Leletek

Megkezdődött a felújítás.Az első lépés az előszobaszekrény kirámolása, szétbontása volt, abban a reményben, hogy az újban majd több hely lesz (nem lett).  Micsoda kincsekre bukkantam!!  Pl. 4 hajszárítóra - és mind működik! Csak az ötödik érett meg a selejtezésre. :o)) És fogalmam  sincs, hogy mikor és miért szereztem be újabb és újabb hajszárítókat. Talán boltot akartam nyitni?  De találtam több évfolyamnyi irodalmi folyóiratot, Magyar Konyhát, német lapokat.... , 4 szatyor levelet... Porcelán babaétkészletet, ami még az enyém volt, és majdnem minden darabja ép, kaucsuk babát. (Vajon utódaink találnak-e majd ilyesmit?) Csupa izgalmas nagyszerűség! Persze a nagyját kiselejteztem. Kiderült, hogy az 54 négyzetméter sokkal nagyobb, mint amit kihasználtunk. :o))  Amikor lebontottuk a szekrényt, kiderült, micsoda ókori lelet rejtőzött a háta mögött:

Aki előttünk itt lakott, istenáldotta tehetség volt, ráadásul valahonnan lopták olcsón szerezték a festéket, mert amikor beköltöztünk, minden ki volt pingálva, még a vécécsésze is - zöldre. Nem beszélve a matyó mintás konyhaszekrényről, és a vörös járólapról, ami mindent összefogott.
Hihetetlen nagy a rumli, ehhez jött a tegnapi hidegfront, amikor is vigyázzállásban feküdtem majdnem egész nap, mert ha változtattam a pózon, azonnal elzsibbadt mindkét kezem. Isteni érzés. Végül bevettem egy fájdalomcsillapítót, amitől sokkal rosszabbul lettem. Hurrá!  A rumli köszöni szépen megvan. Az új szekrény felavatásra vár, és a jövő héten jönnek az ablakosok, festők,  burkolók.... Annyira szép nyaram lesz!
Horgolásról szó sem lehetett, de azért mutatok valamit. A nagy pakolásban előkerült néhány terítő,a amit a nagymamám horgolt. Azt hittem, már semmit nem őriztünk meg a munkáiból, így nagyon megörültem, amikor előkerültek egy szatyorból. A nagymamám már több, mint 20 éve meghalt, de ha eszembe jut, mindig horgolás közben látom. Ilyen szépséges dolgokat készített. Emlékszem, a díványon, a foteleken, az asztalon... mindenütt az ő csipkéi voltak. Nagyon nem szerettem, mert állandóan óvatosan kellett leülni, nehogy összegyűrjük a terítőket,és folyton megszidtak, mert az asztalon is elhúzgáltam a terítőt. Nem értettem, miért nem lehet kényelmesen ülni, ha már egyszer otthon vagyunk.  Tanév végén a tanító néni is ilyen terítőcskét kapott.

 

Ez már meg is sárgult egy kissé: