Március idusa 2013

 Nem kis meglepetéssel érkezett meg. Illetve nem is volt ez akkora meglepetés, hiszen a meteorológusok jóval korábban figyelmeztettek. Hogy én nem figyeltem rá, megbocsátható hiba, hogy mások nem, az bűn. Káosz, fejetlenség és példaadó segítőkészség. Városom honlapját olvasgatva szorong a torkom. Sajnálom, hogy a szomszéd iskolában nem volt melegedő, oda talán le tudtam volna menni, segíteni. Így esélytelen volt. Sokat lehetne elmélkedni erről a két napról, de megtették ezt már mások, csak ismételni tudnám őket. Szerencsére az én gyerekem vonattal indult Pestre, és bár több órás késéssel, de meg is érkezett még csütörtökön. Azonban el tudom képzelni azoknak a hozzátartozóknak a lelki állapotát, akik otthon tehetetlenül várták, hogy a gyereküket, szüleiket, rokonaikat, ismerőseiket ... végre kimentsék a pálya fogságából. A fejetlenség csimborasszója.  És még szerencse, hogy nagyobb katasztrófa nem történt. Vajon miféle következmények lesznek a jövő héten?
Szombaton  már muszáj volt elmenni a boltba - autóval, mert inkább az törjön, mint én. Szórakoztató látvány lehetett, amint elbalettozom a  parkolóban álló kocsihoz, oda ugyanis nehezebb volt eljutni, mint kocsival  a Tescóhoz. Itt pedig az egész város összejött délelőtt - más sem ment már le csütörtökön vásárolni?
Én meg itthon teljesen el voltam varázsolva. Tegnap egész nap meg voltam róla győződve, hogy ma szombat lesz.  Nem is mentem le a cuccokért, amiket kedvenc kistermelőm hétvégére hozni szokott. Majd éjjel 11-kkor megvilágosodtam (Wallander szombatonként nyomoz), és egyben el is keseredtem,  hogy vége a jó kis ejtőzésnek. Tényleg? Holnap suliba kell menni? Pedig milyen jól elszüttyögtem itthon az időt.  Aludtam, főzőcskéztem... a hülye havazás annyira megkavart, hogy csütörtökön elfelejtettem kivenni a táskámból Laci bácsi főztjét. .o(   Pótolni kellett a kiesést.
 De azért alkottam is.  A minap hirtelen felindulásból rendeltem egy halom szépséges színű fonalat a Gombolydából.   Nagy elképedésemre leginkább hímzőfonal vastagságúak (ezt már mondtam), de azért elhasználom őket, pl. ajtódíszre. Szegény átmeneti kabát meg csak lógicsál ott, és nem tudja, mikor jön végre ő.

A színes madarak is ebből készültek (néhány elbújt a vastag barkaágak mögött):

 

Készülök a cukrosbácsihoz is, meg Debrecenbe is.

 

 

 A pulcsisnak és a kicsi nyuszinak tehát már van gazdája, a többi még várja, hogy kitaláljam. A medvemacska egy kicsit sötét, lehet, hogy marad a selejtben.

Ezek meg ... egy kicsit nem figyelek, és máris eggyel többen vannak. :o)

 A tulipánokat azóta felváltotta egy csokor teszkógazdaságos nárcisz, mert nem bírom ki tavasz nélkül.

Olvastam is, egy nagyon megrázó történetet egy bulimiás és egy anorexiás lányról. Az egyik meghalt, a másik éppen készül átszellemülni, és jégviráglánnyá válni. Azt gondolom, felveszem a "szabadon választott kötelezők" listájára.

Ha már egyszer ...

Nyúkfi2 is elkészült. Tulajdonképpen már vasárnap este olyannyira kész volt, hogy csak a pulcsija háta hiányzott, de sikerült úgy kikészíteni magam - pedig szerintem nem is dolgoztam sokat -, hogy a teljes kimerültség állapota úrrá lett rajtam. Hidegrázás, hányinger meg effélék. Ilyenkor egy gyógyszer van, aludnom kell vagy 2 napot. Aztán mehet újra a verkli. Holnap.

Szóval aludtam, aztán ma már nem voltam rosszul reggel sem, ezért befejeztem a nyúlfit. Egy dokibácsi kisfiának akarom majd adni amikor el kell mennem kontrollra. Jó kajakos lett a válla, mert a pulaj hátát egy kissé nagyra sikerült kötnöm. de ki van zárva, hogy bármit változtatok rajta. Legfeljebb másik nyulat csinálok.
Aztán csibéket akartam készíteni, de valahogy sosem az lett a kezdeményből. Hiába, a fonalnak megvan a saját akarata.

És ha már itthon voltam, új recepteket kreáltam. Céklakrémlevest és batátakorongokat. A céklakrémlevesbe két közepes céklát és egy közepes krumplit (majdnem azt írtam, burgonyát, de nem vágok fel, nem vagyok én hivatásos. :o) ) lereszeltem, a biolevesporos vízbe söpörtem őket a tányérról, és jól összeforraltam. Amikor szerintem megfőtt, tettem bele a tegnapi brokkoli főzővizéből meg a brokkoliból is, és leturmixoltam. Szép bordó szmötyi lett, azt meg behabartam rizsliszttel és zabtejszínnel, majd hajigáltam bele brokkolikat, bazsalikomot és rozmaringot. (nagyjából 4 adag) Szerintem jó lett. Egy kicsit még sózni kellet, de akár cukor és citrom is mehetett volna bele. Ehettem volna hozzá Wasa rozsszeletet, de mégsem, mert utána jött az atrakcióóóóó! 1 szem batátát (Aldi) lereszeltem, besóztam, hogy levet engedjen, tettem hozzá 2 kanál kukoricakenyér-lisztet és két kanál rizslisztet (ettől jó ropogós lesz), összegyúrtam, és lapos izéket nyomogatva belőle egy kis olíván megsütöttem. És sok zöldsalátával fogyasztottam. (Azért mégis csak van bennem valami séfvér, vagy csak sok szakácskönyvet olvastam.) A batáta azért jó, mert tényleg alacsony a glikémiás indexe (30). Ja, 10 db lett belőle, és a fele megmaradt holnapra..

Az angol tányért pedig a bolhapiacon lőttem, de sajnos csak egy volt belőle. Illetve kettő, de a másik csorba. De talán még lelek hozzá párokat.

Gasztronómiai kalandozások

A múlt hét az évfolyamdolgozatok ideje volt (no meg a nyulaké, de abból csak eggyel, egy ferde képűvel büszkélkedhetem), nem sok kreativitást tanúsítottam. Viszont mivel már rettenetesen unom a 4 db Wasa és egy zöldalma reggelim, legalább a többi étkezést szerettem volna változatosabbá tenni. ( Komolyan reggel, amikor felkelek és eszembe jut, hogy muszáj reggelizni ... nos, nem túl sok lelkesedéssel nézek a nap elébe. Finoman szólva.  Bár mióta mandulát is ehettem - igen múlt idő, mert annyit faltam fel belőle, hogy a gatyóm már rám szólt. Szóval már hétvégén sem lelkesít  nagyon a spenótos rizstészta, új dolgok után néztem.
először is  a levesfronton történt áttörés: eddig is készítettem mát reszelt répa, zöldborsó, levepor kombinációt, de most Hugh of River Cottige végtelen távlatokat nyitott előttem. Amennyiben feltalálta az "instant levest": Sok zöldséget felaprítunk (Julien vagy kisebb a méret), jelen esetben répákat, cukkinit, piros retket,  egy marék tescós salátamixet, némi (rizs)tésztát hajigáltam bele egy lábasba, felöntjük forró aalaplével  - én ezt kiváltottam bio-zöldséglevesporral, letakartam, és 5-perc múlva ez lett az eredmény:

 

 És finom! Ropogós zöldségek, szép színes. :o)  A szénhidráttartalma meg elenyésző.
És feltaláltam a császármorzsát. Hogy születnek a nagy dolgok?! Miután egész este palacsintát sütöttem a népnek, úgy döntöttem, megjutalmazom magam, mert megérdemlek én is egy adag amerikai palacsintát. Főleg mert még vasaltam is. Csalhatatlan jele, hogy jön a tavasz. :o) Télen  csak gallért, mandzsettát, mert úgyis pulcsi van fölötte.  :o)
Szóval amerikai - alább nem is adom. Azonban lusta voltam elmenni a zablisztért, a rizs- meg kéznél volt, és még a kókuszlisztet is ki akartam próbálni. (Aranyárban van, így csak megmutattam a rizslisztnek.) Szóval akarnám fordítani a plecsniket, szétesnek. Azanyátok, akkor essetek! Kevergettem, kevergettem, hát nem császármorzsa lett? J is diétázik, így az ő palacsintájába almát pároltam, és is azzal tüntettem el kb 5 perc alatt. Ezért kép nincs is. Finom volt.
A mai újítás pedig batátát, azaz édeskrumplit (állítólag alacsony a GI-je), céklát, pórét és egy kevés szalonnát (diabetikus!)  sütöttem össze, és egy kevés kölessel ettem meg. Valószínűleg zöldsalátával okosabb lett volna, de azt majd holnap a maradékkal. A család lencselevest kapott, meg is kóstoltam, egy darab kiütésem lett - a leglátványosabb helyen, mondtam is a népnek, hogy ezentúl nyugodtan szólíthatnak Rudolfnak.  De ez már haladás ám! Azért az a természetgyógy csak hat valamennyire. :o)) A nyáron még 10 dkg biocseresznyétől úgy néztem ki, mint a Túró Rudi. :o) Szóval a Rudolf mindenképp helyes elnevezés volna. :o)
Amint mondtam, nagy kreativitás nem telt tőlem, készülget az 1237. sbs - már nincs ismerősöm, aki még nem kapott volna - de tkp olyan megnyugtató esténként üldögélni, és  kötögetni horgolászni.  És még varrtam is! Gombot. Vettem egy nagyon fehér blúzt. A 235.-et. De ennek a fehérségét valahogy zavarónak tartottam itthon.  Így feloldottam néhány gombbal. Ezeket még régen Szarvas Micinél lehetett rendelni, de mivel annyira picik, mégsem jók babaruhára (sem). A gomboláspántot viszont feldobják. Jaj, ma délelőtt nagyon büszke voltam magamra. :o))

Ez ma valóban szinte a végig a kajáról szólt.

Nyúltime

Ő egy kisfiúhoz fog kerülni, akinek most vigaszra van szüksége. Remélem Nyúlfi bohókás pofija megmosolyogtatja.  Többet sajnos nem tehetek érte.
Mostanában lenne itt az ideje a tankönyvrendelésnek. És vannak , akik azt hiszi, hogy tényleg. Ma például az Apáczai kiadó tájékoztatóján voltam - ők még azt hiszik, hogy virágozni fog ezer virág.  Ne legyen igazam. De a Pethőné-féle könyv sajnos akkor is túl drága lenne. Viszont, amit kényszerből most használunk...,legalább nem drága. De annyit is ér. Ellenben ezentúl nem lehet olyat sem csinálni, hogy fénymásolok feladatokat a jobb könyvből, és azok alapján dolgozunk. Mert nem lesz fénymásoló.
Ta-tam ta-tam ta-tam ta-tam ta-tam-tam
Jöjjön hát újra próza s vers helyett
az üres szótag, ez az őserdei tam-tam,  
Somlyó nem a mái napokról írta, de teljesen ideillik. 
Minden szempontból. 
Pl vécépapír már a múlt héten nem volt. De hát minden zökkenőmentesen megtörtént, mit elégedetlenkedünk. 
A lényeg, hogy nekem még van fonalam. :o)

Sárgulunk, sárgulunk

 A sok javítás mellett muszáj már horgolni is. Mostanában baromfiakat. Mind frissen kelt ki, még sárgák. És már gazdájuk is van - az egyik a büfét ékesíti, a másikat a konyhás néni kapja, aki minden iskolai banzájon, ünnepségen, szalagavatón mindig külön süt nekem krumplit - szigorúan nem a rántott hús után. Szóval csibék, kacsák. Íme:

Élőben nem ilyen bénák - érdekes a fénykép kihozza a hibákat. (Nálam is.)

Na,  aztán meg úgy volt, hogy jött gombolydás hírlevél. Sok akciós fonallal. No, ez már döfi! Gyorsan fel is töltöttem a fogyóban levő színeket - gyönyörű sárgákkal, rózsaszínekkel, ....  (Egy vagyon.) Csak azt felejtettem el megnézni, hogy milyen tűhöz lesz jó. Így jár, akit az érzelmei elkábítanak. 0,75-2-ig. Hm. A kettes azonban már nagyon laza textúrát ad. Hát... így jártam.

Különben pedig javítok, javítok, javítok, és még így sem eleget.  Már álmomban is azon töprengek, mi legyen az összehasonlítás tárgya. A minap kitaláltam egy Berzsenyi- és egy Szabó Lőrinc-vers összevetését. A vicc az volt, hogy semmi közös nem volt bennük a címen kívül. :o)) De  a többség jól megoldotta. :o) És mindjárt márc. 15.  Amikor is befejeződik a félév. Utána már szinte semmire sem megyünk egymással. :o( 

Az emeltesek elkísértek megnézni az Anna Kareniná-t. Csináltak belőle egy jó kis (nyálas) amerikai filmet. Anna ugyan meghal, mert azt már mégsem lehetett elkerülni, de a két pasi egyáltalán nem olyan görény, mint a regényben. Vagy csak elkerülte a figyelmem? Viszont nagyon szép operatőri megoldások voltak benne. Pl Anna arca a fátyol alatt, miközben hallgatja az urát, hogy el fogja venni tőle a fiát, mintha apró darabokra törött volna. Vagy a végtelen (kerettelen) zöld mező, ahol szerethetik egymást az emberek. Nincs közönség, nincsenek ítélkezők, az ember önmaga lehet. És ügyesen kihagyták Levin politikai-gazdasági nyűglődését, mégis felismerhető a tolsztojizmus. 

Jó hét volt, sok minden történt. Pl ismét megnéztük a Cezanne-kiállítást.Tetszett. Ismét.

De tegnapra úgy kikészültem, hogy egész délután aludtam. 

Valami rendes dolgot kellene horgolni. Mintha elfelejtettem volna. :o(

És még mindig

Harcolhatok én a téli hangulattal, tele tehetem az egész lakást (sárga!) virágokkal, akkor is a hó az úr. Most voltam lenn kiásni az autót a hó alól, minimum 5 cm volt rajta, és még jól rá is fagyott, mert botor módon tegnap lemosattam, kitakaríttattam. És még mindig esik.  Na, ja; nem eszi meg a kutya a telet - szokta volt mondani a nagymamám.
A héten csak keveset horgolásztam - olvastam.  Mi  mást is?
Andrew Davidsontól A vízköpő-t.
 Hm, az elejét nem szerettem, a végén a pokolbeli "kirándulást" szintén nem, mégis az egyik olyan mű, amely az utóbbi időkben az egyik legnagyobb hatással volt rám. Még a pokolbeli kirándulás is. Az eleje naturalizmusáról ne is beszéljünk! Sajnáltam, hogy vége. Még írhatott volna bele néhány betéttörténetet, akkor a pokol is hosszabb lehetett volna. :o) Nem romantikus - csak, nem ezoterikus - csak, nem beszélget Dante Poklával -  csak, mindez igaz rá egyszerre. Ezt azt hiszem, sikerült elég bonyolultan megfogalmazni.
Lassan-lassan készül az 5. SBS-kendő. Szerintem jövő őssel már át is adhatom. És kerültek ki baglyok is a kezem alól. A sötétkék már el is repült. A legújabb bagolyklub-tag az Arany J-verseny megyei 3. helyezettje. Ő a büszke tulajdonos.

 

 Egyébként pedig a táj gyönyörű. De már elég unalmas. :o)

Azért is

Nálam már tavasz van, Vagy legalább is megpróbálom minden eszközzel idevarázsolni. Annyira elég volt már a hidegből, a fagyból, abból, hogy negyed óra, amíg a parkolóból a suliig csúszkálok. (Nagyon sajnálom magam.) És csak a jóisten tudja még meddig....  Akkor legalább itthon legyen tavasz. Kerül, amibe kerül,. Még ha februárban nem  kapunk is fizetést. A hét eleléig nem tudta senki, kinek kell leadni a betegállományos igazolást. Hogy ki fizeti a bejárók utazását, ... hogy honnan lesz vécépapír, kéztörlő. Ha kifogy a másolóból a festék, csak márciusban másolunk, mert addig nem tudják megoldani. Jól átgondolt és megszervezett munka volt ez. Biztos lesz. aki meg is kapja majd a jutalmát érte. De nálam már tavasz van. Igyekszem nem felhúzni magam, mert az árt - azt mondta a doktor. A nézem a tanári ablakából az (általam is vitt) eleségre szálló madarakat (cinkék, tengelicék, vörösbegyek.Még egy igazi meggyvágó is idetévedt! Még sose láttam élőben)Nézem az a teszkó-gazdaságos virágaimat, és örülök a napsütésnek.

 

 A maszatka egy csili. december elején elszórtam a magjait, elő is bújt két levélke, és elégedetten szemlélte a világot. de semmi áron nem nőtt. A hét elejéig, amikor is gyorsan hozott két új levelet. Azóta ismét pihen, de már biztosan lesz belőle növény. :o))

 Horgolgatom az x. kendőt - már új mintát kellene kitalálni, mert eléggé uncsi. De persze ezt még befejezem.
elkészült a pótkesztyű. Csak sajnnos nem ugyanolyan színű. Hehe, csak miután kész lett, vettem észre, hogy ez más fonalból van. Sebaj, így leszek menő! (Ja, és meglett az eredeti is. :o)) )
Aztán eszembe jutott, hogy a sulibüfében még mindig hóemberek lógnak itt-ott. Tehát elkészítettem a legújabb dekorációt. Miután kitaláltam, hogy hogyan is legyen, találtam vagy 3 videót, ami a szívek készítését mutatja be. Majdnem úgy csináltam én is. :o)

Az előző megjegyzésekre nem volt időm akkor válaszolni, de mindenképp el kell mondanom, hogy Mmama írása nagyon megtisztelő, és hogy nagyon sajnáltam. amikor bezárat a blogját- szerettem vele emlékezni az elmúlt időkre. A kép meg .. persze, igem jellegztes a táj. Itt is suli, ott is suli, de én egyikben sem dolgozom.

Monet

Nem is tudom, mivel kezdjem. Ha ilyen ritkán jutok az íráshoz, annyi mondandóm összegyűlik, hogy inkább nem mondok semmit.
No , ez a mai semmi azért nem lesz semmi.
Talán azzal kezdem, ami miatt a minap szomorkásra vettem a hangulatot. Megfigyeltétek, hogy eltűnnek a blogok?  Kihalnak vagy titokzatosak lesznek. Mindkettőt veszteségként élem meg, hiszen ha ismeretlenül is megkedveltem valakit, a munkáit, a gondolatatit, olykor beszélgettünk is, akkor hiányzik, ha nem találkozom vele többet.  Márpedig ha trendi akarsz lenni, akkor a fészbúkon kavarsz, mert az pörög,  rögtön kapsz két lájkot - esetleg 22-t. Több ez, mint 3 megjegyzés az általad beírt poszthoz? Nekem nem. Igaz, én is benne vagyok a kötős-horgolós csoportban, mert aki meghívott, azzal kecsegtetett, hogy jó társaság jött össze. El is hiszem, és látom is. De nekem 1085 ember már nem jó kis társaság. Én a horgo-blogot is addig szerettem, amíg 40-50 tagja volt, mert akkor még oda tudtunk figyelni egymásra. Most már nem. Azért panaszkodom, mert nem jó, ha mindenkit beszippant  a fészbúk. A fészbúk monnyon le!
A titkosítás meg... hát nem tudom, persze értem én, de most például elveszítettem egy sorstársat, mert (betegség miatt) kihagytam néhány napot.
Megismétlem a segélykiáltást:
CZUKI! Kérek meghívót. (seta és frímél)
Na, ez volt a kesergő, most jön a ... Más:
Volt miért és kinek, készültek figurák: egy őrült madár, egy konszolidált óriásbagoly és egy lánybaba.
Ők:

 

Most pedig kesztyűt kötök. Egyujjast. Ugyanolyat, persze. Naná, hogy a jobban sikerültet veszítettem el. De jó, mert már csak egyet kell. :o))
Nem volt ám  ostobaság, hogy "Mankell for president! " Egy olyan könyvet olvasok, amelyben nem Wallander a főszereplő. (A pekingi férfi)  Nem kevésbé vagyok lelkes tőle. Ismét van egy brutális gyilkosság - de mintegy mellékesen -,  hogy a nyomozás szálai messze vezessenek tőle - most pl. 1876-ig lehet követni a nyomokat, és messze elvezet Amerikába, Kínába, Mozambikba. És már a kínai legújabb kolonizáció lehetőségeinél járunk. Csúcs.
Egyébként pedig Die fünfte Frau-ban Wallander elmegy az optikushoz, hogy olvasószemüveget szerezzen be, mert kell neki, a lelkemnek. Az optikus javasolja, hogy vegyen pótszemüveget is. W. egyből ötöt rendel. Jót derültem. Majd számolni kezdtem: egy a suliban, egy a konyhában (répahámozáshoz), egy olvasós, egy a táskámban, hogy elolvashassam, mi van a cuccokra írva a boltban, egy meg a hétvégi bevásárlósban ugyene célból. Ez utóbbi kettő teszkó-gazdaságos, de akkor is. Ez öt.:o) Hiába, rokon lelkek vagyunk, na.
Biztos akartam még mást is mondani, de terjengős vagyok. Jöjjön a cím!
Újfent elgyönyörködtem a csövekkel felszabdalt tájban, amely elém tárul, ha kilépek az erkélyre. Lassan olyan leszek, mint Monet a roueni katedrálissal. "Nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hull a hó ..." Csak úgy magamnak. A bejegyzés végére, hogy mást ne zavarjak vele. :o)

czuki

két nap nem vagyok netközelben, és gyökeresen mégváltozik a világ. Tudod a címem, ha gondolod, küldj egy meghívót, légy szíves!

Szomorkás

A címet én választottam, de először örvendezünk. Sok dolognak lehet.. Például annak, hogy a szombati napsütésben tervezett 20 perces sétám 10 perces lett. (Ma több lett volna.) Azaz a lakás-tesco-távot félidő alatt tettem meg.
De nem is ezzel kellett volna kezdeni, hanem egy karácsonyi meglepetéssel. Engem leptek meg. De nagyon. Jött a postás, és hozott egy levélkét. Néztem, néztem, nem rendeltem én most semmit, nem is várok semmit. A feladó azért ismerős volt. Pont ezért nem értettem, hiszen semmiféle karácsonyi játékba nem neveztem be - szerencsére. De ez egy másik történet.És szomorú is. Szóval, hogy jött egy levél. Latinka küldte. És egy szépséges madárka röppent ki belőle.

 

 Mélységesen meghatott. Olyan jó, hogy vannak még, akik figyelnek egymásra. Olyan jó, hogy vannak, akik ismeretlenül is ismerősök, és ugyan nem tudjuk egymásról, hogy tegnap mit ebédelt a másik, mégis tudunk olyan dolgokat, amelyek összekötnek bennünket.  Ugye, hogy jó?
Van még más jó is. Az utóbbi 2 évben orchidearajongó lettem. Volt, amelyiket ajándéknak szántam, de mire át kellett volna adni, elhullatta a virágjait. (A sárga.) Így rajtam maradt. Aztán egyszer csak elkezdett virágozni. Már másodszor lep meg szép SÁRGA virágaival. A többit ajándékba kaptam. Ők is szeretnek engem. Viszontszeretnek. És itt éppen a vasárnapi lábfürdőjüket élvezik.

Nekem az idei karácsonyfánk is tetszik. Ezt most nem én formáztam, J vette gondozásába a gallyakat, és ilyennek képzelte  a karácsonyt. Szomorúfenyő.

 

 
 Még tartogatjuk egy darabig.
A könyv érdekes. Másodszor  fordul elő, hogy ugyanazt vesszük meg egymásnak karácsonyra,J és én.  Aztán csak a gond, hogy mi legyen a másodpéldányokkal.
A malacka egy ismerősnek készült, de folyton elfelejtem elvinni hozzá. :o))

 

Addig itt hoz szerencsét. Naggyon szépséges volt, amíg hímezni nem kezdtem. Azóta már nem.
Én már nagyon várom a tavaszt. Az első lépéseket már megtette.

 Már a konyhában - volt.
És jól megfértek egymás mellett a karácsonnyal. Azért lassan a sárga csak kiszorítja a fenyőzöldet - gondoltam én. A mai nagy havazás ... hát enyhén szólva elszomorít. Néha elgondolkodom, gyerekkoromban  mekkora öröm volt , ha elkezdett pilinckélni a hó,  Most meg ... olykor elgyönyörködöm a ház előtti fákban, bokrokban. Mintha csupa csipke.. de aztán az jut az eszembe, hogy holnap valahogy el kell jutni a suliba, ott parkolót találni....ááááá, öregszem. Lassan olyan leszek, mint a fölnőttek, és nem látom meg a kígyóban az elefántot. :o(
 Elkészítettem az abszolút mentes süteményt. Se liszt, se cukor, se tej, se tojás. Ja, és se kakaó. De azért jól néz ki, ugye? És amikor még egy kis reszelt almával és narancslével megbolondítottam, még finomabb lett. (Ha valaki szeretné a receptet, szívesen elküldöm. Patrícia? ) Egy baja van, hiányzik belőle a ragasztó. Legközelebb talán egy doboz Technokol?

Kitaláljátok, miféle csillagok ezek?

Áááá, egyik sem nyert. Hópelyhek. :o)

Most, hogy így végignézem, nem is szomorkás. Azért még nem tettem le róla, hogy elmondom azt is. De most mégsem akartam szomorkodni. Főleg, hogy eszembe jutott Latinka madara. :o)) Kösziiiii!