Karácsonyi húzogatós

Megérkezett elihez az ajándékom. :o) Egy kicsit aggódtam, hogy elkóborol valahová, mert már több, mint egy hete feladtam. De mind egy szálig megvolt. Láttam, mert lefényképezte.:o) A cicákat egy kicsit megviselte a bezártság, de majd a szabadban összeszedik magukat. :o)
A tegnapi nap úgy hatott rám, hogy délután eldőltem, és reggelig csak néha éreztem fel. Így az angyalok serege még mindig csak 7,5 tagból áll. Hiányzik még... legalább ennyi. :o( Pedig már nem szórakoztatnak annyira. Most leginkább elefántot szeretnék látni. Vagy zsiráfot. Esetleg egy sünt.
Kaptam közben díjat is, nagyon-nagyon köszönöm Krisztának, hogy megint gondolt rám, de azt hiszem, erre a díjra méltatlan vagyok. És Zsuzsinak volt egy kiváló ötlete . Éltem is az ajánlattal, és felfedeztem egy másik Krisztát. :o) Nagyon szép képei vannak, és amint kiderült, jó ötletei is, ha a csokiról van szó. :o)
Ja, és valamelyik este gyártottam só-liszt figurákat, de még nem vettem rá magam, hogy kisüssem őket, és nem kerestem meg a lapmágnest, hogy hűtőmágnessé váljanak. De majd mindenre sor kerül. Biztos.

"Mesebeli álom"?

A tegnapi havazás egy kissé megriasztott. Neki is álltam gyorsan egy kesztyűfélét alkotni, hogy ne fagyjon hozzá a kezem a kormányhoz. Gyönyörű, csipkés, és lefagytak az ujjbegyeim. :o))
Mióta nyavalyás vagyok többszörösen nem tudok örülni a szépséges havazásnak. Azelőtt hatalmasakat tudtam/tudtunk sétálni a hóesésben. Ma már inkább csak félek tőle.
Ezt a mait is szívesebben vettem volna a téli szünetben. Szegény kölkök évek óta nem szánkózhattak egy jót.
Keresgéltem a neten egy Cseh Tamás-dalt (Ne búsulj, Mary), de nincs. Vagy csak béna vagyok. :o(

Manóék

Manófalvi Manónak bátyja született. Egyesek szerint nővére. Az eredeti egy nagy gyereké lett, az újat egy kicsinek szánom. Most látom, még nincs bojt a sapkáján. Ezt sürgősen pótoljuk, és akkor lehet szálanként kihúzogatni. :o) Fejlődik a finommozgás. Jó, jó. Persze, hogy úgy csinálom majd meg, hogy ne ehesse meg.
Készülnek az angyalkák is, bár még seregnek nem lehet nevezni őket. Lassan körvonalazódik, hogy lehet egyszerűsíteni a szárnyalásukat. És némileg orcátlanok. De ahhoz, hogy ez megváltozzék, sok-sok tűbe fűzésre van szükség, ahhoz meg töretlen lelki erőre. De hát... Reggel abbahagytama munkám, mert nem láttam olvasni. :o( (A horgoláshoz kevesebbet kell látni. :o) )
Hát igen, velük még sok munka lesz.

majdnemmaci

Újabb félénk kísérletet tettem medvék létrehozására, és megint nem találtam elég jónak a produktumot, hogy maciként fejezzem be. De már közelít: koalának elmegy. :o)

Édes élet

Sajnos nem az enyém.
Először egy nem saját munkát szeretnék bemutatni, mert annyira tökéletes. A kép nem sikerült túl jól, de szaloncukor kidolgozása igen. Ehetetlen, csak a szemet gyönyörködteti, de azt nagyon. A kolléganőm készítette, Mikire meglepetésként, és nagyon örültünk neki! Egyszer csak megtanulok majd varrni, és én is csinálok ilyen szépségeket!!!

A héten csokoládégyárrá alakult a konyha. Tavaly egy hosszabb kényszerpihenő miatt nem nagyon volt módom karácsonyi ajándékok beszerzésre, viszont időm itthon annyi volt, mint a pelyva, és még a gasztroblogokra is rákaptam, hát eldöntöttem, hogy valami saját készítést kap mindenki. Volt egy elvetélt kísérletem terítőhorgolásra. (Elsőnek nem lett azért olyan rossz, és volt akinek tetszett. :o)) Kép nincs.) Aztán megtaláltam vajaspánkónál a tökéletes bobnonreceptet, és több tonnával készítettem, mert mire csomagolásra került volna a sor, valahogy elfogytak. :o) Én csak egyet kóstoltam belőle, tehát nem vagyok mérvadó kritikus, de valószínűleg nem lehetett rossz. :o)
Mostanra 120 darab készült el belőel, de a fele már elkelt. :o)

Stresszmentes övezet

Elég nyűgös voltam délután, amikor hazaértem, több dolog felbosszantott, bántott, elszomorított,...nyomasztott. Ilyenkor két megoldás van: vagy alszom és utána használhatatlan vagyok, vagy alkotok valamit. Most ez utóbbit választottam, várt rám egy félkész pingvin. A múltkori piros mást választott, és nem szeretném, hogy a barátnőm pingvintelen maradjon. Talán a kékkel több sikerünk lesz.
Aztán jöttek az angyalok. Legalább annyi kellene, ahány Miki kószált erre a minap, de ebből a fajtából nem hiszem, hogy sikerül. A szárnyuk kétszer annyi ideig készül, mit az angyal többi része. Valami egyszerűbb kellene. No, majd töprengek még rajta.
Végül csak úgy.... Ez szegény nagyon összekevert valamit. :o)

Ajándék

Most pedig elindulok, és feladom aha mama karácsonyi játékának általam produkált ajándékait. Biz' isten a csomagolás nehezebb munka volt, mint az ajándékok elkészítése. Ki gondolta volna, hogy a T. gazdaságos ollók ilyen élesek???!!! Csak 3 ujjam vágtam el közben, úgy hogy azokat is csomagolhattam. (Ragtapaszba, nem a dobozba:o( )
Már csak abban reménykedem, hogy a posta nem fog megtréfálni.

Miért ne dobd ki fületlen bögréid?

Annyira el voltam foglalva a Mikikkel, hogy nem értem rá képeket feltenni a gépre, és mielőtt elkészülnek, írni sem akartam. Aztán meg közbejött Kriszta tegnapi meglepetése. :o)
Akkor most megmutatom, a minimalitás jegyében készült adventi díszemet:
egy fehér fületörött bögre, tortapapír, egy csokor fagyöngy fenyőgallyal, szárított narancskarika, aranyozott apró termések és 4 gyertya.
A dísz ugyan megvan, de egyáltalán nincs meg az az érzés, ami akkor volt bennem, amikor még a kicsi gyerekemmel készülődtünk, és minden hétvége különleges volt, mert valamit csináltunk: gallyakat gyűjtöttünk, dekoráltunk, sütöttünk... együtt voltunk.
Néhány éve csak próbálkozom, hogy megtaláljam újra azt a hangulatot, keresek, várok... De minden megváltozott. Talán ha majd lesz kisgyerek, akivel újra el lehet játszani a csodát?
Na, jól elszomorítottam magam, jobb, ha megyek dolgomra.

Hűűűűűű! Díjat kaptam! Hurrá!

Igazán kedves meglepetés ért. Krisztától díjat kaptam. Nagyon örülök, mert .... nagyon örülök.
És legszívesebben mindenkit megneveznék, akitől - tudtán kívül -bátorítást kaptam, hogy megmutassam másnak is, mivel töltöm az időmet, de nem tudnék mindenkit felsorolni. Így csak néhány horgolós blogolónak küldöm tovább a díjat. (Külföldre is lehet? ) Jóval többen vannak persze, akiket naponta meglátogatok, de őket annyian ismerik, hogy valakitől biztos megkapják majd ezt az elismerést is. :o)
Anyahajónak, akihez egy német lapról jutottam :o), és nagyon tetszik a kiegyensúlyozottsága és persze, amiket csinál.
hordosvnak, akitől többször kaptam már inspirációt a dolgaimhoz (így lehet szépen mondani, hogy adaptáltam néhány ötletét. :o) )
Zsukkának, aki szintén készít állatkákat.
És ajánlom még Pfiffigstének, aki saját leírása szerint pont úgy dolgozik, ahogy én - minták, leírások nélkül.
Kriszta! Még egyszer köszönöm. És majd kitanulom, hogy lehet oldalra "felszerelni" és akkor nekem is lesz díjam. :o)))

Mikulás-rajzás

Nehogy azt higgyétek, hogy semmittevéssel telt az idő! Csak éppen a fényképezés maradt el. De azért szorgalmasan készülődtem a hétvégére. Először Rudolf óvakodott elő - szegény. Ha másról nem, az orráról meg lehet ismerni. Bár az is lehet, hogy csak egy részeges egér, aki álcázásból agancsokat szerzett, hátha így az asszony nem ismer rá, és elmarad a sodrófa. Igen magányos lehetett szegény, mert odaszegődött a plázázós télapóhoz/Mikuláshoz, aki hóember barátját támogatja. Ki tudja, mi lehetett a szatyorban? Most már üres. Ne is csodálkozzunk, hogy a manó és a krampusz (lábvesztve) fejvesztve elmenekült télapótlan és hóembertelen tájakra! (Vajon hogy kell áthúzott betűt írni??)
De nem volt szerencséjük, mert hamarosan beéri őket az egész bagázs. Aztán majd dolgozhatnak!

A fenti figurák közül némelyek gyerekekhez kerülnek, de a többség inkább felnőttekhez. Vannak köztük is olyanok, akik örülnek az ilyen apróságoknak. :o) És ezért is érdemes.
Most látom, hogy néhány Miki eltévedhetett, mert sokkal többen kellene lenniük. Na, akkor megyek és intézkedem.
A szövegből látszik, hogy én a télapós időszakban nevelkedtem (azaz a Mikulás be volt tiltva :o( ), és gyerekként szorgalmasan fényesítettem a ronda, magas szárú, fűzős cipőmet, hogy ne csak virgács kerüljön bele. De csak annyi volt az ajándék, ami a cipőcskébe belefért: alma, mogyoró, füge (nem szerettem) meg narancs - ha volt - és csak nagyon kevés csoki. Ami nem volt nagy baj, mert a csokik sem voltak túl finomak. Emlékszik még valaki a Meskete nevű... nem tudom mire? Úgy rémlik, karamella volt.
Később, ahogy lazult a rendszer, jöhetett megint a Mikulás, és egyre több lett az ajándék. És nem is kellett cipőt fényesíteni. Pedig már szebb is volt. :o))