A hét elején feladtam Cinellának a csomagocskát, és szerencsésen meg is érkezett. Szerencsére Cinella adott némi támpontot: szereti a virágokat, a rózsaszínt és azt, ami csillog. Megpróbáltam minden feltételt teljesíteni. :o)
A rózsaszín mobiltok nem vett részt a horgo-blogos játékon, ő is a csomagba került, a tarkabarka tasakocskával együtt. Az apró meg csak egy kis dísz. 
És még a két Kitty is utazott. :o)
Ezúttal ennyire futotta.
Kedves dolognak tartom Latinka kezdeményezését, és azt is, hogy szervezi a játékot. Valakinél olvastam a minap, hogy számára már az az ajándékozás lényege, hogy adjon, és lássa, hogy örül a megajándékozott. Igen, ha az ember kinő a gyerekkorból, sokkal fontosabb lesz az, hogy a másiknak örömet szerezzen. Én azt hiszem a lányom születésével nőttem fel ennyire. Amikor először tapasztaltam meg azt, hogy nemcsak annak tudok örülni, hogy én kaptam valamit, hanem annak is, hogy ő milyen örömmel fogadja azokat az akár csak apró dolgokat is, amiket kap - tőlünk vagy másoktól.
És persze jó érzés ezekben a netes játékokban, ha azt a rövidke üzenetet kapom egy-egy ilyen akció után, hogy köszönjük, XY is nagyon örül a...-nak. :o) Lehet, hogy ez is egyfajta önzés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése