Kint is, bent is

A cím az egyik virágos képről jutott az eszembe, erről:

De tulajdonképpen a többire is igaz. Egyre szebb a város, zöld, virágos,

 

 és bár a minap azt hittem, milyen sok növényt szereztem be a ládákba, elvész benne az a pár tő petúnia. A hámlós korlátot azért mutatom meg, hogy mindenki gyönyörködhessen benne a fekete petúniámban.

És már ettem egy szem saját termésű epret is!

A szombati ballagáson elballagott egy kedves tanítványom, akit az utóbbi két évben már nem is tanítottam, mégis rengeteget segített; nem tudtam úgy hívni, hogy ne jött volna azonnal lecipelni, felcipelni, ki-be, stb. Ő kapta a baglyot meg hozzá a Biff evangéliumát. Mert még mindig az az utóbbi évek egyik nagy kedvence.

 

 És hogy, hogy nem a héten megtelt a lakás bagolyfiakkal.

 

 Ismét kalandoztam gasztronómiailag, egyre gyakrabban lepem meg magam egy -egy gyors zöld levessel. Van benne minden, reteklevél, zöldhagyma, káposzta (ebben éppen kínai kel), cukkini, medvehagyma, zöldséglevespor (bio) és némi kókusztej. Jóóóóóó!

Vasárnap pedig rakott kelt készítettem: a kellevélen kívül spárga, hagyma, köles van benne, illetve zabtejszín rajta - valahogy meg kellene oldani a sajt helyettesítését, mert az azért nagyon hiányzik róla. Ami pedig úgy néz ki, mint egy adag darált hús, az egy adag párolt répák.

Ha valaki aggódott, hogy nagyon fogom unni magam, amikor nem kell az érettségik miatt tanítani, azt megnyugtatom, a fentvalók gondoskodtak napi foglalkoztatásomról: apu elutazott, így anyut szórakoztatom délutánonként, amikor meg nem,  a mamánál vagyunk a kórházban. :o( És lehet javítanni is.
De én most olvasok. Újabb skandináv krimit. Karin Slaughter: Hitetlen. Valami motoszkált az agyamban, amikor olvastam a Cathy Linton-féle csokoládétortáról, az Ernshaw család Ed nevű fejéről, de csak akkor esett le, hogy ez egy vicc, amikor  Tessa  Lockwoodról panaszkodott Sarah-nak . Talán ha szerepel benne Heathcliff, hamarabb leesik. :o)))

Ééééés .....

Talán a piros orrlyuk túlzás

Nagy fa

Az lesz, amibe belevágtam a fejszémet. Egyik nyúl sem olyan, amilyet szívesen adtam volna a doki bácsi kisfiának, ezért elterveztem egy szuper jó békát. De jött J, és elkezdett fanyalogni:tavaly majom, most béka..., mit fognak gondolni már. Azért persze elkezdtem a békát, de véletlenül túl vastag fonalat vettem (én nem szeretem a Cataniát, mert bár gyönyörűek a színei, de hamar bolyhosodik.) A lábaival kezdtem el szerencsére, és a méretükből ítélve a tervezett alak olyan másfél méter lett volna (Na, jó talán 70 cm), de ahhoz meg mennyi fonal kellene már, meg különben is az amigurumi azt jelenti, hogy apró vacak, így újratervezés lett, és  béka helyett sárkány készül. szerintetek az lesz belőle?

 

Amiből a fonal lóg a szárnya lesz. de csak kicsi, nehogy szárnyra kapjon.
Szoktam nyűglődni itt is, hogy mennyire nem kapok a lábamra cipőt. Most bementem a tecsóba és a gyógynövényes gyógycipőiből felpróbáltam vagy 9 párat (előző nap a százlábúban többet), az egyik meg jó volt. Nosza egy párral nagyobbat választottam, hogy tudjak bele betéteket tenni, mert ha csak úgy simán, akkor mintha mezítláb járkálnék. Immáron a 2. betétet teszem bele, mert tágul a lelkem, de hordható. És ilyen szép.

Vicces, közzétettem, nem látszott, benne volt a piszkozatokban, de a fele hiányzik. Érik ezt?
Most elmegyek ebédet főzni, megcsinálom a Patrícia javasolta retekleveles kaját, és majd azt mondom , kínait ettem.

Tavasz van, gyönyörű

Végre itt a tavasz, nálam meg a tavaszi fáradtság már megint végkimerülésbe torkollt,3-4 éjjel sem aludtam, viszont olyan hányingerrel keltem, sőt úgy is folytattam a napot, hogy még a hideg víztől is rosszul voltam. Ezért alváskúrára ítéltem magam, némi mesterséges segítséget is igénybe véve. Csak hol alaludni nem tudok, hol meg át. És sose tudom, melyik lesz az erősebb. :o(
A múlt héten így nézett ki az erkélyláda , azóta újabb növények kerültek bele, de most nem jók a fényviszonyok a fényképezéshez Nagyon jó kinézni az ablakon.

Még elmaradásban voltam néhány nyúllal, de még mindig nem tudom, melyiket kapja a doki kisfia. Lehet, hogy egyiket sem.

 

És terveztem egy gigantikus baglyot, de megint csak egy medium lett belőle. :o)

Közben pedig  - amikor éppen nincs eszméletlenül hányingerem - egészen finomakat gyártok: pl édesköményt rizzsel - szavamra hasonlít a gombáéhoz az íze. Meg reteklevél-krémlevest. Nem az lesz a kedvencem, de hehető.
És sokat-sokat olvastam. Carlos Ruiz Zafon Angyali játszmájának a közepén tartok, van olyan jó, mint az első volt, és úgy látom, már megjelent a harmadik kötet is.
Sajnos a Kindle sztrájkol, és nem akar wifizni, egyszerűen lefagy, ha effélét kérek tőle, mi szomorú. Még izgi volt este megnézni a leveleim az ágyban. És most hiába vett nekem a zuram a wifi boltban wifit, mert nem tudom kihasználni. :o(

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!  (JA)

Kettecskén

Rohan az idő. Alig vettem észre, és az utolsó bejegyzés óta máris eltelt  két hét. Sőt több. Igaz, voltam Debrecenben is, meg a cukrosbácsinál. Meg nyavalyás.
 Egyébként pedig az elmúlt időben leginkább fáztam. Főztem, olvastam, fáztam. Brrrr! Mintha sose akarna kitavaszodni.  Vagy már volt tavasz is, meg nyár is csak nem vettem észre. És most megint tél jön?
Készült néhány nyúl meg csibe, de nem túl nagy lelkesedéssel.  De változatosságra vágytam. Így az elmúlt 2 nyamvadt hideg napon jöttek létre ők:

Március idusa 2013

 Nem kis meglepetéssel érkezett meg. Illetve nem is volt ez akkora meglepetés, hiszen a meteorológusok jóval korábban figyelmeztettek. Hogy én nem figyeltem rá, megbocsátható hiba, hogy mások nem, az bűn. Káosz, fejetlenség és példaadó segítőkészség. Városom honlapját olvasgatva szorong a torkom. Sajnálom, hogy a szomszéd iskolában nem volt melegedő, oda talán le tudtam volna menni, segíteni. Így esélytelen volt. Sokat lehetne elmélkedni erről a két napról, de megtették ezt már mások, csak ismételni tudnám őket. Szerencsére az én gyerekem vonattal indult Pestre, és bár több órás késéssel, de meg is érkezett még csütörtökön. Azonban el tudom képzelni azoknak a hozzátartozóknak a lelki állapotát, akik otthon tehetetlenül várták, hogy a gyereküket, szüleiket, rokonaikat, ismerőseiket ... végre kimentsék a pálya fogságából. A fejetlenség csimborasszója.  És még szerencse, hogy nagyobb katasztrófa nem történt. Vajon miféle következmények lesznek a jövő héten?
Szombaton  már muszáj volt elmenni a boltba - autóval, mert inkább az törjön, mint én. Szórakoztató látvány lehetett, amint elbalettozom a  parkolóban álló kocsihoz, oda ugyanis nehezebb volt eljutni, mint kocsival  a Tescóhoz. Itt pedig az egész város összejött délelőtt - más sem ment már le csütörtökön vásárolni?
Én meg itthon teljesen el voltam varázsolva. Tegnap egész nap meg voltam róla győződve, hogy ma szombat lesz.  Nem is mentem le a cuccokért, amiket kedvenc kistermelőm hétvégére hozni szokott. Majd éjjel 11-kkor megvilágosodtam (Wallander szombatonként nyomoz), és egyben el is keseredtem,  hogy vége a jó kis ejtőzésnek. Tényleg? Holnap suliba kell menni? Pedig milyen jól elszüttyögtem itthon az időt.  Aludtam, főzőcskéztem... a hülye havazás annyira megkavart, hogy csütörtökön elfelejtettem kivenni a táskámból Laci bácsi főztjét. .o(   Pótolni kellett a kiesést.
 De azért alkottam is.  A minap hirtelen felindulásból rendeltem egy halom szépséges színű fonalat a Gombolydából.   Nagy elképedésemre leginkább hímzőfonal vastagságúak (ezt már mondtam), de azért elhasználom őket, pl. ajtódíszre. Szegény átmeneti kabát meg csak lógicsál ott, és nem tudja, mikor jön végre ő.

A színes madarak is ebből készültek (néhány elbújt a vastag barkaágak mögött):

 

Készülök a cukrosbácsihoz is, meg Debrecenbe is.

 

 

 A pulcsisnak és a kicsi nyuszinak tehát már van gazdája, a többi még várja, hogy kitaláljam. A medvemacska egy kicsit sötét, lehet, hogy marad a selejtben.

Ezek meg ... egy kicsit nem figyelek, és máris eggyel többen vannak. :o)

 A tulipánokat azóta felváltotta egy csokor teszkógazdaságos nárcisz, mert nem bírom ki tavasz nélkül.

Olvastam is, egy nagyon megrázó történetet egy bulimiás és egy anorexiás lányról. Az egyik meghalt, a másik éppen készül átszellemülni, és jégviráglánnyá válni. Azt gondolom, felveszem a "szabadon választott kötelezők" listájára.

Ha már egyszer ...

Nyúkfi2 is elkészült. Tulajdonképpen már vasárnap este olyannyira kész volt, hogy csak a pulcsija háta hiányzott, de sikerült úgy kikészíteni magam - pedig szerintem nem is dolgoztam sokat -, hogy a teljes kimerültség állapota úrrá lett rajtam. Hidegrázás, hányinger meg effélék. Ilyenkor egy gyógyszer van, aludnom kell vagy 2 napot. Aztán mehet újra a verkli. Holnap.

Szóval aludtam, aztán ma már nem voltam rosszul reggel sem, ezért befejeztem a nyúlfit. Egy dokibácsi kisfiának akarom majd adni amikor el kell mennem kontrollra. Jó kajakos lett a válla, mert a pulaj hátát egy kissé nagyra sikerült kötnöm. de ki van zárva, hogy bármit változtatok rajta. Legfeljebb másik nyulat csinálok.
Aztán csibéket akartam készíteni, de valahogy sosem az lett a kezdeményből. Hiába, a fonalnak megvan a saját akarata.

És ha már itthon voltam, új recepteket kreáltam. Céklakrémlevest és batátakorongokat. A céklakrémlevesbe két közepes céklát és egy közepes krumplit (majdnem azt írtam, burgonyát, de nem vágok fel, nem vagyok én hivatásos. :o) ) lereszeltem, a biolevesporos vízbe söpörtem őket a tányérról, és jól összeforraltam. Amikor szerintem megfőtt, tettem bele a tegnapi brokkoli főzővizéből meg a brokkoliból is, és leturmixoltam. Szép bordó szmötyi lett, azt meg behabartam rizsliszttel és zabtejszínnel, majd hajigáltam bele brokkolikat, bazsalikomot és rozmaringot. (nagyjából 4 adag) Szerintem jó lett. Egy kicsit még sózni kellet, de akár cukor és citrom is mehetett volna bele. Ehettem volna hozzá Wasa rozsszeletet, de mégsem, mert utána jött az atrakcióóóóó! 1 szem batátát (Aldi) lereszeltem, besóztam, hogy levet engedjen, tettem hozzá 2 kanál kukoricakenyér-lisztet és két kanál rizslisztet (ettől jó ropogós lesz), összegyúrtam, és lapos izéket nyomogatva belőle egy kis olíván megsütöttem. És sok zöldsalátával fogyasztottam. (Azért mégis csak van bennem valami séfvér, vagy csak sok szakácskönyvet olvastam.) A batáta azért jó, mert tényleg alacsony a glikémiás indexe (30). Ja, 10 db lett belőle, és a fele megmaradt holnapra..

Az angol tányért pedig a bolhapiacon lőttem, de sajnos csak egy volt belőle. Illetve kettő, de a másik csorba. De talán még lelek hozzá párokat.

Gasztronómiai kalandozások

A múlt hét az évfolyamdolgozatok ideje volt (no meg a nyulaké, de abból csak eggyel, egy ferde képűvel büszkélkedhetem), nem sok kreativitást tanúsítottam. Viszont mivel már rettenetesen unom a 4 db Wasa és egy zöldalma reggelim, legalább a többi étkezést szerettem volna változatosabbá tenni. ( Komolyan reggel, amikor felkelek és eszembe jut, hogy muszáj reggelizni ... nos, nem túl sok lelkesedéssel nézek a nap elébe. Finoman szólva.  Bár mióta mandulát is ehettem - igen múlt idő, mert annyit faltam fel belőle, hogy a gatyóm már rám szólt. Szóval már hétvégén sem lelkesít  nagyon a spenótos rizstészta, új dolgok után néztem.
először is  a levesfronton történt áttörés: eddig is készítettem mát reszelt répa, zöldborsó, levepor kombinációt, de most Hugh of River Cottige végtelen távlatokat nyitott előttem. Amennyiben feltalálta az "instant levest": Sok zöldséget felaprítunk (Julien vagy kisebb a méret), jelen esetben répákat, cukkinit, piros retket,  egy marék tescós salátamixet, némi (rizs)tésztát hajigáltam bele egy lábasba, felöntjük forró aalaplével  - én ezt kiváltottam bio-zöldséglevesporral, letakartam, és 5-perc múlva ez lett az eredmény:

 

 És finom! Ropogós zöldségek, szép színes. :o)  A szénhidráttartalma meg elenyésző.
És feltaláltam a császármorzsát. Hogy születnek a nagy dolgok?! Miután egész este palacsintát sütöttem a népnek, úgy döntöttem, megjutalmazom magam, mert megérdemlek én is egy adag amerikai palacsintát. Főleg mert még vasaltam is. Csalhatatlan jele, hogy jön a tavasz. :o) Télen  csak gallért, mandzsettát, mert úgyis pulcsi van fölötte.  :o)
Szóval amerikai - alább nem is adom. Azonban lusta voltam elmenni a zablisztért, a rizs- meg kéznél volt, és még a kókuszlisztet is ki akartam próbálni. (Aranyárban van, így csak megmutattam a rizslisztnek.) Szóval akarnám fordítani a plecsniket, szétesnek. Azanyátok, akkor essetek! Kevergettem, kevergettem, hát nem császármorzsa lett? J is diétázik, így az ő palacsintájába almát pároltam, és is azzal tüntettem el kb 5 perc alatt. Ezért kép nincs is. Finom volt.
A mai újítás pedig batátát, azaz édeskrumplit (állítólag alacsony a GI-je), céklát, pórét és egy kevés szalonnát (diabetikus!)  sütöttem össze, és egy kevés kölessel ettem meg. Valószínűleg zöldsalátával okosabb lett volna, de azt majd holnap a maradékkal. A család lencselevest kapott, meg is kóstoltam, egy darab kiütésem lett - a leglátványosabb helyen, mondtam is a népnek, hogy ezentúl nyugodtan szólíthatnak Rudolfnak.  De ez már haladás ám! Azért az a természetgyógy csak hat valamennyire. :o)) A nyáron még 10 dkg biocseresznyétől úgy néztem ki, mint a Túró Rudi. :o) Szóval a Rudolf mindenképp helyes elnevezés volna. :o)
Amint mondtam, nagy kreativitás nem telt tőlem, készülget az 1237. sbs - már nincs ismerősöm, aki még nem kapott volna - de tkp olyan megnyugtató esténként üldögélni, és  kötögetni horgolászni.  És még varrtam is! Gombot. Vettem egy nagyon fehér blúzt. A 235.-et. De ennek a fehérségét valahogy zavarónak tartottam itthon.  Így feloldottam néhány gombbal. Ezeket még régen Szarvas Micinél lehetett rendelni, de mivel annyira picik, mégsem jók babaruhára (sem). A gomboláspántot viszont feldobják. Jaj, ma délelőtt nagyon büszke voltam magamra. :o))

Ez ma valóban szinte a végig a kajáról szólt.

Nyúltime

Ő egy kisfiúhoz fog kerülni, akinek most vigaszra van szüksége. Remélem Nyúlfi bohókás pofija megmosolyogtatja.  Többet sajnos nem tehetek érte.
Mostanában lenne itt az ideje a tankönyvrendelésnek. És vannak , akik azt hiszi, hogy tényleg. Ma például az Apáczai kiadó tájékoztatóján voltam - ők még azt hiszik, hogy virágozni fog ezer virág.  Ne legyen igazam. De a Pethőné-féle könyv sajnos akkor is túl drága lenne. Viszont, amit kényszerből most használunk...,legalább nem drága. De annyit is ér. Ellenben ezentúl nem lehet olyat sem csinálni, hogy fénymásolok feladatokat a jobb könyvből, és azok alapján dolgozunk. Mert nem lesz fénymásoló.
Ta-tam ta-tam ta-tam ta-tam ta-tam-tam
Jöjjön hát újra próza s vers helyett
az üres szótag, ez az őserdei tam-tam,  
Somlyó nem a mái napokról írta, de teljesen ideillik. 
Minden szempontból. 
Pl vécépapír már a múlt héten nem volt. De hát minden zökkenőmentesen megtörtént, mit elégedetlenkedünk. 
A lényeg, hogy nekem még van fonalam. :o)

Sárgulunk, sárgulunk

 A sok javítás mellett muszáj már horgolni is. Mostanában baromfiakat. Mind frissen kelt ki, még sárgák. És már gazdájuk is van - az egyik a büfét ékesíti, a másikat a konyhás néni kapja, aki minden iskolai banzájon, ünnepségen, szalagavatón mindig külön süt nekem krumplit - szigorúan nem a rántott hús után. Szóval csibék, kacsák. Íme:

Élőben nem ilyen bénák - érdekes a fénykép kihozza a hibákat. (Nálam is.)

Na,  aztán meg úgy volt, hogy jött gombolydás hírlevél. Sok akciós fonallal. No, ez már döfi! Gyorsan fel is töltöttem a fogyóban levő színeket - gyönyörű sárgákkal, rózsaszínekkel, ....  (Egy vagyon.) Csak azt felejtettem el megnézni, hogy milyen tűhöz lesz jó. Így jár, akit az érzelmei elkábítanak. 0,75-2-ig. Hm. A kettes azonban már nagyon laza textúrát ad. Hát... így jártam.

Különben pedig javítok, javítok, javítok, és még így sem eleget.  Már álmomban is azon töprengek, mi legyen az összehasonlítás tárgya. A minap kitaláltam egy Berzsenyi- és egy Szabó Lőrinc-vers összevetését. A vicc az volt, hogy semmi közös nem volt bennük a címen kívül. :o)) De  a többség jól megoldotta. :o) És mindjárt márc. 15.  Amikor is befejeződik a félév. Utána már szinte semmire sem megyünk egymással. :o( 

Az emeltesek elkísértek megnézni az Anna Kareniná-t. Csináltak belőle egy jó kis (nyálas) amerikai filmet. Anna ugyan meghal, mert azt már mégsem lehetett elkerülni, de a két pasi egyáltalán nem olyan görény, mint a regényben. Vagy csak elkerülte a figyelmem? Viszont nagyon szép operatőri megoldások voltak benne. Pl Anna arca a fátyol alatt, miközben hallgatja az urát, hogy el fogja venni tőle a fiát, mintha apró darabokra törött volna. Vagy a végtelen (kerettelen) zöld mező, ahol szerethetik egymást az emberek. Nincs közönség, nincsenek ítélkezők, az ember önmaga lehet. És ügyesen kihagyták Levin politikai-gazdasági nyűglődését, mégis felismerhető a tolsztojizmus. 

Jó hét volt, sok minden történt. Pl ismét megnéztük a Cezanne-kiállítást.Tetszett. Ismét.

De tegnapra úgy kikészültem, hogy egész délután aludtam. 

Valami rendes dolgot kellene horgolni. Mintha elfelejtettem volna. :o(