Sárgulunk, sárgulunk

 A sok javítás mellett muszáj már horgolni is. Mostanában baromfiakat. Mind frissen kelt ki, még sárgák. És már gazdájuk is van - az egyik a büfét ékesíti, a másikat a konyhás néni kapja, aki minden iskolai banzájon, ünnepségen, szalagavatón mindig külön süt nekem krumplit - szigorúan nem a rántott hús után. Szóval csibék, kacsák. Íme:

Élőben nem ilyen bénák - érdekes a fénykép kihozza a hibákat. (Nálam is.)

Na,  aztán meg úgy volt, hogy jött gombolydás hírlevél. Sok akciós fonallal. No, ez már döfi! Gyorsan fel is töltöttem a fogyóban levő színeket - gyönyörű sárgákkal, rózsaszínekkel, ....  (Egy vagyon.) Csak azt felejtettem el megnézni, hogy milyen tűhöz lesz jó. Így jár, akit az érzelmei elkábítanak. 0,75-2-ig. Hm. A kettes azonban már nagyon laza textúrát ad. Hát... így jártam.

Különben pedig javítok, javítok, javítok, és még így sem eleget.  Már álmomban is azon töprengek, mi legyen az összehasonlítás tárgya. A minap kitaláltam egy Berzsenyi- és egy Szabó Lőrinc-vers összevetését. A vicc az volt, hogy semmi közös nem volt bennük a címen kívül. :o)) De  a többség jól megoldotta. :o) És mindjárt márc. 15.  Amikor is befejeződik a félév. Utána már szinte semmire sem megyünk egymással. :o( 

Az emeltesek elkísértek megnézni az Anna Kareniná-t. Csináltak belőle egy jó kis (nyálas) amerikai filmet. Anna ugyan meghal, mert azt már mégsem lehetett elkerülni, de a két pasi egyáltalán nem olyan görény, mint a regényben. Vagy csak elkerülte a figyelmem? Viszont nagyon szép operatőri megoldások voltak benne. Pl Anna arca a fátyol alatt, miközben hallgatja az urát, hogy el fogja venni tőle a fiát, mintha apró darabokra törött volna. Vagy a végtelen (kerettelen) zöld mező, ahol szerethetik egymást az emberek. Nincs közönség, nincsenek ítélkezők, az ember önmaga lehet. És ügyesen kihagyták Levin politikai-gazdasági nyűglődését, mégis felismerhető a tolsztojizmus. 

Jó hét volt, sok minden történt. Pl ismét megnéztük a Cezanne-kiállítást.Tetszett. Ismét.

De tegnapra úgy kikészültem, hogy egész délután aludtam. 

Valami rendes dolgot kellene horgolni. Mintha elfelejtettem volna. :o(

És még mindig

Harcolhatok én a téli hangulattal, tele tehetem az egész lakást (sárga!) virágokkal, akkor is a hó az úr. Most voltam lenn kiásni az autót a hó alól, minimum 5 cm volt rajta, és még jól rá is fagyott, mert botor módon tegnap lemosattam, kitakaríttattam. És még mindig esik.  Na, ja; nem eszi meg a kutya a telet - szokta volt mondani a nagymamám.
A héten csak keveset horgolásztam - olvastam.  Mi  mást is?
Andrew Davidsontól A vízköpő-t.
 Hm, az elejét nem szerettem, a végén a pokolbeli "kirándulást" szintén nem, mégis az egyik olyan mű, amely az utóbbi időkben az egyik legnagyobb hatással volt rám. Még a pokolbeli kirándulás is. Az eleje naturalizmusáról ne is beszéljünk! Sajnáltam, hogy vége. Még írhatott volna bele néhány betéttörténetet, akkor a pokol is hosszabb lehetett volna. :o) Nem romantikus - csak, nem ezoterikus - csak, nem beszélget Dante Poklával -  csak, mindez igaz rá egyszerre. Ezt azt hiszem, sikerült elég bonyolultan megfogalmazni.
Lassan-lassan készül az 5. SBS-kendő. Szerintem jövő őssel már át is adhatom. És kerültek ki baglyok is a kezem alól. A sötétkék már el is repült. A legújabb bagolyklub-tag az Arany J-verseny megyei 3. helyezettje. Ő a büszke tulajdonos.

 

 Egyébként pedig a táj gyönyörű. De már elég unalmas. :o)

Azért is

Nálam már tavasz van, Vagy legalább is megpróbálom minden eszközzel idevarázsolni. Annyira elég volt már a hidegből, a fagyból, abból, hogy negyed óra, amíg a parkolóból a suliig csúszkálok. (Nagyon sajnálom magam.) És csak a jóisten tudja még meddig....  Akkor legalább itthon legyen tavasz. Kerül, amibe kerül,. Még ha februárban nem  kapunk is fizetést. A hét eleléig nem tudta senki, kinek kell leadni a betegállományos igazolást. Hogy ki fizeti a bejárók utazását, ... hogy honnan lesz vécépapír, kéztörlő. Ha kifogy a másolóból a festék, csak márciusban másolunk, mert addig nem tudják megoldani. Jól átgondolt és megszervezett munka volt ez. Biztos lesz. aki meg is kapja majd a jutalmát érte. De nálam már tavasz van. Igyekszem nem felhúzni magam, mert az árt - azt mondta a doktor. A nézem a tanári ablakából az (általam is vitt) eleségre szálló madarakat (cinkék, tengelicék, vörösbegyek.Még egy igazi meggyvágó is idetévedt! Még sose láttam élőben)Nézem az a teszkó-gazdaságos virágaimat, és örülök a napsütésnek.

 

 A maszatka egy csili. december elején elszórtam a magjait, elő is bújt két levélke, és elégedetten szemlélte a világot. de semmi áron nem nőtt. A hét elejéig, amikor is gyorsan hozott két új levelet. Azóta ismét pihen, de már biztosan lesz belőle növény. :o))

 Horgolgatom az x. kendőt - már új mintát kellene kitalálni, mert eléggé uncsi. De persze ezt még befejezem.
elkészült a pótkesztyű. Csak sajnnos nem ugyanolyan színű. Hehe, csak miután kész lett, vettem észre, hogy ez más fonalból van. Sebaj, így leszek menő! (Ja, és meglett az eredeti is. :o)) )
Aztán eszembe jutott, hogy a sulibüfében még mindig hóemberek lógnak itt-ott. Tehát elkészítettem a legújabb dekorációt. Miután kitaláltam, hogy hogyan is legyen, találtam vagy 3 videót, ami a szívek készítését mutatja be. Majdnem úgy csináltam én is. :o)

Az előző megjegyzésekre nem volt időm akkor válaszolni, de mindenképp el kell mondanom, hogy Mmama írása nagyon megtisztelő, és hogy nagyon sajnáltam. amikor bezárat a blogját- szerettem vele emlékezni az elmúlt időkre. A kép meg .. persze, igem jellegztes a táj. Itt is suli, ott is suli, de én egyikben sem dolgozom.

Monet

Nem is tudom, mivel kezdjem. Ha ilyen ritkán jutok az íráshoz, annyi mondandóm összegyűlik, hogy inkább nem mondok semmit.
No , ez a mai semmi azért nem lesz semmi.
Talán azzal kezdem, ami miatt a minap szomorkásra vettem a hangulatot. Megfigyeltétek, hogy eltűnnek a blogok?  Kihalnak vagy titokzatosak lesznek. Mindkettőt veszteségként élem meg, hiszen ha ismeretlenül is megkedveltem valakit, a munkáit, a gondolatatit, olykor beszélgettünk is, akkor hiányzik, ha nem találkozom vele többet.  Márpedig ha trendi akarsz lenni, akkor a fészbúkon kavarsz, mert az pörög,  rögtön kapsz két lájkot - esetleg 22-t. Több ez, mint 3 megjegyzés az általad beírt poszthoz? Nekem nem. Igaz, én is benne vagyok a kötős-horgolós csoportban, mert aki meghívott, azzal kecsegtetett, hogy jó társaság jött össze. El is hiszem, és látom is. De nekem 1085 ember már nem jó kis társaság. Én a horgo-blogot is addig szerettem, amíg 40-50 tagja volt, mert akkor még oda tudtunk figyelni egymásra. Most már nem. Azért panaszkodom, mert nem jó, ha mindenkit beszippant  a fészbúk. A fészbúk monnyon le!
A titkosítás meg... hát nem tudom, persze értem én, de most például elveszítettem egy sorstársat, mert (betegség miatt) kihagytam néhány napot.
Megismétlem a segélykiáltást:
CZUKI! Kérek meghívót. (seta és frímél)
Na, ez volt a kesergő, most jön a ... Más:
Volt miért és kinek, készültek figurák: egy őrült madár, egy konszolidált óriásbagoly és egy lánybaba.
Ők:

 

Most pedig kesztyűt kötök. Egyujjast. Ugyanolyat, persze. Naná, hogy a jobban sikerültet veszítettem el. De jó, mert már csak egyet kell. :o))
Nem volt ám  ostobaság, hogy "Mankell for president! " Egy olyan könyvet olvasok, amelyben nem Wallander a főszereplő. (A pekingi férfi)  Nem kevésbé vagyok lelkes tőle. Ismét van egy brutális gyilkosság - de mintegy mellékesen -,  hogy a nyomozás szálai messze vezessenek tőle - most pl. 1876-ig lehet követni a nyomokat, és messze elvezet Amerikába, Kínába, Mozambikba. És már a kínai legújabb kolonizáció lehetőségeinél járunk. Csúcs.
Egyébként pedig Die fünfte Frau-ban Wallander elmegy az optikushoz, hogy olvasószemüveget szerezzen be, mert kell neki, a lelkemnek. Az optikus javasolja, hogy vegyen pótszemüveget is. W. egyből ötöt rendel. Jót derültem. Majd számolni kezdtem: egy a suliban, egy a konyhában (répahámozáshoz), egy olvasós, egy a táskámban, hogy elolvashassam, mi van a cuccokra írva a boltban, egy meg a hétvégi bevásárlósban ugyene célból. Ez utóbbi kettő teszkó-gazdaságos, de akkor is. Ez öt.:o) Hiába, rokon lelkek vagyunk, na.
Biztos akartam még mást is mondani, de terjengős vagyok. Jöjjön a cím!
Újfent elgyönyörködtem a csövekkel felszabdalt tájban, amely elém tárul, ha kilépek az erkélyre. Lassan olyan leszek, mint Monet a roueni katedrálissal. "Nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hull a hó ..." Csak úgy magamnak. A bejegyzés végére, hogy mást ne zavarjak vele. :o)

czuki

két nap nem vagyok netközelben, és gyökeresen mégváltozik a világ. Tudod a címem, ha gondolod, küldj egy meghívót, légy szíves!

Szomorkás

A címet én választottam, de először örvendezünk. Sok dolognak lehet.. Például annak, hogy a szombati napsütésben tervezett 20 perces sétám 10 perces lett. (Ma több lett volna.) Azaz a lakás-tesco-távot félidő alatt tettem meg.
De nem is ezzel kellett volna kezdeni, hanem egy karácsonyi meglepetéssel. Engem leptek meg. De nagyon. Jött a postás, és hozott egy levélkét. Néztem, néztem, nem rendeltem én most semmit, nem is várok semmit. A feladó azért ismerős volt. Pont ezért nem értettem, hiszen semmiféle karácsonyi játékba nem neveztem be - szerencsére. De ez egy másik történet.És szomorú is. Szóval, hogy jött egy levél. Latinka küldte. És egy szépséges madárka röppent ki belőle.

 

 Mélységesen meghatott. Olyan jó, hogy vannak még, akik figyelnek egymásra. Olyan jó, hogy vannak, akik ismeretlenül is ismerősök, és ugyan nem tudjuk egymásról, hogy tegnap mit ebédelt a másik, mégis tudunk olyan dolgokat, amelyek összekötnek bennünket.  Ugye, hogy jó?
Van még más jó is. Az utóbbi 2 évben orchidearajongó lettem. Volt, amelyiket ajándéknak szántam, de mire át kellett volna adni, elhullatta a virágjait. (A sárga.) Így rajtam maradt. Aztán egyszer csak elkezdett virágozni. Már másodszor lep meg szép SÁRGA virágaival. A többit ajándékba kaptam. Ők is szeretnek engem. Viszontszeretnek. És itt éppen a vasárnapi lábfürdőjüket élvezik.

Nekem az idei karácsonyfánk is tetszik. Ezt most nem én formáztam, J vette gondozásába a gallyakat, és ilyennek képzelte  a karácsonyt. Szomorúfenyő.

 

 
 Még tartogatjuk egy darabig.
A könyv érdekes. Másodszor  fordul elő, hogy ugyanazt vesszük meg egymásnak karácsonyra,J és én.  Aztán csak a gond, hogy mi legyen a másodpéldányokkal.
A malacka egy ismerősnek készült, de folyton elfelejtem elvinni hozzá. :o))

 

Addig itt hoz szerencsét. Naggyon szépséges volt, amíg hímezni nem kezdtem. Azóta már nem.
Én már nagyon várom a tavaszt. Az első lépéseket már megtette.

 Már a konyhában - volt.
És jól megfértek egymás mellett a karácsonnyal. Azért lassan a sárga csak kiszorítja a fenyőzöldet - gondoltam én. A mai nagy havazás ... hát enyhén szólva elszomorít. Néha elgondolkodom, gyerekkoromban  mekkora öröm volt , ha elkezdett pilinckélni a hó,  Most meg ... olykor elgyönyörködöm a ház előtti fákban, bokrokban. Mintha csupa csipke.. de aztán az jut az eszembe, hogy holnap valahogy el kell jutni a suliba, ott parkolót találni....ááááá, öregszem. Lassan olyan leszek, mint a fölnőttek, és nem látom meg a kígyóban az elefántot. :o(
 Elkészítettem az abszolút mentes süteményt. Se liszt, se cukor, se tej, se tojás. Ja, és se kakaó. De azért jól néz ki, ugye? És amikor még egy kis reszelt almával és narancslével megbolondítottam, még finomabb lett. (Ha valaki szeretné a receptet, szívesen elküldöm. Patrícia? ) Egy baja van, hiányzik belőle a ragasztó. Legközelebb talán egy doboz Technokol?

Kitaláljátok, miféle csillagok ezek?

Áááá, egyik sem nyert. Hópelyhek. :o)

Most, hogy így végignézem, nem is szomorkás. Azért még nem tettem le róla, hogy elmondom azt is. De most mégsem akartam szomorkodni. Főleg, hogy eszembe jutott Latinka madara. :o)) Kösziiiii!

Év vége

Ezzel a fodros-bodros elefánttal kívánok mindenkinek 

 bort, búzát, békességet, 

 sokkal jobb 2013-at, 

 és egészséget, mert az a legfontosabb. 

 Ami ez utóbbit illeti, részemről ennél ne legyen rosszabb,de kevesebb hidegfrontot és csapadékot kérek, ha lehetséges. Például a mai hideg napsütés egészen elviselhető. (Látszik a párna alsó csücskén. Nem a hideg, hanem a napsütés.)
  Jó, tudom, ha ennél is kevesebb esik, Szahara lesz itt, de akkor meg essen éjjel, amikor alszom, és már olyan jól vagyok, hogy ... Na, ez nem igaz.
Szóval gyorsan készítettem egy babának egy elefántot, mert úgy volt, hogy el tudom hozzá juttatni, aztán persze már nincs úgy, de ez legalább készen van. Nem úgy az 5. sbs-kendő. A  4. szent délután készen lett, sőt már elvileg előbb is, de J szerint kellett még rá 2 sor. Nos, a mérettel nem volt baj, de ez is elmúlt.
Ilyenkor számvetést kellene készíteni,  - megvolt. Terveket is, de 2006. december 29. óta nem tervezek. Két hétnél előrébb biztos, hogy nem. Vagy mégis. De azt sem publikálom. Így nem égés, hogy azt sem teljesítettem. Gondolok itt például tudatosabb, egészségesebb életmódra. (Iigen még én is tudnék mit változtatni.)
A szünet repül, kijavítottam egy halom olvasmányértelmezést (, mert mi még olvasunk), és nagyon elszomorodtam. Ezek a gyerekek nagyon ostobák (igen), vagy engem néznek hülyének. (Ez is igaz, ezért ostobák.) Mit gondoljak arról, aki a legjobb matekból, és nem logikázza ki, ha csütörtökön azt mondja, Rejtőt fog olvasni, majd hétfőn beadja a Galaxis útikalauz mind az öt kötetéről szóló ismertetést, jellemzést, akkor már csak utánanézek a neten, honnan vette. Vajon honnan? A Wikipédia az ő barátjuk.  De az enyém is. Vagy ha 4-5 ember ugyanazzal a szófordulattal él több helyen. Már 2 is feltűnik. Hm, vén vagyok, de még nem teljesen hülye. Pedig sok jó dologtól fosztják meg magukat. Én például az időm nagy részét ismét ki mással, mint Wallanderrel töltöttem. Kaptam magamnak karácsonyra 2 könyvet tőle.  Igaz, előtte befejeztem A templomosok öröksége című ismerethalmazt Steve Berrytől. Erős Dan Brown utánérzés, és mintha csak azért írta volna, hogy a rengeteg megszerzett ismeretet a laikusok fejébe tömködheti vele. Eléggé untam. Szemben a két Mankell-könyvvel. A Riga kutyáival ugyan olyan terepre tévedt, ami nem igazán neki való - a kelet-európai politikai játszmákat próbálta feltérképezni ... ugyan, kérem! :o) A Die fünfte Frau-ról még nem tudok nyilatkozni, de Wallandert továbbra is kedvelem. Wallander for president! :o) Vagy Mankell. Elvégre ő írja az öregedő detektív östörgéseit a modern kor rémes hozadékairól. J szerint jól el tudnék beszélgetni vele. Vagy ezt már mondtam?
Amit viszont biztos, hogy még nem,  az egy sajnálatos jelenség a blogvilágban, de ezt elteszem máskorra.

Az angyali seregek

Nos ismét eljött az év legszebb napja, minden együtt van, hó, gyenge napsütés, halikra és halszelet. Nálunk úgy adódott, hogy nem itthon ünneplünk, így nincs az ilyenkor szokások idegbaj, hogy rakd már el, porszívózz már fel, mi lesz a fával (No, ez enyhe nagyképűség, mert évek óta egy vázában összevagdosott 2-3 fenyőágat díszítünk fel, de ennyi bőven elég, és még zöld is vagyok vele. :o) Én mindig helyes kicsi fát szerettem volna, ezek pedig olyanok, amilyenre formázzuk őket.) ... Szóval minden idegbajoskodás elmarad, majd átmegyünk, és ott megfőzőm a halászlét - lusta asszony módjára sűrítményből és halszeletekből, és megsütöm a kötelező, kolbásszal töltött karajt, a krumpli már meg van főzve. Szóval békés karácsonyunk lesz. Mutatja ezt az is, hogy még mindig pizsiben lófrálok itten. :o)
Meg is mutatom, miféle a bajnokok későn kelők reggelije. (Nem, nem az enyém,. Mit is nem adnék egy jó kis sajttekercsért!) Nálunk ma sajtbeigli volt a reggeli azoknak, akik effélével élhetnek.

 
 Mire meg tudtam nézni a képet, és rájöttem, hogy az összhatást erősen rontja a műanyag sószóró, már csak romokat találtam.

A kenyér minden diétázók álma -"szerencsére" van egy társam is most (szegény) - szódabikarbónás kenyér. De legalább  frissen sült.

Ám igazából azért is jöttem, hogy mindenkinek hasonló jókat kívánjak. Azt sajnos nem tudtam eldönteni, hogy egy halom akasztott angyal legyen ez a sereg ( a szélesen mosolygót egy 6.-os kislánytól kaptam, így különösen kedves),

 

 vagy csak a békésen álldogálókkal kívánjak áldott, békés...stb, így mindkettő itt virít.

Lehet, hogy a könyvtáram egy része jobban érvényesül, mint az angyalkák, de biztosítok mindenkit, tényleg egész sereg.  Csak nem énekelnek. De szépek, és ez  elég is. :o) A tök mardt emlékeztetőnek, a húsvéti, barkás vázát azért leszedtem mellőlük. :o))
Tehát: minden erre járónak

 nagyon szép és békés ünnepeket kívánok, 

sok ajándékot 

- de leginkább szeretetet, törődést és "együttidőt".

És mire indulunk az utolsó sor is elkészül az ajándéknak szánt sbs-en.

 

 Az előbb kinéztem, hogy megszemléljem, milyen a táj mostanság. Ez látszik. Bár sokat ógok-mógok miatta, most elfogott egy torokszorító érzés: ide tartozom, szeretem csövestől, hepehupástól, takarítatlan utastól és főleg illatozó hársastól: "Ez a hazám." (Mert nekem mindenről JA jut az eszembe .o) )

Legközelebb ősszel kihúzgálom a nyári növényeket, mert így fagyottan elég lehangolóak.

Ember tervez

Majd szépen, naponta 2-3 darabjával elkészítem a kollégáknak szánt hóemberkéket. Gondoltam december elején. Aztán közbeszólt a legnagyobb rendező, és az utóbbi két hét minden délutánján a kórházban voltunk látogatóban. Tudnék mesélni! :o( Abszurdisztánon kívül előfordulhat pl, hogy egy közel 80 éves embert két vizsgálat között a folyosón felejtenek, és végül 3-4 óra elteltével  2 főorvos tolja át a másik szintre a másik vizsgálatra, mert el akarják végezni a feladatukat?) Így aztán a hókusok kis híján hókusok is maradtak. Kedd este fejeztem be belőle ennyit. Roham munkában. :o( Ám mivel kb 30 cucc kellett volna, nem voltam elégedett. De megoldottam ezt is. Nagggggyon előrelátó voltam a nyáron, és vettem fél kiló pálinkás pohárkát. (Némi szépséghiba miatt kilóra adták.) Már csak karácsonyi matrica kellett volna. Azt sajnos nyáron nem kaptam. De most majd figyelek, és amint előkerülnek januárban leárazva, azonnal begyűjtöm a jövő évit! Mert most sem. Szóval bejártam a várost, és sehol nem volt efféle. Végül mégis kaptam kettőt, bár az egyik mintha sírkoszorú volna. Gyorsan felmatricáztam felespoharakat, körbeezüstöztem, és szereltem bele egy gyertyát. Mintha az isten is karácsonyi ajándéknak teremtette volna. :o) Még sikere is volt. Kép nincs. Örömömben, hogy kedd éjfélre elkészült, és sikerült szállításra kész helyzetbe hoznom, elfelejtettem lefényképezni.  (Azért kedden, mert tegnap voltam utoljára, mától betegápoló volnék, ha nem találták volna ki, hogy majd inkább  holnaptól. Mert egy vizsgálat még hátra volt, és csak délután lehetett  elvégezni.)
Egyébként a minap gyorsan összecsaptam egy vezetős kesztyűt. Nem túl szép, de a célnak megfelel. 

 Ma kipróbáltam, ehetek-e mandulát. Nem.

Várakozom?

Nos, még létezem. Tulajdonképpen csak a hidegfrontos napokon hiszem el a helyettesítő dokinak, hogy beteg vagyok. De akkor nagyon. Az ilyen szép száraz, napsütéseseken alig. Ha átérek a zebrán, amíg zöld a lámpa, rendben vagyok. :o) Ma ez történt. Egyébként meg közeleg a karácsony.  Ilyenkor szoktak a nyomasztó dolgok történni. Ez most is bejött. Szerintem senki nem kap az idén ajándékot, se ötletem, se időm a bevásárlásra. Még egy zongorista-vezető kesztyű elkészítésére sincs  ...talán energiám, pedig a tavaly készültet tegnap nekiajándékoztam annak a kistermelőnek, akitől évek óta a zöldséget és a salátakrumplit szoktam vásárolni. Mutatta, hogy mennyire el van gémberedve a keze. Nem is csoda, volt vagy mínusz 8 fok. Szóval sürgősen szükségem volna vezetős kesztyűre, meg el kellene készíteni az idei ajándékokat.
Csupán egy bagoly készült, mert egy ismerősömnek sürgősen kulcstartóra volt szüksége. Mellette, mögötte pedig sorakoznak a hókusok; ötletem van a befejezéshez, időm kevésbé. És még kellene vagy 15. Hm. Nem tudja valaki, nem marad el az idén a karácsony?

 Minden eshetőségre felkészülve (Pascal után szabadon: "Fogadjunk a karácsonyra!"), szóval minden eshetőségre felkészülve elkészítettem az idei adventi "koszorúmat": vettem egy olívakínálót, meg 4 gyertyát (na, jó, nyolcat, mert az első változatban nem tetszett a végeredmény). Az összes többit a természet adata. Ja, a masnit nem, az valamelyik régi karácsonyról maradt. Mer nem selejteztünk elég hatékonyan.

 Csak zárójelben jegyzem meg, Kindle még mindig nyerő. Segítségével ismertem meg Wallandert, akinek talán válaszolnék a hirdetésére - ha nem lennék már házas. És ő meg nem lenne kitalált figura. :o))) ÁÁÁ, inkább mégsem!
Amikor nem a sulival vagyok elfoglalva, és nem az én drágaszágommal, akkor igyekszem kitalálni, mi az, ami laktató, finom, és alacsony szénhidrát-tartalmú. Így készült a minap retekleves. Ez már a 2.0.
 Hagymát pirítottam, rá reszelt répákat, majd amikor ezek megpárolódtak, felöntöttem vízzel, némi bio zöldséglevesporral  megszórtam, és tettem bele egy pár darab kukoricatésztát. Mikor szinte szétfőtt, belekevertem a reszelt hónapos retket, és került rá egy kevés rizstejszín. Aki igazival is eheti, annak finomabb levese lesz.