2012. október 30., kedd

Mint Babits ...


"mint akit nagy hír kerget le hegyéről
és ha kérdik a hírt, nem bir mást mondani: ősz van!

nagy hírként kiáltja amit mindenki tud: ősz van! 
úgy vagyok én is, nagy hír tudója:"
 
Én is csak ezt a hírt tudom mondani. Az előző bejegyzés a 24. órában készült, a következő naptól kezdve volt minden, köd, eső, hó, felhő - sok - és fájdalom (- az is sok).
Tudjuk, ez jön, hozzá kell szokni, majd jön új tavasz, új napsütés, és talán a nyár is visszajön.
      Úgy szokott lenni.
Még mindig nem vagyok valami aktív, olvasok (erről a Kindle és a canadahun tehet), és javítok - erről pedig a hivatásom. Ebbe legalább visszataláltam. Amennyire nehezen álltam bele a nyár után a régi kerékvágásba, annyira benne vagyok most.
Szervezkedünk. Lesz  "Dobj el mindent és olvass!", "Olvasni jó" játék. Ezúttal Mark Twain Koldus és királyfi-jából, mindemellett van egy nagyon okos 10. osztályom is  (meg ismét nagy óraszámban adhatom elő, hogy tudok németül :o))-már amennyire). Szóval még mindig hivatásnak nevezhető a munkám.  És ez jó. Az év elején egykissé aggasztott, hogy nem vagyok eléggé 21. századi, de túltettem magam rajta.
Készítettem őszi díszeket: néhány horgolt tököt, de őket elajándékoztam, meg nekün egy ajtódíszt, bár ez elég minimal art.


A pöttyös bögrék pedig szaporodtak. Sopronban a Deák étteremben a Deák-kapuccsínóhoz jár egy elvihető bögre. Kedves ismerősöm feláldozta magát, és ivott egyet, hogy kaphassak pöttyös bögrét, az elfajzottat meg a Tescóban leltem.
A radiátoron pedig az utolsó szál megmentett petrezselymek száradnak.
Ismét sapkakészítésre adtam a fejem. Nem volt nehéz, de csak a lelkem melegíti. :o)Ugyanis jól sikerült, és még az ellenzője is olyan, mint egy ellenző, de akkorák a lyukai, hogy átsüvít a jeges éjszaki szél rajtuk.


És persze készül a 4-es számú kendő. :o)) Fehér.



2012. október 22., hétfő

Október vége

"Szeptemberi   októberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi októberi nap, ..."
De a  meteorológusok szerint el fog. Kár. Gyönyörű volt az idei vénasszonyok  nyara. Az erkélyen a virágok pedig megkergültek. Virágzanak, mint nyáron nem. Én pedig üldögélek köztük , és olvasok, mint nyáron nem.   Ilyen a kertem:

 


 


 

 Ez látszik a székemtől bal felől.

 
 

 

 Ez pedig jobbról.
Belátható, hogy ilyenkor nem nagyon lehet horgolni.
 Majd télen, ha hideg  lesz, és  és ...zik, zik. Addigra talán kilábalok a válságból is. Meg megnő a barátnőm unokája, és lehet neki valamit kitalálni. De most nem érek rá. Például mert színházba mentünk. Wedekind: Tavaszébredés (esetleg A tavasz ébredése). Ragyogó előadás, kiváló fiatal művészekkel, de a darab... hát, mondjuk mint az állatorvosi ló. Ami csak a 19. század végén Freud munkássága nyomán felszabadulhatott, az minden benne van.  Meg némi elidegenítő effektus, meg az akkor divatos, ám most is modernnek számító feliratos vetítés (na, ez végképp nem illett bele!). De legalább kimozdultam.
És még volt Zorán-koncert is. Le a kalappal. Még mindig simán bírja a két és fél órát. Legyen is így sokáig!
Menteskaja:
egy fél fej kicsi káposztát legyalultam, egy fél pórét összevágtam, megdinszteltem a kettőt együtt egy kevés húsleves segítségével, közben 2-2 kanál rizs-, zab-, árpalisztet sót összekevertem annyi vízzel, hogy nokedlisűrűségű masszát kapjak, ezt kb 2 cm-s nokedlikként rászaggattam a majdnem kész káposztára, lefedtem, és mire elfőtt a káposzta leve, helyes kis gombóckák lettek a lisztből. Rátettem egy kevés sült szalonnát - abszolút mentes. Mindentől.


2012. október 11., csütörtök

Árokásás, favágás ...


Az előző bejegyzésben azt mondtam, a kendőhorgoláshoz annyi kreativitás kell, mint az árokásáshoz. Persze mondhattam volna favágást is. Valóban. Ám árokra olykor szükség van. Pl. őszi estéken, amikor nincs még fűtés, és már  nem tudunk mit magunkra ráncigálni. Na, olyankor egy kendő a vállon (kész), a másik meg készül, és istenien melegíti a lábunkat. Főleg, ha már jó nagy.:o) Szóval elkészült a harmadik is, ezúttal szép fehér, és még vannak megajándékozható emberek.

 Most úgy vagyok ezzel, mint amikor kitört rajtam a kór, és figyelemelterelésképpen táskákat horgoltam. Akkor is kapott mindenki, aki erre járt.  Szerencsére kaptam ajándékba vagy három kiló fonalat, (fehéret, kéket), arra tehát nincs gondom. Csak azt kell számon tartani, ki nem kapott még kendőt. ::o)) Esténként mostanában nincs kedvem olvasni - ha már kijavítottam 15-20 dogát, valahogy nem olyan vonzóak a betűk. És nincs olyan célközönség sem, amelynek babákat, állatokat kellene/lehetne készíteni. Ha mégis kell egy-egy kulcstartó, az 30 perc alatt megvan. Mint ez a veréb is.
 

 
Tehát kendő. Már értem.