Március idusa 2013

 Nem kis meglepetéssel érkezett meg. Illetve nem is volt ez akkora meglepetés, hiszen a meteorológusok jóval korábban figyelmeztettek. Hogy én nem figyeltem rá, megbocsátható hiba, hogy mások nem, az bűn. Káosz, fejetlenség és példaadó segítőkészség. Városom honlapját olvasgatva szorong a torkom. Sajnálom, hogy a szomszéd iskolában nem volt melegedő, oda talán le tudtam volna menni, segíteni. Így esélytelen volt. Sokat lehetne elmélkedni erről a két napról, de megtették ezt már mások, csak ismételni tudnám őket. Szerencsére az én gyerekem vonattal indult Pestre, és bár több órás késéssel, de meg is érkezett még csütörtökön. Azonban el tudom képzelni azoknak a hozzátartozóknak a lelki állapotát, akik otthon tehetetlenül várták, hogy a gyereküket, szüleiket, rokonaikat, ismerőseiket ... végre kimentsék a pálya fogságából. A fejetlenség csimborasszója.  És még szerencse, hogy nagyobb katasztrófa nem történt. Vajon miféle következmények lesznek a jövő héten?
Szombaton  már muszáj volt elmenni a boltba - autóval, mert inkább az törjön, mint én. Szórakoztató látvány lehetett, amint elbalettozom a  parkolóban álló kocsihoz, oda ugyanis nehezebb volt eljutni, mint kocsival  a Tescóhoz. Itt pedig az egész város összejött délelőtt - más sem ment már le csütörtökön vásárolni?
Én meg itthon teljesen el voltam varázsolva. Tegnap egész nap meg voltam róla győződve, hogy ma szombat lesz.  Nem is mentem le a cuccokért, amiket kedvenc kistermelőm hétvégére hozni szokott. Majd éjjel 11-kkor megvilágosodtam (Wallander szombatonként nyomoz), és egyben el is keseredtem,  hogy vége a jó kis ejtőzésnek. Tényleg? Holnap suliba kell menni? Pedig milyen jól elszüttyögtem itthon az időt.  Aludtam, főzőcskéztem... a hülye havazás annyira megkavart, hogy csütörtökön elfelejtettem kivenni a táskámból Laci bácsi főztjét. .o(   Pótolni kellett a kiesést.
 De azért alkottam is.  A minap hirtelen felindulásból rendeltem egy halom szépséges színű fonalat a Gombolydából.   Nagy elképedésemre leginkább hímzőfonal vastagságúak (ezt már mondtam), de azért elhasználom őket, pl. ajtódíszre. Szegény átmeneti kabát meg csak lógicsál ott, és nem tudja, mikor jön végre ő.

A színes madarak is ebből készültek (néhány elbújt a vastag barkaágak mögött):

 

Készülök a cukrosbácsihoz is, meg Debrecenbe is.

 

 

 A pulcsisnak és a kicsi nyuszinak tehát már van gazdája, a többi még várja, hogy kitaláljam. A medvemacska egy kicsit sötét, lehet, hogy marad a selejtben.

Ezek meg ... egy kicsit nem figyelek, és máris eggyel többen vannak. :o)

 A tulipánokat azóta felváltotta egy csokor teszkógazdaságos nárcisz, mert nem bírom ki tavasz nélkül.

Olvastam is, egy nagyon megrázó történetet egy bulimiás és egy anorexiás lányról. Az egyik meghalt, a másik éppen készül átszellemülni, és jégviráglánnyá válni. Azt gondolom, felveszem a "szabadon választott kötelezők" listájára.