2015. december 20., vasárnap

Ismét

Annyi minden történt, annyi mindenről kellene írni. És annyi mindenről nem lehet. De "amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." Vagy verset írni. De én csak tanítom.
Szóval eseménydús féléven vagyunk túl, volt itt minden, barátok, pályák elhagyása, irigység, gyűlölség, Jó volna már egy kis nyugalom, hogy lenne idő, kedv energia, amit másra fordíthatunk.
A legutolsó nagy élmény a tanfelügyelet, a kicsi egy üzenet, ami bántott vagy 2 napig (inkább egy), de annyira érdektelen, hogy csak ennyi álljon itt a magam emlékeztetésére. Emlékeztetésre arról, milyen hamis képet alkothatunk magunknak valakiről, ha úgy akarjuk.
És a Volvo meghúzása. Meg az, hogy vannak még becsületes emberek ebben az önös érdekű világban. Ezúton is köszönöm a másik autó vezetőjének, hogy nem hagyott magamra a dühömmel és a keserűségemmel. Sőt .. így a düh már el is szállt.
Szóval tanfelügyelet. Tartottam - olyan órát, amilyet akkor szoktam, amikor még akartam. És milyen jó lenne most is akarni. Persze ez elhatározás kérdése. Szóval majd akarom. (Csak ne tenne a hideg meg a sötét nyomottá is.)
Néha nem tudtam ráállni a lábamra. de azt már tudom, mitől vannak a "végkimerültségi" rohamaim. Csak nem kell hat után ennem. Akkor minden rendben.
Egyébként meg sok-sok okból nem nagyon "alkottam" (elég nagyképű szó). Kendőket horgoltam, el is ajándékoztam őket megörökítetlenül.
A karácsony meg meglepetésszerűen egyszer csak itt van. Még adventi koszorú sem készült. Mint ahogy a szokásos ajándékkészítés is elmaradt. Néhányan kaptak angyalkát, de valóban csak azok, akiket nagyon meg szerettem volna becsülni.
8-9 ilyen készült:
Aztán megláttam, hogy a portás (mondtam volna: néni, de fiatalabb nálam. :o) ). És muszáj volt kipróbálnom:
Aztán volt még kiselefánt meg másik angyalka. Angyalkák. Ők is kevesen. A horgolós csapat tagjaihoz kerültek:
  
                                    https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpf1/v/t1.0-9/12274253_937252029696260_5623788531684001122_n.jpg?oh=245683655e4504d2cb1ef7a0347b1224&oe=57136FA5&__gda__=1461760975_b93417c70606a8664b28dcd15edd990f
És hipp-hopp itt a karácsony.
Viszont nagyon jó volt, hogy sok-sok névnapi-karácsonyi ajándékot kaptam, és minden látszott, hogy törődtek a kiválasztással. Csupa (vagy majdnem csupa) olyan, ami nekem való. Pl ilyet:
                                                    
                                                                  
Jó lenne gyakrabban jelentkezni. Juc szerint azokkal a kajákkal kellene, amiket kitalálok magamnak. De egyrészt időtlen idők óta borsó, kukorica, csili, rizstejszín, citrom, húsleves  kreációt eszem, mert ahhoz sincs kedvem, hogy ebben újat alkossak, másrészt meg ... hát a depi. De legyőzöm! Le én! És kész!

2015. augusztus 3., hétfő

Bonyolult az élet

Anniyra, hogy azt hittem, elvesztettem a blogo(jai)mat. de csak a goolge viccelt meg. És valami kukikról is ír, de számomra sajnos érthetetlen nyelven. A javaslatuk értelmében azonban most mindenkit figyelmeztetek rá(mert kötelességem, mondta), hogy vannak itten kukik.
Aztán értse, aki tudja! Meg akarja. Csak ne félre. 
Mocsok egy nyár ez. A nevelőapám infarktust kapott - Szabolcsban, de már jól van, szerencsére, haza sem jön októberig. A nagynéném (90) kórházba került, megoperálták (kivették a tumort, meg egyebeket), már egyedül megy ki, sőt, tegnap főzött magának. Voltam nála egy csomószor a kórházban is, meg otthon is. Anyósom ... szóval van aggódni való elég. Magamról már ne is beszéljek! Nem is beszélek. Majd kiderül. 
Eddig egy olyan dolog volt, amire azt mondom - a nyári feltöltődést szolgálta, voltam Sopronban, igaz csak egy napra. de oda AKARTAM menni. Persze a nagynénémhez is akarok menni - de az más. Viszont olyankor találkozom a tesómmal is. Őt meg küldték nekem. Az biztos.
Sokat nem horgolok, és recepteket sem nagyon van kedvem kitalálni. Kettőt azonban leírok, nem hármat. Mind a tévéből lestem , csak lefordítottam magamnak. Az egyik a vadas mártás - sok répákat és egyebeket aprítóval összeaprítok, megpárolom, fűszerezem, behabarom rizstejszínnel,teszek bele sok citromot, és csinálok hozzá gm zsemlegombócot. A ch értékét ne nézzük! Több inzulin a megoldás. A másik a spenótvagdalt - a megpárolt spenótot összekeverem zabpehely- és rizsliszttel, útifűmaghéjjal, fűszerekkel, zabkorpába forgatom, kisütöm - salátákkal finom. És egy "mediterrán leves": kukoricát megfőzök, megy bele borsó (a tévében fekete olajbogyót tettek bele, de az nálam nem játszik) egy csiliparika rizstejszín - meglepően finom. Érdekes a csili csípőssége meg a tejszín simasága együtt. Hát, amikor nem zöldborsót főzök  rizstésztával (többnyire ezt a levset ettem mostanában), akkor efféléket gyártok. És horgoltam is: sok minyont meg sok táskát. JA, és megnéztem a Minyonokat - még soha nem voltam egyedül moziban. Nagyon büszke vagyok magamra. :o)




Ez meg itt "anyukám orchideája". Így nem is látszik, mennyi virágot hozott. Pedig igen.

2015. július 2., csütörtök

Eltűnt idő



Írtam vagy 2 hete, de úgy tűnik, nem mentettem el valahogy. Pedig a kor lenyomata felettébb fontos.  És már soha nem fogom megtudni, hogy 2 hete mit tartottam megjegyzésre érdemesnek. Biztosan a ..., na arról nem írok. Majd.
Viszont horgolni sem volt kedvem, időm, energiám. Így csak a dokibácsi kisfia kapott egy Minyont. remélem, tetszett neki.  A rokonság pedig baglyot, elefántot, sálat kaptak. Most pedig táskák készülnek. Háát, röviden ennyi. Hosszan most nincs kedvem. Ami elveszett az bezzeg hosszú volt.

2015. június 21., vasárnap

Gyorsjelentés

Nagyon megy az idő, mindig elhatározom, hogy holnaptól rendes leszek, de sose sikerül. Persze azért látszik a haladás. Pl rendszeresen eljárok jógázni. Igaz, itthon még nem vettem rá magam, de már ez is valami. Talán a nyáron ...
Viszont itt a nagy dilik közepette nem igazán volt időm - kedvem bármit is csinálni. ez nem teljesen igaz - karácsony óta készítettem a bilógusnapra a kabalaállatot - baglyokat. Mielőtt még valaki megró, hogy nem egyformák, meg mittudomén mi volt a baj 2 éve a békákkal, közlöm, hogy nem is akartam egyformákra, meg hogy nem fizettek érte. Úgy nem is vállaltam volna. Szóval készült durván 50 bagoly - nem pontosan tudom, mert közben el-elajándékoztam belőlük , de nagyjából ennyien voltak.
 
 Aztán mindenféle madarakat gyártottam húsvét ellőtt, és elvittem őket Debrecenbe. Nem, pulykakast nem hoztam helyettük. (Szerencsére oda most csak félévente kell járnom - ilyen jól vagyok.
Ezek csak úgy, időtöltésképpen - relaxként.

 



 
Megint eltelt egy év, a dokibácsi fia már 7 éves (- én meg 8. éve vagyok nyavalyás.) Lassan már nem lehet neki ilyen ajándékokat horgolni, mert kinövi őke. De még utoljára készült egy kis (nem is olyan kicsi) Minion - magyarul Minyon.








2015. március 8., vasárnap

Majdnemsüti

Céklafaló korszakomat élem. Így ma borscs (saját verzió) és mákos süti volt az ebéd. A borscs nem nagy száma: húslevesben főztem répákat meg céklát - jól megfűszereztem, a végén adtam hozzá egy kicsi felkockázott krumplit, tálalás után összekevertem egy nagy kanál rizstejszínnel és sok citromlével.
És kitaláltam egy sütiszerűséget:
3 kicsi céklát lereszeltem, összekevertem 8 kanál darált mákkal 3 kanál eritrittel (elbírt volna egy negyediket) 2 kanál olajjal, egy kiskanál útifűmaghéjjal 2 kanál karobporral és 3 kanál gm-liszttel, jénaiba tettem és 5 percet kapott mikróban. Talán ki kellene próbálni egy kis sütőporral. Melegen nem volt annyira jó, hidegen jobban kiadja az ízeket.
A banános zabkekszen kívül nem nagyon ettem sütit az utóbbi 5 évben. De a lehetőségek korlátlanok. :o)))

2015. február 28., szombat

Mese nincs





2015. február 14., szombat

Jaj, baj!

FEBRUÁR
Esők szaladnak piszkafa-lábon,
most tiszta az égbolt, most havazgat,
a hónapvégi maszkabálon
a tél beöltözik tavasznak.
Felébred a medve kócos orral,
szemében álmok zöld csipája,
kinéz a barlangból, és ó, jaj,
bajszát a napfény megcibálja.

                        (Varró Dániel)
Ma  pl beöltözött tavasznak, igaz, csak bentről szemléltem. Az utóbbi időben baj baj hátán. Kezdődött azzal, hogy valami baj volt a térdemmel, folytatódott egy buszúttal, amelynek a végén leszállás jött volna. De nem volt szállás. Döccenés volt. És üvöltés, és támogatása, majd térdmerevítő.
Image result for térdmerevítő
Efféle, csak sokkal ócskább. Pl nincs szabadon a csuklója, így tépi szét a házát. És ha nem lenne lábfejem, már többször elveszítettem volna. Szóval az egész csak arra jó, hogy a hátsó térdhajlító izmom halódjon, illetve, hogy a belső meg jól begyulladjon. Ráadásul jól meg is fáztam, egy hétig itthon nyögtem. De tényleg. Szóval ma csak bentről csodáltam a napsütést. Persze lehet, hogy csak bentről volt ilyen szép, és kinn belefagytam volna a térdmerevítőbe.
Viszont benn baglyokat csőrőztem. 45 db-ot. Még lábakat akarok nekik készíteni, aztán mehetnek a suliba, hogy a kölkök felvarrják a gombszemeket. :o)
 És akkor ilyen lesz (no, nem mind egyformán, csak hozzávetőlegesen.)
 Már most látszik, hogy lesz ennél szebb is.
Aztán elkészült egy bongyorka is. A dokibácsi lányának. Most már csak azt kell kitalálni, mi legyen a fiának.

Majd elfelejtettem. Le akartam írni egy "sütireceptet":
Zabkeksz
 2 szottyadt banánt (soha ne dobd ki a szottyadt banánokat!) jól összetörünk, kikeverjük annyi zabpehellyel, amennyit felvesz, teszünk bele sok darált mákot meg manduladarabokat, meg mazsolát meg egy kevés olajat (legfeljebb 1 ek) jól összekeverjük,  és a sütőpapírral kibélelt tepsiben kis halmokba lerakjuk. Ellapogatjuk, és kb 30 percig mérsékelt tűznél  (elbizonytalanodtam: van olyan, hogy lassú tűz, aha, van.) kiszárítjuk.  Aztán keveset fogyasztunk belőle egyszerre, mert magas a szénhidráttartalma.

2015. január 27., kedd

Egy tejbegríz a téli világ

 Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár
JANUÁR
Az óév, íme, por és hamu már,
elolvadt, mint a nyugati boszorka,
latyakba tapicskol a kis Január,
a cipőt meg a zoknit is összekoszolta.
Fehér ma a föld és sáros a láb,
maszatút barnállik utána a hóból.
Egy tejbegríz ez a téli világ,
s lábunk nyoma rajta sok kakaópor.
 Igazából az autóm akartam megmutatni, amelyen derékig áll a hó, és még csak lekotorni sem tudom. 
Annak bizony sok okai vannak: 
Ad egy: Befagyott. Kinyitni sem tudom. Akkor meg nem mindegy? 
ad kettő: Jó nagyot léptem. A buszról le. A térdszalagjaim meg úgy csináltak, mint az évek óta használaton kívül pizsigatyámban a gumi. Így most itthon heverek . Holnapig.
 Tehát az autó hóbefedettsége teljesen mindegy. Ha meg mindegy, marad is így márciusig  - szerintem. 


 Szóval a térdszalagok. Voltam balesetin (életemben először saját jogon). Vizsgálat, röntgen, direkció: pihentetni, polcolni. Kérdem: betegállomány? Válasz: Ezzel, nem szoktuk. Na, akkor ... És tegnap a házidoki meg teljesen zakkantnak nézett, hogy már el akarok menni dolgozni. Aha, mert nélkülem összedől a magyar oktatás. A nemzeti oktatás. Tényleg, azt nem akarják átadni magánba? És így lemaradok a tantestületi Rembrandt-nézőről. Grrrr!
Tegnap leginkább rajzolni támadt kedvem. Hogy lenyugodjak. De elég zilált lett az alkotás. Még mindig gondjaim vannak a vonalakkal. Pedig már a középsulis rajztanárnőm is folyton azt mondta: "E., ne szőrözzön!" És 100 év múltán még mindig ezt mondaná, ha meglátná. Viszont hogy jobban megszemlélem, mintha madarat formázna ez is. Mint a horgolt apróság itt lenn. Milyen elveszett a nagy piros pokrócon! (A másik szép bordót egy kicsit megkínáltam gyertyával. Hát nem kiégett?)
 

2015. január 19., hétfő

Január

"Január, január, mindig hócsizmában jár."
Szerencsére nem. Bár nem ette meg a kutya a telet. Szokta mondani a nagymamám.
Milyen gyakran jönnek elő az elmentek! Sokszor csak egy dal vagy egy illat - és már kész vagyok. Vagy csak a csokis pult a Lidlben. Ott szoktam venni anyunak a nasit. És a bejgli!
Jobb, ha nem is gondolok rá.
Az egész karácsony, a szünet a hiányok jegyében telt. Kezdve azzal, hogy  nem volt kit meglátogatni karácsonykor, és nem volt kinek mindenféle finomat átvinni. Hogy tudott örülni! Igazán, mint egy gyerek. Hogy bánom mindazt a türelmetlenséget, nyűgösködést, minden rosszat, amit valaha is ... Hát igen. Általában késő a bánat. Török Mónikának volt karácsonykor egy blogbejegyzése - nagyon megérintett.
Fontos okból előkerestem ezt a képet:  közel 50 év után újra találkoztam anyu balján álló fiúval - a testvéremmel. (Fél-.) Gondoltam is, hogy szólok a TV2-nek vagy az RTL Klubnak. :o))) Szóval megkerestem a képet, és elgyönyörködtem. Milyen szép volt!

 És J sincs itt. Jó, ő csak elköltözött -  végleg -, és már csak látogatóba jön, de ezt sem egyszerű feldolgozni. Hogy hiányoznak a beszélgetések!
A suli  ... jobb nem is beszélni róla! Ami fönn, az lenn. És a kölköben is nehéz lelkesedést kelteni. Sokat olvasok mostanában a kötelezőkről, a metodikáról, de sokszor szkeptikus vagyok. Persze jó lenne, ha  olyan dolgokról beszélhetnénk, ami érdekli őket, de mi is az? Én most Antigonét vettem itt - és Thomas Mannt ott. Ha gondolkodnának ... hajaj! de nem láttam egy kicsinyke szikrát sem!
Horgoltam ám a szünetben - meg előtte is, de olyan ismétlődőek a dolgok, kendő, még egy kendő,bagoly, maci, el is felejtettem lefényképezni őket.
Legtöbbször olvasok, és kitalálom, mit kellene ennem. Sütök (azt nem annyira) főzök. J szerint fel kéne tennem a recepteket, hátha van más ilyen ... mindenre érzékeny. de annyi gasztroblog van! Szóval győzött a lustaság - most is.
Valahogy csak mennek a napok. Mire hazajövök, már sötét van, nem sok kedvem van kreatívkodni. De majd fogok, pl félig készen van 46 bagoly. 60 a cél, az idei diákbiológus-napon ez lesz az egyik ajándék. Mint két éve a békák. Majd lefényképezem őket.
 Rajzolni is csak egyszer sikerült.
"Az én világom olyan alma."