Amikor az én nagylányom még kislány volt, kirándulásokról, táborokból mindig hozott nekem ajándékot - vagy elefántot (mert ha még nem derült volna ki, az elefántokat legalább annyira szeretem mint a sárgát.:o) Hű, micsoda ötlet fészkelte be magát az agyamba! ), vagy valami más szőrállatot. Sajnos nem tudom, melyikük került először hozzánk, de amikor mindkettő állandó lakos lett nálunk, és egymás mellé kerültek, a lányban azonnal megérlelődött a felismerés: "Poirot és Hastings." (Mert már akkor is Agatha-rajongó volt, mint az anyja.)
Azóta elválaszthatatlanok. Csak ülnek egy polcon, és figyelik a körülöttük történő eseményeket . Gondolom éjjelente megtárgyalják, ki milyen következtetésre jutott, és jaj nekünk, ha valami bűnös dologban törnénk a fejünket!
Éldegéltek ők szépen évek óta nagy egyetértésben, de most úgy gondoltam megviccelem őket:.
Nem mondom, nem volt kicsi a felháborodás és a tiltakozás, Poirot közölte, hogy szánalmas próbálkozás volt, még csak a közelébe sem jut a jövevény az ő méltóságteljes alakjának (Hát persze, ő valami szőrös anyagból készült, és üvegszeme van, amit én nem szeretek használni.). Hastings nem volt annyira harsány a tiltakozásban, talán tetszik is neki, hogy valaki megpróbálta utánozni. Végre rá is vetődik némi fény. :o) Egy fénykép erejéig hajlandóak voltak egymás mellé állni, de ragaszkodnak hozzá, hogy a jövevényeknek menniük kell. (Majd a következő bejegyzésig kitalálom, mi legyen a megoldás. )
Még mindig barátkozom a csodatűvel, de nem igazán találunk egymásra. Lehet, hogy akkor kéne próbálkozni, amikor nincs elrepedve a tenyeremben valami csont, és ezért duplán használhatatlan a kisujjam?
A következő kép azt mutatja, mit vártam az egymásra találástól. (Egyébként meg későn vettem észre, hogy látható az ablakunkból is a tűzijáték, és csak az utolsó gyér pukkanást tudtam lefényképezni. :o) )
remélem a régi Poirot nem haragszik meg, de nekem irtóra tetszik az új... bár tudom, hogy ez egy Poirotnak nagyon bántja az önérzetét... no de tessék hozzászokni, trónfosztók és követelők mindig vannak...
VálaszTörlésa baglyod is isteni
Köszi, szerintem megbékélnek lassan, de a szereposztás fordítva van, az agyafúrt, a szürke sejtjeit kihasználó Poirot a bagoly- teljsen olyan az apró, ám méltóságteljes alakjával, és a kissé hebrencs, elhamarkodott következtetéseket levonó Hastings meg a kacsa. :o) J legalább is így nevezte el őket.
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszenek a "trónfosztók" :))))))
VálaszTörlésMint szintén nagy Agatha Christie rajongó, rögtön ráismertem a "szereposztásra". Nagyon jól szórakoztam a történeteden. És ötletesnek tartom a Játék felhívásod. Édesek a figurák. Nekem így ketten együtt tetszenek, hiszen örök páros. :)
VálaszTörlés