Egy felújítás képei

Valljuk be, van annak némi építőtáboros bája (ha valaki még érti ezt a szót), hogy bőröndből dobozból öltözködöm, és reggelente megszagolván a pólómat,  harmadik nap is úgy döntök, hogy ez ma még jó lesz. Még a szag az illat :o) is ifjúságomat idézi, amikor hajnali ötkor felvert valami kolomp, és félálomban  indultunk a cseresznyésbe. Csak a folytatás egészen más. Azért már látszik az alagút vége. (J erre azt mondta a minap: "Fenét, csak levettük a függönyt.") Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam,  fogom a fogkefém és a bankkártyám (Igaz, akkor minek a fogkefe?), és eltűnök valahol a napsütötte délen, majd megint azt, hogy mekkora hős vagyok már, hogy végigcsinálom.. Addig  nagylegénykedtem, hogy  én aztán..., mígnem a szervezetem azt mondta, azért a víz az úr ennyi elég, és egy napot 38,6-tal végigvacogtam és feküdtem,  miközben odakinn közel ugyanannyi volt. A festő festett, a burkoló burkolt, én meg aludtam. Másnap ment tovább a verkli, de nagyon kell(ene) figyelnem rá, mennyi az elég.
Szóval látszik az alagút vége, már csak 4-5 nap, és elmennek a munkások, én meg élvezhetem a jól megérdemelt ... visszapakolást. De az már lassabb tempójú lehet.
Mióta nincs konyha,  jó dolgom van, mert mosogatni sem kell. (Csak ki-, le-, fel-, bemosni.) Csak az első nap csodálkoztak az étteremben, hogy mért akarok hús nélküli húslevest és grillezett zöldséget salátával, utána már csak sajnáltak, hogy nem túl változatos az étrendem. Tegnap a (szomszédasszony) barátnőm készített olyan vegán kaját, hogy ihaj!
Akkor most jöjjön néhány kép -talán csak magamnak dokumentációul.
Az első egy  "ilyen volt, ilyen lett".
A második még tegnap készült, amikor is az egyetlen lerakodó felület a mosógép volt, és a festő szeret kávézni.  Olykor én is. Szerencsém van velük, mert megelégszenek ásvány vízzel és üdítővel, nem akarnak sört. (Vagy csak mert nem  is kínálom őket? ) A fürdőben már csak a mázolás van hátra.


Az ablakozás miatt be majd ki kellett rakodni az erkélyről, -re.  Jött két volt tanítványom, és olyan precizitással tervezték meg a kirakodást, hogy még hely is maradt.




Tegnap estére rekonstruálódott a szoba csontváza:

Akár már rakodni is lehetne, ha nem lenne a kisszobában a konyha és az erkélyen a kisszoba berendezése. Így meg kell várni, míg kész lesz a konyha - kedden. Addig a könyvespolc sem közelíthető meg. Apropó, tegnap egy falusi suli elvitte az antikváriumosok által lesajnált könyveimet, és örültek neki.  Még majd lesz, amit nem rakunk vissza- szinte biztos. (Ez a nagyszobai állomány egy része, az idevalók a garázsban vannak.)
 Szóval a pakolás még várat magára.  Mert a konyha még így néz ki. Új konyhaszekrény augusztusban, gáztűzhely  a napokban. Aztán ha ez meglesz, szerintem már többet nem fogunk ekkora munkába. Szóba került a parkettázás, de ... hát az már marad ilyen ronda (hihetetlenül tönkre ment, nemcsak az utóbbi napokban.) Majd veszek még egy szőnyeget.













 S végül így lehet bejutni a nyugalom szigetére, ahol már használatba vettem a kuckóm, és ma a fonalaim fogom helyre rakni. :o))) 
Na, megjött a festő, ideje dolgozni. Egyébként az utóbbi napokban úgy érzem magam, mint Bromden főnök, csak sertepertélek naphosszat, Igaz, én néha megszólalok. :o))