fonal - 6-os tűvel. A képen látszik, hogy kb. 8 szem hiányzik a sorhoz - meg persze még vagy 3 sor, hogy jó formája legyen.  Szóval a befejezés még várat magára, míg J újabb adag madzagot hoz a Westendből.

Ezért vigasztalóul a másik kapott fonalból lett egy bébielefánt. Hálózsákban.

A bábszínházbeli előadás csuda volt. A szívem sajgott a kimaradt szövegrészekért (imádom a Tragédiá-t), de be kellett látnom, hogy muszáj volt meghúzni a szöveget. A bábok (Balla Margit munkái) és a rendezés (Garas Dezső) olyan zseniális megoldásokkal élt, hogy  csak ámultam (és bámultam). Itt egy kép a kezdő színből. :o)) Naná, hogy elefántos. :o)))

"Legyek én a kacsa..." 2

"Legyek én a kacsa és Árnika az ember." Biztos ezt kívánta Dzsoni, mert a képen Árnika királylány szorongatja a gácsért.  Elkészült hát ő is. Már régebben, csak egy kissé magam alatt voltam, és nem volt kedvem blogolni. Horgolni se nagyon. Elég nyomasztó, hogy úgy vagyok, mit az először oviba kerülő kicsik, minden nyavalyát összeszedek. Csak én nehezebben gyógyulok. :o((   De végül (eddig még) mindig talpra rángattam magam - most sem volt ez másképp.

És hogy hódoljak a szép napos időnek, készítettem egy őszmanót. Nagyon szép színei van szoknyájának és a sapkájának.

 Végül, hogy legyen, ami őrzi az életet a tavaszi sarjadásig, készült egy makk.

 Rokonaimnak és barátaimnak nagyon megtetszett a bogyós sál, és így szerencsére nem kell törnöm a fejem, ki mit kapjon az őszi névnapokon.
Közben meg bevásároltam lisztet, cukrot, olajat, zacsis leveseket, tisztítószereket, pzs-ket, és újra átrámoltam a szekrényeket. Annyi felesleges cucca van az embernek. Holnap irány a Vöröskereszt.  Tudatában annak, hogy egy életet és egy élet munkáját nem lehet adományokkal visszaadni. :o( Ami történt jóvá tehetetlen.

Pótcselekvés

Jó kis mozgalmas hét volt, utazós, mászkálós -ahogy régen is szerettem. És ami a fő, hogy bírtam. :o) Mielőtt elmentem, készítettem ajándékba néhány kulcstartót. Ilyesfélét, de a többit nem fényképeztem le.


Jó sokat gyalogoltam, bámészkodtam, beszabadultam egy Burda Studióba ... (A többit fedje jótékony homály.)
Közben elmaradt a kézimunkálkodás. Ez persze így nem igaz. Készítettem a topot ezerrel, illetve csak 950-nel, ugyanis néha kötöttem - azt tudok tévézés közben is, és néha kíváncsi voltam a meccsekre -, aztán fejtettem. Már megint az a helyzet, ha egybeveszem a felfejtéseket, már bőven kész lenne. :o) De egyszer muszáj volt lefejteni, mert a karöltőnél végképp be kellett látnom, hogy ezt a mintát ezzel a fonallal nem lehet szépen megcsinálni. Váltottam. Nagyon szép fonalat vettem még Debrecenben, csak keveset, de szerencsére most Burdáéknál kaptam még hozzá, így elég lesz. Majd egy újabb darab után azért, mert valószínűleg nem jól készítettem a mintadarabot, vagy rosszul számoltam, de ahogy növekedett a hossza, úgy a szélessége is, a felénél úgy tűnt - már nekem is nagy lesz, ha elkészül. :o))) Szóval a háta közepénél járok. :o) És közben, amikor láttam, hogy már 25 perce nyűglődöm vele, és még csak 4-5 centit haladtam, jól felbosszantottam magam, és muszáj volt valami produktívba kezdeni. Pótcselekvés, hogy a frusztrációt csökkentsem. :o)
Így lett ez a dilis veréb és a manó.



A héten be kéne fejeznem a topot, mert különben elkésem vele. Vajon sikerül-e?
És persze egyre jobban látok, és azt is nagyon élvezem, hogy már több, mint 3 oldalt el tudok olvasni egyhuzamban - és falok mindent válogatás nélkül. Most éppen Szabó Magdát és Mark Haddont (Valami baj van). Eddig két édes dolgot találtam benne : Elmondták az Úrimádságot - ez a Miatyánk - egyértelmű, hogy a fordító ....alulképzett? -, a másik: hosszan ültek a teraszon és nézték a madáretetőben békésen csipegető fecskéket. :o)) No, itt már nem tudom, ki ért ennyire az ornitológiához, de jót mulattam.
És végül gasztronómia: nagyon szeretem a tengeriherkenytyűket. A napokban azt találtam ki, hogy Bertolli bazsalikomos paradicsomszószba keverem miután átforrósítottam némi póréval és fokhagymával - jóóóó! (Meleg paradicsomos halkonzerv :o)) )
Ja, és ahol csak megfordultam, nagggyon megdicsérték a sárga-barna-piros, nagyis tatyómat. :o)) Pedig nem is akartam hordani. :o)

" a zöld disznóról"

Amint mondtam, a karácsonyban az a jó, hogy 3-4 napig semmi (na, jó alig van) házimunka. Lehet ejtőzni, kedvenc foglalatosságunknak adózni. Az enyém még a zene - kaptam Zorán-cd-t, az új válogatást - jó, mint minden, ami vagy 3 évtizede a műhelyükből kikerül, kaptam könyveket, de most "kötelező" Jókait olvasnom, és míg általában kedvelem a műveit, A lőcsei... most nem köt le. Vannak más kötelezők is, "szabadon választott kötelezők" , ezek beszámolók, és javítani kell őket. Mindig érdekes, hogy az általam ajánlott művekből ki melyiket választja, és mivel indokolja a választását. Mint ahogy az is, melyik szereplőket tartják érdemesnek jellemzésre. Szóval nem unatkoztam. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy azért ezt-azt el is kellett intézni, akkor nem is olyan sok az ejtőzésre szánt idő.
De azért készültek dolgok. Például az állatkák, amelyket Krisztának küldtem. A képet tőle veszem, mert én nem tudom ilyen szépen egybeszerkeszteni. (De majd megtanulom!!!)


Aztán készült egy kesztyű, hogy másnak se fagyjon oda a keze a kormányhoz.


Végül - mivel az utolsó manócskát mégse az kapta, akinek eredetileg szántam, pótoltam és kísérleteztem Mazsolával is. Szerintem felismerhető. :o)


Amikor annak iddején Mazsola egy-egy epizód végén azt kérte Manócskától, hogy "mesélj a zöld disznóról", mindig azt hittem, valami tündérféle lehet ez a titokzatos zöld disznócska. És csak néhány éve, amikor megjeletek Bálint Ágnes történei könyvben, tudtam meg, hogy Mazsola ZÖLD. Tehát Mazsola, mint minden rendes gyerek, saját magáról akart mesét hallani.
Hát igen, amikor én gyerek voltam, nem volt színes tévé, és a gyereknek a mese után ágyban volt a helye. A felnőtteknek való film megnézéséről szó sem lehetett. ( A Belphegort a szépen csillogó szekrény tükröződésében rettegtem végig, és nagy cirkusz volt, amikor kiderült. :o) )
Mostanában nincsnek Mazsolák, és a szülők sem igen mesélnek esténként a gyerekeknek " a zöld disznóról". "Hát, nem tudom....", nem vesszük el a gyerekektől a gyerekséget ezzel a nagy nyíltsággal?
Mazsolával együtt kívánok mindenkinek
boldog új évet
Einen guten Rutsch
Happy new year
¡Feliz año nuevo!

Manóék

Manófalvi Manónak bátyja született. Egyesek szerint nővére. Az eredeti egy nagy gyereké lett, az újat egy kicsinek szánom. Most látom, még nincs bojt a sapkáján. Ezt sürgősen pótoljuk, és akkor lehet szálanként kihúzogatni. :o) Fejlődik a finommozgás. Jó, jó. Persze, hogy úgy csinálom majd meg, hogy ne ehesse meg.
Készülnek az angyalkák is, bár még seregnek nem lehet nevezni őket. Lassan körvonalazódik, hogy lehet egyszerűsíteni a szárnyalásukat. És némileg orcátlanok. De ahhoz, hogy ez megváltozzék, sok-sok tűbe fűzésre van szükség, ahhoz meg töretlen lelki erőre. De hát... Reggel abbahagytama munkám, mert nem láttam olvasni. :o( (A horgoláshoz kevesebbet kell látni. :o) )
Hát igen, velük még sok munka lesz.

Mikulás-rajzás

Nehogy azt higgyétek, hogy semmittevéssel telt az idő! Csak éppen a fényképezés maradt el. De azért szorgalmasan készülődtem a hétvégére. Először Rudolf óvakodott elő - szegény. Ha másról nem, az orráról meg lehet ismerni. Bár az is lehet, hogy csak egy részeges egér, aki álcázásból agancsokat szerzett, hátha így az asszony nem ismer rá, és elmarad a sodrófa. Igen magányos lehetett szegény, mert odaszegődött a plázázós télapóhoz/Mikuláshoz, aki hóember barátját támogatja. Ki tudja, mi lehetett a szatyorban? Most már üres. Ne is csodálkozzunk, hogy a manó és a krampusz (lábvesztve) fejvesztve elmenekült télapótlan és hóembertelen tájakra! (Vajon hogy kell áthúzott betűt írni??)
De nem volt szerencséjük, mert hamarosan beéri őket az egész bagázs. Aztán majd dolgozhatnak!

A fenti figurák közül némelyek gyerekekhez kerülnek, de a többség inkább felnőttekhez. Vannak köztük is olyanok, akik örülnek az ilyen apróságoknak. :o) És ezért is érdemes.
Most látom, hogy néhány Miki eltévedhetett, mert sokkal többen kellene lenniük. Na, akkor megyek és intézkedem.
A szövegből látszik, hogy én a télapós időszakban nevelkedtem (azaz a Mikulás be volt tiltva :o( ), és gyerekként szorgalmasan fényesítettem a ronda, magas szárú, fűzős cipőmet, hogy ne csak virgács kerüljön bele. De csak annyi volt az ajándék, ami a cipőcskébe belefért: alma, mogyoró, füge (nem szerettem) meg narancs - ha volt - és csak nagyon kevés csoki. Ami nem volt nagy baj, mert a csokik sem voltak túl finomak. Emlékszik még valaki a Meskete nevű... nem tudom mire? Úgy rémlik, karamella volt.
Később, ahogy lazult a rendszer, jöhetett megint a Mikulás, és egyre több lett az ajándék. És nem is kellett cipőt fényesíteni. Pedig már szebb is volt. :o))

"Kiváló áru"

"Van ócska manócska?
Manóság minőség."
Miután előszedtem a minap Fodor Ákos könyvét, végiglapoztam, és egészen biztos voltam benne, hogy ezt a verset illusztrálni kell.:o) Különben is már untam, hogy annyira titkolózom az ajándékokkal. Kellett valami csupán a saját gyönyörűségemre. :o)) Elég sokat kerestem Manófalvi Manó színeit, de nem találtam. Valamiért piros-fehérre emlékszem, de egyáltalán nem biztos. Ezért maradtam a kedvenc sárgámnál. :o))