A baba nem lett igazi "keljfeljancsi", mert nem elég nehéz az aljába tett kaviccsal töltött kindertojásbelső (húúú, de jó szó) , de szépen zörög. :o)
A béka meg nem tetszett. Illetve mégis, de annyira nem, hogy benevezzek vele.
Végül mégis megoldottam a (kör négyszögesítését) a kör lábasítását :o), csak hogy hű maradjak magamhoz. Ám még mindig nem publikus a végeredmény, majd talán holnap.
A héten befejeződött egy "60 órás" továbbképzés, azon kevés ilyenfajták egyike, ahol nem azt éreztem, hogy az előadó célja a "gyorsan letudni, és bekaszálni a zsozsót". Ritka az ilyen - manapság főleg. Na jó, nem tartott ténylegesn 60 órán át, de szinte minden perce hasznos és érdekes volt. Az előadó elkötelezett és szenvedélyes művelője a munkájának, sok gyakorlati tanácsot kaptunk, és rengeteget mesélt a tapasztalataiból . Meglepő módon nem alakult át a tanfolyam nyilvános panasznappá, ahogy pedig ezek szoktak. Szóval nem bántam meg, hogy beugrottam a kieső kolléganő helyett. Ja, a téma az SNI-s tanulók integrálása volt. Persze azt is hozzáteszem, hogy arra is jó volt ez a pár nap, hogy megállapítsam, mi még mennyire jó helyzetben vagyunk, bár a helyzet egyre rosszabb. :o(
Sokat dolgoztunk csoportban, a csoporttagoknak készítettem egy apró meglepit, de azt is csak holnap mutatom meg. :o)))
Pedig nagyon cuki a KeljfelJancsi és a béka is :)
VálaszTörlés