És mit lehet még?

Tehát a héten esedékes volt az újabb debreceni út. Megint kísérővel és megint vonattal. :o) Rendben ment minden, és hogy ne unatkozzam a vonaton, beszerztem egy újabb gombolyag szőrös fonalat. Persze csak útközben jötte rá, hogy önmagában semmire sem jó, de a pesti kitérő alkalmával be tudtam szerezni egy nem túl szép sárga pamut fonalat hozzá. Így már lehetett kísérletezni. A horgo-blogban többen kifejtették, hogy miért jobb horgolni, mint kötni. :o) Világos, hogy ez ízlés dolga, de az biztos, hogy kis helyet foglalok el, amikor előszedem a tűt , a gombolyag meg a szatyorban maradhat. És a szomszéd szemét sem bököm ki. Az más kérdés, hogy lépten-nyomon leszórok valamit, és akkor körülöttem mindenki ugrálhat, hogy összeszedje az ollót, a fonalat, a horgolótűt. Néha úgy éreztem magam, mint Miss Marple. :o) Csak én nem direkt szórtam el mindent. :o))
Készült néhány sün, azokat helyben el is ajándékoztam. Aztán törtem a fejem, mi lehet belőle még. Pl. troll.

Őt előbb Einsteinné akartam alakítani, de marad mégis ez a fura kis szörny. És a fájós fogú oroszlán :o) (L. E.-nek vajon tetszene? )
Persze jött az elmaradhatatlan maci. :o) A boglyas csibe sem rossz.

Utána kipróbáltam a mobiltok díszítését. Ahhoz képest, hogy semmi mintám nem volt, nem lett felismerhetetlen. Főleg így, hogy körbevarrtam. :o))

Hiszem, hogy minden jó valamire. Eddig azt gondoltam, nekem azért kell időről időre megjelennem Debrecenben, hogy betérhessek a Piac utcai Burda stúdióba. :o) Egyszerű kis bolt volt egy udvarban, még a cégtábláját is alig lehetett észre venni . Nagyon szép, színes fonalakat cipeltünk onnan minden alkalommal haza. Most nagy megleptés ért: teljesen átalakították, nagyon elegáns lett, új a berendezés, és mindjárt nem tudni, melyik fonal mennyibe kerül. :o) A nekem való olcsóbb fonalak a mennyezet magasába kerültek... :o( Ráadásul a kedvenc sárgámból sem kaptam egy gombolyaggal sem. :o( Szóval teljes volt a csalódás, nem lehetett olyan jól keresgélni, nézelődni, ismerkedni a fonalakkal, mint amikor csak egy kis szerény lyuk volt. Egy kicsit hasonlóan éreztem magam, mint Tímár Zsófi:
" - Minek hozott kend ide? Honnan fogom ezentúl várni? S könnye csak most eredt meg, mint a kiengedett patak. "
Na jó, el azért nem sírtam magam, de most át kell értékelni a dolgokat: miért fogom ezentúl a debreceni utat várni? :o) Vagy pontosabban, hogyan fogom feldolgozni, elfogadni, hogy időnként muszáj elmennem oda, ... de ez már egy másik történet.
A pesti túrán összeszedtem egy helyes kis vírust. Nehogy túl jól érezzem magam, ha már a kiütések múlófélben vannak.
_______________________________________________________-
Ich habein dieser Woche eine laengere Reise mit dem Zug gemacht, und da habe ich diese kleinen Figuren gehaekelt, ich habe probiert, was alles man mit deiser zottigen Wolle anfangen kann.
Waerend der Reise habe ich mir einen Virus geholt, es geht mir echt mies jetzt.

Véletlenek

Lassan véget ér a karácsonykor kezdődött harcom a kiütésekkel. Nincs győztes. A minap Debrecenben arra a megállapításra jutottak, hogy mindez valószínűleg az egyik gyógyszer mellékhatása. Ehhez hat hetet koplaltam, és eléggé megijesztett, hogy nem ehetek többet mást, mint pirítóst, almát és kecsketápot. De úgy tűnik, mindegy, mit eszem.
Befejeztem az Anonyma által jegyzett Egy nő Berlinben-t. Megrázó és elgondolkodtató volt. A hátlapjáról másolom ide:
„Megindító és szépirodalmi jelentőségű dokumentum a háború utolsó napjairól…” (Der Spiegel) „Az Egy nő Berlinben hihetetlen könyv. Aki megtanulta az ábécét, most végre olvashatja – és olvasnia is kell!” (Die Tageszeitung)


Sok-sok elgondolkodtató részletet lehetne idézni, de én csak egyet választok most. 1930-ra emlékszik vissza az író, 15-16 éves korára, amkor új történelemtanár jött az iskolába, és a megszokottól eltérően önálló gondolkodásra akarta nevelni a lányokat. "Véletlenül pont akkor voltak a Reichstag-választások. Majdnem minden este gyűlést tartott a 10 vagy 15 párt valamelyike. A tanárnő buzdításra mindegyikre csoportosan elmentünk. ... Úgy találtuk, mindegyik pártank van valami részigazsága. Viszont mindegyik ugyanazt űzte, amit mi csak kupeckedésnek hívtunk: kufárkodtak, hajszolták a pozíciókat, verekedtek a hatalomért." Mit is tanulunk a történelem nagy igazságaiból?
De jöjjenek a véletlenek! Mert egyre inkább meggyőződésem, hogy Dürrenmattnak igaz van, és dolgokat a véletlenek irányítják. :o)
Én pl több jelentős felfedezést tettem tegnap. Joghurtot akartam "szaporítani", de hü... öööö. szórakozottságból a még meleg TEJbe (termelői, igazi ) kevertem bele a joghurtot. Össze is kapta azonnal, de leszűrtem, és hihetetlenül finom túrót-sajtot kaptam, igaz az egy liter tejből csak egy maroknyit. El is tüntettem szinte azonnal, azzal nyugtatva a lázadozó lelkiismeretem, hogy ez 3 embernek úgyis kevés lenne, és a többiek meg meg sem akrnák kóstolni, mert ezt a tejet sem nagyon szeretik. A maradék savót pedig víz helyett belekevertem a készülő kenyerembe. Nagyon finom lett. És mikor már félig megsült a kenyér, kiderült, hogy azonnal el kell mennem. Így elzártam a sütőt, és elintéztem a dolgaim, majd amikor hazamentem, újra begyújtottam 15 percre. Olyan kérge lett!!! ( A minap megkérdezték, hogy hogyan kerül a horgolós blogba a frissen kisült kenyér és zsemle története. Tényleg, hogy is?)
A debreceni "kirándulásról" és az úton elkövetett munkákról legközelebb.
------------------------------------
Es geht um Brotbacken und dabei einige Entdeckungen, und um das Buch Eine Frau in Berlin. Es ist ein Tagebuch in den letzten Tagen des Krieges, und ist sehr berührend undman mu3 sich echt viele Gedanken machen.

Hasznos holmik avagy dobozoltam

Vasárnap, amit már a horgo-blogban megírtam, elfogott a vágy, hogy én is alkossak valami hasznosat. Mindenféle dibdábságokat halmozok fel, mire jó ez? Szóval, előbb egy székhuzatnak estem neki, de annyira ronda lett, hogy inkább lefejtem. Aztán eszembe jutott, hogy láttam egy mobiltokot, amin cicák voltak. Nem pont ilyen, de efféle. És nálam szemüvegtok lett belőle.

Viszont nem is tetszik. Akkor jöjjön az elefánt. Készítettem egy vázlatot, majd egy mintadarabot. Ez már jobban tetszik - talán mert saját:? :o) (A horgo-blogba feltettem a mintát, ha valakit érdekel.) Ezek még tegnap készen lettek.

Délután dobozoltam. A kreativitásom (már mint a kellélek és hozzávalók) ugyanis kicsapott a medreiből, és egy kis lakásban ez elég zavaró. Tehát szereztem egy nagy dobozt, és feláldoztam egy asztalterítőt. Bevontam vele a dobozt, megpróbáltam elsüllyszteni benne azokat a dogokat, amelyek egyelőre nem kellenek. Most viszonylag rend van, de meddig marad ez így?? :o)
Majd az egyik ollónak készült egy ruha, naná, hogy macis. De csak azért mert az elefántormány nem mutatna jól.:o)

Végül újat próbáltam. Ahogy már többször megjegyeztem, nem tudok varrni. Gépem sincs. Illetve van egy NDK-s elemes játék varrógép valahol. (Egyenesen lehetett varrni vele. Kipróbáltam.) Amivel az én gyerekem sose játszott. (Miért? Nem is értem.) Nem mondom azt, hogy egy gomb vagy egy nadrágszár felvarrása problémát jeletene, de a nagymamám tuti lefejtetné, ha látná az eredményt. Többször is. Viszont egyre-másra szembesültem azokkal az édes kis macikkal, amelyeket Rita varrószakkörében készítettek a lányok, és nem bírtam volna aludni, ha nem vágok bele. Tehát rajzoltam egy sablont, kerestem egy anyagot - semmit nem dobunk ki - egy levágott ingujjat , és kiszabtam. (Már ha ezt a nyiszatolást annak lehet nevezni:o) ) Majd összeférceltem, kifordítottam, vattát bele, és körbevarrtam valamilyen öltésekkel. Igazi varrástudósnak nem mutatnám meg közelről. :o))) És mivel ingujj volt, adott volt a mandzsettán két gomb, ez lett a szeme. Igazi okoska kinézete lett vele. A sálra még talán kellenének rojtok. De azt mondhatom, hogy ennyi idő alatt 3 tildás macit horgolok meg. :o(
Ma egyébként nem dolgoztam, azért értem rá ennyire. Holnap meg utazom. Viszont még nem értem rá összeszedni, amit el akarok/ kell vinni. De még hosszú az éjszaka.
_____________________________________________________
Heute war ich zu Hause, und habe viel geschafft. Das Etui mit der Katze und dem Elefanten stammen noch von gestern. Der leztere ist ein eigener Entwurf - auf dem horgo-blog ist er gezeichnet.
Die Kiste habe ich heute gehüllt und viele meiner Sachen darin versteckt, und der Teddy ist nur ein Versuch, ich kann nicht naehen. Und ich denke ich will es auch nicht. :o)

"Késhet a Tavasz?"

"Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?"

Jó, tudom, hogy nem szó szerint kell érteni, de azért mégis. Egészen más hangulatom most, ahogy ezt írom, idesüt a nap. De nem ma kezdődött.
Tegnap hajnalban. Nagyon korán mentem el itthonról, az autósok még aludtak, csend volt. Ahogy kiléptem a ház ajtaján, goromba szél vágott az arcomba, fütyült, hordta a havat. De egyszer csak a patak partjáról egy kis hangocska hallatszott: cit-cit, vagy civit-civit... Cinkék kezdtek rá a tavaszidéző dalukra. És ahogy közelebb értem az iskola kerítése mentén álló fákhoz, egyre több szólamú lett az ének. :o) Ők már tudnak valamit. :o)
A héten több dolgot készítettem a sulis farsangi bál tombolájára. A legjobb - mi más - az elefánt lett. :o)
De ők is biztos örömet szereztek valakinek.

Aztán a reggeli élményen fellelkesedve újabb madarak készültek. A vörösbegy talán más színekkel jobb lenne, de majd javítok rajta. Egyelőre nagyon örülök, hogy sikerül egészen madárformájúra alakítani őket. Lassan le is kéne írni, hogy készültek?


És végül valami csodabogár. A héten a könyvespolcot rámoltam, és előkerült Zalán Tibor Hi- szen, a guruló madár című könyve. Azonnal újraolvastam, mert valamikor a kedvencünk volt. Aranyos történet, egy ősidőkből fennmaradt fura madárról, amelynek nincs szárnya, és csak akkor tud repülni, ha felül a barátja, a pacsira dalára. Néha összevesznek, akkor Hi-szen bizony lezuhan, és izgalmas kalandokba keveredik. Érdekes, amikor estéről estére olvastuk, nem tűnt fel, mennyire didaktikus, de talán a kisgyerekeknek nem is baj, ha ilyen gondolatokkal találkoznak:
"A barátság ott kezdődik, amikor egymás hibáit is elfogadjuk. Sőt lehet, hogy a hibák erősítik meg igazán a barátságunkat." Mondja Hi-szen a kis hercegnek, akit meglátogat a bolygóján, és megismerkedik a rózsával is. :o)))


Elég nehéz volt megoldani az egyetlen tollát, de végül sikerült.

Most valami egészen másba fogtam, kevésbé kreatív, de hasznos. (Eléggé unom is. :o)) )
________________________________________
Gestern früh habe ich gehört, wie die Meisen singen. Es wird doch bald Frühlig, und das macht mich fröhlich. Ich habe schon den Winter satt. Dadurch begeistert habe ich die Vögel gemacht. Die anderen Kleinigkeiten kamen in die Schule zur Verlosung im Faschingfest. Und das komische vei3e Ding ist eine Illustration für ein Maerchebuch, in dem das Vögelein keine Flügel hat, da es ein Rollvogel ist, und kann nur dann fliegen, wenn die Lerche singt, und es sich auf den Gesang sitzt.

"Mindig a sárga úton..."

Vajon elérjük-e célunkat, ha követjük az utasítást, és mindig csak a megjelölt sárga úton haladunk. Eljutunk-e Ozhoz, hogy betejesedjenek vágyaink?
Hétfőn csak egy teljesen hagyományos babát akartam készíteni, de amikor bemutatkozott, rögtön felismerték:
"De hiszen ez Dorka! És hol van Toto, és hol vannak a többiek?" Nem volt más hátra, ki kellett egészíteni a társaságot. Toto lett kész először, bár ez a Toto nem fekete, de kedves, barátságos kutya. Aztán a Bádogemberen kellett töprengeni, hogy lehetne megoldani, hogy őt is könnyű legyen felismerni. Azt hiszem, sikerült. És nem volt kisebb kihívás a Madárijesztő sem, de megoldottam. :o) Gyáva Oroszlán meg már volt.
Így hát együtt a csapat, és indulhatnak Oz keresésére.

------------------------------------------------------
"Immer nur auf den gelben Ziegeln ... "
Ob man endlich zu Oz kommt, wenn man beharrlich auf den bestimmten Weg geht. Und werden ihre Traeume am Ende des Weges wahr?
Eigentlich wollte ich eine ganz herkömliche bekleidete Puppe haekeln, aber als sie fertig war, kam der Urteil:"Es ist doch Dorothy, wo sin die anderen? " So war die Aufgabe gegeben: Toto, der Hund, der Blechmann, der Srohmann und der feige Löwe müssen auch her. Ich denke, ich habe die Aufgabe gelöst. :o)

Díjakrul

Köszönöm Piszke anyócának, Elinek, és Krisztának, hogy gondoltak rám, igazán jól esett, és kellemes meglepetés volt. Örültem neki, hogy vannak, akiket érdekel, amiket csinálok. (A számláló szerint egyre többen. :o) ) Kriszta már karácsony előtt is megtisztelt egy díjjal, de akkor vonakodtam elfogadni a feltételek miatt. Most úgy gondoltam, legyen együtt mind a 3. Jól fognak mutatni:o)
Szóval a feltételek:
1. Köszönd meg, annak akitől kaptad a díjat. Megtörtént.
2. A logót tedd ki a blogodra. Ez is.
3. Linkeld be a személyt, akitől a díjat kaptad. Rendben.
4. Írj magadról 7 dolgot, melyek érdekesek lehetnek másoknak. Összehoztam :o)
5. Add tovább 7 blogbarátodnak ezt a díjat.
6. Linkeld be őket.
7. Hagyj nekik megjegyzést, hogy tudjanak a díjazásukról.

A többi még hátra van.
Szóval a hét dolog:
1. Nem voltam, vagyok biztos benne, hogy mindenkit érdekel, amit el tudok magamról mondani.
2. A legnehezebb dolog önmagam legyőzése. (Tudjuk ezt már Lázár Ervin Ló Szeranfijától is. o)
3. Fontos gondolat, és mostanában sokszor idézem Hemingway öreg halászát: "De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."
4. 3 évvel ezelőttig nem horgoltam, inkább olvastam, most megpróbálom összeegyeztetni a
kettőt, mert a horgolás lassan létszükséglet számomra.
5. Az eddig készült figurák legnagyobb részét elajándékoztam barátoknak, ismerősöknek, illetve szeptember óta a közeli nevelési tanácsadó játékgyűjteményét egészítik ki.
6. Szeretek/-nék utazni, nyüzsögni, jönni-menni.
7. Óriási ellenérzéseim voltak vagy 10 éve a számítógéppel szemben. De minden jel arra mutat, hogy fejlődőképes vagyok. :o)

Hétből négy feltétel megvan. Sz egész jó arány. A maradék hárommal az a baj, hogy mostanában nem nagyon követtem még a kedvenc blogjaimat sem, így fogalmam sincs, ki kapta meg, ki nem. De az az érzésem, akiket én nézegetni szoktam, már valamennyien büszke tulajdonosai ezeknek.
Ha mégsem, kérem, vegyék bármelyiket szeretettel.

Cserebere ...

... fogadom, többet vissza nem adom. :o) Mondtuk gyerekkorunkban, amikor úgy véltük, valamilyen számunkra előnyös cserét sikerült nyélbe ütni. Nekem most sikerült. :o)
Történt ugyanis, hogy vagy 2 hete Lonci-Janka szebbnél szebb neszesszerekkel kápráztatott el bennünket a blogján. Én meg gondoltam egy merészet - legfeljebb nemet mond -, és felajánlottam neki, hogy akár még delfint is hajlandó volnék horgolni érte cserébe. :o)) Szerencsémre belement az "üzletbe", és sokkal egyszerűbb állatkákat kért . :o) A levél már pénteken a postán lapult, de ebben az időben nehezen jutottam el odáig. Ma viszont, amikor kibontottam a borítékot, nagyon megörültem. A kért neszi - ami egyébként olyan szép, hogy bizisten sajnálom használatba venni - más meglepetéseket is rejtett. Ezek a kis állatkák valami gyönyörűek. Tökéleseten, precízen kidolgozva ... húúúú! A nyuszi bojtos farkincájába külön beleszerettem. .o))) Nálam mától már tavasz van. :o)
És tényleg én jártam jobban. : o)))
Köszönöm Janka, innen is.
Díjesőt is kaptam:o) Mindenkinek köszönöm, nagyon jól esett, hogy rám gondoltatok, de arról majd más alkalommal.
Das sind nicht meine Geschöpfe :o), die habe ich getauscht.

Álmélkodás. Elmélkedés

Amikor már mindenki kapott tőlem táskát, és már nekem is volt vagy 4, valami mást kellett kitalálni. Karácsony előtt jártunk, és horgoltam néhány csipke angyalt, de éreztem, hogy nem ez az én utam. Nagy keresgélés közben egy régi Fürge Ujjak-ban találtam egy hóemberleírást. Megcsináltam, nagyon aranyos lett. Vékony horgolófonalból 1,5-ös tűvel - elég vacakolós volt, de rögtön tudtam, hogy megtaláltam azt, ami leköt. Próbálkoztam terítővel is, de azon szerintem folyamatosan lehet csak dolgozni, folyton számolgatni kell, és persze az sem hátrány , ha általában lát is az ember. Szóval figurák. Elkezdtem keresgélni a neten, és rábukkantam az amigurumira. Amikor a google kiadta a flickr-es lapot, kb 4 nap alatt bámultam végi az akkor még csak 47 ezer valamennyi képet. :o) És csak csodáltam az alkotókat, megkockáztatom sokszor művészeket. A kedvenceim közt (lassan eléri a 100-at), sok olyan van, aki valóban művészetté fejlesztette a horgolt figurák megteremtését. Eleinte én csak ámultam és bámultam, és mind tökéletesnek láttam. Azóta eltelt egy év. Manapság bizony meglátom azt is, hogy ha valami sutácskára sikeredett, ha nem egyforma a jobb meg a bal, ha .... És ez jó, mert tudom, hogy nagyon nehéz egyformára horgolni - még akkor is ha valaki híven követi a mintát -, és nehéz befejezni... Szóval nem igazán lehet tökéleteset alkotni. (Persze vannak olyanok is.) És így már nem zavar, ha az enyém sem egyforma, és nem túl szépen van befejezve.... :o) Mégis meg merem mutatni másoknak.
Általában nem szoktam egyszerre több darabon dolgozni, de a héten annyi mindent szerettem volna, hogy mindenfélébe belefogtam. Aztán a hangulatomtól függően, hol ezt, hol azt folytattam. Tegnap reggel elhatároztam azonban, hogy az előttem levő két napban befejezem a dolgokat. Ocsmány szeles hideg idő van, úgysincs kedvem sehova se menni. Ehhez képes persze teggnap eléget elmászkáltam. Ma meg egyéb dolgok jöttek közbe, de azért nem vagyok elégedetlen.
A borító horgolásakor gyanítottam, hogy kevés lesz a fonal. Gyorsan elmentem, és vettem egy gombolyag színváltóst, de egészen más színei votak, mint az elsőnek, így elkezdtem kísérletezni, hogyan lehet állatkához felhasználni. Pl. így:
De nem lett nagy szám, ezért mást próbáltam. Karibi táncosnőnek sokkal jobb. :o)
Persze nem telhet el hét maci nélkül. :o)
A kolléganőm kisfia indián szerene lenni a farsangi bálon. Egy nagy törzsfőnök bátorságát már messziről jelzik azok a fogak, amelyeknek a gazdáját leterítette: tigris, prérifarkas, medve ... és öööö ... üregi nyúl?

És persze nem hiányozhat a kelléktárból a békepipa és a hozzá való dohánytartó sem.


Volt még egy félkész "praktikus csupor" meg egy táska, amit maradékokból horgoltam, és hipp-hopp befejeztem.


Meg a madárgyűjteményt is gazdagítani kellett. :o)

Kriszta! Elkészült!

Kriszta ötletén fellelkesedve én is készítettem egy füzetborítót. Tavaly kaptam a szülinapomra egy nagyon szép színváltós fonalat, de csak 5 dekát. Ez nagyobb lélegzetű munkához kevés, és annyira színes, hogy állatkának nem jó. (Ez még nem bizonyított, most kísérletezek valamivel.) Szóval csak nézegettem, hogy mi is legye belőle. De amikor Kriszta borítóját megláttam, azonnal tudtam, hogy a fonal visszakerül a feladóhoz. :o) A munka kezdetén volt egy olyan érzésem, hogy az 5 deka kevés lesz. És tényleg. De ez a sárga feldobja.
Karácsonyra készítettem egy kézírásos szakács- emlékkönyvet ( sütireceptek, és a sütik fogyasztásakor, készítésekor történt emlékezetes események), és most ez a sima kockás spirál új ruhát kapott.
Ma egy kreatív kelléktárban megláttam ezeket a betűket, és elcsábultam. A gond csak az volt, hogy nem tartanak ékezetet, de megláttam egy doboz gyöngyház gombot, és azonnal tudtam, hogy ideális ü betű lesz belőlük. A képen nem nagyon látszanak, pedig szépek. Most már csak az a kérdés, hogy praktikus-e ez a megoldás a konyhába.

"Kicsalt a rigók szava végre?"

Nem bánnám, ha már így lenne. De egyelőre semmi csalogatás, és semmi szó, csak esik, és olvad, és fagy, és esik, és csúszik. Már nagyon elegem van. Vasárnap még jól elnosztalgiáztam az egyetlen mackónadrágomon és az egyetlen cipőmön, de már csak undorodom ettől a locspocsos, csúszós világtól. Öregszem? Már az se sokáig tud lenyűgözni, mennyire szép a frissen esett hó. Azonnal praktikus kérdések jutnak az eszembe. :o(
Szóval várom a tavaszt. Vagy legalább azt, hogy hajnalban a rigók hangja kísérje az ébredésem.
Próbálom is csalogatni őket. :o))
Délután - miután az itthoni "tűzoltómunkát" elvégeztem, választhattam: folytatom a délelőttit, vagy átadom magam az élvezeteknek. És én az utóbbit választottam: befejeztem a hétfőn elkezdett projektet: a rigócsaládot.
A szülők elmentek valahova, a fészekben csak tojás, a félig kikelt és a legidősebb, éhes fióka maradt. Baj lenne, ha magukra maradnának.
A mama nagyon siet vissza, aggódik, hogy kihűlnek, vagy valami megtámadhatja őket.


Szerencsére nem így lett, már vissza is érkezett, és igyekszik szárnyaival melengetni azt, aki aláfér. De mintha egyik se lenne a szárnyai alatt. A nagyocska biztos éhes azért izeg-mozog. A mama barna (ráadásul kétféle, mert elfogyott a a maradék, amivel kezdtem), ahogy ennek lennie kell.


Lám, megérkezett apu, egy hatalmas zöld kukacot cipel, még a szemei is kidüllednek az erőlködéstől. Ennek az egynek még elég lesz, de legközelebb már jobban kell igyekeznie, mert mindjárt kibújik a tojásból a másik kicsi is. Annyira mulatságosak tavasszal a rigószülők, amikor annyi gilisztát, bogarat akarnak összeszedni, amennyi csak a csőrükbe fér. Olyanok, mint ha óriási bajszuk nőtt volna. :o)


Vajon a bagoly mit ólálkodik itt? Reméljük, nem forral semmi gonoszságot.
Néhány éve a szomszéd lépcsőház egyik erkélyén egy rigócsalád ütött tanyát. Ki voltak rakva valami felújításból megmaradt deszkák, és azok tetejére építkeztek. A lakók idejében felfedezték a szaporulatot, és hagytak mindent úgy ahogy volt. Hosszasan tudtam nézegetni, amint apu szorgosan repdesett anyuhoz az elemózsiával, majd a 4 fióka kikelése után mindketten naponta többször megtették az utat. Gyakran álltam a járdán sokáig felfelé bámulva, a járókelők meg csak nézték, hogy megbuggyantam-e. A kicsik szépen növekedtek, és egyszer csak vége lett a mesének, nem tudni, hogyan végződött. A rigóknál úgy van ( Éljen Schmidt Egon!), hogy a cseperedő kicsik ha már nem férnek el a fészekből, kiesnek vagy kiugranak, és elrejtőznek a bozótban. A szülők még ott is táplálják őket, míg szárnyra nem kapnak. De az erkélyen nem volt bozót... Csak reménykedem benne, hogy ez a történet jó véget ért.
Akkor most megyek, és folytatom a délelőttit. :o(