Ménes

A múlt héten befejeztük az érettségit, elrámoltam a nagyját, holnap értekezünk, szerdán még egy pakolás, és kezdhetem itthon a felújítást, azaz pakolás következik. Ma már belekóstoltam, lehet, hogy költözni egyszerűbb lenne.
Közben-közben - ha nagyon bizonytalan voltam, belekapaszkodtam a horgolótűbe, mert a horgolás megnyugtat és önbizalmat ad. :o)) És még csak nem is azon járt az agyam, hogy mégiscsak hülyeség ez az új típusú érettségi.  Sajnos éjjel meg semmit sem járt, csak azon, hogy auuuu! Mikor lesz már 10 összefüggő nap hidegfront nélkül? Igazán nincsenek túlzó vágyaim. Ja, és ha a családnak "részeges csirkét" sütök, hadd kóstolhassam már meg. Legalább egy kicsit. Naaa. Hadd ne kelljen már megelégednem a párolt mángolddal (egyébként szeretem)!
Szóval horgoltam.
Néhány tartót. Különféle dolgokat lehet beléjük tenni, mint igazolványt, zsebkendőt, bakkártyát, szőlőcukrot... kinek mi a fontos. Ja, és mobilt is. Fényképezés közben kisütött a nap. :o)) (Nem is, csak valamit másképp csináltam.mert persze ehhez sem értek.)

Egy kislánynak lovat ígértem. Próbálkozom. Az első olyan lett, mint egy újszülött, ide-oda nyaklik a lába:

A második már jobban áll, de kissé borzas:

A harmadik... a harmadik  hát ő kecses, kedves, szép (ráragadt egy szál, semmi hátsó szándék), de nem ló. Csak afféle:

Azért még megpróbálkozom néhány figurával. De nem hiszem, hogy mostanában túl sok időm lesz kísérletezni.
Jó sokáig rágódtam Darvasi László A könnymutatványosok legendájá-val. (Hehe, először könyvmutatványosoknak olvastam.) Tényleg szép könyv, bár annyira nem vagyok elájulva tőle, mint az értékelők legtöbbje. Nekem túl sok a szál,  túl sok a szereplő, és hát ... a perverzitás sem igazán hoz lelkesedésbe. Szóval kevesebb több lett volna  - szerintem.