Értekezlet

A hétvégén szülői volt. Az állatkertben. :o)) Ki is használtam az alkalmat, hogy meglátogassam, Angélát.  Nem örült nekem különösebben, blazírtan szemlélte az ágról a sok látogatót, aki villogtatott rá, majd egy ajtó szélére repült, és tojt mindenkire. :o)) De sem röfögni, sem nyikorogni nem volt hajlandó. :o)) Pedig kértem rá.

De azért gyönyörű, nem? Jó nagy tömeg volt, vezetők kísérték a csoportokat az állatukhoz, de az enyém a krokodilokkal kezdte, és én már a Spektgeoban is unom a kígyókat, cápákat, krokodilokat. Szóval ott hagytuk a csoportot, és egyéni programba kezdtünk,  később azért visszamentünk Angélához.  De láttam még egy halom gyönyörűséges madarat,

és vicces prérikutyákat.

Most aztán nem tudom, jövőre mit akarok örökbe fogadni. Mert hátha Angéla zokon veszi, ha elpártolok tőle, de hát... J szerint mind a hármat. :o)
A hétvégi hidegfront gondoskodott róla, hogy ne sokat horgolhassak, viszont olvastam egyet s mást. Többek között David Guterson Hó hull a cédrusra című regényét.

Amilyen semmitmondó a címe, annyira jó a mű. Egy gyilkossági tárgyalás adja a keretét annak, hogy több életutat megismerhessünk, és láthassuk, hogyan fonódik össze akarva-akaratlanul az emberek sorsa, és hogyan befolyásolhatják látszólag jelentéktelen dolgok az életünket. Jóóóóó!
És posta is jött.

A Szeretetcsomag oldalán licitáltam erre a kedves bumfordi madárra és a szépséges párjára. Kata készítette,  a leírása szerint neki olyan a hímzés, mint nekem a horgolás: életmentő.
Tehát horgoltam is. Egy dilis madarat,

és egy hosszú karú macskát.

Csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. :o)
 Jaaj! És Zorán a csökkentett csapattal is fergeteges koncertet tud adni.:o)  Pont ennyien voltak, és persze azt a számot kerestem meg, amit annak idején a kórházban legalább 300-szor meghallgattam. És bejött. :o)