2010. március 11., csütörtök

Ufók és kockázat

Reggel azt hittem, visszaugrottunk egy hónapot az időben: kinéztem, és havas volt minden. Igazából nem volt meglepetés, mert a 3 éve belém szerelt levelibéka már tegnapelőtt jelezte, hogy cudar idő következik, és neki érdemes hinni. (A F. gél itt semmire sem jó.) Sőt, még mindig hidegfrontot mond, szóval sok jóra nem számítok. Pedig ma rövid kirándulást akartam tenni ( a boltba). De a dolgok ilyen alakulása mellett megint nem merek elmászkálni. :o(
TAVASZT AKAROK!!!!
A héten fonalkeresgélés közben találtam egy szatyor gombócot. Pedig úgy emlékeztem, hogy csak egy terítőm van befejezetlen. Na, gyorsan kitaláltam, mit is lehetne belőlük gyártani, így már szép számú egyedet tudok a jövő héten elküldeni a szomszéd városka hetes napközijébe. A hetes napközi valami embertelen dolog lehet. Megélni azt, hogy nem kellek otthon - legfeljebb hétvégére.... Tudom, minden eset egyedi, és a szülőnek valószínűleg meg van a jó magyarázata, hogy lepasszolja a gyerekét, de arra élénken emlékszem, hogy annak idején az oviban a legkezelhetelenebb gyerek az volt, akit reggel 6-kor becsaptak a megőrzőbe, és ovizárásra mentek érte. Mi jutott akkor már a családból: vacsora, fürdés, tévézés. És mi jut ezeknek a szerencsétleneknek, akik csak pénteken este mehetnek haza? 40 ilyen szerencsétlen tengődik ott, remélem, egy kis örömet jelent nekik majd a sok kacat.
Ezek lettek a végleges figurák - a legtöbből csak a fej volt meg. .

A babának az az érdekessége, hogy most tanultam a loknikat (Altairtól).
Amikor meg nem az ufóállomány felszámolásával töltöttem az időt (és nem főzőcskéztem vagy egyéb hasznos tevékenységet folytattam), nagyikockákat kísérleteztem ki. Próbáltam én a Horgolás bibliájából okoskodni, de isten bizony kínaiul van írva. Vagy pidzsin-(angolul)horgolásul. Szóval jobb, ha én találom ki a mintát. :o)) Néhány kocka már el is készült. Nem olyan szépek, mint amiket a lányok feltesznek mutatóba, de azért a célnak - remélem - meg fognak felelni.
Hétfőn feladattam a nyereményeket, egy visszajelzést már kaptam. Remélem, a többi sem tűnik el a viszontagságos út alatt, és akik megkapják őket, örömüket lelik majd bennük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése