Amikor először olvastam, elszomorított, felháborított mindaz, ami a regényben szereplő kislánnyal történik. Sokáig kerülgettem is, talán mégsem akarom újra átélni azt a sok iszonyatot, amiről az elbeszélő beszámol, és amit az első olvasáskor megjegyeztem. Aztán mégis levettem a polcról, és belevágtam. Mintha másik művet olvastam volna. Persze a cselekmény, a történések megmaradtak, de nem a borzalmakra figyeltem, hanem arra, ahogyan a gyermeki lélek védekezik ellenük. Nem lehet annyira gyötörni, hogy megtörjön, és feladja az önálló gondolkodását és a reményt, hogy egyszer vége lesz a rémálomnak. Tényleg emlékeztet az Előttem az élet-re, mint a hogy a fülszövege írja, de sokkal derűsebb. A gyerek/az ember sok mindent kibír, ha ép a lelke, ha nem engedi magát megtörni, ha képes kapaszkodót találni a körülötte lévő világban."Megtilthatod, hogy Guenaud növendék elhagyja az intézetet, de nem akadályozhatod meg, hogy Kisdarázs kiszökjön, hogy virágos réteken ugrándozzon, hallgassa a a pacsirta dalát, hogy vakító kékre fesse át az ég szürke színét, hogy télen, amikor hideg van, három napot rajzoljon a képre és mintát a holdra, hadd nevessenek a csillagok, nem akadályozhatod meg, hogy úgy ficánkoljon, mint a törpeharcsák a Voulzie-ban, hogy ő ébressze kukorékolva a kakast, hogy szelek szárnyán elrepüljön a fecskékkel, hogy a tavasz örömére cseresznyevirágot tűzzön a hajába, hogy megcsiklandozza a mohán alvó pillangót, hogy mezítláb gyalogoljon a sárban, hogy beburkolózzon egy rózsaszín, lila vagy éjkék felhőbe, és onnan nézze az aranysárgán izzó, majd az alkonyat szellőjében hűsölő búzatáblákat…"
De mi van azokkal, akiknek már nincs mibe kapaszkodni?
Más:
Kb ennyivel állattal van tele egy Spar-táska. Őket indítottam útnak a hét elején a napközibe.
Most akad némi hely az újaknak. :o)))_________________
Die gro3e Menge Tierchen sind in ein Institut gekommen, wo Kinderin die ganze Woche bleiben, und nur am Wochenende nach Hause gebracht werden. Die Aermsten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése