Véletlenek

Lassan véget ér a karácsonykor kezdődött harcom a kiütésekkel. Nincs győztes. A minap Debrecenben arra a megállapításra jutottak, hogy mindez valószínűleg az egyik gyógyszer mellékhatása. Ehhez hat hetet koplaltam, és eléggé megijesztett, hogy nem ehetek többet mást, mint pirítóst, almát és kecsketápot. De úgy tűnik, mindegy, mit eszem.
Befejeztem az Anonyma által jegyzett Egy nő Berlinben-t. Megrázó és elgondolkodtató volt. A hátlapjáról másolom ide:
„Megindító és szépirodalmi jelentőségű dokumentum a háború utolsó napjairól…” (Der Spiegel) „Az Egy nő Berlinben hihetetlen könyv. Aki megtanulta az ábécét, most végre olvashatja – és olvasnia is kell!” (Die Tageszeitung)


Sok-sok elgondolkodtató részletet lehetne idézni, de én csak egyet választok most. 1930-ra emlékszik vissza az író, 15-16 éves korára, amkor új történelemtanár jött az iskolába, és a megszokottól eltérően önálló gondolkodásra akarta nevelni a lányokat. "Véletlenül pont akkor voltak a Reichstag-választások. Majdnem minden este gyűlést tartott a 10 vagy 15 párt valamelyike. A tanárnő buzdításra mindegyikre csoportosan elmentünk. ... Úgy találtuk, mindegyik pártank van valami részigazsága. Viszont mindegyik ugyanazt űzte, amit mi csak kupeckedésnek hívtunk: kufárkodtak, hajszolták a pozíciókat, verekedtek a hatalomért." Mit is tanulunk a történelem nagy igazságaiból?
De jöjjenek a véletlenek! Mert egyre inkább meggyőződésem, hogy Dürrenmattnak igaz van, és dolgokat a véletlenek irányítják. :o)
Én pl több jelentős felfedezést tettem tegnap. Joghurtot akartam "szaporítani", de hü... öööö. szórakozottságból a még meleg TEJbe (termelői, igazi ) kevertem bele a joghurtot. Össze is kapta azonnal, de leszűrtem, és hihetetlenül finom túrót-sajtot kaptam, igaz az egy liter tejből csak egy maroknyit. El is tüntettem szinte azonnal, azzal nyugtatva a lázadozó lelkiismeretem, hogy ez 3 embernek úgyis kevés lenne, és a többiek meg meg sem akrnák kóstolni, mert ezt a tejet sem nagyon szeretik. A maradék savót pedig víz helyett belekevertem a készülő kenyerembe. Nagyon finom lett. És mikor már félig megsült a kenyér, kiderült, hogy azonnal el kell mennem. Így elzártam a sütőt, és elintéztem a dolgaim, majd amikor hazamentem, újra begyújtottam 15 percre. Olyan kérge lett!!! ( A minap megkérdezték, hogy hogyan kerül a horgolós blogba a frissen kisült kenyér és zsemle története. Tényleg, hogy is?)
A debreceni "kirándulásról" és az úton elkövetett munkákról legközelebb.
------------------------------------
Es geht um Brotbacken und dabei einige Entdeckungen, und um das Buch Eine Frau in Berlin. Es ist ein Tagebuch in den letzten Tagen des Krieges, und ist sehr berührend undman mu3 sich echt viele Gedanken machen.