Végre!

Végre egy maci, amelyik nekem is tetszik. :o)) Nem is biztos, hogy túladok rajta. Vagy csak ahhoz mehet, aki nekem nagyon kedves. Még nem tudom.

Készülnek apróságok a Mosoly Alapítvány-os felkérésre, bár címet még nem kaptam.  Vidámak, szomorúak. Az aprók maradékból, azért lett  mindkettő ilyen  szedett-vedett. De egy zsebmaci szerintem akkor is kedves lehet, ha nem tökéletes. Fő, hogy meglapuljon az ember zsebében, és lehessen szorongatni, ha szorongunk. (Bár még ezekről sem döntöttem.)

(Az előző szoknyás elefánt a Szertetcsomag Lottijaival kelt útra, remélem, rendben meg is érkezett.)
Más: az idei középszintű magyar érettségiben megint sikerül egy olyan feladatot elhelyezni, amelyben, ha az első elemet elrontja, mindjárt hat pontot veszít a nyomorult. Rendben, egyértelmű, hogy a szöveg alapján meg kell tudni különböztetni Apollinaire és Ábrányi Emil költészetét, de hát mi van azokkal, akik az izgalom hevében elfelejtik, amit előtte 10 perccel elolvastak? Vagy meg is érdemlik?