Közös takaró

Kényszerű szobafogságom 4. hetébe lépek lassan, már eléggé unom, hogy alig javulok, és türelmetlen vagyok a bezártságtól. Még jó, hogy anyian segítenek. :o))
Én meg horgolok.
Többek közt nagyikockákat a közös takarónkhoz. A horgo-blogban indult a kezdeményezés, én meg most nagyon ráérek, és legalább van valami gyakorlati haszna a kedvtelésemnek.
ezenkívül ufótlanítok, de képet majd csak holnap készítek az elkészült dolgokról.

A restségről

A hét elején a horgo-blogra már feltettem az én tavaszi koszorúmat meg a lelőhelyét is. Nagyon jó volt a fogadtatása, készítettem még egyet. Csakhogy nincs semmi unalmasabb, mint koszorúalapot horgolni (de van, sálat), ezért egyszerűsíteni akartam, és 1 ráhajtásos pálcák helyett 2 ráhajtásosakkal dolgoztam. Hát ilyen lett az eredmény.

Meglehetősen ergya. Törhettem a fejem, hogyan hozzam helyre.
Mert ugye a rest kétszer fárad, mondogatta mindig a nagymamám.
Aztán fél nap keresgéltem, mert néha mégis csak kidobok dolgokat, aztán persze hamarosan kiderül, hogy nem kellett volna. Most is így jártam. :o( Persze ez nem fogahtott ki rajtam. Szerencsére némely fehérneműket ellátnak az inkvizíció idejéből fennmaradt eszközökkel, amelyek engem a halálba tudnak idegesíteni, viszont a koszorú kikerekítésére pont jók. :o) Így már sokkal jobb, nem? (Azért az első sokkal szebb lett. )
Megint nagy szabású terv megvalósításán dolgoztam:
Ki lakik a gombában?
Az alap egy Wc-papír guriga. Miután bevontam, kivágtam a már ismert gumis irattartó egyik gyűrűs "lyukát" akkorára, mint a guriga lapja, és összeerősítettem őket. Majd jött a gomba feje.

A kis gomba gombként szolgál, egy gumival oda lehet erősíteni az alját, így nem nyílik ki, ha telt ház van. :o)

Ugyanis népes társaság lakik benne:
Pontosan ennyien:
_________________________________________
Da mein Frühligskranz guten Einsazt fand, machte ich einen zweiten, aber etwas aber aus Faulheit nicht mit festen Maschen, was den Grund betrifft. So ist es aber etwas schlapp geworden. Aber mit Pfiff habe ich es wiedergutgemacht (ein BH-Sthal- wie hiesst das Ding?).
Dann ist mir ein Maerchen eingefallen, wo viele Tierchen in einem Handschuh gewohnt haben, bei mir ist es aber ein Pilz geworden. Der Grund ist ein Klopapierrolle und eine alte Mappe mit Gummi. Man kann es schlie3en, weil der kleine Pilz als ein Knopf funktioniert, damit die Bewohner nicht ausfallen.

Ja, és az üzletfelek

A minap bemutattam Nyuszit és a csonka családban élő barátait. Aztán azt gondoltam, mégsem ideális ez a családmodell, legyen papa is, tehát nekiláttam. Az első figura - bár többször lefejtettem - mondtam, hogy a dolgokban benne rejlik a lényegük -, igencsak fajtaidegenre sikeredett, de harmadik fejtés után nem harcoltam tovább, legyen, ami lenni akar. (Házibarát? )

De papa akkor is kell, így újra elkezdtem. Ez már jobb lett. És a peletta színeit levágott szálvégekből horgoltam rá. :o) Papa szorgalmasan dolgozik, készíti a húsvéti meglepetéseket. :o)
És együtt az egész banda ( A répás fiú gyanús egy kicsit:o) )
Mivel még mindig szobafogságban vagyok (De legalább nem tüdőgyulladás - örülünk), bővítettem a madárállományt is.

A keselyű (jó, hogy elárulom?) nem elég marcona, és a szárnya sem olyan, mint amilyennek elképzeltem, majd még gondolkodom rajta, hogy lehet jobban kialakítani.


És végül nehogy megint lemaradjanak az üzletfelek, jön egy csomó Kis. Igaz a Micimackóban Kis valami rovar, de a hangya mellett még katicát tudok készíteni, ráadásul nincs is kedvem sötét fonallal sokat dolgozni. Tehát ezek Kisek ugyan, de sajátok.
A fotózás technikáján is van még javítani való, de a kékek alá kellett valami, mert nagyon beleolvadtak a háttérbe, és ez a boríték volt kéznél.
_______________________----
Vorher habe ich schon die Hasi-Familie gezeigt, aber Papa war nicht dabei. Ich habe also auch Papa kreiert, aber zuerst wurde er ein Esel- Nebenbuhler? - dann aber ist Papa auch entstanden. Ich experimentiere mit verschiedenen Vögeln, die sind die neusten Versuche. Der Geier ist ein bisschen zu freundlich, und der Flügel muss noch umgearbeite werden. Die Kleinen kommen zu Freunden als Geschenke.

Kockadobás és véletlen

Megtörtént a sorsolás. Mivel mindegyik trióra 6 fő vagy annál kevesebb jelentkezett, és én nem tudok olyat varázsolni a géppel, hogy véletlenszerűen generáljon számokat, úgy döntöttem a kockadobás jelenti majd a véletlent. A jelentkezés sorrendjében megszámoztam a jelölteket és dobáltam. Sajnos névsor nem látszik rendesen a lapon, de a bejegyzésnél ellenőrizhető.
Így aztán a madaras csapat Jandóé.


A három Grácia Latinkáé



és mivel Röfiékre Kriszta jelentkezett egyedül, Marika meg nem választott, így őt odasoroltam, hogy kétesélyes legyen a játék, és úgy választottam, mit a rulettben: páros-páratlan. Így Kriszta kapja a Röfiket. Közjegyző nem volt, de szavatolom, hogy rendben ment minden. :o)

Rokonk, barátok, üzletfelek

A NAGY KÖNYV befejzése után majdnem egy napig nyugton voltam, nem tudtam eldönteni, mibe is kezdjek. Nyulak, csibék, tojások és bárányok keringtek a fejemben (nem, bárányok nem!), de úgy éreztem, valahogy mégsem ez az igazi TERV. Aztán rájöttem, hogy jön a tavasz, és miután az ősszel kötött sálamnek akkora sikere volt, újra próbálkozom valami lengébbel.

Nyakmelegítő lett belőle, de még gombot kell rá szerezni. Hogy mikor jutok ki megint a lakásból, kérdéses, de egyszer csak biztos. Nagy elhatározásom volt, hogy nem veszek fonalat jó ideig, amit persze nagyon nem tartok be, így Debrecnben is vettem egy szép nyers színű fonalat: majd csak jó lesz valamire. Sajnos csak 10 dekát, most aztán bántam, mert a sapkára már nem futotta belőle. Kénytelen voltam kombinálni. Először a horgo-blogn Eli által készített példányt csináltam meg, olyan sokan elkészítették már, és mindenkié nagyon tetszett, de amikor az enyém készen lett, azonnal Penelopé-üzemmódba kapcsoltam, végül ez lett belőle.

Befejezni csak kedden fogom, akkor majd kiderül, jó-e, vagy kell még hozzá néhány sor.
Ezek után azonban mégis csak győztek a nyulak. :o)
Először Kristina által készített Hasilein unokatesója készült el, de ott van vele a kisöccse is. Majd ha idősebb lesz, biztos ő is olyan szép nyurgára nő, mint a tesó. (Így látszatra inkább egy kutyára hajaz, de igazából nyúl.)
Aztán jött Nyúlanyó (aki csak az utolsó pillanatban kapta meg a köténykéjét, sokáig nyúl úrnak készült). Másodjára Nyuszifiú a répával végül Nyúllányka a babájával. Szerintem ők a nevelési tanácsadóban fognak kikötni. :o).

Szolgálati közlemény

A sorsolást technikai okokból holnap reggelre halasztom, mert lemerült a gépem, és nem tudnám dokumentálni a játék tisztaságát. :o) Egy biztos: Röfiékre egy jelentkező volt. (Úgy látszik, Kriszta megsajnálta őket ;o) ) Hacsak...

"A cél voltaképp mi is? "

"A cél voltaképp mi is?
A cél megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga."

Sokszor gondolkodom el mostanában (is) ezeken a sorokon. Élhetünk-e célok nélkül? Mi számít célnak? Mennyi minden múlik rajtam, hogy beteljesítsem a céljaim? Mennyire lehet megalkudni a körülményekkel? meddig érdemes lázadni? Érdemes-e egyáltalán? Sok-sok kérdés, ami szinte nap mint nap válaszra vár.
És milyen gyakran érzem a korlátaim! Én csak rövid távú célokat tűzhetek magam elé. :o( Hiába határoznám el most, hogy június 28-án Berlinbe utazom, és készülődnék lelkesen, mert nem biztos, hogy megtehetném. Még közelebbi helyszínt sem igazán választhatok akkorra. Hogy képes vagyok-e rá, az csak kb. június 26-án derülhet ki. Ilyet tehát nem határozok el. De célokra bizony szükség van. (A jó öreg Maslow is valami hasonlót sugall.) Álmok kellenek, és ha beválthatók, még elégedett is lehetek magammal.
A legutóbbi nagy terv a héten teljesült. Ha már egyszer képtelen voltam mászkálni. Nagy munka volt, majdnem 4 teljes napig ezen dolgoztam, és most ... Még hátra vannak az "utómunkálatok", de már kezdem üresnek érezni magam , és keresem a következő célt, ami felé lépegetni lehet.
A "nagy munkának" messzebbre nyúlik a története". Karácsony előtt láttam valakinél egy fura "könyvet", valami foglalkoztató félét. Sajnos nem jegyeztem, meg kinél, viszont igen csak megragadta a fantáziám. De valaova az agyam mélyébe rejtettem, mert se megfelelő korú gyerek, se varrástudás .... Szóval: majd egyszer. Eszembe jutott az is, hogy volt nekünk Borostyán Timink.(Így hívták, na!)

Volt rajta minden, amivel egy kicsi gyerek fejlesztheti a finommozgását, igaz, az enyém nagyon nem a csatokkal, gombokkal szórakozott, de a babát szerette.
Szóval jó mélyen elrejttem a szándékot, ám a téma február elején visszaköszönt Zsukkánál. És azóta nem hagyott nyugton. Ilyet én is akarok, de hogy lehet a saját eszközeimmel megoldani?
Hát így:
(és most sok kép jön)
Először is készült 6 db téglalap. Rövid pálcák, középen 2 sor egy-, ill. 2 ráhajtásos pálca, hogy könnyebben össze lehessen majd hajtani, illetve nem egyforma méretűek, a külső a legnagyobb, majd mindegyik 2 sorral kisebb, szintén az összehajtás miatt.( De csak 2-t használtam fel, mert így is túl dagi lett a végeredmény).
Aztán jöttek a "lapok" Az első a legegyszerűbb: egy maci.

Mellette látszik, hogy a következő lapon gyümölcsök illetve egy virág van, ezeket egy zsebbe lehet bedugni, és patenttal felszerelni a helyükre.
A következő lapra egy fűzős cipő került - a fűzőlyukak egy régi kesztyűből származnak, (nagyon büszke vagyok magamra, hogy kitalaláltam. :o)))) ) A labda pedig egy pötyös zokniból van, de a pöttyök túl távolra estek egymástól. Szóval ez egy egypöttyös labda. Ha jobban megnézem, másfél.
Mellette pedig négy színes zsebben négy színes állatka van. Be kell őket gyömöszölni a helyükre. Nem nagyon látszanak, fehér cica, sárga csibe, zöld béka és kék nyúl :o).

Aztán megint sok feladat következik az apró kezeknek: gomboláspánt, karabiner (gáztömítőbe csatolva, mert az nem szúr mint a kulcskarika), "hátizsákcsat", övcsat. (Gondoltam, teszek rá melltartó csatot is, hadd gyakoroljon a gyerek, de lebeszéltek róla. :o))) )
Aztán jön egy város, az autó elő tud jönni a házak mögül.

És az utolsó lap a természeté: virágzó bokor, cica, nap, felhő.
A bokor mögött elbújt egy másik cica, és a felhő mögül pedig kibukkan egy madár.
Aztán már csak az eleje volt hátra. A "nem tudok én varrni" jegyében applikáltam rá egy baglyot, mert olyan jó puha az a thermós anyag. :o) És persze legyen címe is. De mi? Legyen .... könyve. Azt bizony varrni kell. És nekiláttam. Színváltós fonallal elkezdtem öltögetni nagy fogcsikorgatva. Ám egyszer csak azt vettem észre, hogy szabályosodnak az öltések, és az összevisszaságból rend lett, valahogy magától állt a kezem azokra az mozdulatokra, amelyeket Csöpi néni a kézimunka órákon tanítgatott. És amelyeket kizárólag helyben gyakoroltam, mert otthon, hogy a nagy hisztit elkerülje, anyu megcsinálta helyettem a gyakorló darabot. (Ő se kapott 5-t :o) )
A munka nagy része kész. Össze kell szerkeszteni, leszedegetni a lógó szálakat. :o) És jó mélyre eltenni a szekrénybe, mert ..... még nagyon kicsi. Legalább 1 év, mire élvezni kezdheti. :o)
De MEGCSINÁLTAM!
Legközelebb a saját unokámnak készítek ilyet.

A játékra még vasárnap estig lehet jelentkezni. :o)

_________________________________
Ich kann nicht naehen, aber ich wollte unbedingt so ein Buch machen - mit meinen eigenen Mitteln. Also ich habe einen Plan gemacht, und verscheidene Sachen dazu gehaekelt. Es ist total "interaktiv", alles kann an- und abgebracht werden, richtige Farben sollen gewaehlt werden, Gürtel ein und anschnallen, abknöpfen... usw. Das Buch muss ich noch fertigstellen, und solange warten, bis der Enkel meiner Freundin so alt ist, dass er damit endlich spielen kann. :o) Das naechste Mal mache ich so was meiem eigenen, Gott wei3 wann. Es war eine riesige Arbeit, aber ich bin damit ZUFRIEDEN. :o)))

"Akarsz-e játszani?"

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,"

Kamaszkoromban az egyik legkedvesebb versem volt. És hittem is, hogy az a játékos kedv, szándék, ami akkor bennünk van, megőrizhető. Talán olykor/ gyakran még most is hiszek benne. És látom azt is, hogy mennyien invitálják játékra a blogosok népét. Hát csatlakozom én is.
Felajánlom kisorsolásra a minap bemutatott három Gráciát.
De ha valakinek ők jobban tetszenek, hát madárékat:
És még mindig lehet válogatni:o), kérheted Röfit, Macit (bár inkább olyan, mint egy evok) és Elefánit:
Mindössze annyi a feltétel, hogy válaszd ki melyik triót szeretnéd (csak hárman költöznek), hagyj üzenetet ennél a bejegyzésnél, illetve tedd ki a választott képet a blogodba. Ha nincs blogod, elég a bejegyzés. :o)) Sorsolás vasárnap este. Utána kérek majd postai címet, de ez már egy másik bejegyzés lesz.
Kíváncsian várom, lesz-e aki szeretné őket. :o)

Kék szépség :o)

Ezt a darabot a horgo-blogban már bemutattam mint kísérletet a nagyikocka felhasználására, ám tegnap be is fejeztem a művet. És már megint varrásra adtam a fejem. :o)) No, csak módjával. :o) Egy régi nadrág szárát méretre vágva megspóroltam a 2 oldal összevarrsást és a beszegést, így csak alul kellett összevarrni. Aztán beférceltem, körbepelenkáztam, és 2 sor rövid pálcával eltüntettem a varrást. A fülébe pedig befűztem egy vékony szatén szalagot, hogy ha súly is van benne, ne nyúljon ki bokáig. Nekem tetszik. :o)) Most már csak gazdát kell találni neki.
A gyógyszerallergia és az ételallergia közt az a nagy különbség, hogy ez utóbbi nagy önfegyelemmel kiküszöbölhető. De mi van akkor, ha pont AZT a gyógyszert nem lehet elhagyni. Most pl az, hogy nem tudok lépkedni rendesen, mert a lábujjamon van gyulladás. :o( Még szerencse, hogy a vírus miatt meg takarékon vagyok. Na, ugye, hogy mindenben van valami jó?

Egy kaptafára avagy a három Grácia

Eredetileg azt terveztem, csütörtökön még Pesten maradok, és megismétlem a novemberi kiruccanást - jó lenne megnézni a Degas-tól Picassóig kiállítást. Ám ember tervez... a vírus meg végez. Így hazajöttem, és itthon nyögtem. Meg horgoltam. .o)
Ma annyira szép idő volt, hogy nagy kedvem lett volna elmászkálni, de hát... a csütörtöki vírus még dolgozik. Így csak annyit tettem, hogy "kertészkedtem" egyet, azaz rendbe tettem az erkélyen a virágládákat, és egy hirtelen jött ötletből kiszórtam egy halom fodros petrezselyem- és zsázsamagot. Majd kiderül, korán van-e. A snidling szépen zsendül.
Szóval horgoltam:.
Az elkészült munkák egy részét a horgo-blogban mutattam meg. Azok nem állatkák.
Lonci-Janka Csámpáskája a héten nagyon megtetszett. Előbb arra gondoltam, én is varrok valami hasonlót, de még élénken élt bennem a múlt heti mackóvarrás emléke, ezért inkább letettem róla. :o(
A figura azonban nem hagyott nyugodni, így kitaláltam a saját formát, amit horgolni lehet. :o)
Mindjárt háromféleképpen alakítottam ki őket, így lettek ők a három Grácia. :o)

Aztán a madarak következtek, gólyát rendeltek, de inkább lúd lett.

Végül Zsuzsa napra készítettem egy mobiltokot, ami első ránézésre nem az. :o)



És már ekkora a madárállomány: