Kettő, de nem Lotti

A minap ugyan azt terveztem, hogy a két Lotti lesz a következő nagyobb lélegzetű dolog, de  -tavaszodván - meggondoltam magam. Most a nyulaknak van ideje.
Így először lett egy zsebnyúl.

Aztán egy hazafias. :o))

Végül sikerült egy óriásnyúl is, majd a párja. :o))

Aztán már csak elrendezés kérdése, hogy család legyen belőlük. Mintegy megismételve a tavalyi kék nyulas motívumot. (De most nem csapódott hozzájuk szamár. Mert elsőre sikerült mindegyik nyúl. :o))   )

Végül jön a drágább a leves, mint a hús tipikus esete: Pénteken elmentem sárga fonalat venni ( Mintha abból kevesebb jutna 5 dekára, mindig az fogy el először. :o) ) És megtetszett egy terítőnek való anyag. Pontosabban a cseresznyék. Aztán azon gondolkodtam, hogy cseresznye ide, cseresznye oda, azért elég sötétté teszi a szürke, tehát fel kell dobni valamivel. Így vettem hozzá egy gombolyag piros horgolófonalat.  Itthon lelkesen nekiláttam, és amikor félig kész volt, rájöttem, hogy ha ezzel a bonyolult szélmintával akarom körbehorgolni, két gombolyag sem lenne elég, akkor meg a széle pont 3-szor annyiba kerülne, mint a terítő maga. Bontás, újrahorgolás,  még mindig túl sokat vesz fel, bontás..stb. Most megint kész a fele, és valószínűleg elég is lesz a piros. :o) Egyébként teljesen relaxos munka: egy, kettő, három, négy öt hat-  egy  - három -  egy  - egy, kettő, ...

Végül pedig - nem mellesleg - éljen az alternatív gyógyászat! Amit 3 orvos 5-féle gyógyszerrel nem tudott leküzdeni, azt egy természetgyógyász 2 hónap alatt megoldotta. Na, jó, nem ehetek tojást kolbásszal és mogyoróval, tejföllel, és nem ihatok hozzá tejeskávét, de ... nem kizárt, hogy ez is bekövetkezhet. :o)))

"Ej, mi a kő!"

Helyes kis kendermagos tyúkanyó költött nálam tojásokat a tavaszvárás jegyében. Ugyan nem kelt  ki 9-10 csibe, de ennyi is  tavaszért kiabál.  Ja, és egy kiskacsa is bekeveredett a fészekaljba, de jól megértik egymást a valamennyien.

Egyébként gyönyörűen süt a nap, és nagyon nem akaródzik elhinni, hogy ebből délutánra zegernye lesz. Hátha mégsem....
Újabb kísérletet tettem a mackókkal, de ez a példány  még mindig nem felel meg a mackóság képzetének. Azért már alakul. :o)

Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy be kéne gyűjteni egy amigurumis könyvet, és a minta alapján próbálkozni,  de hamar elvetettem az ötletet, mert szerintem ez is olyan, mint az oktatás, nem működne - nálam - az ISO akárhány.  Legyen bár mindegyik tökéletlen, de a maga módján, és nem úgy, mint a másik 30. :o) Én meg majd elvégzem magamban, hogy kibéküljek a tökéletlenségükkel.

Kicsi, nagyobb, elefánt

Íme a legújabb csorda. Csak  hogy ne teljen el a hét elefánt nélkül. :o) Ajándékba készültek valamennyien, az aprók már célba is értek, a nagy még vár a kis gazdájára. Ha egyáltalán. Amikor J meglátta, azonnal beleszeretett, mert "alvós elefánt". (bár ő már kinőtt abból, hogy elefántok legyenek a hálótársai.)
Én meg azért vagyok vele elégedett, mert megint sikerült egy 7 cm-nél nagyobb dolgot összehoznom. Az érdekessége, hogy azokkal a fonalvégekkel van kitömve, amelyek egy év alatt összegyűltek a mindenféle állatok készítése során. Jó puha, de van egy kis súlya és tartása.

Madaras

A héten - a mínuszok ellenére tavaszi kedvem volt: Végül is nincs a mínuszokkal semmi baj, ha száraz hideg van. Csak ne essen!
Szóval várom a tavaszt. Hívtam már virággal, dallal, most meg madarakkal.

 

 És vettem a ...-ban egy vicces fonalat. Csodaszép tavaszi sál lett belőle, meg egy bolyhos dilis madár :o)

Kalapocska

A sok javítás közben kell a léleknek egy kis felüdülés.  Így született Kalapocska az Emil-ből. Legközelebb talán a két Lotti jön. :o))

Nyakigláb

Debrecenben sem mondtak egyebet, mint hogy autoimmun2 dolgozik. Milyen jó, hogy ennyiféleképpen ki tudja nyírni magát az ember.
De legalább kinyaraltam magam.
Persze a debreceni út már eléggé terhes, és ha belegondolok, hogy ezentúl mindig  -jó esetben - negyedévente meg kell tennem, hát...
De utána megint volt egy jó napom Pesten, amikor csak jöttem-mentem, és  bámészkodtam.... Mivel az ősszel elhatároztam, hogy amíg nem fogy el a fonalak nagy része, nem veszek újat,  hát csak  8 gombolyaggal vettem a Burda-stúdióban. :o) De hát olyan szép színek voltak, meg különben is pont ezek már elfogytak. :o)
Könyvet is vettem. Garaczitól az Arc és hátraarc című regényt. Az Egy lemur vallomásai 3. kötetét. Többnyire önéletrajzi indíttatású művek, de egy korszak minden jellemzője rajta hagyja a nyomát az elbeszéléseken. Ez most katonatörténet, nagyon nyomasztó. Nem is értem, hogy miért voltak annak idején annyira oda az öregek azzal, hogy majd a seregben megtanulják a fiúk, mi a rend. Frászt. Megtanultak behódolni, alázatosnak lenni, lopni csalni, hazudni - és inni. Aki nem, annak még nagyobb szenvedés volt a kötelező 10-18 hónap. Értettem én régen is  - az elejtett megjegyzésekből következtetve -, hogy TJ miért nem akar soha "régi frontharcos" lenni, miért fogadta meg, hogy soha nem fog beszélni erről az időről, és most Garaczit olvasva felsejlenek, amiket annak idején néha mesélt.
Amikor hazajöttem, várt egy halom dolgozat, és mikor elegem lett a javításból, alkottam egy keveset.
Nyakigláb (no nem apó,  inkább) manó készült viszonylag lassan:

 És Pffigste megkért, hogy fordítsak le egy leírást, amit szeretne közzétenni a blogjába/boltjában - ajándékképpen magyarul is. Ezért, hogy kipróbáljam, jól fordítottam-e, gyorsan elkészítettem az általa tervezett bonbont. Ha  azonos fonalból készítem, valószínűleg szebb lenne, így az alja egy kicsit kisebb a kelleténél. de a leírás jó. :o)
Majd ha közzétette, megírom, hol található. Addig is ilyesféle (az eredeti jobb):

Nem én mondatm ....

hanem egy német blogtársunk, Pfiffigste - (talán már barátféle), de a számból vette ki a szót - ahogy a nagymamám mondaná. Ezért megkértem, engedje meg, hogy közzé tegyem a gondolatait. Természetesen lefordítottam -amennyire szerény képességeimből telt.
Íme:

A horgolás dicsérete

A horgolás számomra azt jelenti,

hogy puha anyagból olyan dolgot alkotok, amely plasztikus és stabil.

A horgolás számomra azt jelenti, 

hogy elmenekülhetek a hétköznapi gondok elől. 

(Van-e valami a postaládában? Kit kell felhívni? Mikor jönnek meg a gyerekek? Mit főzzek? Mikor takarítsak ki a szobában? Mikor menjek be a kórházba, milyen gyógyszert kell beadnom, és mikor? Miért nem tudja megoldani a gyerekem a matekpéldát? Minek jár akkor iskolába? Mi az hogy bezárták, nem tilos ez már egy ideje? Milyen húst vegyek? Befizettem a csekkeket? Nyilván ti is ismeritek mindezt! És ezer meg ezer újabb feladat és kérdés merül fel nap, mint nap: ...)

A horgolás növeli az önbecsülésem, 

mert jó érzés, ha valamit elkészítek, de már akkor is, ha sor sor után alakul az általam elképzelt forma.

A horgolás pihenés és meditáció:

1, 2, 3, 4, szaporítás, 1, 2, 3, 4, szaporítás, 1, 2, 3, 4, szaporítás ...

A horgolás számomra azt jelenti, 

hogy a ragyogó színeket válogatok, társítok össze …A színek már korábban is nagyon fontosak voltak nekem, …

A horgolás írásra ösztönöz.

Régebben is szerettem írni, izgatott, hogyan lehet kifejezni magam, hogyan keletkezik a szöveg, szerettem a szavakkal játszani.

 Horgolni bárhol lehet.

 Na jó, víz alatt nem.

A horgolás

könnyen megtanulható és könnyedén bővíthetjük a technikánkat.

Számtalan öltésfajta van, és így sokféle kombináció lehetséges.

A horgolás kommunikáció.

Haaaa, órákig tudnék beszélgetni róla a hozzám hasonlókkal.

A horgolás egészséges.

Fejleszti a motoros készségeket, és serkenti az agyi aktivitást.

Na, jó, egy kicsit hizlal is, hiszen nem sokat mozgunk közben.

A horgolás

beindítja a fantáziát és vicces (önironikus) gondolatokat ébreszt.

"Ó, ha ezt itt megváltoztatom, akkor pont úgy néz ki, mint egy tokás tehén,  hm, majdnem olyan, mint én….: "

:-D

A horgolással gyerekjátékokat alkothatunk.

A horgolással olyan tárgyakat alkothatunk, amelyekkel feldíszíthetjük a környezetünket.

A horgolás művészet.

Biztos sokáig tudnátok még folytatni…

 (Hehe, beírtam fordító programba ezt a német szöveget is és az én pankás bejegyzésem is. Mulatságos. :o))

Panka

Jól sejtettem, a hét nagyobbik fele intenzív vakarózással telt. Nevezetesen délután 4-től reggel 7-ig. (Titokban még  olykor a fennmaradó időben is.) A maradék idő az önfegyelem gyakorlására szolgált.  J szerint már Debrecenre is allergiás lehetek, mert a nyáron is a debreceni út előtt durvult el a dolog. Az itteni doki meg széttárja a kezét, hogy az autoimmun már csak ilyen, ha az egyik helyen nem tud érvényesülni, keres magának másikat. Megoldás: több szteroid.  Hm. És vajon mit mondanak jövő héten Debrecenben?
A kötelező minimumon kívül nem is nagyon volt kedvem bármihez.
 Azér egy kicsit hódoltam a szenvedélyemnek: elkészült Panka, aki éppen a piacra indul kis kosarával. Fésülködni ő sem szeret. :o)

Ennél több most nem készült, inkább olvastam, mert ahhoz egy kéz is elég.
Végre elolvastam a Szkafander és pillangó-t. Azon ritka esetek egyike, amikor a film hatásosabb, mint az írott változat. Olyan lenyűgöző a stílusa az írónak, és olyan öniróniával beszél a betegségéről, hogy szinte feledhető, mennyire súlyos az állapota. És persze csak a filmből tudható meg, hogy a könyv megjelenése után röviddel elhunyt. Nem volt több feladata.
Szeretek a 60-as 70-es évekről olvasni. Érdekel, más, hogy látta ezt az időszakot. De most olyan könyvre találtam, ami nem visz közelebb a  megértéshez(illetve mégis, csak másképp), nem kelti azt az érzést,  hogy "aha, ezt én is így láttam, gondoltam", nem vált ki nosztalgiát,  csak mélységesen elszomorít és felháborít.
Bacsó Judit Mintamókus című könyvéről van, szó.
A mű  a fóti gyermekvárosnak állít emléket. Bár ez a kifejezés  általában a megbecsülést, a tiszteletet jelenti, itt erről szó sem lehet. Persze sejtettük, hogy nehéz lehet ott élni, de a kép kifelé a boldog gyerekekről szólt, akiket az állam nevel, és ellát, és csak a nyolcvanas évek szociográfiai jellegű írásaiból lett nyilvánossá, mi folyik egy-egy ilyen intézményben. Ez a könyv összesűrítve érzékelteti a 60-as évek minden borzalmát
És most vajon milyen lehet az állami gondozottak élete?

"Elvégeztem, hogy ..."

Nem, nem leszek gazember, a döntés a tavaszra vonatkozott. Szóval, hogy tavaszt csinálok. :o)) Legalább bent, ha már kint nem lehet. Igaz, most hét ágra süt a nap, de azt mondja a belém épített leveli béka, hogy változni fog ez még. Szóval tavasz ... beszereztem a kellékeket. Kissé anakronisztikus a háttérben megbúvó két szalon cukor, de nálunk a 25 deka is nehezen fogy el. :o)) (Ja, és a fenyőágak is megvannak még a vázában - hátha újra szükség lesz rájuk. :o)) )

 Elkészült a nadrág megkötőjére a dísz, és a kardigán is kapott egy macifejet. Ha lenne még a tavaly vett lidlis
fonalból, gombokat is készítettem volna rá, de így maradunk a hagyományos, unalmas gomboknál.

Kristinánál láttam, hogy milyen jópofa birkákat készítettek a pomponos fonalból, így felhasználtam a maradékot. De csak a hátsóját vagyok hajlandó megmutatni, mert  (harmadszor kísérletezem vele) valahogy nem tudok elég birkaképű birkát hímezni.  De a hátsója tökéletes. :o)

Javíthatatlan

Jó ötlet volt a fakanalas megoldás, egészen hamar elmúlt a fájdalom. :o) Ezt meg kellett persze ünnepelni. Na mivel? Hát persze, hogy egy elefánttal! :o)  Jól fog menni a kötött együtteshez. Ami nagyjából így néz ki:

Még nincs kész, a derekát be kell fejezni, és eldolgozni a szálakat. Nagyon óvatosan, lassan kötögettem - miután lefejtettem a nadrág ülepét egészen a szárak találkozásáig.  Közben folyton izgultam, hogy nehogy túlerőltessem ismét az ujjam. :o))) Azt találtam ki, hogy a derekát megkötősre hagyom - nem kerül bele gumi -, így még valamit ki kell találni a madzag végére. Nem akarok semmit, ami kemény vagy leszerelhető, lenyelhető. Holnapig biztos kitalálom. 

Aztán gyorsan összehoztam még egy pocakos nyulat is.

De most  valószínűleg megint lelassulok, mert tegnap ismét agresszívvé váltak a kiütéseim, és mindkét kezem kell a vakarózáshoz. :o(  Korszakos felfedezéseket teszek: a minap a banántól váltam olyanná, mit a Túrórudi csomagolása, tegnap pedig a savanyú káposztától. Mindez úgy, hogy két napja még semmi bajom nem volt tőle. Azt olvasom a neten ( a bőrgyógyász már tavaly februárban közölte, hogy nem tud velem mit kezdeni), hogy ez álallergia (hehe, kár hogy igazán érzem), és idővel elmúlik, ha nem eszem olyan ételeket, amelyek kiválthatják. Na, de mik azok??? Hiszen minden alkalommal más "üt ki".  Maradnom kellene az alma-krumpli összeállításnál, mint a babák. De annak meg a szénhidráttartalma magas..... A kör bezárult. Viszont igen hatásos fogyókúra, ha az ember nem ehet meg semmit. Kár, hogy úgy fogok járni, mint az egyszeri ló: "Mire megszokta a koplalást, megdöglött szegény."