2012. szeptember 11., kedd

Pandás


El sem hiszem, de elkészült a másik ujja is a pulcsinak. Először szépen minta szerint bele akartam kötni a pandát is, de amikor már negyedszer fejtettem le az egészet, mert nem tudtam egy ültő helyemben befejezni, és  állandóan eltévesztettem a sorokat, feladtam.  Akkor horgolom inkább, majd rávarrom. Na, ez sem volt olyan egyszerű, mert az 5. sor után már jojózott a szemem a fekete szemek számolgatásától. ezért úgy döntöttem, hogy számoljon a számoló (Jó, tudom, vannak mindenféle praktikus eszközök, de a fene nem fog ilyet venni az évi egy pulcsihoz!) Szóval csak úgy látványra. Ilyen lett:
Majdnem kicsi lett, mire elkészült. :o)))
A facebúkos csapat meg gyönyörű kendőkkel kápráztatott el egész nyáron. Felhorgadt bennem a vágy, hogy én is. Még tavaly begyűjtöttem egy szép színátmenetes fonalat barkáéktól, amit eredetileg szintén kötni akartam, ... de nem!
Elkezdtem. Hát... miután rájöttem a logikájára (kb a 4. sor után) annyi kreativitás volt benne, mint az árokásásban.  de terápiának jó volt, az esti tévé mellett ismét járt a kezem. És elkészült A KENDŐ!  

Csak utána gondolkodtam el rajta, hogy na jó, de mit kezdjek vele? Miután elajándékoztam, és megláttam viselve, rájöttem, hogy olyan szép lett, talán kéne  még egyet horgolni. :o)) Majd azt is elajándékozom.
Szegény Kindle meg csak hevert hétszámra. Csak a hétvégén vettem elő, amikor Sopronba utaztunk, hogy a vonaton legyen mivel tölteni az időt.
Azóta túl vagyok a dolgon, és tudom ajánlani Allan Karssont. Jó, tudni, hogy miért alakultak a dolgok a 20. században úgy, ahogy. :o)))