Ma a festő összepakolta a cuccát, és elhagyta a terepet. (Azért én holnapra visszahívtam ezt-azt kijavítani.) Ezzel hivatalosan befejeződött a lakás kicserélése. Már csak a két szoba hat úgy, mintha bombatámadás érte volna a házat, és a konyhát lehetne nevezni a minimal art kiállításra, de ki lehet lépni az erkélyre, és mikróban lehetett sütni Zazálea-féle krumplisütő zsákban vacsit. :o) Egy vízforraló, egy mikró, egy mosógép ... mi is kell még a boldogsághoz? (Az új gáztűzhelyt csak hétfőn kötik be.) Ma dél óta csak MOSTAM! :o) Igaz, az erkélyre kitett cucc vizesebb lett, mint miután kivettem a gépből, de tiszta is. Rémes ez az idő! Tegnap azt hittem, csomagolhatok, és irány a kórház, jöhet a lökésterápia, mert kikészítettem magam az utóbbi napokban, de szerencsére délelőtt leesett az ég, és utána jobban lettem. Napok óta szüntelenül vacogok.
J visszapakolás ürügyén naponta 2 könyvet olvas el. Tehet ő róla, hogy ilyen rejtett kincsek vannak a lakásban?
Mára ennyi. Képet nem tudok csinálni, mert fogalmam sincs, hol a gép.
Örülök veled! Hajrá pakolás!
VálaszTörlésKöszi. :o) Lassan már kopik a halom a kisszobában, a nagyszoba meg egészen emberi lakhely külsejét öltötte. A könyvekkel elszórakozunk szerintem decemberig. :o)Csak a télikabátoknak és a vastag pulcsiknak kellene valahonnan minél előbb előkerülniük. :o(
VálaszTörlés