Iluska

Én királylányra gondoltam, de többek szerint Iluska lett. Már készül Jancsi lelkem is. :o)

Der Medve

Mindenféle nyavalyák közepette alig jut idő horgolásra, de azért elkészült a doki bácsi gyermekeinek szánt ez évi ajándék. A  kislány még kicsi lány, nem hinném, hogy egy babának jobban örülne, a fiú meg leszedheti a bús medvéről a cuccot.  Már képes rá, sőt talán vissza is tudja rá adni. Egyébként van még egy királylány, de sztrájkol a fényképezőm, azt állítja, hogy a battéria low (vagymi?), pedig egy hónapja a kezembe sem vettem. :o) Le is maradtam az erkély bemutatásával, a legszebb kis sárga virág kimúlt. Túllocsoltam? Vagy alul? No, zárom soraim, tölteni kell a csibét, mert a ragadozók ebédet akarnak majd, meg különben is Annamarinál linkyourstoff van. Le ne maradjak. A királylány pedig szebb. de majd legközelebb.

Ez itt nem igazi bejegyzés

hcsilla! Visszajönnek a leveleim. Mi lehet az oka?
Megy az idő,  kijavítottam az érettségi dogákat - nagy nehezen. Ez az érvelős téma!!! Persze a novella sem volt kutya. A csúcs az volt, hogy "majd szeretném elolvasni a teljes novellát is, mert érdekel, mit hagytak ki belőle." Vááááá!!!
 Rohangálok Pestre, mert nem jó a téli "ördögtalp" cipőm. Illetve jónak jó, csak nem rám. Sikerült egy olyan időpontban méretet venni, amikor egyáltalán nem volt bedagadva a csülköm, aztán azóta sem. Így aztán  nyújtják, tágítják ... mondtam, novemberig tulajdonképpen ráér, addig elvagyok téli cipő nélkül is. De a pasi mindenáron meg akarja csinálni most. Megyek, és próbálgatom.
J azt mondja, ha nem horgolok (horgoltam, csak képet nem volt kedvem csinálni - még), akkor tegyem fel a mindenmentes receptjeimet, biztos van, akit érdekel. Lehetséges, hogy ráveszem magam.

Most pl mióta spárgaszezon van a spárgához is spárgát eszem. Újhagyma olíván, rá a felvagdalt zöld spárga (A rügyei nem, mert azok az utolsó 5 percben kerülnek bele) és sok-sok zöldborsó. És minden, ami csak megterem az erkélyen - úgy, mint kakukkfű, rozmaring, petrezselyem, oregánó, menta. És só. Huh! Valami mennyei. Tettem már bele Quinoát is és újkrumplit is. egyik jobb, mint. És horgoltam macit, meg persze elefántot, meg nyári táskát ... de most nincs kedvem fényképezni, mert taknyos vagyok. (mégis majdnem rendes bejegyzés lett.)

Kép innen

Már május

Már május van, és én nem horgoltam szinte semmit.  Nincs is mit megmutatnom.  Elmondanom is nehéz bármit. Talán csak annyit, hogy most már soha többé nem mondja nekem senki, hogy "édes kis csillagom". Hát ezért.

Harisnyás pipik

Immáron elmúlt 2 hete, hogy őrzöm itthon a házat. Az első héten az ágyat nyomtam, aztán csak szédelegtem, és hagytam, hogy tévé elzsongítson: szundikáltam - immáron tréningruhában.
Szóval kegyetlenül elkapott egy vírus - holott rengeteg dolgom lett volna a suliban. De idejében eszembe jutott rég elhunyt öreg barátnőm bölcs mondása: "A temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel." Hát hol vagyok én pótolhatatlan!!?? Naná, hogy itthon és magamnak. Különben is, jobb ha elkezdek vigyázni magamra. Szóval nem nagyon szorgalmaztam, hogy ma már mehessek suliba - igaz, még nem is vagyok teljesen rendben. De van még 2 nap. Meg 30x dolgozat. Valahogy 39 fokos lázban égve nem igazán izgatott, mi lesz szegény  Gélyi János lovaival. Meg már különben is ismertem a sztorit. De azért hétfőig átrágom magam rajtuk - akárhogy is.
Amikor már nem akartam folyton összeesni, ha felkeltem, horgolgattam is. Próbálkozom az ideális csibékkel az őrült madarak folytatásaként:

 

 

 Ja, ez az utóbbi inkább kacsa. talán.ÉS már az előző bejegyzésben is benne voltak. De sebaj, ismétlés ... és legalább úgy látszik, milyen szorgalmas is voltam.
Aztán kergettem a boldogság kék madarát:

 Meg a boldogság kék elefántját:

 És a boldogság kék nyulát:

 Ők már elköltöztek, utolsó erőmmel elszállítottam őket a fővárosba ... Lehet, hogy ez volt a baj, mert másnap már fel sem tudtam kelni.
És végül megpróbálkoztam Hófehérkével és a hét nyúllal. Csak a lány inkább Ferdeszáj, és a hét meg csak öt, és nem nyúl, hanem:

   De még nem jött el az idejük. "különféle jerekekkel kísérletezünk", illetve én, és nem csak jerekekkkel.

Már már cius

Na, az idő halad. Én meg lemaradok mindenről. Például ismét nem tudtam elmenni színházba. Valami színházundor törhetett ki rajtam, mert január végén is mentem volna, de rosszul voltam, meg három hete is mentem volna (az volt a karácsonyi ajándékom), és rosszul voltam, és ha jól meggondolom, folyamatosan rosszul vagyok hétvégére. Szombaton alszom, vasárnap meg behozom a szombati lógást. Így nem horgolok. Meg hát kedvetlen is vagyok. Nyomaszt sok minden.  Keresem én a pozitívumot,  de nem nagyon találom. Ha szétnézek a nagyvilágban, még kevésbé. Mi is lenne vigasztaló, a szomszédok, rózsa,  a helyi dolgok? Áááá, nem is érdemes szóra.
Miközben ezt írom, hallgatom a Zárórát Máscsaival . 89-ben ilyen szövegeket írt:

Munkadal 

Aki szónokol, mindentudó.

Az élelem és az értelem jegyre kapható.

Aki kérdez, áruló, Aki egyetért megbízható.

Csak a hallgatás a jó.

Búsképű lovag

Szélmalmok országába értünk.

Szükségünk lenne újra rád.

Varázslók hatalmában élünk, 

Vigyázz, nagyon vigyázz!

HA bármiért kiállsz, vigyázz!

Zseni ez a pasi, az már biztos!

"Azért valami vidámabbról, kevésbé szívszorítóról is szól-

va valamit: az a helyzet, most már szinte ezer százalékig

biztosak lehetünk benne, hogy Munkácsy lakott itt a kas-

télyban néhány napot. Festeni nem festett, de pihent végre

az istenadta, mindig nem dolgozhatott az se. Látszik azon-

ban a képein, egy s más megragadta nálunk.

És, bevallom, ez nem is meglepő." (ez pedig innen)
Szóval, hogy valami vidámat is mutassak:

Várom a tavaszt: És töröm a fejem, hogy az ügyeletes apróságok mit kapjanak.
És közben készült egy kék madár. Hátha hat.

Jel

"jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e
szakadt létben, kizárva minden idegent,
de átbocsátva ami még közös maradt
a testvérek közt: táj varázsát, távoli
egek pirossát, és a tejnél édesebb
levegőt,..."  (Babits)
Igaz, én nem a léckatonákat sorakoztatom fel, hanem valami produktívat. Mostanáig eléggé csöndben voltam itt, bár  többszörös szabadságharcba fogtam - küzdöttem derekasan, de elbuktam. Hogy mi ellen? Hát ami miatt nekünk most annyira jó, hogy irigyel minket Jóska, Pista, Mári, Sári meg aki még csak irigykedni akar. Naná, hogy a pedagógus életpályamodellel van bajom.  Mert olyan jó nekem, hogy kaptam sok-sok fizetésemelést, és most a rengeteg melóval, amit abba fektettem, hogy csináljunk egy jó sulit, és amihez mindent elvégeztem, amit csak kínáltak, meg még többet is, pont annyit , mint ... De ezen már túl vagyok. De hogy  többtizenév tapasztalattal, és mindenféle eredményekkel a hátam megett most még bizonygatnom kell, hogy jó úttörő vagyok, hát azt nehezen veszi be a gyomrom. Sokáig mondogattam, hogy  nem akarok beszállni a homokozóba, mert megalázó az egész procedúra. És igazam is van!!!  De TJ azt mondta, 1. Mér akarom kihajigálni a pénzt az ablakon? 2. Ha nem kell, adjam a gyerekemnek  3. Dolgoztam én már annyit és úgy, hogy igen is fizessenek. 4. Nehogy már ne tudjak összedobni röhögve egy ilyen portfólióbasromságot. (háááát, hogy röhögve...?!) Így aztán nézem a bevallandó lapokat, és töprengek, hogy a veszprémi távoktatós egyetem vajon mikor volt (ja, tudom elő kell venni a tanúsítványt,  de nincs is mind meg. A francba, én anno ezeket azért csináltam, mert fejlődni akartam, nem azért, hogy majd egyszer ... , és a könyvünk mikor is pontosan ... ) Ja, hogy közben tanítani is kell? De hiszen
"az egyszerűsített változat „megjelenéséhez” bizonyára az vezetett, hogy a portfóliós értékelést szervezők belátták, hogy ilyen mennyiségű munkát a pedagógusok többsége – napi munkája mellett – nem tud a jogszabályban meghatározott minőségben elvégezni, továbbá a feltöltött teljes portfólió értékelésére is komoly kapacitást kellene mozgósítani" (aki nem ismerné -ez az oldal azért hasznos) Szóval 
nézegetem a lapokat, és közben egyáltalán nem röhögök. Inkább hörögök, de hagyjuk! Hiszen nem a sirámaimat akartam feljegyezni, hanem  

"Azért valami vidámabbról, kevésbé szívszorítóról is szól-

va valamit: az a helyzet, most már szinte ezer százalékig

biztosak lehetünk benne, hogy Munkácsy lakott itt a kas-

télyban néhány napot. Festeni nem festett, de pihent végre

az istenadta, mindig nem dolgozhatott az se. Látszik azon-

ban a képein, egy s más megragadta nálunk.

És, bevallom, ez nem is meglepő." (ez pedig innen, és ajánlom, hogy elolvassátok! Vagyis ajánlom, hogy olvassátok el, mert csúúcs!)

Szóval ami miatt most itt billentyűzetet ragadtam, az az volt, hogy HORGOLTAM. Nem is tudom, mikor tettem ilyet. Mert az, hogy esténként jár a kezemben egy tű, valami kendőfélét horgolok, majd lefejtem és újrakezdem, nem nevezhető igazi horgolásnak. De most van produktum:

Mert mindjárt itt a tavasz!

December 31. Fázisok

Ebben a hónapban több bejegyzés születik, mint egész évben. Talán visszatér a blogos kedvem???
1995 óta most volt az első karácsony, hogy nem a suli adventi estjéről estem be a fa alá.  Ez alatt az idő alatt szépen lassan leszoktam a nagy karácsonyi készülődésről. Az idén nem voltam benne a műsor előkészítésében, de hű maradtam a sokéves hagyományhoz, és nem sütöttem semmit. (A szokásos bejgli a mama reszortja, hál istennek, megcsinálja.)
A rettenetesen hosszú(nak gondolt)  szünet nagyja eltelt, és ... nem nagyon dicsekedhetem.
De ma megjött a karácsonyozós kedvem, és hajnalban nekiálltam sütni. :o)  Lesz itt eszem-iszom, dínom-dánom! Készítettem  töpörtyűspogácsa-csipszet (jó, a második adagot nem sütöttem túl) meg világszép kuglófot. Kár, hogy egyikből sem ehetem. Találtam a neten egy receptet, amely arra biztatott, hogy a kelesztett pogit a kenyérsütő összegyúrja. Ez kell nekem!!! Jól megdolgoztatni a drágát. A kenyérsütő úgy került hozzánk, mit a mikró. Vagy 20 éve kitaláltam, hogy nekem pedig mikró kell. TJ erősen tiltakozott, de éppen jutalomosztás ideje volt. (Tudja még valaki, mi az?  És a következő generáció?) Megvettem a legoccsóbbat, hogy úgyis hamar tönkremegy, majd veszek valami okosabbat. No, ki használja a legtöbbet? És volt valami baja az elmúlt 20 év alatt? A kenyérsütő dettó. A mikor annyira beteg voltam, hogy a fél kiló lisztet felemelni is alig tudtam, nem hogy még kevergessek is bármit, viszont valamivel el kellett foglalnom magam itthon, hogy ne folyton azt figyeljem, hol fáj és mennyire, a netren talált receptek nagy részét kipróbáltam. Hogy kíméljem magam, beszereztem a legegyszerűbb kenyérsütőt, kevergetni jó lesz az is. Meg  majd úgyis hamar  kipurcan. 7 éves. És dolgoztatom szorgalmasan. Egy nagy baj van, mindössze 36 deka lisztre vannak kitalálva a receptjei (amit éppen nem találok. Mármint a könyvecskéjét), és ehhez kellene alakítani a többi hozzávalót. Mondjuk, ha egy fél kiló liszthez egy tojás kell, akkor ... Ámde ez való nekem! Mindent gondolomra teszek bele, vagy közel annyit, amennyit kiszámítottam. :o)  Eddig még semmit nem kellet kidobni az elméretezett hozzávalók miatt. :o)  Állítólag finomak a cuccok. Ha én egyszer újra megkóstolhatnám őket!

Ezek készültek ma:

Ezek meg tegnap:

Azaz továbbra is alig horgolok, viszont (sokat) olvasok. Pl elolvastam egy trilógiát Dennis Lehane-tól/-től. Ügyesen az utolsónál kezdve (azt töltöttem le először), a  legelsőt pedig tegnap fejeztem be. Jó volt, mert midig tudtam, hogy a hősöknek nem lehet semmi komoly  bajuk - hiába sebesíti meg az író őket olykor egészen súlyosan-, hiszen az előzőleg olvasott könyvben folyton azon boronganak, hogy kinyírták az aktuális rosszfiút. Viszont elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel a regények arról, hogy mi a helyes és a helytelen, helyes-e mindig a törvény betűinek engedelmeskedni, és ha nem, akkor megteheti-e bárki, hogy önmaga döntse el, joga van-e valakinek - bármekkora féreg is  - élni, vagy le lehet csak úgy puffantani. (Nem.)

És most belevetem magam a rendkívül izgalmas Kőszívű-be, már alig tudom kivárni, hogy kiderüljön, megmenekül-e Ödön a farkasok elől, és elveszi-e Rideghváry az özvegyet. :o))  Annyira unom már a kötelezőket újra és újra elolvasni!!!!
Nem, előbb megfőzök holnapra is. És majd holnap olvasom egész nap ezt a nagyon izgalmas története.  Ha meg unnom, javítgatom a 11.-esek portfólióját.
A szerencsemalackával kívánok

mindenkinek 

boldog új évet.

December 24.

 Nagyon boldog, békés ünnepeket kívánok mindenkinek. 

Én egyre kisebb "fával" ünnepelek, szerencsére mindenki belegyezik. Nálunk J sem ragaszkodott a nagy fához akkor sem,, mikor kicsi volt . A legszebb vagy 20 éve egy formás kis ezüstfenyő volt, aztán megsajnáltam, mert meg kellett halnia. Utána próbálkoztunk kiültethetővel, de kiderült, hogy azt meg fokozatosan kellett volna hozzászoktatni a hideghez, a kerti levegőhöz. Azóta már kert sincs. Szóval maradnak a jelképes ágak, gallyak, de nem is a fa a lényeges. Sokkal fontosabb, hogy még együtt vagyunk, együtt énekelünk. (Igaz egyre kevesebben, de leszünk még többen is - reményeim szerint.) Hogy még van kihez átmenni az első és a  második napon, és bár már én viszem az ebédet, de még van, aki megeszi, és örül neki, mint egy gyerek. Az ajándékoknak is.

Már megint beleestem abba a hibába, hogy elkezdem keresni Kovács Margit Melyik immáron az anya és meylik agyermek csodálatos szobrát. de majd egyszer jól beszkennelem!

December 2

Megnövekedett blogaktivitást jelez a műszer!  Ez már a második bejegyzés ebben a hónapban.  És végre úgy, hogy nem van semmi bajom. (Nem van semmi bajom, csak hatott rám Patrik Ness könyve. :o))
December elején végre kitaláltam, mi lesz a karácsonyi ajándék a kollégáknak. Hát helyes dundi angyalok. Úgy tűnt, rengeteg idő van, vidáman összehozok belőlük 54-et. Vagy legalább 10-et. Aztán jött a szokásos kialvós hétvége, meg még dolgoztunk is, az angyalok meg csak nem akartak osztódással szaporodni. Sőt, mintha megfogyatkoztak volna.  (Nincs semmi titok, J kapott belőlük egy párat.) Tehát egyre biztosabb volt, hogy 54 angyal nem lesz. Akkor fenyők.  Abból is készült - ha jól számoltam egy kisebb erdő. De az is lassabban készült, mint ahogy az idő fogyott, meg a füles fémgombok. A végén maradtak a nagyon egyszerű csillagok. Vagy hópihék. Nézőpont kérdése. Ám tegnap kiderült, hogy az is kevés. Forduljunk a jól bevált csokihoz! :o) Aldis.  Mert az aldi, tudja, hogy az ünnep nem róla szól. Szépen betettem őket muffinpapírba, becsomagoltam celofánba, átkötöttem díszszalaggal - lehet, hogy aki ezt kapta, jobban is örült, mint egy nyamvadt csillagnak. Vagy hópihének. Nézőpont kérdése.
Na, ők azok.

Ma megint jó volt suliba menni, mert ilyenkor mindenki mindenkit megajándékoz (na, jó nem mindenki, de sokan), és sok süti van - amit én nem ehetek, meg kölyökpezsgő, meg műsor, a sulimikulás ajándékot oszt. Ezt valamikor az első osztályom találta ki, és hagyományaink egyik alapja. Nagy munka, de nagyon édes ajándékokat találnak ki setesuta versekkel. Az egyik bejáró kolléga pl rollert kapott (rajzolták). Én meg vagy  két éve vettem a bolhapiacon egy karkötőt, és azóta karkötőmániás lettem, így kaptam egy "köves" karkötőt valami versike kíséretében - kedves volt.

Aztán megvolt az adventi est, tényleg csak ültem a nézőtéren és semmi dolgom nem volt.

 És most ... 

LÓÓÓóóóógás. (csak 2 doga meg egy osztálynyi portfólió van itthon. (darabja 8 oldal))

Hát, minden jót kedveseim. Mindenkinek szép, nyugis ünnepeket kívánok,  és jó pihenést. 

Vááá, majdnem elfelejtettem!! Megalkottam az abszolút mentes süteményt. Keksz. Már két változata is van. Az egyik darált  zabpehelyből, karobporból meg növényi kávéból készül - némi édesítővel.  A másik meg zabpehelylisztből, édesítőből, mézessüti-fűszerkeverékből meg narancsléből készül. nem kell sütni, csak kiszaggatni. Vagy még azt se, az utóbbi úgy fogyott el, hogy ki-ki (én) leszaggatott egy darabbot a gombócból, mert ki-ki lusta volt előszedni a gyúródeszkát. De majd a legközelebbi adagnál! Kép nincs - elfogytak. Ja, és akárki akármit mond, a növényi tejszínt NEM lehet habbá verni. 

És névnapomra megkaptam J-tól Jonas Jonasson új könyvét - szóval olvasnom is kell. :o)