December 24.

 Nagyon boldog, békés ünnepeket kívánok mindenkinek. 

Én egyre kisebb "fával" ünnepelek, szerencsére mindenki belegyezik. Nálunk J sem ragaszkodott a nagy fához akkor sem,, mikor kicsi volt . A legszebb vagy 20 éve egy formás kis ezüstfenyő volt, aztán megsajnáltam, mert meg kellett halnia. Utána próbálkoztunk kiültethetővel, de kiderült, hogy azt meg fokozatosan kellett volna hozzászoktatni a hideghez, a kerti levegőhöz. Azóta már kert sincs. Szóval maradnak a jelképes ágak, gallyak, de nem is a fa a lényeges. Sokkal fontosabb, hogy még együtt vagyunk, együtt énekelünk. (Igaz egyre kevesebben, de leszünk még többen is - reményeim szerint.) Hogy még van kihez átmenni az első és a  második napon, és bár már én viszem az ebédet, de még van, aki megeszi, és örül neki, mint egy gyerek. Az ajándékoknak is.

Már megint beleestem abba a hibába, hogy elkezdem keresni Kovács Margit Melyik immáron az anya és meylik agyermek csodálatos szobrát. de majd egyszer jól beszkennelem!