2010. május 16., vasárnap

Retró

Ez az idő csak ara jó, hogy üljek egyhelyben, és nyalogassam a sebeim. :o( Van is mit, hiszen frontok jönnek-mennek, és hol eláll, hol esik. Eldönthetné végre! Vagy valaki intézkedjen már! Ma még a hősugárzót is elővettem, mert már nem tudom, mit húzzak magamra. A múlt héten - az újság mellékletének tanácsait megfogadva - nagy lelkesen elpakoltam a téli cuccokat, ma meg kotorhattam elő őket. Ugyan ők azt javasolták, hogy mindent frissen mosva, vasalva tegyünk el, hogy tavasszal csak elő kelljen venni, de ők biztos nem lakótelepi 2 szobásban laknak. Hm, tulajdonképpen ilyenkor vasalni kellene, :o) de most éppen nincs mit:o), (Az se jó, ha túl szorgalmas az ember vagy a gyereke), ha meg kimosok egy pár cuccot, sose száradnak meg. Marad a 6 pokróc meg a téli pulcsi, nadrág.
Akkor a munkáról: a lányok a horgo-blogon azt javasolták, tegyük fel itt is a versenymunkát. Hát legyen!
Sok mobiltok:

Már csak kettő van meg belőlük, a többit elajándékoztam. Azon gondolkodtam, hogy nem is annyira praktikus, ha lehajtója és gombja vagy bármilyen más zárja van, hisz általában így is leteszik, mire az ember előhalássza a táska aljáról. Ezért én még mindig annál a megoldásnál maradok, hogy a cipzár alá erősítem valamilyen módszerrel. Nem varrom (az ismert okok miatt), mert így bármikor áthelyezhető.
A nagy elszomorodás után elővettem egy rózsa- vagy inkább barackszínű gombolyagot azzal az elhatározással, hogy most aztán egy igazán szép babát fogok készíteni. De az anygagnak lelke van, és az istennek sem akart igazán szép babává válni, hanem ... úgy jártam, mint annak idején Gombóctündér készítője. (Emlékszik még valaki erre a kedves kis lényre? ) És az anyag formálódott, alakult, majd ez lett belőle:
Igen ám, de egyedül? Csak elkanászodna, rendetlenkedne, hiszen mindig is hajlamos volt meggondolatlanságokat elkövetni. Kell valaki, aki kordában tartsa!
Íme"Cecameca":

És ő meg kivel pöröljön, vagy kivel barátkozzon, ha magányosnak érzi magát? Kell egy társ, még ha a szomszédban lakik is. Beűűűű!
Megint csak az emlékeimre hagyatkoztam, mert bár valahol van Futrinka utca-könyvünk, de vagy két hónapja, amikor elpasszoltam a háztól a Világirodalmi lexikon 18 kötetét meg a 9 Spenótot, felpakoltuk az összes mesekönyvet legfelülre. És ilyen időben én meg a létra... Felejthető kombináció. A neten meg csak aprócska képeket találtam, amiket nem is látok rendesen. Szerintem így is eléggé hasonlítanak.
Már csak egy köcsögház kellene. De arra azt hiszem mégsem vállalkozom - most.
Ugyanis a jelenlegi hangulatom ő fejezi ki a legjobban. Nekem legalább is. :o)))
Lehet, hogy mégis hiányzik neki a sapka és a sál?

3 megjegyzés:

  1. Teljesen értem mit értesz az alatt, hogy a gombócnak lelke van, én is szoktam úgy járni vele, hogy más akar lenni :) Viszont Gombóctündér és Cecameca is annyira édesek, hogy nem is baj, ha a gombóc alakította magát :))) A kutyus is jól sikerült, na de a pingvin, eszméletlen! Tudom, hogy nem vigasztal, de én is érzem ezeket a fránya frontokat, alig birok mozdulni :( Sebaj, borúra derűnek kell jönnie, nem? Csodaszépeket alkottál megint!

    VálaszTörlés
  2. Köszi, de ő nem Gombóctündér, hanem Böbe baba - túl fiatal vagy ahhoz, hogy ismerd őket, a 60-es évek esti meséinek kedves kis figuráit. Bálint Ágnes írta a meséket a Futrinka utca lakóinak életéből: Cicamica befogadta az arra kóborló Böbikét, és sok kalandjuk volt a szomszéd Morzsa kutyával. :o)))Böbe kissé affektált, ő ejtette folyton Cecamecának a"mamája" nevét. :o))

    VálaszTörlés
  3. Igazából a Futrinka utcáról inkább csak hallomásból rémlik valami, de akkor is nagyon aranyosak :)

    VálaszTörlés