Manóöröm

Az úgy volt .... Készült volna egy béka. De sehogy sem akart békává lenni, csak alakult, csak alakult ... terv nélkül. A végén lett belőle egy nyakigláb manó.

 Élt, éldegélt, ám egyszer csak rájött, hogy nagyon magányos. Elkezdett keresni, kutatni. Alkotója nagyon megsajnálta, hisz nem jó a manónak egyedül lenni, tehát készített neki társat. (Nem az első anyagából, mert az a zöld elfogyott.)  Amikor Manó rátalát a lányra, nagyon megörült. Még a színkülönbség sem zavarta.

Azonnal beleszeretett, és feleségül kérte. Éltek boldogan, ám hamarosan érezték, kettesben ők még nem igazi család. Hiányzik a csemete. Meg is született hamarosan Picurka.

Nagyon szerették, nagy egyetértésben nevelgették, és tervezgették a tesót. Picurka is alig várta, hogy legyen játszótársa. A kívánság teljesült, megjött Apró.
Ha jól megnézzük, tiszta apja. :o)) Csak a színét örökölte az anyjától.

 Több tesót nem tervezünk, mert másra kell a zöld fonál. :)))
Más: megérkezett a legutolsó szülinapi ajándékom. :o))))  A mi családunk is gyarapodott. J meglepetése. Aranyos, nem?

 Nevelőszülője lettem Angélának.  Fotó sajnos nincs. Majd tavasszal meglátogatom,  meghallgatom, mennyit fejlődött a röfögő hangok terén, és készítek róla képet is.  Addig is nagyon büszke vagyok a lányokra. :o))