2010. szeptember 18., szombat

Eldöntöttem

, hogy bármennyire beleszerettem Libanagyiba, mégsem őt nevezem. Nem túl fotogén. Vagy csak mert nem a megszokott háttérrel és szögből fényképeztem, mindenesetre képen nem tetszik annyira, mint élőben. Megnéztem a megszokott milliőben is, így sem sokkal jobb. :o(

Viszont lehet érte jelentkezni. Nincs blogszülinap (augusztusban volt valamikor), nincs kerek bejegyzés, és még a követők is megálltak 38,5-nél. (Egy lengyel amigurumis a gyyűjteményes blogba jelentkezett be - nem is tudom miért tettem oda is.Talán azért, mert annyira örültem neki, hogy tudok ilyet is . :o)) Persze az is lehet, hogy tényleg a jó kis gyűjteményem tetszett meg neki.)
Szóval: felajánlom Libanagyit sorsolásra. Aki szeretné, hagyjon itt egy bejegyzést jövő szombatig! (Ha jól számolom, az szept. 25.) Vasárnap kisorsolom, és hadd menjen!
A két fehér egy kísérlet alanya volt. Mindig bámultam a flickren bemutatott nyuszikat, amikor ilyen piros pozsgás pofijuk volt. Sejtettem, hogy nincs ilyen spéci fonál, hanem valahogy festik, de nem voltam biztos benne. Valahol a minap olvastam, hogy sima pirosítóval oldják meg. Ezt nekem is kell próbálni. Most sajnáltam csak, hogy tavasszal a kiütések miatti elkeseredésemben kihajigáltam szinte minden kenceficét, pedig erre még jók volnának. :o( De meghagytam egy vadi új rúzst (legalább 15 éve nem használok semmi ilyesmit, azok is csak azért voltak, mert egy rendes nő kelléktárában van kendőzőszer.:o))) ). Nekiestem vele a macskának. Lehetne reklámfilmet forgatni vele, elkenődött a rúzsom, hogy veszem ki. A rúzs tehát nem jó. Akkor jött a mentő ötlet: J-nak vannak folyékony szájfényei itthon. Lényegesen jobb lett az eredmény. :o)))
Egészen decens. :o))
Könyvek:
Említettem, hogy, mint a kisgyerekek, újraélem kedves olvasmányélményeimet. Így sor került Axel Brauns Cifraárnyak és denevérek című könyvére is.


Egy viszonylag enyhén autista fiatalember írja le, 2 éves korától hogyan vesztette el a világ számára a jelentését, és hogyan sikerült a családjának - főleg az anyjának - iszonyatos munkával annyira fejleszteni, hogy egyetemet végzett, és önálló életet él. Nagyon érdekes, sok minden jobban érthetővé válik az elbeszélés során. És persze nem az a hatásvadász történetmesélés, amit az autistákról szóló filmekből ismerhetünk. Nagyon ki kell emelni a fordító (Erdélyi Z. János) munkáját, zseniálisan küzdött meg a sok nyelvi leleménnyel, ahogy ez a gyerek elnevezte a saját világában is jelentőséget kapott dolgokat., jelenségeket, személyeket.

"Herr Bode átadta azt az örvendetes értesítést, miszerint az osztály katonasírok gondozásának feladatával Franciaországba utazik.... Az utazást az iskolaév végére tervezik. Szabadjára engedve vájkált bennem a félelem.
Nem, ez nem történhet meg!
Vannak fontos szabályok, és kevésbé fontos szabályok. A születésnapomat Hamburgban kell megünnepelni. Ez fontos szabály. Lehetlennek tűnt, hogy velük tartsak. ... Vajon a születésnap-szabályom az örökkévalóságig érvényes? Nem volna itt az ideje rájönni a nyitjára, megszeghető-e ez a szabály? Tétováztam. Amikor csengettek, félrelöktem a félelmem. ... Belegezésemet adtam. Axelnek fel kell nőnie. "
Vajon megszeghető-e az a szabály, amit egy autista önmagának állított? Amit az anya állít, az biztos nem. (piros lámpa, nem rámenni a befagyott tóra, sport- és zeneórákon részt venni)

Nyúlláb:
Megpróbálok érthető lenni.

A nyuszi lábát kétféleképpen is elkészítheted, vagy alulról kezded: a szokásos kör, duplázod, majd minden másodikba két szem, aztán minden harmadikba... addig amíg el nem éred a kívánt nagyságot, onnan körbe-körbe, a kellő magasságnál abbahagyod, megcsinálod ugyanígy a másikat, majd összefogod, és onnan tovább körbe; vagy úgy mint most én: fentről kezdtem, a kezénél is leválasztottam 8-8 szemet és azokat körbe-körbe horgoltam, a végén kettesével fogyasztva, majd a hónaljánál újra felvéve a szemet azt is körbe ( Elég nehéz leírni, mert soha nem készítek jegyzeteket, csak úgy gondolomra csinálok mindent.) Szóval addig folytatod a testét körbe, amíg nem akarod, hogy kezdődjön a lába, ott ketté veszed, és külön megcsinálod az egyik, majd a másik lábát. A végén kettesével fogyasztasz. Ha alulról kezded, szebb lesz a talpa, így nem biztos, hogy szép kerekre sikerül. Nekem legalább nem mindig. :o)

18 megjegyzés:

  1. Fotók ide-oda, szerintem is nagyon szerethető a libus :-) Jelentekezem érte :-)

    VálaszTörlés
  2. Ez a libanagyi nagyon jófej! Szeretnék jelentkezni a játékra! :)

    VálaszTörlés
  3. A könyv pedig nagyon érdekes lehet, felkeltetted az érdeklődésemet! Utánakérdezek a könyvtárban. :)

    VálaszTörlés
  4. Nem is értem miért nem nevezed be, annyira aranyos a libanagyid, hogy csak :) Én is jelentkezem érte, egyszerűen imádnivaló!!!

    VálaszTörlés
  5. Köszi, Lányok, örülök, hogy tetszik. :o) Nekem a képen nem hat olyan jól, mint élőben, meg különben is: madár. Valami máson dolgozom. :o)

    VálaszTörlés
  6. Szerintem nagyon szép lett a libanagyi, én igazán szeretném. :)

    VálaszTörlés
  7. A könyvről jut eszembe, ha szeretitek a utópisztikus, futurisztikus családregényeket, van benne egy pici vallás, és nagy családi összetartás, olvassátok el a Csodaidők tetralógiát. Raana Raas néven írta egy magyar írónő, Görgey Etelka, aki teológus, nyelvész, hihetetlenül művelt fiatal nő. Nézzetek utána a moly.hu-n, vagy pár könyves blogban :-)

    VálaszTörlés
  8. Hú, ha ez a libanagyi nem jó, akkor mivel fogsz nevezni. Elképzelni sem tudom. Szerintem irtó jó így, ahogy van, és a képeken isrendesen látszik. Hihetetlen aranyos és egyedi.
    A játékra jelentkeznék, ha lehet. De már annyi mindent kaptam tőled, hogy lehet, hogy már nem is illik.
    Az arcpirosítós megoldást eddig textilen próbáltam, és tényleg működött.
    Megkérdezhetném, hogy hogy kell ilyen lábakat horgolni, mint a nyuszinak? Eddig csak angolul olvastam leírást, és nem igazán értem.

    VálaszTörlés
  9. Bárki jelentkezhet, aki felfigyelt a kiírásra. :o)) (Kissé gonoszul nem vertem nagydobra).
    A nyuszit megírom mailben, nem azért mert titok, hanem, mert túl hosszú.

    VálaszTörlés
  10. Én is beleszerettem ebbe a libácskába! Főként, hogy példaképem lehet, milyen klasszul bánik a kötőtűkkel! Csudákat készítesz, nem is értem eddig hogy nem jelentkeztem olvasódnak eddig:)
    A leírás engem is érdekelne, nem teszed mégis közzé itt a blogodon, vagy a horgo-blogon?

    VálaszTörlés
  11. Karina! Próbálom megnyitni a levelet, amiben Dórának elküldtem,hogy kimásoljam, de valamiért nem működik a vipmail. De ne érjen csalódás, mert nem sorokat meg szemeket írok, csak elveket. Ha sikerül, beillesztem ennek a bejegyzésnek a végére.

    VálaszTörlés
  12. Az is tökéletes, nagyon köszönöm! Van egy elképzelésem, de kíváncsi vagyok a tapasztalatodra. Kitömött lényekben nem vagyok túl gyakorlott :)

    VálaszTörlés
  13. Nagyon kedves liba anyó!! Én is jelentkeznék, ha lehet??!! Milyen ügyesen kötöget! :o))

    VálaszTörlés
  14. Én is jelentkeznék libaanyóért,nagyon édes!

    VálaszTörlés
  15. Hehe, már nem lesz elég egy dobókocka a sorsoláshoz. :o)))

    VálaszTörlés
  16. De édes libus! És kötöget. Olyan anyókás. Szeretném, ha kedvezne nekem a szerencse, majd elmesélem, miért.

    VálaszTörlés
  17. Szerintem nagyon jól néz ki ez a libuska néne :-)

    VálaszTörlés
  18. Erzsébet!
    Köszi::o)
    Ezt most jelentkezésnek tekintsem?

    VálaszTörlés