"Az angyali seregek"

Már 12-en vannak, ez akár seregnek is nevezhető. Kevesebbnek tűnik, de az egyik elbújt a gyertyás mögé. A glória elég érdekes, néha nővérfityula, néha kalapkarima, de így aranyosak. És már csak néhány kell belőlük.
Megvolt az adventi műsor, nagyon jól sikerült. Persze, azt mondják, ha kaotikus a főpróba, sikeres az előadás... és ez most is bejött. Úgy gondolom, a vendégek sok-sok élménnyel, mély gondolatokkal gazdagabban mehettek haza, és ez nagy ajándék. Minden évben elcsodálkozom, mennyi tehetséges gyerek van. Milyen kár, hogy a nagy hajszában legtöbbször nem vesszük észre, elmegyünk mellette. Pedig az iskolának egyik nagyon fontos feladata volna, hogy engedjük kibontakozni a tehetségeket. Ehelyett mi van? Sok stresszes, frusztrált gyerek, akiből 2-3 év alatt kiirtjuk a természetes kíváncsiságot, az őszinteséget és a nyíltságot. Pedig szinte minden egészséges lelkű gyerek várja, hogy végre iskolás lehessen, hogy tanulhasson. Miért változik meg ez olyan hamar? Leszoktatjuk őket a gondolkodásról, elbizonytalanítjuk őket, minél nagyobb birka annál jobban kezelhető. Minden szinten. Pedig mennyire szükség lenne önállóan gondolkodó, dönteni képes, kreatív felnőttekre.
Eléggé eltértem a karácsony szellemétől, pedig más hangulatot kellene teremtenem. MAgmban is.
Reggel itt nagyon lélekemelő beírást olvastam. Milyen jó lenne, ha ezek a gondolatok irányítanánk a hétköznapjainkat. Vagy ha ez lehetetlen, legalább az ünnepeket.