December

A legegyszerűbb, ha a hónapokkal nevezem el a bejegyzéseket. Akkor talán 12 is esik egy évre. Mostanában nagyon nem megy semmi. Aggasztó. Ez évben csak a 35 fokos hónapokban nem voltam beteg, a suli kezdése óta átlag 2 hetente tör ki rajtam valami kór. Nem tetszik nekem ez a dolog, nem tetszik nekem ez a dolog. ("Nem tetszik nekem ez a dolog - mondta Kalapocska is, és gondterhelten megrázta apró fejét.") Meg is konzultálom jövő héten Debrecenben, hogy mármost mi a fenére lehet számítani. Tulajdonképpen élvezhetném a kétheti pihenőket, de mégsem. Valahogy  kitör belőlem ilyenkor a sztahanovista, és nagggyon akarok dolgozni. (Kíváncsi vagyok, mikor lázadnak fel a szülők az ilyen mértékű lógászat miatt.) Nem dúl bennem a gasztrós fantázia sem, horgolni sem nagyon van kedvem, csak vagyok, mint a gomba. És mintha a humorom is elveszett volna. Valahol. Keresem, de nyoma sincs. Hűlt helye.
De olllyan kolbászkrémet készítettem karfiolból meg kölesből, hogy csodájára jártak. (De rögtön kiszúrták, hogy karfiolból van!) Tisztára mint az igazi. Ami a fokhagymamennyiséget illeti. A többi... azt fedje jótékony homály. Viszont mégis csak volt némi kolbászos illúzióm.
Elkezdtem horgolni egy kendőt, két sor után elégedetten félre tettem. (Tudni illik, hogy ez összesen kb18 szem és félannyi erp).  Egy jótékonysági vásárra készült egynémely bagoly meg hóember, és kész. Ja,  meg egy béna angyal. Tegnap még jó ötletnek gondoltam , de ma - elkészülvén - nem is tetszik.

Ide helybe jön nekem a Kijevi Balett, ma este. Ezért aztán jól meggyógyultam, de meddig tart ki, az még kétséges. 
Tegnap nekiálltam adventi meg téli díszítést kiaggatni, de olyan visszás volt a szikrázó napsütésben angyalokat aggatnni ide-oda, hogy feladtam. Csináltam egy recickling koszorút meg egy gömbös vázát.