A héten kétségekben voltam. Befejztem valami munkát, talán épp a mobiltokokat, és elnézegettem a készítményeim. (Előtte talán a szemésszel volt találkám, hogy időpnontot egyeztessünk, szóval: gödör) Tehát néztem őket és elgondolkodtam, minek is csinálom ezt/őket. Se nem túl ötletesek, nem igazán igényesek, szépek. Több-e a világ, az életre hívásukkal? Nem igazán. Akkor meg minek erőlködöm? Becsuktam a madzagos fiókot, elővettem egy könyvet, és olvastam - volna. Tettem, vettem, rámoltam, befejeztem mindent, amit képes vagyok megcsinálni, és leültem a fotelba. Eleinte nem volt gond, mert kb. 10 percen belül elaludtam, de ugyanennyi szunyókálás után felébredtem, apa kapcsolózott, én meg csak ültem, és néztem ki a fejemből. Üresnek éreztem az időt. Hiányzott a kezemnek a mozgás, meg az,is, hogy ne a képernyőre bámuljak- úgysincs ott semmi fontos (különben is jobb edzés, ha ki kell következtetni, mi történik:o) ). Következett az újabb átértékelés: a madarak például tényleg jók lettek. Amiket csinálok, nem akarom eladni. Ha valaki kéri valamelyiket, neki adom (ha nem, akkor is :o) ) Minél több fickó készül, annál jobbak lesznek. És ha megint összejön egy szatyornyi, legfeljebb elküldöm M...telepre, a romaoviba. A mai újságban is volt egy cikk róluk, heroikus, amiket csinálnak. (Az egyik "óvónénit" meg tanítottam is, amint a cikkből kiderült.) Talán örülnek majd akkor is, ha nem túl művészi figurákat kapnak. Nekem meg járhat újra a kezem, és új meg új állatkákat találhatok ki. Újra előkerült hát kedvenc pryma horgolótűm, és 2 nap alatt megszületett Kovács úr, a portás /egyre mackószerűbbek lesznek a mackóim :o)/ és Mirella, aki éppen balettvizsgára készül. Én meg megnyugodtam, hogy mégsem kell megtanulnom meditálni.
Szerintem ilyesmi érzéseken mindenki átesik előbb/utóbb, nekem is szoktak hasonló gondolataim lenni! Nekem nagyon tetszenek az állatkáid, szerintem ez nem titok, én biztosan szegényebb lennék nélkülük! A gyerekek is biztosan örülnek neki ott, ahova küldöd. Ami viszont engem a leginkább motivál, lehet önző vagyok, hogy egyszerűen örömet okoz a készítés. Ne add fel, szerintem te is így lehetsz vele valahol, azontúl, hogy másoknak is örömöt okozol :)
VálaszTörlésJa, és nem utolsó sorban, a mostani állatkák is tüneményesek! :)
VálaszTörlésEta! Nem tudom min kenődtél el ennyire, de az én fiaim bár még csak fotóról látták amit küldtél nekik, de nagyon boldogog már így is tőle. Én személy szerint imádom a munkáidat, és én egy fél állatot sem tudtam még elkészíteni! NE HAGYD ABBA!
VálaszTörlésHa sok felesleges lenn csak szólj! :D
Kriszta!
VálaszTörlésKöszi. Majd összeszedem magam, és mesélek, de most még mindig a nyavalyával küzdök, és eléggé magam alatt vagyok.
Réka,
végül is nem tudom abbahagyni, de tényleg volt, hogy értelmetlennek láttam az egészet. De igaz keljfeljancsi vagyok. :o)