Rohan az idő

Mindjárt elmúlik a május is.
Eléggé nehezen jutottam kedvenc időtöltésemhez mostanság. Először is az érettségi dolgozatok, aztán... mi is? Ja, a debreceni túra.  (Elhagyhatom a szteroidot!! :o))) ) De hogy ne képzeljek megint csak túl sokat magamról, a hétvégi ergya időjárás-  amikor csak nyögök és kezem-lábam alig bírom emelni -  nem maradhat ki. És ha túl jól érezném magam, akkor a legújabb meglepi, hogy zsibbadnak az ujjaim. Ezért sem nagyon tudtam fonalat, tűt a kezembe venni. Nagy vizsgálgatás kezdődött, mindenki más ötlettel állt elő, némely dokik szerint a DM/PM (ez nem a drogéria) egyik kísérő tünete, mások szerint némi építőanyag épült be a nyaki csigolyáimba. Nem tudom, melyik lenne a jobb. :o(
És most év végi hajrá van - kivételesen majdnem mindenhol be tudtam fejezni az anyagot.:o) Ilyen is régen fordult már elő. Kivétel a németesek, mert ott kettő helyett másfél könyvvel végeztünk. Pedig az én lelkiismeretem tiszta- én tanítottam, dolgoztam, de  akár ha malmozhattam volna is az órákon, annyit tudnak.:o(
Azért egy kicsit mégis horgoltam, mert szükség lenne néhány ajándékra. Tehát elkezdtem egy baglyot:

 Józsi, a fura focista lett belőle.
Aztán elkezdtem egy elefántot:

Gesztenyeemberke lett belőle.
Aztán elkezdtem egy elefántot.
Maci lett belőle. .o))
A macit kivételesen jónak ítéltem.
És tegnap elkezdtem egy elefántot.
Még nem tudom, mi lesz belőle.:o)
Hűűű! voltam Pesten egy turiban, és 1000 Ft/kg volt a fonal. Eddig nem is tudtam, hogy ilyen is van. De ezentúl fogom. :o)
És a múlt hét elején megérkezett Aledi babája is - gyönyörű:  De csak ül J szobájában, és várja, hogy egyszer majd csak lesz valaki, aki szeretgesse. Mert nem én vagyok a megfelelő személy. És már J sem.:o(

Enyém!

Ez a gyönyörűség pedig tényleg az enyém lett! :o) Volt a molyon egy játék, és gondoltam, szerencsét próbálok. Általában nem szoktam, de Aledi babái annyira szépek. Nem is hittem, hogy volna esélyem, amennyien pályáztak rá, annál nagyobb a meglepetés. :o))  Imádom. Amíg nem lesz megfelelő tulajdonos (ki tudja, mikor lesz), majd én szeretgetem. :o))
A héten horgolás nem volt, javítás volt. De mindjárt kész. :o)
ÉS még az is kiderült, hogy búzaallergiám (is) van. Az is elég durva. Pedig a többivel már jól elvoltam. Jelentkeznem kéne a fényevőknél. Igaz, a borsóra, répára, krumplira, káposztára még nincs kimutatható allergiám. De már meglehetősen unalmasnak találom az étrendem.

Értekezlet

A hétvégén szülői volt. Az állatkertben. :o)) Ki is használtam az alkalmat, hogy meglátogassam, Angélát.  Nem örült nekem különösebben, blazírtan szemlélte az ágról a sok látogatót, aki villogtatott rá, majd egy ajtó szélére repült, és tojt mindenkire. :o)) De sem röfögni, sem nyikorogni nem volt hajlandó. :o)) Pedig kértem rá.

De azért gyönyörű, nem? Jó nagy tömeg volt, vezetők kísérték a csoportokat az állatukhoz, de az enyém a krokodilokkal kezdte, és én már a Spektgeoban is unom a kígyókat, cápákat, krokodilokat. Szóval ott hagytuk a csoportot, és egyéni programba kezdtünk,  később azért visszamentünk Angélához.  De láttam még egy halom gyönyörűséges madarat,

és vicces prérikutyákat.

Most aztán nem tudom, jövőre mit akarok örökbe fogadni. Mert hátha Angéla zokon veszi, ha elpártolok tőle, de hát... J szerint mind a hármat. :o)
A hétvégi hidegfront gondoskodott róla, hogy ne sokat horgolhassak, viszont olvastam egyet s mást. Többek között David Guterson Hó hull a cédrusra című regényét.

Amilyen semmitmondó a címe, annyira jó a mű. Egy gyilkossági tárgyalás adja a keretét annak, hogy több életutat megismerhessünk, és láthassuk, hogyan fonódik össze akarva-akaratlanul az emberek sorsa, és hogyan befolyásolhatják látszólag jelentéktelen dolgok az életünket. Jóóóóó!
És posta is jött.

A Szeretetcsomag oldalán licitáltam erre a kedves bumfordi madárra és a szépséges párjára. Kata készítette,  a leírása szerint neki olyan a hímzés, mint nekem a horgolás: életmentő.
Tehát horgoltam is. Egy dilis madarat,

és egy hosszú karú macskát.

Csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. :o)
 Jaaj! És Zorán a csökkentett csapattal is fergeteges koncertet tud adni.:o)  Pont ennyien voltak, és persze azt a számot kerestem meg, amit annak idején a kórházban legalább 300-szor meghallgattam. És bejött. :o)

Babó, Böbe babája

Elkészült Böbe IV. :o) (Nem, nem fogok rengeteget klónozni.) Csakhogy Böbe III., aki egy kislánykához indult húsvét előtt, úgy döntött, inkább világot lát, és elkóborolt valamerre. (Ha a postás lánya játszik most vele, nem bánom, de ha ebek harmincadjára került, akkor irgumburgum posta! ) Az meg nem járja, hogy ahol szeretettel várják, oda nem érkezik meg, szóval muszáj volt megismételni az eljárást. Igen ám, de amint elkészült a feje is, rájöttem, hogy nem böbés.  Uuuutálok varrni, mindent egybeszerkesztek, tehát egyszerűbb volt valami mást kihozni belőle, mint bontani. Különben is látszott rajta, hogy inkább fiú akar lenni. (Hogy Böbe fia vagy fiúja, azt mindenki a maga lelki beállítódása szerint döntse el!) Így lett Babó. (A 80-as években megjelent Tolkien regénye arról a bizonyos nyughatatlan hobitról, annak volt a magyar címe A babó.)

Aztán persze nekiálltam újra Böbének is.

 Nem mondom, hogy egyre jobb lesz.
Íme a pár:

 Holnap újra útnak indítom immáron őket, remélem, mire elkészül a babaház, meg is érkeznek. És megérkeznek!
Valaki nem tudna intézkedni időjárás ügyben? Azt a 10 %-ot, amit az e-on az idejében, rendszeresen, tisztességesen  fizetőknek felajánlott, most emészti fel a hősugárzó. :o(

Végre!

Végre egy maci, amelyik nekem is tetszik. :o)) Nem is biztos, hogy túladok rajta. Vagy csak ahhoz mehet, aki nekem nagyon kedves. Még nem tudom.

Készülnek apróságok a Mosoly Alapítvány-os felkérésre, bár címet még nem kaptam.  Vidámak, szomorúak. Az aprók maradékból, azért lett  mindkettő ilyen  szedett-vedett. De egy zsebmaci szerintem akkor is kedves lehet, ha nem tökéletes. Fő, hogy meglapuljon az ember zsebében, és lehessen szorongatni, ha szorongunk. (Bár még ezekről sem döntöttem.)

(Az előző szoknyás elefánt a Szertetcsomag Lottijaival kelt útra, remélem, rendben meg is érkezett.)
Más: az idei középszintű magyar érettségiben megint sikerül egy olyan feladatot elhelyezni, amelyben, ha az első elemet elrontja, mindjárt hat pontot veszít a nyomorult. Rendben, egyértelmű, hogy a szöveg alapján meg kell tudni különböztetni Apollinaire és Ábrányi Emil költészetét, de hát mi van azokkal, akik az izgalom hevében elfelejtik, amit előtte 10 perccel elolvastak? Vagy meg is érdemlik?

Pünkös panka

Nem rossz a cím helyesírása :o) Dérynél olvastam -talán a a Napok hordalékában vagy az Ítélet nincs-ben -, hogy igazán csak az a mienk, aminek tudjuk a nevét is. (A katáng nevű virágról beszélt, aminek nem tudta a nevét. :o) ) Ezt nagyon komolyan gondoltam, mikor a gyerekem ismerkedett a világgal, ezért sok-sok növényt, állatot mutattam be neki. Volt, amit megjegyzett, volt amit nem biztos. Az viszont biztos, hogy meséltem neki arról, gyerekkoromban sokat láttam búbos bankát, mert a játszóhelyünk közelében egy ligetes, erdős terület volt, ahol rengeteg madár tanyázott. A búbos banka meg olyan felséges látvány, hogy ha valaki egyszer látta, nem felejti el.

J is megjegyezhetett belőle valamit, mert egy séta alkalmával így kiáltott: "Nézd, pünkös panka!" Pacsirta volt. :o))
Nem tökéletes, de egy kicsit hasonlít rá, és nem lehet összetéveszteni a pacsirtával. A dilis madarak között elfér.

 

A héten megint sok program volt - és ócska idő -, ezért mindössze egy baba készült. 

Csatlakoztam Kékmadár  felhívásához, aki a  Mosolyország Alapítványnak gyűjt árusítható apróságokat.  Ő lesz az egyik. Nem is olyan apró. :o) (Tudom, a harisnyája elcsavarodott.)

Maradok a kaptafánál

 Hm, a képet feltölti, bár a feltöltés lapon semmi nem látszik. No, mindegy.  Szóval van kép is.
A minap mikor a dokinak örömködtem, hogy hurrá meggyógyultam, mindjárt mondta, hogy "Ááá, nem, csak jobban van". Mert ő mindig gondoskodik róla, hogy nehogy elszálljak, és tudatában legyek a korlátaimnak. (Tudatában vagyok.) Aztán a hétvégi hidegfront alaposan megtámogatta S. doktor figyelmeztetését, nehogy már elbízzam magam. :o( Két napig szinte fel sem keltem, ezzel el is intéztem a húsvéti előkészülteteket.  Végül erőt vettem magamon, és sütöttem (géppel) kalácskenyeret,  meg rendes kenyeret, és egy halom vegán muffint. De nem csak én ettem, sőt. :o))
És olvastam. Sokat, sokfélét. A múlt heti rendezvényen előadást tartott Domján  László is az emberi agy és a betegségek legyőzésének kapcsolatáról. Magyarul az agykontrollt népszerűsítette. Biztos vagyok benne, hogy lehet kapcsolat a tudatunk/tudatalattink és a betegségek között, el is kezdtem olvasni Silva könyvét, hátha meg tudom tanulni tanfolyam nélkül is a praktikákat, de egyelőre ott tartok, hogy elkezdek visszafelé számolni 100-tól, és kb. 60-nál elalszom. :o))
Elolvastam még Julian Barnes könyvét: A világ története 10 és 1/2 fejezetben. Annyian lelkendeztek róla, hogy jóval többet vártam tőle. Az első Noé történetét meséli el igen sajátos nézőpontból, ez tetszett, de a többit néha unalmasnak, nehézkesnek tartottam. Nem először járok így, ha valamit nagyon dicsérnek.

Nagyon gyorsan végeztem Marina Nemat Adjátok vissza az életemet! című önéletrajzi regényével. Nagyon megrázó történet az iráni "forradalom" idejéből, amikor a forradalmi erők elkergették a sahot, és Khomeini hívei korlátlanul dúltak, rettegésben tartották az embereket. A szerzőt 2 évig tartották Evinben, a politikai elítéltek börtönében, és közben megjárta a poklok poklát.  szerencséjére az ő sorsa jóra fordult - bár az életét nem kaphatja vissza - de hány ezer embert hurcolhattak el és tarthattak embertelen körülmények között, csak azért mert a normális emberek életét akarták élni?

Közben horgoltam is, de nem túl nagy intenzitással. Némi változatosságra vágytam, így belekezdtem egy terítőbe. A minta azt állította, gyorsan elkészül, és valóban jól lehetett vele haladni, de a felénél rémesen meguntam.  Csak számoltam a láncszemeket és a pálcákat, és semmi változatosság. Így kitaláltam, hogyan lehet gyorsan befejezni , blokkoltam, vasaltam, és kész. Most nem tudom, mit kezdjek vele.  Hehe, képen nem is olyan ronda.

De hogy helyre álljon az önértékelésem, gyorsan nekiestem egy elefáninak. Hamar kész lett, és sokkal jobban szórakoztam közben, mint miközben a láncszemekkel haladtam gyorsan. :o)

Szóval maradok a kaptafánál, és továbbra is inkább figurákat készítek.

Mégsem képes bejegyzés

Vajon miért nem tudok képet feltölteni? 
Amely kép jelzésekben látható, az nem az én gépemről töltődött fel. erről továbbra sem lehet ilyesmit tenni. :o(
Valami érvénytelen biztonsági jogosítványról mesél, de ... Valaki érti ezt?

Kívánság

Kettejükkel kívánok

kellemes ünnepeket, 

szorgos nyuszit 

és sok locsolót

mindenkinek, 

aki erre jár, 

és ő is kívánja magának a fentieket. :o)

Jóóóó!

Jó indítás. :o))A dokitól jövök, a laboreredményeim szerint meggyógyultam. :o)) Nincs csillagom, csak egy, de az a cukor- és nem vészes eredmény ebéd után. Persze tudom, hogy ebből a nyavalyából nincs kiút, de olyan jó néhány percig elhinni, hogy minden olyan, mint 4 évvel ezelőtt. Illetve mégsem olyan. Mert közben olyan tapasztalatokat szereztem, és annyit gazdagodtam lelkileg, amit enélkül nem élhettem volna meg. Ezért lehet az, hogy bele tudok feledkezni azokba a pillanatokba, amikor nincs semmi bajom, egy (viszonylag) jól telt délelőtt (5 óra) után a város családi házas részén  meglátok néhány virágszirmot lehullani, és átsuhan rajtam egy érzés.Jó, olyan "minden rendben van érzés."  Ritka és tűnékeny pillanatok az ilyenek,  hiszen hamar rám csap a valóság, mégis hosszú időre jó hangulatot teremtenek.(Azért nem ajánlom senkinek, hogy ilyen segítséggel éljen meg hangulatokat.)
Azért most bemutatkoznak nyúlék, nem egy képen, mert ahogy készültek, úgy költöztek új gazdához.