Retró

Ez az idő csak ara jó, hogy üljek egyhelyben, és nyalogassam a sebeim. :o( Van is mit, hiszen frontok jönnek-mennek, és hol eláll, hol esik. Eldönthetné végre! Vagy valaki intézkedjen már! Ma még a hősugárzót is elővettem, mert már nem tudom, mit húzzak magamra. A múlt héten - az újság mellékletének tanácsait megfogadva - nagy lelkesen elpakoltam a téli cuccokat, ma meg kotorhattam elő őket. Ugyan ők azt javasolták, hogy mindent frissen mosva, vasalva tegyünk el, hogy tavasszal csak elő kelljen venni, de ők biztos nem lakótelepi 2 szobásban laknak. Hm, tulajdonképpen ilyenkor vasalni kellene, :o) de most éppen nincs mit:o), (Az se jó, ha túl szorgalmas az ember vagy a gyereke), ha meg kimosok egy pár cuccot, sose száradnak meg. Marad a 6 pokróc meg a téli pulcsi, nadrág.
Akkor a munkáról: a lányok a horgo-blogon azt javasolták, tegyük fel itt is a versenymunkát. Hát legyen!
Sok mobiltok:

Már csak kettő van meg belőlük, a többit elajándékoztam. Azon gondolkodtam, hogy nem is annyira praktikus, ha lehajtója és gombja vagy bármilyen más zárja van, hisz általában így is leteszik, mire az ember előhalássza a táska aljáról. Ezért én még mindig annál a megoldásnál maradok, hogy a cipzár alá erősítem valamilyen módszerrel. Nem varrom (az ismert okok miatt), mert így bármikor áthelyezhető.
A nagy elszomorodás után elővettem egy rózsa- vagy inkább barackszínű gombolyagot azzal az elhatározással, hogy most aztán egy igazán szép babát fogok készíteni. De az anygagnak lelke van, és az istennek sem akart igazán szép babává válni, hanem ... úgy jártam, mint annak idején Gombóctündér készítője. (Emlékszik még valaki erre a kedves kis lényre? ) És az anyag formálódott, alakult, majd ez lett belőle:
Igen ám, de egyedül? Csak elkanászodna, rendetlenkedne, hiszen mindig is hajlamos volt meggondolatlanságokat elkövetni. Kell valaki, aki kordában tartsa!
Íme"Cecameca":

És ő meg kivel pöröljön, vagy kivel barátkozzon, ha magányosnak érzi magát? Kell egy társ, még ha a szomszédban lakik is. Beűűűű!
Megint csak az emlékeimre hagyatkoztam, mert bár valahol van Futrinka utca-könyvünk, de vagy két hónapja, amikor elpasszoltam a háztól a Világirodalmi lexikon 18 kötetét meg a 9 Spenótot, felpakoltuk az összes mesekönyvet legfelülre. És ilyen időben én meg a létra... Felejthető kombináció. A neten meg csak aprócska képeket találtam, amiket nem is látok rendesen. Szerintem így is eléggé hasonlítanak.
Már csak egy köcsögház kellene. De arra azt hiszem mégsem vállalkozom - most.
Ugyanis a jelenlegi hangulatom ő fejezi ki a legjobban. Nekem legalább is. :o)))
Lehet, hogy mégis hiányzik neki a sapka és a sál?

Keserédes

A héten kétségekben voltam. Befejztem valami munkát, talán épp a mobiltokokat, és elnézegettem a készítményeim. (Előtte talán a szemésszel volt találkám, hogy időpnontot egyeztessünk, szóval: gödör) Tehát néztem őket és elgondolkodtam, minek is csinálom ezt/őket. Se nem túl ötletesek, nem igazán igényesek, szépek. Több-e a világ, az életre hívásukkal? Nem igazán. Akkor meg minek erőlködöm? Becsuktam a madzagos fiókot, elővettem egy könyvet, és olvastam - volna. Tettem, vettem, rámoltam, befejeztem mindent, amit képes vagyok megcsinálni, és leültem a fotelba. Eleinte nem volt gond, mert kb. 10 percen belül elaludtam, de ugyanennyi szunyókálás után felébredtem, apa kapcsolózott, én meg csak ültem, és néztem ki a fejemből. Üresnek éreztem az időt. Hiányzott a kezemnek a mozgás, meg az,is, hogy ne a képernyőre bámuljak- úgysincs ott semmi fontos (különben is jobb edzés, ha ki kell következtetni, mi történik:o) ). Következett az újabb átértékelés: a madarak például tényleg jók lettek. Amiket csinálok, nem akarom eladni. Ha valaki kéri valamelyiket, neki adom (ha nem, akkor is :o) ) Minél több fickó készül, annál jobbak lesznek. És ha megint összejön egy szatyornyi, legfeljebb elküldöm M...telepre, a romaoviba. A mai újságban is volt egy cikk róluk, heroikus, amiket csinálnak. (Az egyik "óvónénit" meg tanítottam is, amint a cikkből kiderült.) Talán örülnek majd akkor is, ha nem túl művészi figurákat kapnak. Nekem meg járhat újra a kezem, és új meg új állatkákat találhatok ki. Újra előkerült hát kedvenc pryma horgolótűm, és 2 nap alatt megszületett Kovács úr, a portás /egyre mackószerűbbek lesznek a mackóim :o)/ és Mirella, aki éppen balettvizsgára készül. Én meg megnyugodtam, hogy mégsem kell megtanulnom meditálni.

Ajándékozni jó

A hét elején feladtam Cinellának a csomagocskát, és szerencsésen meg is érkezett. Szerencsére Cinella adott némi támpontot: szereti a virágokat, a rózsaszínt és azt, ami csillog. Megpróbáltam minden feltételt teljesíteni. :o)
A rózsaszín mobiltok nem vett részt a horgo-blogos játékon, ő is a csomagba került, a tarkabarka tasakocskával együtt. Az apró meg csak egy kis dísz.



És még a két Kitty is utazott. :o)


Ezúttal ennyire futotta.
Kedves dolognak tartom Latinka kezdeményezését, és azt is, hogy szervezi a játékot. Valakinél olvastam a minap, hogy számára már az az ajándékozás lényege, hogy adjon, és lássa, hogy örül a megajándékozott. Igen, ha az ember kinő a gyerekkorból, sokkal fontosabb lesz az, hogy a másiknak örömet szerezzen. Én azt hiszem a lányom születésével nőttem fel ennyire. Amikor először tapasztaltam meg azt, hogy nemcsak annak tudok örülni, hogy én kaptam valamit, hanem annak is, hogy ő milyen örömmel fogadja azokat az akár csak apró dolgokat is, amiket kap - tőlünk vagy másoktól.
És persze jó érzés ezekben a netes játékokban, ha azt a rövidke üzenetet kapom egy-egy ilyen akció után, hogy köszönjük, XY is nagyon örül a...-nak. :o) Lehet, hogy ez is egyfajta önzés?

Posta és vírus

A hét elején kötelező, ingyenes továbbképzésen voltam. Kooperatív tanulási technikák vagy valami ilyesmi. Mindig örülök, ha ilyesmit hirdetnek, mert szilárd meggyőződésem, hogy az oktatásnak sürgősen meg kell újulni. Tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekeket már nem lehet úgy tanítani, ahogy akár még 5 éve is lehetett, és ugyanazt sem lehet nekik tanítani. Szóval megújulás, újítás, újdonság, de ... volt valaki már olyan ingyenes továbbképzésen, ami azt adta,a mit ígért? Mert ez most (ismét) nem azt adta. Az első nap meggyőztek minket arról, amit az imént leírtam, és arról, hogy a kooperatív tanulás a leghatékonyabb. Hurrá! Majd felsoroltak néhány módszert, amit be lehet órán vetni, de gyorsan tovább is mentünk, mert arra nincs idő, hogy ezekre kitérjünk. A nap végén megkértem az előadót, hogy talán inkább azokra térjünk ki, mert csupán emiatt vagyunk itt. Ehhez képest másnap megnéztük, milyen tanulótípusok vagyunk, és egy modultervet dolgoztunk fel jó részletesen, csak a módszerekről nem esett szó. Illetve menet közben odajött hozzám az előadó, és nekem külön ismertette őket. Egy baj volt, én ezeket már ismertem is,és használom is, :o)) l .... ááá, nem is folytatom. Szóval így jártunk a módszertani megújulással.
Közben szorgalmasan készítettem a Latinka játékának következő fordulós ajándékait, és gondoltam, határidő előtt postára is adom őket. De már a hét elején bujkált bennem valami kór, és csütörtökre kitört. Nem nagyon volt kedvem elkirándulni a postáig. Itt hever a cucc becsomagolva, talán hétfőn megoldom. A hétvégén többnyire hevertem és nyögtem. :o( Olykor mobiltokokat készítettem, mert a horgo-blogon ez a legújabb feladat. Bemutatni nem szabad őket. :o) Majd a jövő héten ott megnézhetők. Egyébként meg már el is ajándékoztam a felét. :o)
És akartam az egyik kollégám gyerekeinek valami vicceset készíteni, de nem nagyon vagyok megelégedve velük.

Mármint a röfikkel. Majd valami mást kell kitalálni helyettük.
ÉS nagy nyomoromban valami szép sárgára vágytam, így lett ő:

Két végén égetem ...

Az utóbbi időben rettenetesen zűrösek a hetek, és az egyik rohan a másik után. A hét elején igen csak nyomott voltam, ám ezúttal nem a nyavalyáim miatt, hanem, mert "kinyírtam Kenit", azaz Canont. Sikerült vmi pöcköt letörnöm az USB ki-be húzgálásakor. Márkaszerviz Pesten. (Nekem meg ezer dolgom.) Szerencsére mielőtt elkezdtem utaztatni a gépet, felhívtam őket, és megnyugtattak, hogy nem lehet megcsinálni, és ha mégis, majdnem annyi lesz,mint egy új gép. De van kártyaleolvasó. Na, megint okosabb lettem. El is mentem venni, és sikerült (némi segédlettel) kiválasztani azt a valószínűleg egyetlen példányt, amelyik gyári hibás. volt. Persze itton, amikor ki akartam prbálni, és nem működött, egyből azt hittem, hogy én vagyok a hülye, és megint volt egy jó délutánom. Aztán kiderült, hogy a keleti tömeggyártás hibájából nem működik a ketyere, de azóta ez a probléma megoldódott. Az eredmény látható is. :o))
Más: még a hét elején megkaptam Erzsébettől Latinka játékának következő fordulós ajándékát, a postát ezúttal kicselezve - személyesen vettem át. :o)

Nagyon jó, szép és hasznos dolgok voltak a csomagban, a neszesszerbe pl. rögtön beköltöztettem a kártyaleolvasót madzagostul. :o)
És kedden bementem a Lidlibe, ahol az egyik asztalon árválkodott egy hatalmas gombolyag fonal. 40 deka, kissé lehetetlen színű, nyilván ezért maradt ott, és már le is "akciózták", így hihetetlenül olcsó lett. Rögtön lejátszódott a fejemben az ismert párbeszéd:
- Pulcsit akarsz kötni.?
- Nem.
- Bébitakarót?
-Nem.
- Valami konkrétat?
- Nem.
-Egyáltalán szükséged van erre a fonalra?
-Nincs. De kell nekem.
És a gondolatot tett követte. Enyém lett. Azóta két végén égetem. :o))

És már készült belőle táska:
A szokásos utómunkálatok még nem készültek el, de HEURÉKA!!!
Tuniszival horgoltam a fülét, és lássatok csodát! Nem untam magam halálra, 6 sor és már kész is. És úgy veszem észre, hogy még "merevítő" sem kell bele :o)
Elefánt:
Még egy elefánt és mobiltok virágokkal:


Malac (ami természetesen mackónak indult):

Maci, és hogy ne legyen annyira unalmasan narancssárga minden, mindjárt itt van mellette egy kék is:

Most éppen egy bébimobilhoz készül belőle koszorúalap, jó élénkek a színei, biztos szép lesz a mobil is, majd színben hozzáillő csüngőket készítek. És még mindig eszméletlenül nagy a gombolyag.
Nem kizárt, hogy hamarosan játékot hirdetek. :o))
És végül megismertem valakit, akinek óriási angyalgyűjteménye van. De ilyen angyala még nincs. :o)
És a nevelésibe is készült egy oroszlán, ami még nem narancssárga, viszont bambább, mint az előző. (De majd lesz narancs-piros is. :o) )
Közben meg megvolt a szokásos ballagás előtti, közbeni és utáni hajcihő, munka, ünneplés, majd hétfőn írásbelik. Idén hivatalból semmi közöm hozzájuk. Még a vállalt javítást, elnökséget is lemondtam. Ismét szép nyárnak nézek elébe. :o(

Virágok, békák, királylányok

Volt ugye a szárnyaszegett gólya, és megpróbáltam felvidítani egy békával. Kalapja is van.
Mert
"Volt nekem egy vaskalapom,
elvitte a béka"


Csakhogy túlméretes lett. :o) Így aztán neki kellet párt taláni. És mivel a horgo-blogon éppen virágok vannak soron, békalányunk kapott egy kis virágot.( Van gyerekük is, de ő nem jött velem haza. Apukám elutazott, ezért sok időt töltök anyunál. Tegnap vittem a "játékom" is. A békagyerek ott készült el, és annyira megtetszett anyukámnak, hogy nála hagytam. /De ez"mellékszál."/)

Szóval kellett egy kisebb béka.

De ez még mindig nem elég kicsi a gólyához, viszont van koronája.
Kézenfekvő, hogy királyfivá tud változni.
De hol a királylány is, aki beleejti a labdáját a kútba?
Ő is megjött. A nagy sietségben teljesen összeborzolódott frizurája. Még jó, hogy a koronáját nem hagyta el.
És a rét is hozott néhány új virágot.
Egyébként pedig minden szempontból kihagyható hét volt, de sajnos nem felejthető.
Hoppá! Majdnem elfelejtettem, megérkezett, Nóri ajándéka a Latinka-féle játékban. Nagyon aranyos, és Nóri hihetetlenül rendes, hogy nem hagyott ajándék nélkül azután, hogy a posta az egyes számú küldeményét elkavarta valahol.

"Virágozzék minden virág!"

A hét nem a horgolás hete volt. :o( Kedvem, időm, energiám nem nagyon volt még tervek kitalálásához sem. Még mielőtt Kriszta javasolta, készült egy béka, de azt mintha nem fényképeztem volna le. Majd legközelebb. Aztán hosszú szünet. Válság. Főleg lelki. .... De hát ... amin nem lehet változtatni, amiatt lehet ugyan tiltakozni, lázadni, de mit érek el vele.
Végül relax helyett nekiálltam a horgo-blogos "házinak", és ha már készítettem néhány szabvány virágot, hát kísérletezgetni kezdtem. Egész tavaszi kert jött létre.

Majd - mivel mintha az is feladat lett volna, hogy díszítsünk vele valamit, és én nem nagyon tudom elképzelni, hogy ezekkel a cuccaim felszereljem - készítettem egy zöld pertlit, és feldíszítettem vele. Az egyiket egy helyes kis gombbal lehet összekapcsolni, a másik kevésbé cizellált megoldással alakítható nyaklánccá: meg kell kötni.
A múltkori "lambadásnak" mégis csak kicseréltem a fejét nagyobbra, ezért itt árválkodott egy fej. Hát kapott egy testet. És számítottam rá, hogy a sárga csak javíthat a helyzeten, született egy tornázós oroszlán. De ha jobban megnézem az arcukat.... Nem is tudom, ... megszeppentek?

Táskák és effélék

Nagyon nem volt kedvem semmihez a héten. Csak a táskával nyűglődtem , és nagyon sajnáltam, hogy a mugliknak nem áll rendelkezésére valami (pót)fül rapid. Iszonyúan unalmas füleket horgolni. De elkészült a nagyis tatyó, már csak az utómunkálatok vannak hátra: bélés, a fül rögzítés, és hogy kitaláljam, kinek adjam. Mert - bár már nem találom olyan csúfnak, mint darabos korában, de - azt hiszem, nem az én stílusom. Teljesen kanti a hozzáállásom: érdek nélkül tetszik. Közben anyukám is varrt nekem táskát, egy turizott párnahuzatból. :o) Jó kis bevásárló lesz belőle.
Délután szemésznél voltam, utána elég nyomott lettem. És ahogy a héten egyáltalán nem volt kedvem semmi figurához, most rövid idő alatt újabb kísérletet tettem a gólyával. A lányom, amint meglátta, azonnal felkiáltott: Márton! Azt hiszem, megint nem gólyára hajaz. :o))
Vagy ha mégis, igencsak szárnyaszegett.
És végül nekiláttam a horgo-blogos házinak, készült pár virág. Díszíteni is kellene valamit vele, de nem tuom, mit. Talán valami papucsot. Majd kitalálom.

Ilyen is van

Telefonon időpontot kértem a Szent István körúti Dr Orto centrumba ( megbeszéltük, hogy vidékről vagy pénteken késő délután vagy szombaton tudnék menni), kaptam is: szombat 10-re. A helyszínen kiderült, hogy azt a szolgáltatást, amit én kértem, szombaton nem végzik. Mit van tenni, kérek másik időpontot, visszajövök 2 hét múlva pénteken. A hölgy térült, fordult, keresgélt, és ELVÉGEZTE A MUNKÁT, amit egyébként szombaton nem csinálnak meg. :o) Egyébként - már többször tapasztaltam - ebben az üzletben igazi elkötelezett kereskedők vannak, szolgálatkészek, kedvesek, valóban fontos nekik, hogy a vevő elégedetten távozzon. Jó oda bemenni. És jó volt megint kóborolni, bámészkodni, csak kár, hogy rossz idő lett. Az Örkény-könyvesboltban Cseh Tamás fotókiállítás van. Néhány kép csupán, de nagyon hangulatosak.
Az utazgatás miatt keveset horgoltam - ja meg a sulis munkáim is felszaporodtak -, a táskával gyötrődöm még mindig, lassan elkészül, de még mindig nem vagyok megelégedve vele.
A kék maci pedig egy számomra nagyon kedves valakinek készült a szülinapjára.

"Hány perc az ünnep?"

Hipp-hopp, el sem kezdődött, és elmúlt az ünnep, vele a szünet. Az közeledő hidegfront, majd az eső rendesen meggyötört. Nem is nagyon volt kedvem semmihez. Persze azért volt mindenféle: sonka, tojás, kalács, süti, mint minden rendes háznál. Vasárnap ebédre vendégségben voltunk, s míg a többiek jó ízűen ették a sült kacsát, én a párolt répát gombával. :o) Hátha kiürül a sok méreg. (A foltok, köszönik szépen, jól vannak. ) Persze a folyamatosan szedett gyógyszerek gondoskodnak az utánpótlásról. :o(
Azért alkottam is ez-azt. Pl. jelentést a tavalyi kompetenciamérés eredményéről. :o)
Telik az idő, és cseperednek a nagy családban az apróságok. Talán a héten tudok majd találkozni a nagyijukkal, és elküldhetem vele, amit a piciknek készítettem:
A négyévesnek egy elefántot.
A minap elzarándokoltam a Yiskbe, és beszereztem néhány akciós kispárnát, most aztán van egy ideig mosható tömőanyagom is. :o) A másfél évesnek csörgős kockát hordósv ötlete alapján. Benne , mint a múltkoriban, béreses dobozban lencse, hogy zörögjön.


A 8 hónaposnak meg egy"lambadás" macit. Szintén Vera nyomán. Jó színes, jó puha, talán a fejét még nagyobbra kellen horgolni, ezen még gondolkodm.
Az úgy volt, hogy beleszerettem a nagyikba. Ahogy Réka virtuálisan összeszerkesztette a közös takarónkat, nagyon jól mutat. És hát... a kedvenc tavaszi táskám már 3 éves, szóval ideje újítani. Neki is fogtam, de az itthon lévő fonálból, amint az első darab elkészülte után megállapítottam, inkább jó meleg hálózsákot lehetne készíteni. Beszereztem tehát sok szép színes pamutfonalat. És találtam egy nagyon szép mintát. Ami persze nálam nem olyan lett. :o) (Pénelopé beköltözött. :o)) ) Ezért megint átalakítottam az egészet, de még csak a próbálkozásnál tartok. Ilyesmik: