Mikulás-rajzás

Nehogy azt higgyétek, hogy semmittevéssel telt az idő! Csak éppen a fényképezés maradt el. De azért szorgalmasan készülődtem a hétvégére. Először Rudolf óvakodott elő - szegény. Ha másról nem, az orráról meg lehet ismerni. Bár az is lehet, hogy csak egy részeges egér, aki álcázásból agancsokat szerzett, hátha így az asszony nem ismer rá, és elmarad a sodrófa. Igen magányos lehetett szegény, mert odaszegődött a plázázós télapóhoz/Mikuláshoz, aki hóember barátját támogatja. Ki tudja, mi lehetett a szatyorban? Most már üres. Ne is csodálkozzunk, hogy a manó és a krampusz (lábvesztve) fejvesztve elmenekült télapótlan és hóembertelen tájakra! (Vajon hogy kell áthúzott betűt írni??)
De nem volt szerencséjük, mert hamarosan beéri őket az egész bagázs. Aztán majd dolgozhatnak!

A fenti figurák közül némelyek gyerekekhez kerülnek, de a többség inkább felnőttekhez. Vannak köztük is olyanok, akik örülnek az ilyen apróságoknak. :o) És ezért is érdemes.
Most látom, hogy néhány Miki eltévedhetett, mert sokkal többen kellene lenniük. Na, akkor megyek és intézkedem.
A szövegből látszik, hogy én a télapós időszakban nevelkedtem (azaz a Mikulás be volt tiltva :o( ), és gyerekként szorgalmasan fényesítettem a ronda, magas szárú, fűzős cipőmet, hogy ne csak virgács kerüljön bele. De csak annyi volt az ajándék, ami a cipőcskébe belefért: alma, mogyoró, füge (nem szerettem) meg narancs - ha volt - és csak nagyon kevés csoki. Ami nem volt nagy baj, mert a csokik sem voltak túl finomak. Emlékszik még valaki a Meskete nevű... nem tudom mire? Úgy rémlik, karamella volt.
Később, ahogy lazult a rendszer, jöhetett megint a Mikulás, és egyre több lett az ajándék. És nem is kellett cipőt fényesíteni. Pedig már szebb is volt. :o))