2010. május 14., péntek

Keserédes


A héten kétségekben voltam. Befejztem valami munkát, talán épp a mobiltokokat, és elnézegettem a készítményeim. (Előtte talán a szemésszel volt találkám, hogy időpnontot egyeztessünk, szóval: gödör) Tehát néztem őket és elgondolkodtam, minek is csinálom ezt/őket. Se nem túl ötletesek, nem igazán igényesek, szépek. Több-e a világ, az életre hívásukkal? Nem igazán. Akkor meg minek erőlködöm? Becsuktam a madzagos fiókot, elővettem egy könyvet, és olvastam - volna. Tettem, vettem, rámoltam, befejeztem mindent, amit képes vagyok megcsinálni, és leültem a fotelba. Eleinte nem volt gond, mert kb. 10 percen belül elaludtam, de ugyanennyi szunyókálás után felébredtem, apa kapcsolózott, én meg csak ültem, és néztem ki a fejemből. Üresnek éreztem az időt. Hiányzott a kezemnek a mozgás, meg az,is, hogy ne a képernyőre bámuljak- úgysincs ott semmi fontos (különben is jobb edzés, ha ki kell következtetni, mi történik:o) ). Következett az újabb átértékelés: a madarak például tényleg jók lettek. Amiket csinálok, nem akarom eladni. Ha valaki kéri valamelyiket, neki adom (ha nem, akkor is :o) ) Minél több fickó készül, annál jobbak lesznek. És ha megint összejön egy szatyornyi, legfeljebb elküldöm M...telepre, a romaoviba. A mai újságban is volt egy cikk róluk, heroikus, amiket csinálnak. (Az egyik "óvónénit" meg tanítottam is, amint a cikkből kiderült.) Talán örülnek majd akkor is, ha nem túl művészi figurákat kapnak. Nekem meg járhat újra a kezem, és új meg új állatkákat találhatok ki. Újra előkerült hát kedvenc pryma horgolótűm, és 2 nap alatt megszületett Kovács úr, a portás /egyre mackószerűbbek lesznek a mackóim :o)/ és Mirella, aki éppen balettvizsgára készül. Én meg megnyugodtam, hogy mégsem kell megtanulnom meditálni.

4 megjegyzés:

  1. Szerintem ilyesmi érzéseken mindenki átesik előbb/utóbb, nekem is szoktak hasonló gondolataim lenni! Nekem nagyon tetszenek az állatkáid, szerintem ez nem titok, én biztosan szegényebb lennék nélkülük! A gyerekek is biztosan örülnek neki ott, ahova küldöd. Ami viszont engem a leginkább motivál, lehet önző vagyok, hogy egyszerűen örömet okoz a készítés. Ne add fel, szerintem te is így lehetsz vele valahol, azontúl, hogy másoknak is örömöt okozol :)

    VálaszTörlés
  2. Ja, és nem utolsó sorban, a mostani állatkák is tüneményesek! :)

    VálaszTörlés
  3. Eta! Nem tudom min kenődtél el ennyire, de az én fiaim bár még csak fotóról látták amit küldtél nekik, de nagyon boldogog már így is tőle. Én személy szerint imádom a munkáidat, és én egy fél állatot sem tudtam még elkészíteni! NE HAGYD ABBA!
    Ha sok felesleges lenn csak szólj! :D

    VálaszTörlés
  4. Kriszta!
    Köszi. Majd összeszedem magam, és mesélek, de most még mindig a nyavalyával küzdök, és eléggé magam alatt vagyok.
    Réka,
    végül is nem tudom abbahagyni, de tényleg volt, hogy értelmetlennek láttam az egészet. De igaz keljfeljancsi vagyok. :o)

    VálaszTörlés