Annyira el voltam foglalva a Mikikkel, hogy nem értem rá képeket feltenni a gépre, és mielőtt elkészülnek, írni sem akartam. Aztán meg közbejött Kriszta tegnapi meglepetése. :o)Akkor most megmutatom, a minimalitás jegyében készült adventi díszemet:
egy fehér fületörött bögre, tortapapír, egy csokor fagyöngy fenyőgallyal, szárított narancskarika, aranyozott apró termések és 4 gyertya.
A dísz ugyan megvan, de egyáltalán nincs meg az az érzés, ami akkor volt bennem, amikor még a kicsi gyerekemmel készülődtünk, és minden hétvége különleges volt, mert valamit csináltunk: gallyakat gyűjtöttünk, dekoráltunk, sütöttünk... együtt voltunk.
Néhány éve csak próbálkozom, hogy megtaláljam újra azt a hangulatot, keresek, várok... De minden megváltozott. Talán ha majd lesz kisgyerek, akivel újra el lehet játszani a csodát?
Na, jól elszomorítottam magam, jobb, ha megyek dolgomra.
Látom sikerült a képet kiraknod oldalra, nagyon ügyes vagy, mondtam én, hogy menni fog :)
VálaszTörlésA csésze szuper ötlet, valami hasonlót csináltam én is, csak az kiszuperált dobozkafélében van, de gyakorlatilag akár csésze is lehetne :)
Na igen, eljön ez az időszak is, de ez csak egy átmenet, ne keseredj el :) A csoda pedig állítólag bennünk van :)))
Ó, tudom a csoda én magam vagyok! :o) (Ezt az orvosok is gyakran mondják 3 éve.)
VálaszTörlésAzért néha vannak ilyen hangulatok.
De sebaj!Padlót fogok, felkelek, igazi keljfeljancsi vagyok. És különben is: horgolni jó. :o)
Kerestem email címet az oldaladon, de nem találtam :(
VálaszTörlésKöszönöm szépen a linket, nem ismertem a verset, de nagyon tetszik :)
Nem írok világosra világossal, igazából észre sem vettem, hogy valami bibi van a sablonnal, jó, hogy felhívtad rá a figyelmem, köszike :) Lecseréltem egy másikra, esetleg próbáld meg, hátha ezzel már szépen megy :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés