2010. augusztus 31., kedd

Kezdődik! Kezdődik! K e z d ő d i k!

Milyen szívesen mondanám most erre, hogy "Tudod, mikor kezdődik? Majd ha mi akarjuk." De hát ez a mesében sincs így. :o(

Sirám

Azt hiszem, nagyon konzervatív vagyok. Vagy csak öregszem. A tegnapi gubanc hatására egy csomó minden megváltozott. Nem tetszik. Ahhoz viszont alulképzett vagyok, hogy vissza tudjam csinálni. Annak is örülök, hogy nem veszett el minden, amit eddig gyűjtögettem. Majd hozzászokom. Józsua is azt mondja Biffnek: "Néha igenis hagyni kell a hagyományt, és cselekedni, szalonnát enni.Változás. ... Konzervatív hős nem létezik."
Hát ehhez tartsam magam!
(Azt persze nem bánnám, ha az oldalsó képek egy kicsit összemennének.)
____________________
Hehe, ezt már megint itt a gépen kellett alakítani. De megcsináltam - teljesen magamtól. Mondja valaki, hogy nem vagyok fejlődőképes. :))

2010. augusztus 30., hétfő

Gyors vegyes

És kész a szemüvegtok is. :o)) De nem fényképeztem le. Olyan, mint egy szemüvegtok.
A blúz (vagy mi) ilyen felvéve.

Még mindig tetszik. :o)) Bár így jobban látszik, hogy egy helyen elrontottam a mintát, és nem volt kedvem x.-szer is visszafejteni. De J azt mondja, neki így is jó. :o))
Délelőtt meg bögrét festettem. Kettőt. Mert amikor készen lettem a bögre nr1-gyel, , rájöttem, ha azt javaslom, hogy mikróba is tehető, nem kellett volna arany kontúr húzni a naphoz. :o( Így megismételtem a műveletet, ronda fekete kontúrokkal. Pedig a másik milyen szép giccses. :o))
Csak van néhány apró gubanc:
1. nem tudok rajzolni
2. tavaly már adtam neki ilyet - nem pont ezzel a mintával, mert december volt, de mégis égő, hogy nem tudom megjegyezni, kinek mit adok. :o(( de legalább a mellékelt teák különlegesek voltak.

Jót nevettünk.
És végül idegen toll, mert nálunk a családban mindenki roppant kreatív. J ezt a jó kis pólót festette - szintén ajándékba.

Na, mi a megajándékozott egyik kedvenc könyve?
És most megyek sütit sütni, mert holnap testületileg megünnepeljük, hogy ilyen bölcs, öreg vagyok. :o( Már hogy ilyen bölcs öreg a pályán. Amúgy még vénebb. Azt már nem is ünneplem.)

2010. augusztus 29., vasárnap

A táska és én




Elkészültek a kiegészítők. Tulajdonképpen már tegnap - még a vonaton is horgoltam :o)-, mára csak a gombok maradtak. Azon gondolkodtam, ha nagyon keresgélek, biztos találtam volna Zazáleánál olyan dolgokat, amik színben illenek, de... egy kicsit benne akartam lenni én is. Ráadásul a kísérletező kedvem is kiéltem, kipróbáltam különböző mintákat. Szép élénk színek, mégis illenek a táska lilás árnyalatához. (J szerint barna. :o).) A neszesszeren meg szerettem volna ismételni az életfa motívumot, de ekkora méretben nem lehet szépen kanyarodó formákat horgolni. Ráadásul a képen az sem látszik, hogy a közepén több szín van. :o( Már csak egy szemüvegtok hiányzik, hogy teljes legyen a készlet, de az még várat magára, mert most megyek és elkészítem a mangoldot, amit B tegnap hozott nekem az Alföldről.
Tegnap még megfejeltem a gyaloglós programot a Lehel utca - Westend - Margit híd - Nyugati távval. :o) Az első kényszerűség volt, ugyanis előző este egy kb 50 méteres távon ügyesen elhagytam a jegytömböm, mai nemcsak azért volt baj, mert még 7 jó jegy volt benne, hanem mert reggel sehol nem tudtam jegyet szerezni. És ahogy az én formám ismerem, azonnal jött volna ellenőr, ha felszállok a villamosra. (J szerit azon a szakaszon még soha nem jártak. ) Aztán a Lehel út végén rájöttem, ha most elmegyek a metróhoz, majd onnan vissza Westendhez, az kb annyi, mint ha egyenesen továbbmennék. És így is tettem. :o) B-vel beszélgetve meg észre sem vettem, hogy mennyit mentünk. (Vajon miért van újabban annyit zárva a Maciművek?)Bár ő időnként aggódott, hogy bírom-e még. De minden rendben volt. :o)) És a mangoldot is jól megsétáltattuk. Szóval most muszáj valamit kezdeni vele.
A családból csak én szeretem egyedül. :o) Hurrá!

Jandó játékot hirdetett:

2010. augusztus 27., péntek

Nagy- és beszerző körút

Az utóbbi két napban megtettem a fél maratont. Na jó, lehet, hogy csak negyedet, de teljesítményben felért a féllel. Tőlem.:o) Továbbképzésen voltunk a Radnótiban (kompetenciás módszertan). Vegyes a kép: a tantóbácsi jó fej volt, élveztem, hogy diák lehettem újra, hogya nagy jubileum ellenére még nem vagyok mohás (a gyöpről ne is beszéljünk!), hogy hasonszőrűekkel együttgondolkodhattam "irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról"... Nem volt jó, hogy az ígért IKT módszerek elsikkadtak. Azért a mérleg pozitív - még ha az ismertetett módszereket én eddig is használtam. :o))
No de a maraton. Tegnap elsétáltam a Radnótitól a Lehel utcáig ... Nem mondom, a Hősök terénél már megbántam a vállalkozást, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett. Es még egy nyamvadt pad se volt útközben! Ezért ma reggel igazi puhány módjára trolival mentem el a ...-ig. Hehe, egy megállóval előbb szálltam le. Majd délután újabb nagy túrát terveztem, elsétálok a Holló utcába. (Hm, a térképen kisebbnek tűnt a távolság. :o)) De most legalább beültem egy csirkézőbe csirkézni. Kipihenve, felfrissülve folytathattam volna az utat, ha ki tudom nyitni azt a nyamvadt ásványvizes palackot. :o( De így megint le kellett szólítanom egy pasit, hogy tegye már meg. Furán néznek ilyenkor, de állandóan nem magyarázhatom el, hogy általában fizikailag képtelen vagyok effélére. :o( A Holló utcát azonban megtaláltam, és ami fontosabb Zazáleát is. (Felismertem a táskáit :o))) ) És jól fel is tartottam. :o)
A kép Zazáleáé, de a tatyó mától fogva az enyém. :o))) Szépséges. Aztán - bár eredetileg metrózni akartam - de nem szeretek a föld alatt közlekedni, és úgy gondoltam, a nagy traccsolásban kipihentem magam, visszafelé indultam. Főleg mert eszembe jutott, hogy ez a szépség megérdemli, hogy új kiegészítőket kapjon. (És én is.) Ezért abba bizonyos varrógépcentrumba véve az irányt beszereztem néhány gombolyag lilás és hozzáillő fonalat. (Ennyit az elhatározásokról.) És onnan nem messze még (bambi) cukormentes fagyi is kapható. No de, csak nem fogok álldogálni, amíg megeszem a fagyit?! 2 gombóc=Oktogon - Nyugati. Itt aztán le kellett mennem a föld alá, ha zárás előtt el akartam érni a Lehel piacra, hogy beszerezhessem a mai napi áfonyaadagomat. És most itt ülök, pihegek, és nem tudom eldönteni, hogy azonnal elkezdjek-e horgolni, vagy előbb fejezzem be Neil Gaimantól A temető könyvé-t. (Harry Potter után H.P.-t megkerülve nem lehet különc gyerekekről szóló könyvet írni.)
__________________________________________
Ez szép:
"Te mindig te vagy , és ez nem változik, és te mindig változol, és nem tehetsz ellene semmit."
"Te élsz, Sen. Azaz végtelen lehetőséggel rendelkezel.Megtehetsz bármit, csinálhatsz bármit,álmodhatsz bármit. Ha megváltoztatod a világot, a világ megváltozik. Ez lehetőség. Ha meghalsz, elszáll. Nem lesz. Megtetted, amit tettél, álmodtad, amit álmodtál, leírtad a neved. Talán itt temetnek el, talán még járni is tudsz majd. De abból a végtelen lehetőségből nem marad semmi."
Azaz elolvastam a könyvet is, és kész az egyik kiegészítő is. :o)) Majd ha hazamegyek, lefényképezem..

2010. augusztus 26., csütörtök

"Egyszerűtől a bonyolultig"

Krisztánál találtam Anikó játékára. A blogon már sokan jelentkeztek, nagyon izgalmas összeállításokat láthatunk. Kriszta volt olyan kedves, és csinált nekem egy kollázst, így már én is tudok játszani. :o)) (Vannak még hiányosságaim, de igyekszem pótolni őket.)
Az én bemutatómba figurákat gyűjtöttem össze, mert ez a jellemzőbb rám. Három egyszerű és három bonyolult formát választottam ki. A legegyszerűbb a kukac elkészítése volt, tulajdonképpen ufó, összeszedtem néhány "fejet", amit valamiért nem volt kedvem befejezni.
A kocka csak azért bonyolultabb, mert a rátétek formáját is ki kellett találni. "Hi-szen, a guruló madár" egy Zalán Tibor-mese illusztrációja után született, az egy szem tollának az elkészítéséhez kellett valami ötlet. Mivel a kedvenc állatom az elefánt, azok már jól mentek, a nehézséget a méret adta, a legkisebb kb. 1 cm. A sárkány és a hattyú több változatban készült el, mire elfogadható formájuk lett. A hattyút kitalálni volt a nehezebb.

A játék eredeti címe A MŰVÉSZ KEZE, de kissé nagyképűnek tartanám, ha magamra vonatkoztatnám. Sokkal jobban tetszik Kriszta címadása, azért is kölcsönöztem ki.

Mostanában új fejformával próbálkozom. Az első nem túl jó, nem is tudom, egér-e vagy már maci.

A második már sikerültebb.

Hamarosan útra kelek, Pesten a Radnótiban lesz egy 2 napos továbbképzés - remélem, nem olyan, mint amilyenek a tk-ek általában. Amennyibe kerül, akár jó is lehetne. És ha végeztem, naggggyon korszerű leszek. :o))
Gondolkodom rajta, hogy holnap megnézem a Gozsdu udvarban a kirakodó vásárt. Izgi lesz, hogy valakire ráismerek-e a munkái alapján. :o)) Az egy másik kérdés, hogy szeretném-e ha rám ismernének. :o)) Zazáleának volt ezzel kapcsolatban néhány napja egy bejegyzése. (Most nincs időm megkeresni). Teljesen átéreztem.

2010. augusztus 24., kedd

Keresem az új kihívást :o)

Elkészült az "übercíher". Ha jól megnézzük, csak nyomokban hasonlít az újságban lévő mintára, de sebaj, és nem az újságban jelzett 20 dkg fonal van benne, hanem inkább 35, de legalább az alsó csipke sikerült. Egyébként nekem így is tetszik. :o) Annyira, hogy délután átlapoztam az itthon lévő újságokat, hátha megint beleszeretek egy ruhadarabba, és elkezdhetem horgolni-fejteni. (Ennyit az elvekről.) Ezt legalább 3x fejtettem le teljesen, a részlegesekről ne is beszéljünk. :o)


Közben szekrénypakolást is rendeztem, és találtam egy nagyon izgalmas dobozt. (Általában mindenféle dobozokat elrakok, aztán néha rászánom magam, és néhányat kihajítok - nagy szívfájdalommal.) Szóval ráakadtam egy dobozra, és rögtön tudtam, mi az. Ebben lakak Mackóék. Pont befértek.

És Mm még ki is kandikálhat az ablakon. De ha megfordítjuk (a mackót, akkor Nyuszi háza is lehetne. :o) Így meg Mm kuckója. A saját, és nem a Fülesnek épített.
Sulikezdésre pedig a közvetlen kollégák kaptak egy kis kulcstartót.
És a dilis madarak is szaporodtak eggyel. Ha nem lenne alja meg lába, és nem tömtem volna ki, tojásmelegítő is lehetne, de mi ritkán eszünk olyasmit.

De a legbüszkébb a blúzra vagyok. :o) Viselve biztos jobban még mutat majd. De az csak a hétvégén derül ki.

2010. augusztus 21., szombat

Tisztánlátás :o)

Immáron tisztán látom ezt a mocskos világot. Vagy mondhatnám azt is: átlátok a szitán. Mindkét szememmel. Csütörtökön megszerelték a balt is. Nagy lazán odacsattogtam, ugyan semmiség, a múltkor is otthon voltam már 11-kor. De hát az elsőkből lesznek az utolsók. (Vagy ez fordítva van? ) Így szépen kivártam az összes műtétest, és közben hallgattam az előző nap műtöttek élménybeszámolóit, meg azokéit, akiket már visszahoztak. Mind azt mondta, sokkal rosszabb volt, jobban fájt, mint előzőleg. Úgyhogy mire levittek, már kellőképpen rettegtem megint. Miközben matattak a szememben, egyre csak vártam, hogy mikor fog már nagyon fájni, de nem volt rosszabb, mint a másik. Sőt, ez a lencse hamarabb bekerült a helyére. Egyszer csak azt mondták:"Most bezárom a sebet.", majd: "Kész." Kissé csalódott voltam, hát ezért féltem én ennyire? :o)) Másnap azt mondta a szemész, az volt a szerencsém, hogy a mamák ennyire megijesztettek, mert az első után mindenki úgy emlékszik, hogy - ahhoz képest, amit várt - nem is volt olyan szörnyű. De az emlékek csalnak, és a második - ami nagyjából olyan, mint az előző - fájdalmasabbnak tűnik. Na ugye, minden rosszban van valami jó. :o))
2-re értem haza, és m azonnal elhatároztam, hogy a homokvihart átalszom. (Előzőleg egész délután olyan érzés volt, mintha telement volna homokkal.) Bevettem egy fél altatót, és aludtam reggelig. Se szúrás, se viszketés. :o)
És már másnap jobban láttam vele, mint előzőleg a másikkal.
Most már teljesen kivizsgálva, megszerelve, felújítva kezdhetem a sulit. Csak a kiütések ragaszkodnak hozzám. De nem viszketnek. Csak rondák, de hát istenem.
Tegnap, mivel már jól láttam, de nem lehet(ne) semmi megerőltetőt csinálni (J veszekszik is velem,ha megpróbálkozom valamivel), nekiálltam a pulcsinak. A többszöri visszafejtés ellenére is a legalsó csipkeminta jön. :o))) De hát... szóval kellett valami, aminek látszata is van. Ezért gyorsan kipróbáltam, milyen a kék "szőrös" fonál. Ilyen:

2010. augusztus 18., szerda

Kovács János alias Mm

Amikor RG elhagyta a 100 holdas pagonyt, természetesen gondoskodott kis barátairól. Különösen "csacsi öreg medvém" sorsát viselte a szívén. Mm ugyanis nagyon magányosnak érezte magát eleinte. Terveket is szövögetett arról, hogy megházasodik.

Abba ugyan RG nem egyezett bele, hogy elvegye Kangát. Az erről szóló pletykát Orbán János Dénes röppentette fel Mm-ről szóló fergeteges humorú írásában (érzékeny lelkűeknek nem ajnlom). Inkább szerzett neki való társat. És amint láthatjuk, hősünk nem tétlenkedett. Mintha az asszonyság újra gömbölyödne - hacsak nem egy mézescsuprot rejtett el a szoknyája alá. Pedig a család eltartása így is nagy gondot jelenthet a családfőnek, hiszen amint látjuk nadrágra még mindig nem telik a neki. De legalább nem éheznek.
Végül pedig egy újabb példány a dilis madarak sorozatból:
J szerint kakukkfióka. Eredetileg kutyának készült :o))? de elég hamar kiderült, hogy amit én a kutya orrának gondoltam, az valójában csőr, így lett belőle ő.
A ruhadarab is készül. Get. De szerintem visszatérek ahhoz az elvhez, hogy 6 éven felüli személynek semmit. Nagyon lehangoló, hogy már több napja szórakoztatom vele magam, és még semmi eredmény. Bezzeg a macik! Egy délután összehoztam az egész családot.

2010. augusztus 15., vasárnap

Programmódosítás

Az előző bejegyzésben igazából nem panaszolkodni akartam. Tényleg tudok együtt élni azzal a bizonyos mondattal. Na jó, még nem igazán. Inkább önironikusra kartam venni a figurát, de néha nagyon megsajnálom magam. Pedig sok értelme nincs. Nem kesergünk, túllépünk rajta! Minden napban van valami, amiért érdemes volt felkelni. Ezt kell megtalálni. Sokszor megvan már.
És az elmúlt héten - ha már nem mertem semmiféle utazásra vállalkozni - nagyon szorgalmas voltam.
Az említett "übercíher" ez lenne:

A dolog hátulütője azonban az, hogy a leírás lapján nem lehet megcsinálni a felső rész kockáit. Nemcsak én nem tudom, tőlem okosabb, tapasztaltabb, ügyesebb horgoló sem. :o( Hehe, bemásolom a leírást, ha valaki megcsinálja, biz' isten jutalmat kap. :o))

"
*Kockaminta:
8 láncsz; az 5. sz-be 1 erp, a többi szembe is (4erp).
8 lsz, megfordulunk és a 4 lsz-be 4 pálcát horgolunk,
5 lsz és a pálcák mellé a 4 lsz-es ívre is 4 pálcát horgolunk,
8 láncszem, ismét az 5. 6. 7.8. szemre egy-egy pálca kerül,
4 láncszem, és rövidpálcával leöltünk az 5 lsz-es ívre,
4 lsz és 4 pálca a 4 lsz-es ívre, 8 lsz.
A rajz az alja csipkemintáját mutatja, azt már értem. (Mondjuk most hogy még alaposabban szemügyre veszem, a lerajzolt szabásminta sem ezt a formát adja ki. :o)) )
Végül is beláttam, hogy nem vagyok én ehhez elég okos, így módosítottam a kockát. (Lehet, hogy a horgo-blogban visszaminősítést kellene kérnem? ) A következő érdekes mozzanat, hogy 25 dkg Cataniát javasolnak és hozzá 2-es tűt. Hm. De hát ki vagyok én, hogy a szakembereket felülbíráljam? Meghorgoltam 2-es tűvel a 11 kockát. Nagyjából lábtölő durvaságú lett. Ez szöget ütött a fejembe, és félretettem. Mást csináltam. Majd megjött a célszemély , és - minő meglepetés neki tetszett - kiderült, még rövid is lett. Szóval a 25 dkg-ból inkább 45 lenne. Pénelopé-üzemmód. :o)) Most ismét kész van 11 kocka 3-as tűvel, más mintával, így talán elég lesz beszerzett fonal.
A más, ami közben készült, pedig ez:

Ilyen sem volt még! A fenti célszemély eddig undorodva utasította vissza minden kísérletem, hogy rálőcsöljek egy horgolt táskát, erre meg kapásból azt mondta: "Na jó ez lehet, hogy kell." :o)) Nagyon érdekes az alapanyag, nem fonal és nem szalag és nem zsinór. Kb. 3 mm széles, leginkább szalagnak nevezhető valami, amit a helyi kreatív bolt felszámolásán :o( vettem 100m/100 Ft-ért. Másfél spulni kellett hozzá. A fülét is ugyanott gyűjtöttem be. Hasonló áron.:o))
Aztán hogy a bontás miatti frusztrációm leküzdjem, gyorsan elővarázsoltam a következő szögletest.
Zsebakármi.
És még a bohóc 2-t is befejeztem. De most ő magányos. :o(
Na, ennyire szorgalmas voltam a héten. Miközben egy nap mindenféle vizsgálaton voltam, és egy másik nap meg még Pesten is jártunk. Vettem sok-sok új (tan)könyvet - hülye magyartanár magyarkönyveket gyűjt - meg az IKEÁ-ban sok sok kacatot. :o)) Pl. két akkora párnát 295-es egységáron, hogy kb. 2 évig elég lesz tömítő anyagnak. .o)))

2010. augusztus 10., kedd

Híres leszek :o((

Hamarosan elérem a rejtői magasságokat. No nem a stílusommal - sajnos -, hanem mert cikket írnak rólam egy orvosi szaklapban. A nyavalyámról. De az is én vagyok. Mellesleg szívesen kihagynám. Annyi a különbség egy Rejtő-figura és köztem, hogy az ő hősei egy mesésen nagy pofon vagy rúgás következtében szenvednek maradandó élettani változásokat, míg én.... Ha jobban belegondolok, ez sem más, mint egy őrületesen nagy pofon. Éled az életed, dolgozol, szeretsz, tartod a házat, tanulsz (élethosszig), van egy kis izomlázad, de hát az el szokott múlni ... de nem múlik, sőt .... Aztán egyszer csak közlik, hogy soha többet semmi nem lesz olyan, mint tegnapelőtt volt. Jó nagy pofon. És mindent át kell értékelni, megtanulni úgy élni, hogy soha többet nem lesz semmi olyan, mint tegnapelőtt volt. Nem az élettani változásokról, adatokról, kezelésekről, hanem a lelki folyamatokról kellene írni. Hogyan kell abból a gondolatból, hogy"én már soha többet egyedül a lábam sem tudom kitenni itthonról" oda eljutni, hogy "én dolgozni akarok". Hogyan kell aggyal megmászni 3 emeletet? Hogy fog össze a szűkebb és a tágabb közösség, hogy kimászhass a gödörből? (Nekem csodálatos kollégáim - is - vannak.)Valahol már írtam a Szkafander és pillangó című filmről. Nem véletlenül nézem meg, ahányszor csak játsszák. És persze szívesen birtokolnám a könyvet is.
Szóval híres leszek. :o((
Megint nagyobb és unalmasabb munkába fogtam, egy übercihert (nem top, nem blúz, valami izé, amit topra lehet felvenni) akarok készíteni, ami roppant unalmasan 16 egyforma csíkból áll. Bár a F. U. leírását az istennek sem tudom megérteni, de kitaláltam, hogy változtatom meg azt a részt, amihez nincs rajz. Egy már kész. :o)) Addig is muszáj volt valami nyáresti gyorsat, könnyűt elkészítenem. Íme:

2010. augusztus 8., vasárnap

"Lassan szállj, hosszan énekelj"

Emlékszik még valaki az antivakarinos kabaréjelenetre? Valószínűleg én is úgy végzem majd. :o(
A héten esténként leginkább kötöttem. Elég lassan készült, de már majdnem befejeztem. Csak a gombokat kell felvarrni , de - mint tudjuk - az effélére szánom el magam a legnehezebben. Még az is lehet, rábízom a nagymamira. Vagy anyukára. Ügyesen kikerültem, hogy sokat kelljen számolgatni, ezért ötletszerűen váltogattam a csíkok szélességét és a színét. :o) Mostanában megkedveltem a baglyokat (is). Amint látszik.

Mikor már úgy éreztem a kötéssel csak úgy száguldok, és egyszerre 4-5 cm-t is haladtam, meg-meg álltam, hogy valami mással is kísérletezzem. Végül ez a két hattyú maradt fönn a rostán. Már egészen hattyúformájuk van. de leginkább a címben írt idézetnek felelnek meg mint haldokló példányok. :o)

Nem hiszem, hogy sokat tudnék javítani rajtuk. Hacsak a hímzésen nem. :o)))
Szorgalmasan (?) olvasom Az utolsó magyartanár feljegyzéseit. Elég nehézkesen, a szerző saját bevallása szerint is "elvont"; sok intertextualitás, sok nagyképűsködés, nagyon modern trágárkodás, borongás, busongás, némi perverzitás, dühöngés, káromkodás, némi gusztustalankodás, káromkodás, elkeseredés, még több intertextualitás, parafrázisok, káromkodás.... Hát nem tudom... Van igazság is benne, valóban rossz a helyzet, de nem így. Vagy ha mégis, akkor nagyon rossz. Minden szinten és szempontból. Vessenek meg! Én szeretem, amit csinálok. Akkor a szellemtelen, ostoba üresfejűek közé tartozom? Ezen még gondolkodnom kell.

U.I: : Két mondat mégis csak mentségére szolgál Dreffnek. Az egyik: "Ma nem menetem iskolába" A másik: "Szeretnék még egy kicsit tanítani ebben a szép középiskolában".
Ezek nagyon a helyükön vannak. (Mert én (is) szeretem a Sorstalanságot.) Míg a Kafka-parafrázisokat erőltetettnek érzem.

2010. augusztus 4., szerda

Jelentés a harmadikról

Maholnap egy éve írogatok itt össze-vissza mindenfélét. Érdekes eredetileg csak a horgolt figurákat akartam megmutatni, de ahogy telt-múlt az idő, egyre több dolog csempésződött bele rólam is. Pedig eredetileg nem volt túl jó véleményem azokról, akik a világ elé tárják ügyes-bajos dolgaikat. Hát... ennyire változunk. Igaz, közben kaptam jelzéseket ismerősöktől, hogy jó, hogy tudják, mi van velem, hogy érzem magam. Szóval lehet, hogy mégsem volt olyan félre sikerült ötlet ez az írogatás. :o)
A kiütések hipp-hopp 3 nap alatt eltűntek - most már csak úgy spontán, nélkülük viszketek itt-ott. A gyógyszer tehát tényleg gyorsan hatott, és amikor rájöttem, hogy ha nem fogadok szót a papírnak, és nem evés közben, hanem utána 2 órával veszem be, a gyomrom sem fáj annyira tőle.
Pár nap múlva abbahagyom, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
A héten leginkább kötöttem. A barátnőm unokája hamarosan egy éves lesz, neki készül egy overall és egy pulcsi. Csak most, hogy hamarosan kész lesz, vettem észre, hogy kísértetiesen hasonlít a tavalyira. :o) Talán mert ugyanazok a fonalak vannak itthon? :o)
Vicc: vettem hozzá patentot, gombot - egy vagyonért. Bementem egy turiba, találtam egy kis ruhát, van rajta 10 aranyos gomb, egy hímzett nyuszi, 2 hímzett virág és egy patentos pánt, amit rá lehet varrni a rugira. És az egész 490 Ft volt.

Emellett készült egy méhecske a szögletes családhoz:
Készült egy tolltartó:
Mindjárt kezdődik a suli.
És a horgo-blogos angyalkám mintájára egy köszönő kártya. Hogy a figura hasznosítható legyen, nem varrtam fel vagy ragasztottam, hanem egy apró biztostűvel rögzítettem.

A kártyával együtt kis gazdájához került az a bizonyos "ügyesköny" és a bohóc is. Magányosan. :o((
És valami a gasztronómiai varázslataimról. :o))
Nemrégiben valamelyik gasztroblogon - Szendi Gáborra hivatkozva - valaki (bocsi, bocsi, bocsi, de nem emlékszem rá, hogy hol, ki) közzétett egy mákos receptet, ami szinte csak mákból áll. Még az ilyen megrögzött szteroidzabálók, akiknek nagyon oda kell figyelni a szénhidrátfogysztásra, is bátran fogyaszthatják. Leírom, hátha más is imádja a mákot. (Kiskoromban édesanyám megígérte, addig főz nekem mákos tésztát, amíg nem mondom, hogy ma már nem kell. 2 hét után feladta. :o))
Szóval:
60 dkg darált mák
4 evőkanál zabkorpa (kimaradhat, v vmi lisztszerűséggel helyettesíthető)
4 evőkanál méz (én a felét édesítővel helyettesítettem)
4 tojás
1 kk sütőpor (kimaradhat)
2-4 dl tej, az egészet összegyúrjuk (gyurmázható állag), és közepes tűzön kb 40 percig sütjük. (Nekem ég nincs hipermodern csodasütőm.) Nagyon fogy, pedig nagyon nagyon laktat. Nem csak én eszem. :o)) Legutóbb tettem bele áfonyát, felkockázott almát, szilvát . Még finomabb. Az élvezet csúcsát pedig ma értem el vele, forraltam egy dl vizet, belehajítottam egy marék áfonyát, tettem hozzá édesítőt, és ráöntöttem a sütire. Kb 4 éve nem ettem ilyen finomat! :o))
Ja, és még a nassolásról. Kaptam a barátnőmtől egy cserép sztíviát. Ha nagyon vágyom valami édesre, elrágok róla 2-3 levelet. :o))))
Ja, a cím:
Mivel a legtöbb gyógyszeremmel nem lehet napra menni, reggel este mászkálok, napközben meg a harmadikon kuksolok. :o((